Tag: #várandósság

Posted on

Hüvelyi szülés császármetszés után

A császármetszés, mint megszületési mód egyre több kisbabát érint az utóbbi években. Visszatekintve láthatjuk, hogy míg 1965 környékén 4,5%-volt, addig hazánkban az országos átlag ma meghaladja a 40%-ot, egyes intézményeknél pedig még a 70%-ot is meghaladhatja.

A császármetszés életeket menthet, ha helyesen alkalmazzák, ez esetben igazi áldás.

Ismert, hogy maga a vajúdás, valamint a szülés természetes befejezése akár heteket is érlelhet a magzaton, aki így jobb esélyekkel indul méhen kívüli életének, mint egy olyan gyermek, akit az orvos emelt ki édesanyja hasából egy nagy hasi műtét keretein belül, vannak helyzetek azonban, mikor mégis császármetszésre lehet szükség a baba vagy édesanyja életének megvédése céljából.

Gyakran találkozom azzal a szemlélettel korábban császármetszéssel szült édesanyák, sőt olykor szakemberek szájából, hogy aki császármetszésen esett át, soha többet nem szülhet hüvelyi úton. Mindig elszomorodom ilyenkor, ugyanis ez, ebben a formában nem igaz. Vannak édesanyák, akik esetében a császármetszésre olyan okokból kifolyólag került sor, amely okok nem változtak, szűntek meg a következő terhességükig pl. a méh veleszületett rendellenessége, ami esetleg megakadályozza a baba megfelelő irányba való pozícionálódását, vagy olyan krónikus betegségük van, ahol veszélyeztetné az ő életüket a hüvelyi szülés kísérlete. Ez azonban jóval ritkább jelenség, mint ahogyan ezt a jelenlegi császáros statisztikák sejtetnék velünk.

Amennyiben a császármetszés olyan okból történt, mely csak arra a várandósságra volt jellemző, akkor megfelelő támogatás mellett a császár utáni szüléskísérésben gyakorlott szakemberekkel körülvéve a hüvelyi szülés lehetséges.
Amennyiben császár utáni hüvelyi szülést tervezünk, a következő kérdéseket érdemes feltennünk választott orvosunknak:
• Milyen tapasztalatokkal bír császármetszés utáni hüvelyi szülésekben?
• Milyenek egyéni császáros statisztikái?
• CSUSZ kísérletei milyen arányban sikeresek?
• Mennyi vajúdást tart elfogadhatónak (hány órányi) CSUSZ esetén, ha a baba is és édesanyja is jól vannak?
• Mi az általános álláspontja a következő beavatkozások alkalmazását illetően: infúzió, oxitocin, prosztaglandin (méhszájpuhító) gél, epidurális érzéstelenítés, burokrepesztés, mozgáskorlátozás, gátmetszés, CTG?
• Ki lehet jelen a szülésnél?

Amiről még eddig említést sem tettünk, az a CSUSZ kockázata. A leggyakoribb kockázati tényező pedig nem más, mint a műtéti heg szétválása.
Ennek bekövetkezése életveszélyt jelent mind az anyára, mind a babára nézve, és azonnali sebészeti beavatkozást igényel. A császármetszések többsége azonban alsó haránt metszéssel történik, és ebben az esetben nagyon ritka, kevesebb, mint 1 % a szétválás kockázata azon nők körében, akik egy vagy több műtét után hüvelyi úton szülnek. A hegszétválás kockázata alacsony függőleges vagy vízszintes heg esetén ugyanolyan magas, 1-7%. Nagyon ritkán „T” vagy „J” alakú vagy fordított „T”-re hasonlító heg van a méhen, ilyenkor 4-9% közötti a repedés kockázata. Amennyiben klasszikus, függőleges heg van a méh felső részén, a hegszétválás esélye 4-9%-os, ilyenkor újabb császármetszés javasolt. Ezt a korábban jóval gyakoribb műtéti technikát akkor szokták alkalmazni, ha a extrém helyzet fennállásakor a rendelkezésre álló idő nagyon kicsi, a baba far- vagy harántfekvésű, vagy a méh formája rendellenes.
Nagyon fontos tehát császár utáni szülés tervezésénél a gondos információgyűjtés a rendelkezésünkre álló lehetőségekről, a körülöttünk dolgozó szakemberek szemléletéről, tapasztalatairól, saját és kisbabánk egészségügyi állapotáról. És van valami, ami talán még ennél is fontosabb lehet: a hit, hogy meg tudjuk csinálni. Mert nagyon sok esetben lehetséges.

