Tag: #válaszkészség

Posted on

Várandósság és normatív krízis

Várandósság, szülés, gyermekágy és veszteség. Meghökkentő párosítása néhány olyan kifejezésnek, mely alapján először szinte mindenki a kisbaba elvesztésére gondol.

Most azonban nem erre gondolok.

Minden várandósság, minden baba születése felforgatja a korábbi rendet, a korábbi rendszert – és bizony elveszítjük korábbi életünk.
Az addig sikeres és idejét önállóan beosztó nő idejével a pici érkeztével már nem csak maga rendelkezik, a test alakja erősen megváltozik, a partner, a szerelmes apává érik és ez csak egy-két dolog azok közül a dolgok közül, amik örökre megváltoznak.
Ez a változás nem könnyű.
Ez a változás veszteségek láncolata.
Ez a változás ajándék.
Ez a változás boldogságot és örömet is hozhat.

Normatív krízisnek hívják az ilyen jelenséget, amikor az ember életében valam olyan gyökeresen változik meg, hogy az életének az alapja máshová kerül. A pár eddig megszokott helyett a kisbabás családok megszokott élete lesz a norma. Az, hogy ki mennyire alamazkodik könnyen egy ilyen változáshoz, az nagyon egyéni és nem csak az érintettek személyisége, hanem a pillanatnyi élethelyzet és mentális állapotok is befolyásolják.

Amikor egy kisbaba megszületik, általában a szülőknek már van egy kialakult képe a piciről, vannak elvárásaik a baba működésével kapcsolatban, sőt, saját szülői működésükkel kapcsolatban is határozott elképzeléseik vannak. Jelentőséggel bírnak ezekben a helyzetekben az adott családra jellemző korábbi tapasztalatok, hiedelmek is (Nagyanyámnak, anyámnak is könnyű/nehéz szülése volt, nekem is olyan lesz. Anyámnak se volt teje, nekem se lesz…) – az adott kultúra hiedelemvilágáról nem is beszélve. A babák azonban az esetek többségében nem veszik figyelembe ezeket a hiedelmeket. Nem úgy és nem akkor kérnek enni/alszanak/bújnának, ahogy az ember a várakozás közben azt elképzelte. Mára sajnos a 20. századi történelem és szokásrend ismeretében kimondhatjuk, hogy a több generációs együttélés előnyeit elveszítettük, mert hiába él esetleg több generáció együtt, a gyermekvállalásban, szoptatásban annyira eltért a 20. századi gyakorlat a biológiai normától, hogy elveszett a családok kezéből az a problémamegoldó repertoár és az a beavatási rendszer, ami az ilyen normatív krízisekben segítségünkre lehet.
A kulcs a változások elfogadásához mindenkinek más.
Az, ami mégis közös pont lehet, maga a gyászfolyamat. Az elképzelt gyermektől való búcsú a valós gyermek fogadásáért. A búcsú a megálmodott gyermekágytól, hogy megélhessük a megszületett babával az igazi, valódi gyermekágyat. A várandósság végének elfogadása, az addigi korszak véget érésével való megbékélés érdekében. Bármilyen boldogság karunkba venni a frissen születettet, teljesen érthető és elfogadható, hogy ambivalens érzések tömegeit éljük meg. Ami nagyon fontos, hogy higyjünk magunkban, a gyerekeinkben, és tudjuk, hogy ha nem is minden alakul úgy, ahogyan terveztük, de a természet bölcs, és pár dolog kivételével mindig mondhatjuk: újratervezés.

Posted on

Mit is érzünk és miért nehéz ez?

Több generáció nőtt fel úgy, hogy nem volt sem módja, sem elfogadó közege az érzelmei megélésére és kifejezésére. Az a gyerek, aki hangosan sírt, kiabált hamar megkapta – életkorától függetlenül- a hisztis címkét. Sem elfogadni, sem kezelni nem tanulhatta meg az érzéseit, de sokszor még felismerni sem.
Az a kisbaba, akit a születése után azonnal elvittek az édesanyjától és csak 3 óránként 20 percre találkozhatott vele egy héten keresztül hiába jelezte a szükségleteit, esélyt sem kapott arra hogy választ kapjon a jelzéseire, így haza már a tanult tehetetlenség állapotába kerülve mehetett csak.
Azok a gyerekek, akik ezekkel a tapasztalatokkal kezdték az életüket, gyakran még felnőve sem tudják könnyen értelmezni sem a szükségleteiket, sem az érzelmeiket, és ami még nehezebbé teszi ezen generációk dolgát, hogy a csecsemőkorból hozott minta sem segíti a biológiai norma szerinti utódgondozásban. Nem csak azért, mert az összegyűjthető információk gyakran ellentmondanak egymásnak, hanem azért , mert az a közeg, ami eredetileg támogató közegként kellene funkcionáljon, legtöbb esetben a saját gyakorlata miatt elbizonytalaníthatja a friss anyát és apát. A háztartásokban manapság alkalmazott technológiai szint, valamint a környezeti feltételek is annyira eltérnek a korábbi állapotoktól, hogy mind a babát/gyermeket érő ingerek mennyiségében és minőségében is másfajta kezelést igényel a helyzet.
Az, hogy ezeken a nehézségeken túl lehessen lendülni, egyrészről rengeteg önismereti munkára és sok sok tudatos döntéshozásra lehet szükség, másrészről pedig nagyon fontos elfogadni, hogy a jelenkori generációknak mind a gondozása, mind pedig a nevelése során teljesen már szükségletei vannak, mint a jelenlegi nagyszülői, szülői generációknak.

