Az igény szerinti szoptatás

Egyre több fórumon és formában olvashatunk az igény szerinti szoptatásról. Szülésfelkészítőkön, a védőnőnél, a gyermekorvosnál, mindenütt halljuk ezt a kifejezést, mégis, a tapasztalat azt mutatja, hogy ahány ember, annyiféle dolgot ért ez alatt a kifejezés alatt.

Az igény szerinti szoptatás kifejezés leegyszerűsítve annyit jelent, hogy a baba mindig megkapja az anyamellet, amikor ő igényli, és addig tartózkodik rajta, ameddig szeretne. Nem kap vizet, teát, cumit, minden szopásigényét a mellen elégítheti ki. Az anya a gyermek jeleit azonnal megválaszolja és felkínálja neki a szopás lehetőségét. Ha a baba szopni szeretne, akkor megteheti, ha nem, akkor az anya tiszteletben tartja kisbabája akaratát és nem erőszakolja szájába a mellét, mondván, hogy itt van annak az ideje.

Miért működik ez a módszer?

A gyermeki oldalról nézve az egyik legfontosabb, hogy a baba az ősbizalom állapotában maradhat: mivel igényeit jelzi és jelzéseire azonnali adekvát válasz érkezik, megtanulja szükségleteit elfogadni, megfelelően jelezni és bizalma a szülőben megerősödik, mindamellett, hogy egyrészt elegendő és olyan tápanyaghoz jut, ami életkorának és élethelyzetének a leginkább megfelelő, és stresszhelyzetekben is könnyebben meg tud birkózni az őt ért hatásokkal. A szopás mindezek mellett kitűnő természetes fájdalomcsillapítási módszer, nem véletlen, hogy fájdalmas szituációkban (pl. balesetek, vagy oltás) azonnal cicit kér a baba.

Anyai oldalról pedig nem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy a tejtermelés mechanizmusa, a mell élettana miatt a tejtermelés az igény szerinti szoptatás mellett a leghatékonyabb. Az anyai szenzitivitás is nő, hiszen a sok testkontaktus segíti az anyát, hogy felismerje gyermeke jelzéseit, és össze tudjon hangolódni a babával.

Milyen a jó hordozóeszköz?

Mikor első kisbabánk megszületik, sokunkban felmerül a kérdés, mikortól kezdhetem a hordozást? Mibe tegyem a picit, mi az, ami javára és nem kárára szolgál?

Elsőszülöttemet várva az akkor fellelhető internetes irodalmat igyekeztem elolvasni, kötési útmutatókat, leírásokat böngésztem, majd kissé elveszve az információk tengerében vettem egy mély levegőt és vettem egy kendőt, majd 8 naposan beletettem a legénykét. Ma már tudom, hol, milyen hibákat követtem el a kötések során, mégis azt kell mondanom, hogy jól döntöttem, mikor ezt a döntést meghoztam.

A jó hordozóeszköz és az ideális hordozási mód az alábbi kritériumokat teljesíti:

  1. Az adott életkornak megfelelő anatómiai és mozgásfejlődési szinten támogatja a gyermeket és nem terhel olyan ízületeket és izomcsoportokat, melyek még nem készültek fel a terhelésre
  2. Mindig pontosan, pontról pontra megtámasztja a babát, tartja a gyermek fejét, amíg ő nem képes megtartani és alvás közben is ideális tartást biztosít
  3. A hordozó személy számára is segíti az ideális testtartás felvételét és megtartását

A hordozás a kisbaba és a hordozó személy számára biztosítja azt a testkontaktust, ami a megnyugváshoz és az összecsiszolódáshoz szükséges, fejleszti a baba egyensúlyérzékét, és megkönnyíti mindennapjainkat.