A kép forrása:www.spiritysol.com/

Posted on

Veszteség

Sűrű időszakot jegyezhettem az utóbbi időben, őszi szünet, betegségek… és egy nagyon nehéz témát kerülgettem, ami így halottak napja környékén aktuálisnak mondható.
Ez a téma pedig a veszteség.

Bevallom, számomra az egyik legnehezebb téma a gyász, és a perinatális veszteségek. Mégsem mehetek szótlanul mellette, különösen amiatt nem, mert az észak-írországi törvénytervezetet, ami az európai szabályozáshoz történő felzárkoztatása lenne a korábbi törvényhez képest, hatalmas nyilvánosság és nagy indulatok övezték.

Az ember élete a fogantatáskor kezdődik.

Ezzel akár be is fejezhetném az írást, amennyiben egy az anyákat figyelmen kívül hagyó rendszerben szeretnék fogalmazni, azonban nem teszem.

Spontán vetélésnek nevezzük a terhesség megszakadását a 24. terhességi hét előtt, ha a magzat világra jövetelekor életműködéseket nem mutat, és súlya nem éri el az 500 grammot, és a vetélés észlelhető külső behatás nélkül következett be.

“A klinikailag felismert terhességek körülbelül 15-20 %-a korai terhességi veszteséggel végződik. Az elhalás jelentős része már a terhesség klinjkai felismerése előtt bekövetkezik, amelyet a betegek gyakran a menstruáció késéseként élnek meg. A becslések szerint az összes fogamzás akár 60 %-át is kitehetik a korai veszteségek.

A terhes kérésére műtéti körülmények között, engedéllyel végzett terhesség-megszakítást művi terhesség-megszakításnak (legális abortusznak, interruptiónak) nevezzük. “

60%. Hatalmas szám. Több, mint a megfogant várandósságok fele. Ezek zöme jól megfogható egészségügyi okok miatt keletkezik akár a baba élettel összeegyeztethetetlen rendellenességei miatt, akár anyai állapotok miatt. Egy részüket az anya sem ismeri fel, más részüknél a veszteség olyan hamar bekövetkezik, hogy az orvosi ellátórendszerig már nem jut el az információ.

Akár az első hetekben, akár később, a születés körüli időszakban következik be a veszteség, a szülők a tabusított gyászfolyamatok és a megfelelő támogatás hiánya miatt hatalmas fájdalmat hordozhatnak.

Mi van akkor, ha a veszteség nem spontán következik be?

Az abortusz nem születésszabályozási módszer.

Az abortusz egy invazív orvosi beavatkozás, amit orvosi, többnyire a magzat genetikai betegsége miatti javallat alapján vagy az aktuális törvények keretei között a terhes nő kérésére végeznek el. A magyarországi szabályozás picit konkrétabb megfogalmazásban az alábbiakat tartalmazza:

 A 12. hetéig szakítható meg a terhesség,

  • ha azt az állapotos nő egészségét súlyosan veszélyeztető ok indokolja;
  • ha a magzat orvosilag valószínűsíthetően súlyos fogyatékosságban vagy egyéb károsodásban szenved
  • a terhesség bűncselekmény következménye, valamint
  • az állapotos nő súlyos válsághelyzete esetén.

A terhesség a 18. hétig szakítható meg, ha egyrészt fennáll az előző négy feltétel valamelyike, és emellett teljesül a következők közül még egy feltétel:

  • az állapotos nő korlátozottan cselekvőképes vagy cselekvőképtelen vagy terhességét neki fel nem róható egészségi ok,illetve orvosi tévedés miatt nem ismeri fel korábban,
  • vagy az egészségügyi intézmény, illetve valamely hatóság mulasztása miatt haladta meg a terhessége az 12 hetes időtartamot.

A terhesség kivételes esetben, ha elhúzódnak a diagnosztikai eljárások, akár a 24. hétig is megszakítható, ha nagyon súlyos fejlődési rendellenesség veszélye áll fent a magzatnál.

Időtartamra tekintet nélkül megszakítható a terhesség, a várandós nő életét veszélyeztető egészségügyi ok miatt vagy ha a magzatnál az élettel összeegyeztethetetlen rendellenesség állna fent.

Az orvosi indokból végzett abortuszok esetében is nagyon nehéz döntést kell meghozzon az édesanya, a válsághelyzet miatti terhességmegszakítások pedig különösen nehezen feldolgozhatóak az érintettek számára.

Mi az, amit tehetünk, hogy ezeket a traumákat és traumatizáló helyzeteket elkerülhessük?

Az első és legfontosabb: ne ítélkezzünk. Nem ismerjük, milyen korábbi traumák és aktuális válsághelyzet vezettek oda, hogy egy asszony elvetesse az egészséges magzatát. Az abortusz összes következményét testi és lelki szinten ő fogja viselni, nem más. Ha nem tudunk megértést és elfogadást érezni a döntésével, akkor sem szabad ítélkezésünkkel terhelni.