“Hogyan is tudná elviselni, hogy a lánya ordítson dühében, amikor ön még nemet sem mert soha mondani a saját édesanyjának? Hogyan tudná elfogadni, hogy sír a fia, amikor ön soha egy könnycseppet sem ejtett?
Egy apa, aki sosem mutatja ki az érzelmeit, valószínűleg azt fogja elvárni a fiaitól, hogy ők is olyan ‘erősek’ legyenek, mint ő. Egy anya, aki nem mutatja ki, mit érez, nehezen fogja elviselni, amikor a kislánya kiabál…
Megtiltja magának, hogy érezzen bizonyos érzelmeket? Akkor ezeket az érzelmeket megtiltották önnek a szülei, vagy pedig elfojtotta, mert túl veszélyesnek találta őket… Ha elfogadná, hogy ezeket az érzelmeket a fia vagy a lánya kifejezi, az azt jelentené, hogy helyteleníti azt a tudattalan döntést, melyet gyerekkorában hozott… és meg kellene kérdőjeleznie a szüleitől kapott nevelést… Azért nem akarja hallani, ahogy a gyermekei kifejezik érzéseiket, hogy megvédje a szüleiről alkotott képét.”

(Isabelle Filliozat)

Posted on

Az anyatej és a laktóz

A humán anyatej összetétele különleges az állatvilágban.
Amíg a “fészeklakó” emlősfajok teje rendkívül zsíros a hőháztartás támogatása, a “fészekhagyóké” pedig nagyon fehérjedús a gyors izomtömeg-növelés érdekében, addig a humán női tej a méhen kívüli idegrendszeri érésnek a szolgálatára készül. A magas laktóztartalom – a tejcukor az anyatej állandó összetevője – elengedhetetlen a megfelelő idegrendszeri fejlődéshez, kisbabáink bélrendszere pedig remekül fel van készülve a tejcukor lebontására.

Ahogy egy kisbaba megnő és kisgyermekként már nem fogyaszt anyatejet, a tejcukor lebontási képessége is lecsökken, az ehhez szükséges enzimeket már nem termeli meg a szervezete. Az, hogy a felnőtt népesség jelentős része minden gond nélkül fogyaszthatja a tejcukor tartalmú ételeket, egy elterjedt mutációnak köszönhető, ami miatt az elválasztással nem kapcsol ki a laktáz enzim termelése a szervezetben. A másik véglet, a veleszületett tejcukorérzékenység egy nagyon súlyos és rendkívül ritka kórkép, ami korábban a kisbaba halálához vezetett, és amit a köznyelvben gyakran összetévesztenek a relatív laktóztúlterhelés kellemetlen hatásaival.

Relatív laktóztúlterhelésről akkor beszélünk, amikor egy kisbaba több tejcukorhoz jut annál, amit kényelmesen le tud bontani a szervezete és emiatt pocakfájósság, szelesség és hasmenés alakulhat ki.

Hogy néz ez ki a gyakorlatban?