A mozgásfejlődés és a szoptatás kapcsolata

Az újszülött kisbaba izomzata egészséges baba esetén alkalmas arra, hogy fejét megemelje, rövid idegig megtartsa, hason fekve oldalra fordítsa, azonban stabil gerincgörbületei még nincsenek. Szopásigénye nagy, jellegzetes reflexeket mutat, (pl szopó-kereső reflex), amik révén nyakának izomzata megerősödik. 24 óra alatt legalább 8-12-szer szokott szopni. A szoptatások nem egyenletesen oszlanak el, általában reggel ritkábban, este felé gyakrabban kérnek mellet a babák. Egy-egy szoptatás akár másfél óráig is eltarthat, ugyanis a babák aktív szopás (szív-nyel) után hosszasan tudnak komfortszopni, majd kis bóbiskolás után újra aktívan szopnak, majd ezt ismét bóbiskolás követi. Bőrkontaktusban a babák jól ébreszthetőek, ám alvásuk nyugodt, korai éhségjeleiket az anya könnyebben észleli. A baba által szabályozott szoptatási szituációk elől hordozás esetén is jól megvalósíthatók.
A baba fiziológiás testtartása eleinte a teljes kifózis, így ebben az életszakaszban olyan hordozási módot érdemes választani, ha egyéb körülmények miatt másra nincs szükség, ami ezt a pozíciót támogatja.

A baba izomtónusa körülbelül két hónapos korára stabilizálódik, valamint ezen időszakban a látás fejlődése miatt a nappali ébren és nézelődéssel töltött idő is megnő. Megjelenik a szociális mosoly is.
Három hónapos korra a babára nézve háton fekve a szimmetria dominál, a végtagok helyzete és a törzs szimmetrikus. (Hubikné Klein 2013) Hason fekve a szimmetrikus alkartámasz a jellemző, ilyen korra alakul ki a stabil nyaki homorulat. Ez azt is jelenti, hogy a fejét a vállától függetlenül is képes fordítani és ülésbe húzásnál fejét megemeli, nem ejti hátra. Mindezek miatt 3-4 hónapos korra a szopási idő lerövidül, a baba számára kitárul a világ és előfordulhat, hogy nappal egyszerűen nem ér rá szopizni. Ezt ellensúlyozandó előfordul, hogy gyakrabban kér mellet, de vannak babák, akik éjszaka pótolják a nappal kimaradt szoptatásokat.
4-5 hónapos korban beindulnak a nagymozgások, ekkor már a baba hason fekvésben könyökét nyújtva, nyitott tenyéren támaszkodik mellkasát is megemelve, hátáról oldalára fordul mindkét irányba, majd 6-7 hónapos korára mozgása kezd összerendeződni, fordul hátról hasra és hasról hátra is mindkét irányban, hason próbál kúszni. Erre az időszakra tehető az első szeparációs szorongás, amikor a testkontaktus fenntartásának és a szoptatási élethelyzetnek nagy jelentősége van.
8-9 hónapos korára a sok mozgás hatására megerősödik annyira, hogy 10 hónapos kora körül önállóan ül és mászik, kialakul és stabilizálódik a háti domborulat. Ez azt jelenti, hogy maga is meg tudja tartani ezt a pozíciót az ehhez használatos izom-és csontrendszeri elemek túlterhelése nélkül.
Erre az időszakra jellemző, hogy a baba a fogzási fájdalmi és a nagymozgásokkal járó idegrendszeri változások miatt gyakori éjszakai ébredésekkel és gyakori szopásokkal reagál. Mivel a babák mérete ekkor már elég nagy és súlyuk is jelentős, legkésőbb ilyenkor szokták az édesanyák a háton történő hordozási formákat bevezetni és jóval gyakrabban választanak a szövött kendőtől eltérő hordozóeszközöket.
11-12 hónapos korban a felállás, kapaszkodással oldalazva lépegetés, majd 12-18 hónapos korban az önálló járás kialakulásával párhuzamosan kialakul és stabilizálódik az ágyéki homorulat. Ilyenkor már tekintettel arra, hogy a hosszanti hátizmok és úgy általában a core-izomzat már elegendően megerősödött, nagyobb a választék a mozgásfejlődésnek megfelelő eszközök közti válogatásra.
A totyogók szopási viselkedése már nagyon nagy egyéni különbségeket mutat, azonban ebben az életkorban is nagy a jelentősége mind az éjszakai szoptatásnak, mind a test– és bőrkontaktus idegrendszert harmonizáló hatásának, ami a szoptatós élethelyzetben nagy segítséget nyújthat az egész család számára.