Ha az asszony még döntési helyzetben van, ha hosszú távon képesek lennénk támogatni, akkor ajánljuk fel támogatásunkat. Támogassuk őt alternatívák keresésében. Hallgassuk meg.

Hosszabb távon megoldást látok a szociális háló felépítésével, szexuális edukációval, a fogamzásgátlás elérhetővé tételével és az anonim és direkt örökbeadás lehetőségeinek biztosításával, a válsághelyzetbe került, esetleg bántalmazott anyákat befogadó, rehabilitációjukat biztosító anyaotthonok elérhetővé tételével. A rossz/hiányos/átgondolatlan szabályozás miatt az ellátórendszer különböző pontjain elakadt folyamatok miatt szenvedő gyermekek, gyermekre vágyó/váró, vagy gyermeket már nevelő vagy örökbefogadó szülők összehangolásával egy alaposan átgondolt stratégiával és a megfelelő támogatórendszer kiépítésével meggyőződésem szerint nagyon sok olyan terhességmegszakítást el lehetne kerülni, amire ma az anyai válsághelyzet miatt kerül sor.

A képen Martin Hudáček szlovák szobrászművész alkotása, a Meg nem született gyermek látható, A kép forrása www.bama.hu

Posted on

Utódgondozási stratégiák az emlősök világában

Az állatvilágban a különböző emlősfajok között az életmóduknak megfelelően különböző utódgondozási stratégiák alakultak ki.
A fészeklakó emlősök esetében a rövid várandósság-sok utód stratégiája bizonyult hatékonynak. Ilyenkor a nagyméretű alomban fejletlen, magatehetetlen újszülötteket az anya rendkívül zsíros tejével táplálja, támogatva az ő hőháztartásukat. A testvérek összebújnak, és az anya távollétében meglapulnak. A nagy alom nagy halandósággal párosul. Veszélyhelyzet esetén a kicsik meglapulnak. pl rágcsálók

A fészekhagyó emlősök esetében az újszülöttek rendkívül fejlett állapotban születnek. Egy alomban 1, maximum kettő érett újszülött születik a hosszú várandósság végén, majd nagyon hamar követi anyját. Az anyatej összetétele is ezt támogatja: rendkívül fehérjedús, hogy támogassa a gyors izomfejlődést, és nem túl zsíros, hogy a kicsi folyamatosan motivált legyen az anyját követni. pl ló, elefánt
1970 óta, Hassenstein leírásai óta ismerjük a harmadik nagy kategóriát, a hordozott emlősöket. Itt az utódok bizonyos képességeikben fejlettek, másokban azonban még annyira fejletlenek, hogy az anyjuk követését nem tudnák megvalósítani. Ezeknél az állatoknál a várandósság elég hosszú, de nem olyan mértékben, mint a fészekhagyóaknál, az alom pici, egy vagy két utódból áll és ellés után az újszülöttek az anyjuk testén fejlődnek tovább. Kétféle hordozott emlőscsoportot különböztethetünk meg: Az óvilágban aktív hordozottak a majmok és főemlősök, köztük mi is, illetve a passzív hordozottakat, ők az erszényes emlősök, ahol egy kifejezetten hordozásra alkalmas szervet is találhatunk: az erszényt. Az erszényeseknél embriószülés történik, majd a pici önállóan és segítség nélkül felmászik az édesanyja erszényéig és oda bemászva ott is marad, amíg nem lesz képes az önálló életre.

Mik bizonyítják, hogy mi is hordozott élőlények vagyunk?
• Aktív hordozott – a fejlett reflexek igazolják (pl elemi kúszás, szopó-kereső reflex, Moro reflex)
• Működőképes, de nem tökéletes érzékszervek (tökéletes szaglás, hallás, működő, de nem tökéletes látás)
• Stabil, de támogatásra szoruló hőszabályozás – pl barna zsírszövet eloszlása az újszülött testén
• Folyamatos kapcsolat szükséges a gondozó személlyel
• A fejlődés a hordozó személy testén történik

(A kép forrása TripAdvisor Singapore)

Posted on

Szülés vagy kívánságműsor?

Egy másik szüléssel kapcsolatos oldalon felmerült egy fontos kérdés, ami mellett én sem tudok elmenni szótlanul. A kérdés az, hogy vajon egy anyának jogában áll-e megválasztani gyermeke születésének módját, esetleg idejét is. Igen, jelen esetben a programozott császármetszésekről lesz szó.