A leggyakrabban előforduló okok közt a helytelen szoptatási gyakorlat (különösen a szoptatások közti időt elhúzó, a szopások hosszát korlátozó gyakorlat és az időre szoptatás, valamit a mellek túl gyakori váltása) , a bőtejűség illetve a túlzottan erőteljes tejleadó reflex szerepel elsőképp.
A tej az anya mellében épp úgy, mint lefejve szeret két frakcióra bomlani: a szoptatás elején könnyen ürülő, vízben és laktózban gazdagabb, hígabb „első tejre” – ez a sovány tej, és a szoptatás vége felé ürülő, zsíros „hátsó tejre”, azaz a tejszínre. Ennek az oka, hogy a tejtermelés során a zsírcseppek az a mirigy falához tapadnak, míg a vizesebb rész felgyűlik a tejmirigy üregében és a csatornákban, ahol összekeveredik az előző szoptatás végén az emlőben maradt tejjel. Minél hosszabb idő telik el két szoptatás között, annál hígabb lesz az emlőben felgyülemlő tej. Amikor a csecsemő szopni kezd, először ehhez a tejhez jut, mely főleg a szomját oltja. A szopás hatására kiváltódó tejleadó reflex az, ami a zsírosabb tejszínt is a kisbaba szájába juttatja. A baba jóllakottsága viszont inkább függ az elfogyasztott kalóriáktól, mint a táplálék mennyiségétől, így azok a babák, akiknek a gyomrát hamar eltelíti a sovány tej, hamarabb éheznek meg, mint azok a babák, akik a tejszínhez is hozzájutottak.
Ha ezek a problémák jelentkeznek, akkor érdemes megpróbálni a tejturmix készítést.
Ilyenkor egyrészt érdemes azzal a mellel kínálni a kisbabát, amelyiket üresebbnek érzünk, másrészt szoptatás előtt finoman, mintha egy puha gyurmát akarnánk átmelengetni érdemes nagyon gyengéden átmasszírozni a mellet. Ezzel picit összekeverjük a mirigy falára tapadt tejszínt a mirigy üregében lévő sovány tejjel és így egy egyenletesebb zsír-, ezáltal magasabb kalóriatartalmú tej tud ürülni az első pillanattól kezdve. A kisbaba ebben az esetben könnyebben jóllakik és sokkal hamarabb be tudja állítani magának az anya tejtermelését.

Posted on

A jó anya tudja. Vagy nem tudja?

“Ó, egy jó anya mindig tudja, a kisbabájának mire van szüksége, hogy megnyugtassa!”

Biztos, hogy így van ez? Minden anya mindig tudná, mi a baja a kisbabájának? Nem hinném.

Azt sem hinném viszont, hogy ne lehetne megtalálni azt a megoldást, a mi segít anyának és babának átvészelni azt az időszakot, mikor úgy tűnik, semmi sem segít.

Amikor egy kisbaba megszületik, egy hosszú és megterhelő utazást követően egy a korábbiaktól nagyon eltérő környezethez kell alkalmazkodnia. Gondoljunk bele: egy meleg, szűk és sötét térből egy tág, világos és hűvös közegbe érkezik, a korábbi zajokat felváltják az éles hangok. A vérkeringése is bukfencet vet: véget ér a köldökkeringés folyamatos oxigén és tápanyagellátása és bekapcsolódik a tüdővérkör is. Innentől mind az oxigénfelvétel, mind a táplálékfelvétel a kisbaba kompetenciájába tartozik. Az pedig, hogy olyan magatartást váltson ki az anyjából és az őt gondozó családtagokból, ami biztosítja számára, hogy biztonságban, teli pocakkal fejlődhessen az idegrendszere, szintén az ő feladata. Az egész megjelenése, illata, hangocskái (igen, az üvöltése is! ) a baba túlélését szolgálják.

A baba jelez, ha éhes, ha szomjas, jelez, ha mamaszagra vágyik, jelez, ha fájdalmai vannak, ha valami nem jó neki, ha álmos, ha fázik, ha melege van, ha megijedt, ha veszélyben érzi magát. Kutatások igazolták, hogy egy kisbaba vérében már attól is mérhetően megemelkedik a stresszhormon szintje, ha túl messze kerül az édesanyjától.

Mit tehetünk akkor, ha a kisbabánk valami miatt csillapíthatatlanul zokog?

Megsúgom, nincs olyan anya a világon, aki mindig, minden helyzetben meg tudja mondani, miért sír a kisbabája. Sőt, addig, amíg a baba meg nem nő annyira, hogy pontosan el tudja mondani mi bántja, addig többé-kevésbé a találgatás az egyetlen biztos módszer, ami kitartó próbálkozások után megoldáshoz vezethet.

Ami a legtöbb esetben megoldást hoz egy síró kisbabánál az a szoptatás. Nem csak azért, mert a szomját és éhét is egyszerre csillapítani tudja a baba, hanem a mamával való bőrkontaktus biztonságot sugároz, támogatja a hőháztartást. Már a mell illata is bekapcsolja a baba saját fájdalomcsillapító mechanizmusait, a szopómozgással és az anyatejjel kombinálva ellazít és meg is nyugtat.

Mivel a baba a mellen nem “eszik” hanem szopik -ami egy nagyon összetett tevékenység- így ennek eredménye nem csupán a teli pocak, hanem a remekül huzalozott idegrendszer.

Posted on

Generációs különbségek – a gyógyulás lehetőségével

A társadalom legkisebb funkcionális egysége a család – nem önmagában az ember, hanem az a csoport, amelyen a legfontosabb, elemi kötődéssel bír.

Ha megfosztjuk az egyént a családjától, igyekszik másik, számára biztonságot adó csoportosulást keresni. Fontos tudni azt is, hogy az, aki számára már csecsemőként megadatik a feltétel nélküli elfogadás, a megértés és szeretet, ott, ahol ezt megtapasztalja kiegyensúlyozottan, jól működik és ez a közösség nem csak megtartó menedékkel bír számára, hanem óvni, védeni fogja azt, jó eséllyel nem fogja követni azoknak a külső utasításoknak a tömegét, amik veszélyeztetnék ezt a közösséget.