Hol szüljek?

Mindenütt jó, de legjobb… biztonságban.
Van, akinek a kórházi környezet, van akinek a saját otthona adja meg azt a biztonságérzetet, ami a problémamentes szülés elengedhetetlen feltétele.
Mára már rendelkezésünkre állnak azok az adatok, ami alapján nyugodt szívvel kimondhatjuk, hogy alacsony kockázatú várandósságoknál az otthonszülés éppoly biztonságos, mint a kórházi környezetben történő szülés, sőt, vannak olyan jótékony tulajdonságai, amit egy kórházi környezet, legyen bármilyen felkészült és magas színvonalú, nem képes megadni. Ilyen például az a jelenség, hogy az újszülött a család saját flórájával találkozik világra jövetelekor először, nem pedig a sok fertőtlenítés és a nagy forgalom miatt speciálisnak tekinthető kórházi flórával. Ma már hazánkban is legálisan választható opció az otthonszülés, ugyan az ország bába-ellátottsága (bába=önállóan dolgozó, magasan képzett szülészeti szakember, egészségügyi szolgáltató) sajnos alacsonyabb a szükségesnél, és az állam nem támogatja az otthonszülést a társadalombiztosítás keretein belül.

Mi van azonban abban az esetben, ha a család nem az otthonszülést választja, mégsem szeretne az anya a kisbabával hosszabb időt a kórházban eltölteni?
Ilyen esetben jelenthet megoldást az ambuláns szülés.
Ez azt a gyakorlatot jelenti, miszerint a vajúdó asszony bemegy a kórházba, megszüli a kisbabáját, majd egy megfigyelési idő után, amikor a jelen lévő szakemberek az erre az időszakra vonatkozó vizsgálatokat elvégezték, a kisbabával otthonába távozik.

Mire van szükség ehhez a megoldáshoz?
A legfontosabb és elengedhetetlen feltétele az ambuláns szülésnek egy egészséges, jó állapotban lévő baba-mama páros. Ezen túl szükséges egy lelkiismeretes és támogató orvosi háttérre – akik a baba és az anya vizsgálatait maximális odafigyelés mellett el tudják végezni és ki tudják állítani a kórházi zárójelentést.

Ami jelenleg sajnos nehezíti az ambuláns szülés helyzetét, az az, hogy a kórházak számára az ambuláns szülés finanszírozásának kérdése nem megoldott, mert csak 72 óra után kapják meg a finanszírozást, tehát ha az édesanya és a kisbaba ennél az időnél hamarabb távozik otthonába, a kórház nem kap a szülés után semmit. Ez amiatt nagyon súlyos probléma, mert a szüléshez, de egyáltalán egy egészségügyi intézmény működtetéséhet igen komoly költségvetés szükséges.
Jelenleg függőben van egy olyan elképzelés, miszerint 24 órával a szülés után hazabocsátják a nőket, akik egészséges 2499 gramm feletti születési testtömegű újszülötteket hoztak a világra, ha a szülés a 37. és a 41. terhességi hét között történt. Feltétel még mások mellett, hogy a terhesség problémamentes, az újszülött pedig spontán jöjjön a világra, és jó állapotban legyen.
Pillanatnyilag sajnos az idevonatkozó rendelettel kapcsolatosan nem történt előrelépés. (A forrás az ENSZ Alapvető Jogok biztosának jelentése az AJB-605/2019. számú ügyben (előzmény: AJB-1276/2018, AJB-476/2017.)