A császármetszés (Sectio caesarea) olyan, a szülészetben alkalmazott sebészeti beavatkozás, életmentő nagy hasi műtét, melynek során egy vagy több bemetszést ejtenek a várandós nő/anya hasfalán (laparotomia) és anyaméhén (hysterotomia), hogy ilyen úton emeljék ki a természetes úton valamilyen okból világra jönni nem tudó egy vagy több újszülöttet, ritkábban elhalt magzatot. Az első sikeres császármetszést Magyarországon (azaz az anya és az újszülött is élve hagyta el a klinikát) Tauffer Vilmos (1851-1934) végezte 1890-ben.
Ma már a szülések jelentős része császármetszéssel történik, ezek szintén igen jelentős hányada programozott császármetszés, azaz tervezetten, a várandósság adott időpontjában végzik el a beavatkozást. Van olyan eset, amikor ennek komoly orvosi indoka van, máskor nem látunk a tervezett császármetszések okai mögé.
Fontos tisztában lennünk azzal, hogy amennyiben programozott császármetszés kerül szóba, nagyon fontos, hogy széles körű tájékoztatást kérjünk a lehetséges kockázatokról, várható előnyökről, mielőtt bármilyen beavatkozásba beleegyezünk. Az élettani normától való eltérés indokolt esetben életet menthet, azonban minden esetben mérlegelni kell a rendelkezésre álló információk alapján lehetséges kimeneteleket.

Anyaként, kompetens szülőként a szükséges információk birtokában amennyiben az orvossal egyetértve valaki a programozott császár mellett döntött, a döntését neki is tiszteletben kell tartani.

A gyermekkorban, serdülőkorban átélt abúzusok gyakran rejtve maradnak a túlélők előtt is, azonban mindennapjaikban rejtetten bár de jelen van ezek lenyomata. Sajnos, mire a legtöbb nő a szülés közelébe kerül, már átélt olyan eseményeket, melyek akár a test-emlékezet révén, akár emlékbetöréssel előtörhetnek kontrollvesztéssel járó élethelyzetekben, megnehezítve akár a szexuális életét, vagy leállítva később a szülést is. Hasonlóan elutasíthatja egy anya a hüvelyi szülést egy korábbi traumatikus szülés vagy perinatális veszteség után, de rengeteg olyan szempont létezhet, amit ezen a felületen még felsorolni sincsen mód.
Amennyiben egy asszony aggodalmait és félelmeit komolyan vesszük, támogatjuk őt, abban az esetben lehetőség nyílhat a korábbi traumák feldolgozására még akár szülés előtt is, így lehetőség nyílik a szülés módján újra elgondolkozni.
Amennyiben az asszony aggodalmai téves információkon alapulnak – ilyen például, hogy a hüvely elveszíti rugalmasságát a szülés hatására (az igazság az, hogy egy karbantartott és edzett gát és beavatkozásoktól mentes szülés esetén a hüvely pont azt teszi, amit egy férfi pénisze erekciókor, majd amennyiben nem éri trauma, nem metszik el, nem varrják össze akkor ugyanolyan szépen vissza is nyeri a nyugalmi állapotnak megfelelő méretét) – úgy a megfelelő tájékoztatás segít elkerülni azokat a beavatkozásokat, amiknek sem orvosi, sem lélektani indoka nem található.

Szülni sok helyen, sokféleképp lehet.
Egy közös dolog azonban mindenképp van a sokféle szülésben: az élet-adás módtól függetlenül élet-adás, csoda. Fogadjuk el egymást, egymás döntéseit ítélet nélkül.

Posted on

MIt csinál egy kisbaba az aranyóra alatt?