A rendszerkritikus gondolkodás képessége és a saját utuk követésének képessége azokra az emberekre jellemző, akik értékesnek, jónak tartják magukat, gondolataikat pedig meg merik osztani másokkal.

Azok a totalitárius rendszerek, amikről az idevonatkozóan feljegyzett, pontos adataink vannak, mind beleszóltak az újszülött csecsemők gondozásába, határozott iránymutatással bírtak arra nézve, szabad-e ringatni,. megszoptatni, testkontaktusban tartani a kisbabát – jellemzően szigorú napirendet, nem-szoptatást vagy meghatározott keretek közti szoptatást javasoltak, a testkontaktus elkerülését. Kitűnő példa erre a náci Németországban elterjedt kifejezés használata, ami a mai napig előfordul: Affenliebe. (majomszeretet) Sajnos még a mai napig tartják magukat azok az elképzelések, amik ezt a rendszert, amit Johanna Haarer a Német anya és első gyermeke című könyvében megfogalmazott. (Jusson eszünkbe a kisbabák alvástréningje, a suttogós napirend, amik még mindig elérhetőek, és elterjedtek az édesanyák között)

Mi ennek az előnye a rendszert tekintve?

Az egészséges kötődési mintázatok helyett kialakuló mintázatok az egyén szintén jelentősen megnövelik az erős ideológiai minták követésének esélyét, az egyén könnyen befolyásolhatóvá és fanatizálhatóvá válik, azaz mind az ideális katonát, mind az ideális követőt ki lehet alakítani belőlük, és a többedik így felnövekedő generáció esetében az eredeti adaptív viselkedésforma már csak nyomokban jelenik meg.

Állatkísérletekben (patkány) vizsgálták, milyen hatással lehetnek az első idők az kölyök későbbi utódgondozására. Azt tapasztalták, hogy a kölykök olyan utódgondozási, szoptatási mintázatokat követtek (természetesen változatlan körülmények között) saját utódaiknál, mint amiben részük volt. Azok az anyák, akiknek magas oxitocinszintjük volt, szülés után hozzájuthattak kölykeikhez, sejtszinten is egy olyan mintázatot közvetítettek utódaiknak, ami nem csak későbbi utódgondozásukban, hanem stressztűrésükben is pozitívan befolyásolták őket. Ezzel szemben azok az anyák, akik maguk is ridegséget tapasztaltak meg saját anyjuktól, maguk sem tudtak a kölykök felé fordulni, maguk sem nyalogatták, terelgették az utódokat. Azok az anyák viszont akik ugyan elhanyagoló anyától születtek, de melegen, magas oxitocinszint mellett nőttek fel, képesek voltak az utódjaikat megfelelően ellátni.

Van tehát lehetőség sejtszinten is újraírni ezeket a mintázatokat és ha gyermekeink már elfogadásban és támogatásban nőnek fel, ők már mentesülhetnek azoktól a sebektől, amit anyáink, nagyanyáink szereztek.

(A kép forrása: index.hu/techtud/2019/03/13 )

Posted on

Babahordozás karikás kendőben

A karikás kendők használata remek alternatívát jelentenek azokra a szituációkra, mikor nem szeretnénk több méternyi kendőanyaggal bíbelődni.

A szövött karikás kendők anyagukat tekintve ugyanazok, mint a szövött hordozókendők, azonban jelentősen rövidebbek és egyik végükön két karika található. Előnyük a hosszabb hordozókendőkkel szemben, hogy használat közben nem érnek le a földre (méretük 160-220 cm közt változik), használata egyszerű és gyors, bár elsősorban rövidtávú csípőhordozásra alkalmas, elöl és háton hordozni is jól lehet benne. Mivel megfelelő használat esetén tökéletesen beállítható a baba és a hordozó személy testére, megvalósítható benne az élettani testtartás már újszülött kortól, így elöl és csípőn már újszülött kortól ajánljuk. Koraszülött kisbabák hordozására is alkalmas, amint a baba állapota a hordozást megengedi.
Hátrányuk hogy féloldalas terhelést ad, ezért nagyon fontos – mind a baba, mind a hordozó személy szempontjából – hogy mint minden féloldalas kötésmód esetében, itt is felváltva, mindkét oldalon hordozzuk kisbabánkat.
Karikás kendőben a háton hordozás kizárólag rövidtávon, és csak együttműködő totyogóval megvalósítható, nem tartozik a gyakran használatos és első körben ajánlott kötések közé.
Laktációs szempontból nagyon fontos, hogy végig gondoljuk, mik a céljaink ezzel a hordozási móddal. Mivel elől és csípőn hordozáskor a hónalj alatt megy el a kendő felső szegélye, így ott könnyen megnyomhatja az anya tejmirigyeit illetve nyirokereit, valamint egy túlzottan lecsúszó karika is nyomást gyakorolhat a mellekre. Tejbelövelléskor, mellgyulladásra hajlamos vagy nagyon nagy mellű édesanyáknál így ennek az eszköznek a használata meggondolandó. A karikás kendőben történő háton hordozáskor a karika a két mell közé vagy magára a mellre esik, így kifejezetten nagy a mellgyulladás veszély a használatkor.

A megkötés módja vázlatosan a következő: fektessük az egyik vállunkra a karikás kendő karikás felét úgy, hogy a karikák a vállgödrünkbe essenek. A kendő hátunk mögött lógó részét a felső szegésénél fogva a vállunkkal ellentétes oldalon vezessük előre. Fogjuk meg a kendő alsó szegését és húzzuk fel a hát és a kendő közt, hogy az anyag megforduljon. Ezzel a lépéssel biztosítjuk, hogy a bugyor, amibe a baba kerül, szimmetrikus legyen. Ráncoljuk a kendő karika nélküli végét sávonként egyenletesen és bújtassuk át a kendőt mindkét karikán úgy, hogy a testünk felőli oldal essen alulra, majd, miután mindkét karikán átbújtattuk, az alul lévő karikán bújtassuk vissza. Az így kialakított bugyorba csúsztassuk bele kisbabánkat a vállunkról a korábban már leírt módon, úgy, hogy a baba hátán csak egy ránctalan rétegben fusson az anyag – kora illetve újszülöttek esetén a fülük kétharmadáig, nagyobb babák esetén a válluk vonaláig támassza a hátukat a kendő – és a fennmaradó anyag a térdhajlatukban legyen, hogy megvalósulhasson a térdhajlattól térdhajlatig történő alátámasztás. Húzzuk meg a kendőt a karikákon, sávonként hogy feszes legyen. Minden húzás abba az irányba történjen, ahonnan az adott sáv érkezik. A baba térdei köldökig legyenek felhúzva, a két combcsont által bezárt szög újszülötteknél ne legyen nagyobb, mint 90 fok, így az élettani pozíció megvalósítható.

A képen lévő alany amúgy két éves elmúlt, leszögezte, hogy nem akar a hátamra kerülni, és mikor megnézte a képet, közölte azt is, hogy “nagyon cuki vagyok.” Azt hiszem, igaza van <3

Posted on

Elölhordozás kenguru kötésben

A kötés kissúlyú és koraszülöttek számára is ajánlható, tekintettel arra, hogy a babát fiziológiás pozícióban ortopédiailag helyesen és tehermentesen rögzíti, a baba arca és a légutak jól láthatók, szabadok, a baba amennyiben a rosszullét vagy a stressz jeleit mutatja, nagyon gyorsan kivehető belőle. Éppen emiatt nappali kenguruzás megvalósítására is alkalmas, a szülő mindkét kezét szabadon hagyja.

A kötés a laktáló emlőket nem érinti, nincs rajta olyan felület, ami meg tudná nyomni a melleket, sehol sem rontja azok vérellátását és a nyirokereket is érintetlenül hagyja. Császármetszés esetén is, mivel lefutásából adódóan a császárheget nem érinti és az anyai medencealapi izmokat a vizsgált kötések közül a legkedvezőbb formában terheli, jó választásnak bizonyulhat.

A kötést az alábbiak alapján tudjuk megkötni:

Miután megkerestük a kendő közepét, azt az egyik kezünkbe fogjuk, a lelógó két szárat pedig átvetjük az azonos oldali vállunkon, ügyelve arra, hogy a szárak ne tekeredjenek meg. A babát a vállunkra fektetjük, majd alulról átnyúlva a kendőn, áthúzzuk a lábait a kendőn. A baba popsiját gondosan megtámasztjuk, nehogy kicsússzon a kendőből, a háta mögött pedig annyi anyagot húzunk felfelé, ami a füle vonaláig ér. A baba feneke alatt maradó anyagot gondosan elrendezzük térdhajlattól térdhajlatig.

Hogy a felső szegés megfelelően feszes legyen, a vállunkon lévő kendőszár alatt átnyúlva húzzuk át a nyakunkhoz közelebb eső szegést és fordítsuk át a kendőt lassan, zongorázó mozdulatokkal, hogy a fordítás során a kendő hosszanti sávjai egyenletesen meghúzhatók maradjanak. Ügyeljünk arra, hogy a hátunk mögött lelógó kendőszár is forduljon át, ne tekeredjen meg! Ugyanezt csináljuk meg a másik oldalon is!