A születés egy nagyon nagy változást hoz a baba életébe: a puha, meleg, nedves és szűk környezetből egy világos, hűvös, száraz és végtelennek tűnő térbe érkezik. A vérkeringése is bukfencet vet, hiszen a tüdővérkör bekapcsolódik, innentől önállóan kell magát oxigénnel és tápanyaggal is ellátnia.
Ideális esetben minden a biológiai norma szerint történik: egy békés és háborítatlan vajúdás után a baba beavatkozás mentesen, a saját ritmusában érkezik a világra, édesanyjától egy pillanatra sem választják el és kibújását követően azonnal bőrkontaktusba kerül. Köldökzsinórját egészen addig, amíg az pulzál nem vágják el, így a baba biztonságosan hozzájut ahhoz a vérhez, ami még a lepényi keringés miatt a köldökzsinórban maradt a folyamatos oxigénellátás érdekében. A köldökzsinórban lévő vér a baba vére, amihez ha nem jut hozzá komoly sokkot jelent a szervezete számára, másrészt az indokolatlanul alkalmazott korai köldökellátásnak a babakori vérszegénység kialakulásában nagy szerepe lehet.
A kisbabák, miután megszülettek, nagyon jellegzetes viselkedést mutatnak. Ez a viselkedés egyetemes, a világ minden táján hasonlóan viselkednek az egészséges, időre született embercsecsemők.
Születésük után azonnal intenzíven jeleznek, felsírnak, majd az újszülött megnyugszik, feje, végtagjai és törzse nem mutat különösebb aktivitást. A relaxációs fázis után aktívabbá válnak: a baba a fejét picit forgatja és emelgeti, végtagok és vállak pici mozgást mutatnak, majd az újszülött határozottan mozgatja a végtagjait és a fejét, kinyomja magát a végtagjaival, azonban még nem tud ezzel helyet változtatni. A következő fázis a kúszás, amikor a hasból hasra érkezett kisbaba elindul édesanyja melle felé. A kúszást követően a baba megpihen, de némi aktivitást mutat közben pl. a kezét szopja, majd megkeresi a mellbimbót, a mellre tapad és szopni kezd. A szopást követően a kisbaba becsukja a szemét és elalszik.

Posted on

Mi történik egy kisbabával a születésekor?

A magzat az anyaméhben egészséges várandósság esetén optimális körülményeket tapasztal. A hőmérséklet optimális és állandó, a szaturáció és a tápanyag ellátottság szintén. A hangok, amelyek a babát a méhen belül érik vagy ritmikusak és állandóaknak tekinthetőek – anyai szívhang, légzés, bélmozgás hangjai, vagy az anya teste által tompítottak: az anyai beszéd, és a külvilág zajai. A születést követően a csecsemő számára hatalmas változások következnek be. A tüdő vérkör bekapcsolásával a teljes keringési rendszer megváltozik a magzati állapotokhoz képest, a hőmérsékleti viszonyok ridegebbé válnak, a fény drámaian felerősödik és a szagok is eltérnek a méhen belüliektől.
Mivel manapság a szülés a legtöbb esetben kórházi körülmények között zajlik, így az adott kórház ellátási protokollja tovább nehezítheti a csecsemő korai adaptációját. A szülést követően nagyon gyakori a baba szeparációja. Általában a kórházi ellátás része a születést követően az azonnali vizsgálat, a baba fürdetése és felöltöztetése. Ezzel szemben a biológiai norma a korai bőr-bőr kontaktus, ahol a baba születését követően azonnal az anya meztelen mellkasára kerül. Niels Bergman és munkatársai a korai bőrkontaktus illetve a késleltetett korai bőrkontaktus hatását nagy esetszámú kutatás keretében vizsgálták (Moore 2016) és azt tapasztalták, hogy a bőrkontaktust átélt anyák átlagosan 60 nappal tovább szoptatták gyermekeiket, mint azok az édesanyák, akik nem részesültek bőrkontaktusban a kisbabájukkal. Az adott vizsgálatnál azonban nem derült ki, hogy a korai közvetlen, illetve a késleltetett bőrkontaktusnak milyen mértékben különbözik a hatása a szoptatás várható hosszára és minőségére.
Hofer kísérletei is az újszülöttek szeparációjának hatását vizsgálták egér kísérleti rendszeren. A tapasztalatai azt mutatják, hogy a szeparáció hatása az újszülött általános homeosztázisára hatással van. A baba a szeparáció hatására a regulációjának jelentős részét elveszíti, ami egyfajta krízist jelent az agy és a teljes szervezet számára és magas kortizol felszabadulást eredményez. A kortizol hatására helyre áll a szívritmus, a légzés, azonban az agy továbbra is stresszelt állapotban marad, ami epigenetikai változásokhoz is vezet, melyek transzgenerációs hatásokkal is rendelkeznek. (Hofer, 2006)

Posted on

Babát várunk. Cirminek mennie kell. Kell?

A macska és a tehesség összeférhetetlenségének a gondolata a toxoplazmózis miatt terjedt el, ami veleszületett formájában egy idegrendszert is érintő betegség.
A fertőzés kórokozója a Toxoplasma gondii nevű egysejtű, melynek ivaros alakja a macskák szervezetében alakul ki és azok ürülékével kerülnek a szabadba az un. oociszták, melyek a fertőzést okozzák.
Ez azonban nem azt jelenti, hogy amennyiben macskája van az embernek, a várandósság tervezésekor már meg kell szabadulni az állattól.
Egyrészt amiatt, mert a toxoplazma fertőzést el lehet kapni nyers hústól (pl. tatárbifsztek fogyasztása vagy nem kellő mértékben hőkezelt húsok fogyasztása révén), rosszul megmosott gyümölcstől-zöldségtől, de akár a játszótéri homokozóban is – így az emberek – macskatartási hajlamuktól teljesen függetlenül mire felnőnek legtöbben átesnek a fertőzésen – egészséges emberek akár tünetmentesen is áteshetnek rajta.
Másrészt mert a macskák legtöbbje már kölyökkorban átesik a fertőzésen és a fertőzött, beteg állat nagyjából 10 napig üríti a kórokozót. Rendszerint a későbbiekben, még újabb fertőzéskor sem fogja SOHA üríteni ismét a kórokozókat, tehát fertőződhet ismét, fertőzött is maradhat, de üríteni csak ezen az egy-két héten képes, így annak az esélye, hogy pont a várandósság alatt fertőződik meg először az állat, minimális.