Nyújtsuk hátra a bal kezünket és húzzuk át az ellentétes oldalon lógó kendőszárat az alsó szegésénél fogva, majd ugyanígy a jobb kezünket hátranyújtva hozzuk előre a másik szárat is. Figyeljünk arra, hogy közben a szárak ne gyűrődjenek vagy tekeredjenek meg! Ezután mindkét kendőszárat sávonként feszesre húzzuk és a baba popsija alatt a szárakat lapos csomóra kötjük. Fontos, hogy ennél a kötésformánál nem keresztezzük sem a baba hátán, sem a lábai alatt a kendő szárait, így nem gyakorolunk felesleges nyomást az érzékeny gerincre és nem kényszerítjük a lábait túlságosan széles terpeszbe sem, azaz a baba teljes kifózisban pihenhet a hordozó személy mellkasán. Ha a vállon lenyúló rész zavar – pl. magasra nyúlásnál – akkor a lelógó részt óvatosan fel lehet hajtani a vállról. Fontos, hogy nem szabad egyszerűen csak feltűrni az anyagot, mert akkor kilazul a kötés.

(A videó a liliputi love youtube csatornáján megtekinthető)

Posted on

A testkép és a szülés utáni regeneráció

Az ember, amíg a szerettei szemében látja magát, ideális esetben szépnek, vonzónak, kellemesnek tartja magát. Kicsiként, pici gyerekként ez a legtöbb esetben meg is valósul, aztán szép lassan eljön a kamaszkor, amikor a kortárs csoport véleménye, az aktuális ideálok válnak mérvadóvá. Ifjúként általában a legtöbben aktívan sportolunk – ki esztétikai okokból, ki magáért a mozgás öröméért, majd a gyermekvállalás idején a legtöbben abbahagyják a rendszeres testedzést. A várandósság során bekövetkező testi változások és a legtöbbünkre jellemző mozgásszegény, ülő életmód azonban jelentősen megnehezítheti nem csak a szülést, de a gyermekágyat és az utána következő babapopsi-emelgetős, totyogó után szaladós időszakot is. Ez ellen azonban nincsen más varázsszer, csak a mozgás maga.

No de mik is azok a dolgok, amik a szülést követő regenerációnál feltétlenül fontosak?
Először is, fel kell számolnunk azokat a hiedelmeket, amik megnehezítenék az életünket: önzés sportolni, énidőt biztosítani, eljárni, szoptatás mellett nem szabad sportolni… A második lépés végiggondolni, milyen mozgástevékenység szerezne nekünk örömöt és milyen lehetőségeink vannak.

A gyerekágy után a legtöbb édesanyának a következő területeken van szüksége támogatásra: a medenceöv és az alsó gerincszakaszt támasztó izomzat megerősítésére, mivel a várandósság alatt az ágyéki homorulat fokozódik, hogy a várandósság alatti súlytöbblet a szeméremcsontra is picit rá tudjon terhelődni és ne csak a gátizomzatot terhelje, azonban ha ez az állapot szülés után is sokáig megmarad, az derékfájóssághoz vezethet. Ennek remek útja, ha gátizomtornát végez az ember lánya és a core izomzatát is erősíti. Ha a várandósság alatt a szétnyílt hasizom nem áll magától helyre, akkor erre speciális gyógytornát is érdemes végezni. Az alsó végtagok is fokozott megterhelésnek voltak kitéve a várandósság alatt, így arra is nagyon kell figyelni, hogy az ízületeket ne terheljük túl, érdemes először olyan gyakorlatokkal kezdeni az edzést, amik az ízületi stabilitás elérését célozzák.

Amikor először kezdünk egy új mozgásformába, vagy akár újra kezdjük a régi kedvencet, fontos a fokozatosság és a test jelzéseinek figyelembe vétele. Szoptatós mamáknál nagyon fontos, hogy a melleket ne sértsük meg, ezért egy nem szorító, nem nyomó, méretében és szabásában megfelelő és a melleket stabilan rögzítő melltartóra szükség van. A sporttevékenység végzése közben/után nyugodtan szoptathatunk, a tejtermelést nem befolyásolja negatívan az intenzív testmozgás. Ami jól esik a mamának, és segít őt jó fizikai és mentális állapotban tartani, az nem csak neki, önmagának, a babának, de az egész családnak jót tesz. Szerencsére ma már több olyan mozgásforma létezik, amit akár a babával együtt, vagy a babával testkontaktusban is végezhetünk. Sportolás előtt érdemes megszoptatni a babát, mert a minél üresebb mellek jobban viselik az esetleges rázkódást. Edzés után pedig a tusolással vagy akár csak a mellek leöblítésével eltávolíthatjuk az izzadtságot, hogy a sós íz ne zavarja a babát a szopizásban. Mozgásra fel!

Posted on

A gyermekágy

A várandósság hosszú(nak tűnő) hónapjai után végre megérkezett a kicsi. A kisbaba megszületésével új korszak köszönt be a család életében. Mindenki boldog, a barátok és rokonok gratulálnak, sorra készülnek a fotók, mennek a hírhozó sms-ek.

Mindenkit érdekel a kicsi.

Az anya is meg van említve a hírekben: a baba és a mama jól vannak.

Ideális esetben ez így is van. Mégis, ilyenkor is komoly kihívások állnak az anya előtt, akiről hajlamosak vagyunk megfeledkezni. (A baba adaptációjáról, az ő kompetenciáiról majd egy másik bejegyzésben mesélek)
Testi szinten is hatalmas változások történnek: a baba és méhlepény megszületik, az anya addigi hatalmas pocakja kiürül, a gerincet, medencét érő terhelés hirtelen megváltozik, a mellek felszabadulnak a tejtermelés gátlása alól és pár napon belül megjelenik a bőséges tej. Hormonkoktélok szabadulnak fel, segítik a kötődést anya és gyermeke között.
Megkezdődik a gyermekágyas időszak, mely a szülés utáni regeneráció időszakának tekinthető, mind fizikai, mind lelki téren.

A szülést követő időszakban az anyák lelkileg is sokkal érzékenyebbek, mint máskor. Ennek hormonális okai is vannak, hiszen a várandósság alatt felépült hormonális rendszer most hirtelen, szinte zuhanásszerűen alakul vissza. Emellett a kisbaba ellátása állandó készenlétet igényel. A nap 24 órájában rendelkezésre kell állni, táplálni és ellátni az újszülöttet. Nem kis feladat ez, különösen, ha figyelembe vesszük, hogy érzelmileg is mennyi mindent él át ilyenkor egy nő. A szülés élményének feldolgozása mellett a gyermekért érzett aggodalom és felelősségérzet is leköti az anya energiáit. Már gyakorlottnak mondható, többgyermekes anyák is rendre végig járják ezt az érzelmi hullámvasutazós időszakot, bizonytalanok lehetnek új szerepükben – megbirkózom majd a több gyermekkel járó megsokasodott feladatokkal? Tudok vajon olyan jó anyja lenni a gyermekeimnek, mint szeretnék?
Fizikai szinten a méhet érintő változások a leglátványosabbak, ugyanis annak tömege az első 7 nap alatt körülbelül a felére, 14 nap alatt a negyedrészére csökken. A méh belső felszíne pedig a méhlepény megszületése után egy nagy sebhelyet képez, amely a gyermekágyban gyógyul, miközben a gyermekágyi folyás (lochia) tart. Ez a folyás alvadt és folyékony vérből, a méh nyálkahártyáinak elzsírosodott sejtjeiből áll. A lochia az első 2-3 napon át véres, azután haloványabb, hígabb, vizesebb s a 10. naptól kezdve sárgásfehéres lehet. De néha a 2. hét után is véresebb lehet, amennyiben az anya túl keveset pihen, túlterheli magát. A placenta helyénél gyorsabban gyógyulnak azok a sérülések, amelyek olykor a szülésnél a méh száján, a hüvelyben vagy gáton keletkeznek. A regenerációt gyorsítja a gyakori szoptatás, a babával való sok testkontaktus, mely a méh összehúzódását segítő oxitocin felszabadulását segíti elő.

Mit tehet ilyenkor a család és a barátok? Az időszak megnevezése is beszédes: gyemekÁGY. Eleink ilyenkor hat héten keresztül a kicsivel az ágyban feküdtek, a tágabb család, a rokonság látta el az asszonyt és családját, komatálat hoztak, felsepertek, mindig, amire épp szükség volt, hogy az anya mihamarabb felépüljön szülés után.Ma sincs ez másként. Az anyának fizikailag és lelkileg is nyugalomra, pihenésre van szüksége. Meleg, szerető, támogató környezetre, ahol megerősítik őt anyai kompetenciájában: tehát nem az a jó segítség, ahol a segítő kiveszi a gyermeket az anya karjai közül és anélkül megmondja neki, mit hogyan kell csinálnia, hogy azt bárki kérdezte volna, hanem ahol segítik az anya útját saját anyaságának megélésében. Sokat jelenthet az elfogadó, ítélkezés nélküli meghallgatás, a házimunkák mosolygós elvégzése, a család tápláló és egészséges ételekkel való ellátása, több gyerek esetén a nagyobbakkal való foglalkozás, játék, séta… Összefoglalva: ebben az érzékeny időszakban is akkor segítünk jól, ha úgy és olyan segítséget nyújtunk, amilyet és amennyit az anya igényel.

Posted on

A minimalista babakelengye

Mire van szüksége egy újszülöttnek? Ha megválaszoljuk ezt a kérdést, akkor onnantól azt is tudjuk nagyjából, hogy mi az, amit érdemes beszereznünk, és mi az, amit tökéletesen felesleges.

Mikor egy kisbaba megszületik, leginkább a szüleire van szüksége. Szerencsére ez a legtöbb esetben adott.