Mit tehetünk, hogy elkerüljük a fertőzést illetve a betegséget a várandósság alatt?

Amennyiben egy anya még nem esett át a fertőzésen, úgy célszerű minden megfázás szerű megbetegedéskor gondolni a toxoplasmosis lehetőségére is, és vizsgálni azt, valamint legalább kéthavonta célszerű vérvétellel meggyőződni, hogy történt-e friss fertőzés. Maga a vizsgálat a TB által finanszírozott, azonban nem csináltatják meg automatikusan, jelezni kell az orvos felé, hogy kertészkedni szokott/macskát tart az ember. Amennyiben fertőzés igazolódik, az orvos felírja a megfelelő terápiát.
Otthon, lakásban tartott cicák esetén az alomcserét érdemes nem a várandós asszonynak, hanem a család többi tagjának végezni. Ha nem tartunk macskát, akkor a zöldségek alapos megtisztításával és a nyers húsételek elkerülésével, külön vágódeszka használatával a húsok és a zöldségek számára, valamint fontos, hogy a kertészkedést lehetőleg kesztyűben végezzük, és utána alapos kézmosás is javasolt.
Gyerekeknél fontos a homokozók lehetőség szerinti lefedése is. A családi macska lehetőleg ne kapjon nyers húst, ne vadásszon (legalábbis a terhesség ideje alatt – ez kinti-benti illetve kinti macskatartás esetén nehezebben megoldható, de a macska átmeneti bent tartásával kivitelezhető lehet), valamint nagyon alapos kézmosások beiktatásával tehetünk a toxoplazmózis veszélyének minimalizálásáért.

Posted on

A várandósság

A várandósság komoly változásokkal jár az anya szervezete számára.

Az nem kérdés, hogy a méhünkben egy magzat fejlődik és ehhez az egész testünk alkalmazkodik. Az anya melle megnő és felkészül a tejtermelésre, a méh vérellátása fokozódik. A méhlepényen keresztül tápláljuk a növekedő kisbabát, miközben az ő növekedésével párhuzamosan az anyai szervek egyre szűkebb helyen kell ellássák a feladatukat. A várandósság vége felé a legtöbb kismama nehezebben veszi a levegőt, sokan úgy érzik, mindenüket kitölti a pocak és a kisbaba.
Az édesanya törzsének izomzata jelentős változásokon megy keresztül mind a várandósság során, mind pedig a szülést követően. Az ágyéki homorulat fokozódása a várandósság előrehaladtával némiképp tehermentesíti a medencealapi izmokat, azonban a várandósság folyamán létrejövő súlygyarapodás jelentős része az anya gátizomzatára terhelődik és csak kis részben terhelődik a szeméremcsontra. A medenceöv ízületei is felkészülnek a közelgő szülésre, a várandósság alatti fokozott relaxin termelésnek köszönhetően a sacroileacaris (a gerincet a két oldalán a medenceövhöz kötő) ízület és a szeméremízület is részlegesen flexibilisebbé válik. A hasfal nyúlása nem csupán az izomzatot, hanem a kötőszöveteket is éri, így a várandósság végére a rectus diastasis fiziológiásan is létre jön.
Az anya testtartása jellegzetessé válik, ezáltal mozgáskor a végtagokra gyakorolt terhelés is megváltozik. Jellemző, hogy a várandósság végére az anya lábboltozatai is ellaposodnak, jellemzően a relaxin hatása és a fokozott terhelés miatt lúdtalp alakulhat ki.
A szülést követően ezek a változások fokozatosan korrigálódnak, azonban nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy a nuklearizált családokban, különösen a többedik gyermeküket frissen szült gyermekágyasok jelentős részének nincsen módja a szülést követő regenerációs időszakot az újszülöttel bőrkontaktusban a gyermekágyban tölteni. A szülést követő azonnali babahordozás jelentős terhelést jelent az anyai szervezetre, ezért ezt a legritkább esetben ajánljuk. Azokat az élethelyzeteket, melyben az anya a test/bőrkontaktusban rákötött újszülöttel hátradőlve/félig fekvő pozícióban pihen, ilyen szempontból nem tekintem babahordozási szituációnak.