Táplálás: A baba táplálásához sincs szükség másra, mint két egészséges mellre, ami szépen a baba igényei szerint megtermeli a szükséges tejmennyiséget. Amennyiben az édesanya aggódik, elbizonytalanodik, hogy kisbabája elegendő táplálékhoz jut-e, miközben őt igény szerint szoptatja, vagy a szoptatás valami egyéb okból kifolyólag problémába ütközik, érdemes megkeresni egy laktációs szaktanácsadót, aki személyre-családra szabottan felméri, elemzi a kérdést és tanácsot ad a megoldásra. Ha a baba mindig megkapja az édesanyja mellét, amikor kéri, és addig szopizhat, ameddig ő szeretné, akkor ritka, hogy ujjszopás alakulna ki, hiszen minden szopási igényét kielégítheti az anyamellen. (Ennek megfelelően a baba születése előtt beszerzett cumisüvegekre, nyugtatócumikra, tápszerekre egyszerűen semmi szükség!)

Popsiravaló: Ha a család nem szeretné pelenka nélkül felnevelni a gyermeket (igen, erre is létezik nevesített módszer: elimination communication EC, később én is írok majd róla), akkor bizony pelenkára szükség van. Dönthetünk úgy, hogy eldobható pelenkákat használunk, de ma már léteznek nagyon kényelmesen kezelhető mosható pelenkák is, amik sem a baba bőrét, sem környezetünket nem terhelik olyan mértékben, mint az eldobható társaik. Lehet a két módszert kombinálni is.

Ruházat: Egy átlagos magyarországi csecsemő 56-os ruhamérettel rendelkezik születésekor. Ennek megfelelően ez szokott lenni az első ruhakészlet mérete, amit beszerzünk nekik (kivéve, ha tudjuk előre, hogy sokkal kisebb vagy nagyobb lesz a baba). Ami minden kisbabának jól jöhet: 5-6 hosszú ujjú body, 3-4 kantáros rugdalózó – ebből érdemes alapból egy mérettel nagyobbat venni, mert pillanatok alatt ki tudják nőni, sapka, két-három pár zokni, téli babáknak kiskabát, vagy egy vékony overall, egy-két harisnya. Ezeket a ruhácskákat ha lehet, érdemesebb használtan beszerezni, ugyanis annyira rövid ideig kellenek, hogy egy gyerek képtelen elhordani őket.

Alvás: Ha a család úgy érzi, akkor itt nincs szükség semmire, maximum egy kis hálózsákra. A biztonságos együttalvás feltételeiről Dr. William Sears könyvében (Éjszakai gondoskodás) olvashattok bővebben. Ha nem szeretnétek együtt aludni a kisbabával, akkor szükség lesz egy kiságyra, benne egy martraccal, két lepedőre és ha nem hálózsákot használtok, akkor takaróra is szükség lesz. A kisbaba féléves koráig a bölcsőhalál elkerülése érdekében mindenképp az egy szobában alvást ajánljuk!

Közlekedés: egy megfelelő szövésű és hosszúságú hordozókendő vagy karikás kendő és egy hordozási tanácsadás. Ha olyan helyen lakunk, ahol ésszerűen használható, akkor egy babakocsi, de ezt is érdemes kölcsönbe vagy használtan beszerezni, mert nem minden baba viseli könnyedén azt a távolságot, ami az édesanyjától elválasztja.

Mindenféle egyéb: tetrapelusok – 20 db is elkél egy kisbabás háztartásban még akkor is, ha nem a fenekét csomagoljuk bele, kis takaró, biztonsági babahordozó ha autóval is közlekedtek várhatóan. Kiskád – amennyiben nincs fürdőkád a lakásban, bár babák zuhanyozni is nagyon szeretnek, ha édesanyjuk vagy édesapjuk bőréhez simulhatnak közben, köldökápoló szerek – ezt és a popsikrémet általában a gyerekorvos fogja felírni. Az édesanya számára ha a kedv és a keret engedi, a kényelmes szoptatáshoz jól jöhet a szoptatós párna, mellbimbó ápoláshoz lanolin (Gyapjú allergiások számára nem jó! és itt is érdemes a gyógyszertárban körülnézni, cera lanae néven lehet kapni fillérekért szemben az azonos összetevőjű márkás mellbimbókrémekkel.) Törülközőkre nincs külön szükség: a kisbaba számára tökéletesen megfelelnek a család korábbi törülközői is.

És a legfontosabb: egy kisbabának az a legfontosabb, hogy szeressék. Biztosan nem fogja megítélni a családját amiatt, hogy hány és milyen márkájú ruhácskába öltöztették és milyen mintájú ágyneműben aludt! Viszont a sok sok öleléssel, szeretgetéssel és válaszkészséggel megalapozhatjuk egész életére a stressztűrőképességét, a világ biztonságosságába vetett hitét.