Mit tehetünk azért, hogy a várandósság során, majd a szülést követően ne alakuljon ki olyan eltérés, ami izületi fájdalmakhoz vezet?

Az első, hogy várandósan is maradjunk mozgásban. A mozgás és az egészséges, erős izomzat elengedhetetlen kelléke nem csak a könnyű szülésnek, de a gyors regenerációnak is.
A második: a gyermekágyi időszakban minél több pihenés, lehetőleg fekve, összebújva a picivel. Nem csak a méhlepény helyének a begyógyulása és a női szervek regenerációja érdekében, de amiatt is, hogy ne terheljük túl az amúgy is laza ízületeinket.
A harmadik: a mozgás fokozatos, óvatos visszavezetése mindennapjainkba. Gátizomtornával stabilizálhatjuk a medenceövet, aminek a stabilitása elengedhetetlen komponense a későbbi kényszertartások miatti derékfájás elkerülésének.

Posted on

Várandósság és normatív krízis

Várandósság, szülés, gyermekágy és veszteség. Meghökkentő párosítása néhány olyan kifejezésnek, mely alapján először szinte mindenki a kisbaba elvesztésére gondol.

Most azonban nem erre gondolok.

Minden várandósság, minden baba születése felforgatja a korábbi rendet, a korábbi rendszert – és bizony elveszítjük korábbi életünk.
Az addig sikeres és idejét önállóan beosztó nő idejével a pici érkeztével már nem csak maga rendelkezik, a test alakja erősen megváltozik, a partner, a szerelmes apává érik és ez csak egy-két dolog azok közül a dolgok közül, amik örökre megváltoznak.
Ez a változás nem könnyű.
Ez a változás veszteségek láncolata.
Ez a változás ajándék.
Ez a változás boldogságot és örömet is hozhat.

Normatív krízisnek hívják az ilyen jelenséget, amikor az ember életében valam olyan gyökeresen változik meg, hogy az életének az alapja máshová kerül. A pár eddig megszokott helyett a kisbabás családok megszokott élete lesz a norma. Az, hogy ki mennyire alamazkodik könnyen egy ilyen változáshoz, az nagyon egyéni és nem csak az érintettek személyisége, hanem a pillanatnyi élethelyzet és mentális állapotok is befolyásolják.

Amikor egy kisbaba megszületik, általában a szülőknek már van egy kialakult képe a piciről, vannak elvárásaik a baba működésével kapcsolatban, sőt, saját szülői működésükkel kapcsolatban is határozott elképzeléseik vannak. Jelentőséggel bírnak ezekben a helyzetekben az adott családra jellemző korábbi tapasztalatok, hiedelmek is (Nagyanyámnak, anyámnak is könnyű/nehéz szülése volt, nekem is olyan lesz. Anyámnak se volt teje, nekem se lesz…) – az adott kultúra hiedelemvilágáról nem is beszélve. A babák azonban az esetek többségében nem veszik figyelembe ezeket a hiedelmeket. Nem úgy és nem akkor kérnek enni/alszanak/bújnának, ahogy az ember a várakozás közben azt elképzelte. Mára sajnos a 20. századi történelem és szokásrend ismeretében kimondhatjuk, hogy a több generációs együttélés előnyeit elveszítettük, mert hiába él esetleg több generáció együtt, a gyermekvállalásban, szoptatásban annyira eltért a 20. századi gyakorlat a biológiai normától, hogy elveszett a családok kezéből az a problémamegoldó repertoár és az a beavatási rendszer, ami az ilyen normatív krízisekben segítségünkre lehet.
A kulcs a változások elfogadásához mindenkinek más.
Az, ami mégis közös pont lehet, maga a gyászfolyamat. Az elképzelt gyermektől való búcsú a valós gyermek fogadásáért. A búcsú a megálmodott gyermekágytól, hogy megélhessük a megszületett babával az igazi, valódi gyermekágyat. A várandósság végének elfogadása, az addigi korszak véget érésével való megbékélés érdekében. Bármilyen boldogság karunkba venni a frissen születettet, teljesen érthető és elfogadható, hogy ambivalens érzések tömegeit éljük meg. Ami nagyon fontos, hogy higyjünk magunkban, a gyerekeinkben, és tudjuk, hogy ha nem is minden alakul úgy, ahogyan terveztük, de a természet bölcs, és pár dolog kivételével mindig mondhatjuk: újratervezés.

Posted on

A gyermekágy

A várandósság hosszú(nak tűnő) hónapjai után végre megérkezett a kicsi. A kisbaba megszületésével új korszak köszönt be a család életében. Mindenki boldog, a barátok és rokonok gratulálnak, sorra készülnek a fotók, mennek a hírhozó sms-ek.

Mindenkit érdekel a kicsi.

Az anya is meg van említve a hírekben: a baba és a mama jól vannak.

Ideális esetben ez így is van. Mégis, ilyenkor is komoly kihívások állnak az anya előtt, akiről hajlamosak vagyunk megfeledkezni. (A baba adaptációjáról, az ő kompetenciáiról majd egy másik bejegyzésben mesélek)
Testi szinten is hatalmas változások történnek: a baba és méhlepény megszületik, az anya addigi hatalmas pocakja kiürül, a gerincet, medencét érő terhelés hirtelen megváltozik, a mellek felszabadulnak a tejtermelés gátlása alól és pár napon belül megjelenik a bőséges tej. Hormonkoktélok szabadulnak fel, segítik a kötődést anya és gyermeke között.
Megkezdődik a gyermekágyas időszak, mely a szülés utáni regeneráció időszakának tekinthető, mind fizikai, mind lelki téren.

A szülést követő időszakban az anyák lelkileg is sokkal érzékenyebbek, mint máskor. Ennek hormonális okai is vannak, hiszen a várandósság alatt felépült hormonális rendszer most hirtelen, szinte zuhanásszerűen alakul vissza. Emellett a kisbaba ellátása állandó készenlétet igényel. A nap 24 órájában rendelkezésre kell állni, táplálni és ellátni az újszülöttet. Nem kis feladat ez, különösen, ha figyelembe vesszük, hogy érzelmileg is mennyi mindent él át ilyenkor egy nő. A szülés élményének feldolgozása mellett a gyermekért érzett aggodalom és felelősségérzet is leköti az anya energiáit. Már gyakorlottnak mondható, többgyermekes anyák is rendre végig járják ezt az érzelmi hullámvasutazós időszakot, bizonytalanok lehetnek új szerepükben – megbirkózom majd a több gyermekkel járó megsokasodott feladatokkal? Tudok vajon olyan jó anyja lenni a gyermekeimnek, mint szeretnék?
Fizikai szinten a méhet érintő változások a leglátványosabbak, ugyanis annak tömege az első 7 nap alatt körülbelül a felére, 14 nap alatt a negyedrészére csökken. A méh belső felszíne pedig a méhlepény megszületése után egy nagy sebhelyet képez, amely a gyermekágyban gyógyul, miközben a gyermekágyi folyás (lochia) tart. Ez a folyás alvadt és folyékony vérből, a méh nyálkahártyáinak elzsírosodott sejtjeiből áll. A lochia az első 2-3 napon át véres, azután haloványabb, hígabb, vizesebb s a 10. naptól kezdve sárgásfehéres lehet. De néha a 2. hét után is véresebb lehet, amennyiben az anya túl keveset pihen, túlterheli magát. A placenta helyénél gyorsabban gyógyulnak azok a sérülések, amelyek olykor a szülésnél a méh száján, a hüvelyben vagy gáton keletkeznek. A regenerációt gyorsítja a gyakori szoptatás, a babával való sok testkontaktus, mely a méh összehúzódását segítő oxitocin felszabadulását segíti elő.

Mit tehet ilyenkor a család és a barátok? Az időszak megnevezése is beszédes: gyemekÁGY. Eleink ilyenkor hat héten keresztül a kicsivel az ágyban feküdtek, a tágabb család, a rokonság látta el az asszonyt és családját, komatálat hoztak, felsepertek, mindig, amire épp szükség volt, hogy az anya mihamarabb felépüljön szülés után.Ma sincs ez másként. Az anyának fizikailag és lelkileg is nyugalomra, pihenésre van szüksége. Meleg, szerető, támogató környezetre, ahol megerősítik őt anyai kompetenciájában: tehát nem az a jó segítség, ahol a segítő kiveszi a gyermeket az anya karjai közül és anélkül megmondja neki, mit hogyan kell csinálnia, hogy azt bárki kérdezte volna, hanem ahol segítik az anya útját saját anyaságának megélésében. Sokat jelenthet az elfogadó, ítélkezés nélküli meghallgatás, a házimunkák mosolygós elvégzése, a család tápláló és egészséges ételekkel való ellátása, több gyerek esetén a nagyobbakkal való foglalkozás, játék, séta… Összefoglalva: ebben az érzékeny időszakban is akkor segítünk jól, ha úgy és olyan segítséget nyújtunk, amilyet és amennyit az anya igényel.