Tag: #újszülött

Posted on

Az ételallergiáról

Az ételallergiások száma folyamatosan nő, a felnőttek körülbelül 2 százaléka, a gyermekek körülbelül 6 százaléka valódi ételallergiás.

Fokozott a kockázat ételallergia kialakulására, ha az allergiás megbetegedések (szénanátha, asztma vagy ekcéma) gyakoriak a családban. Az a gyerek, akinél az egyik szülő allergiás, 50 százalékos valószínűséggel fog allergiában szenvedni. Ha mind a két szülő allergiás, akkor 70 százalék az allergia kialakulásának valószínűsége.

Ételallergia leggyakrabban gyerekkorban, különösen csecsemőknél és tipegőknél jelentkezik. A gyermek fejlődése során az emésztőrendszer beérik és egyre kevésbé szívódnak fel olyan anyagok, amelyek allergiát okozhatnak. Ez azt is jelenti, hogy minden olyan beavatkozás, ami a bélflórát illetve a bélfalak fehérje áteresztését befolyásolják, fokozzák az ételallergia kialakulásának esélyét. A gyerekek általában kinövik a tej, szója, búza illetve tojás allergiájukat. Ezzel szemben laktóz intolerancia csecsemőkorban igen ritkán, inkább más betegségek következményeként (például hasmenés után) fordul elő. Ha az allergia már gyermekkorban is makacs illetve súlyos volt, továbbá ha dióval, mogyoróval, hallal vagy rákkal szemben alakult ki, valószínűleg egész életen át megmarad. Az ételallergia tünetei általában az adott étel elfogyasztását követően néhány perccel vagy néhány órával alakulnak ki. Az ételallergia tünetei súlyosságukban igen változóak: a kellemetlentől a halálosig fordulnak elő. Ide tartoznak: a száj zsibbadása; a bőr viszketése; csalánkiütés, az ajkak, az arc, a nyelv és a torok, vagy akár a test egyéb részeinek megduzzadása; ziháló légzés, az orr nyálkahártya megduzzadása, súlyos esetben légzési nehezítettség; hasi fájdalom, hasmenés, émelygés, hányás; szédülés, ájulás; ekcéma. Csecsemőknél gyakran a sírósság, a nappal-éjszaka felcserélődése, nyálkás, esetleg véres széklet, a gyarapodás ütemének lassulása esetleg leállása, fogyás hátterében ételallergia áll. Ilyenkor az immunrendszer egyes élelmiszerek bizonyos alkotóit célszerűtlenül (“tévedésből”) káros anyagnak tartja és védekezik ellenük. Fontos megemlíteni a keresztallergiákat. Ez abból a jelenségből adódik, hogy a keresztallergén fehérje szerkezete bizonyos motívumait tekintve nagyon hasonlít a valódi allergénre, így a szervezet azt is veszélyes anyagként ismeri fel.

A tejre keresztallergének a marhahús, kecsketej és származékai, a juhtej és származékai illetve ezen állatok húsa, tojásra pedig a szárnyasok húsa. A szójaérzékenység nagyon gyakran társul a tejfehérje-érzékenységgel. Csecsemőkorban a szoptatott csecsemőknél külön figyelnünk kell az anya (vagy a donor női tej esetén az adományozó) nulldiétájára, illetve, hogy tápszeres csecsemőnél a HA jelzésű tápszerek nem megfelelőek, speciális gyógytápszer adása indokolt!

Posted on

A testkép és a szülés utáni regeneráció

Az ember, amíg a szerettei szemében látja magát, ideális esetben szépnek, vonzónak, kellemesnek tartja magát. Kicsiként, pici gyerekként ez a legtöbb esetben meg is valósul, aztán szép lassan eljön a kamaszkor, amikor a kortárs csoport véleménye, az aktuális ideálok válnak mérvadóvá. Ifjúként általában a legtöbben aktívan sportolunk – ki esztétikai okokból, ki magáért a mozgás öröméért, majd a gyermekvállalás idején a legtöbben abbahagyják a rendszeres testedzést. A várandósság során bekövetkező testi változások és a legtöbbünkre jellemző mozgásszegény, ülő életmód azonban jelentősen megnehezítheti nem csak a szülést, de a gyermekágyat és az utána következő babapopsi-emelgetős, totyogó után szaladós időszakot is. Ez ellen azonban nincsen más varázsszer, csak a mozgás maga.

No de mik is azok a dolgok, amik a szülést követő regenerációnál feltétlenül fontosak?
Először is, fel kell számolnunk azokat a hiedelmeket, amik megnehezítenék az életünket: önzés sportolni, énidőt biztosítani, eljárni, szoptatás mellett nem szabad sportolni… A második lépés végiggondolni, milyen mozgástevékenység szerezne nekünk örömöt és milyen lehetőségeink vannak.

A gyerekágy után a legtöbb édesanyának a következő területeken van szüksége támogatásra: a medenceöv és az alsó gerincszakaszt támasztó izomzat megerősítésére, mivel a várandósság alatt az ágyéki homorulat fokozódik, hogy a várandósság alatti súlytöbblet a szeméremcsontra is picit rá tudjon terhelődni és ne csak a gátizomzatot terhelje, azonban ha ez az állapot szülés után is sokáig megmarad, az derékfájóssághoz vezethet. Ennek remek útja, ha gátizomtornát végez az ember lánya és a core izomzatát is erősíti. Ha a várandósság alatt a szétnyílt hasizom nem áll magától helyre, akkor erre speciális gyógytornát is érdemes végezni. Az alsó végtagok is fokozott megterhelésnek voltak kitéve a várandósság alatt, így arra is nagyon kell figyelni, hogy az ízületeket ne terheljük túl, érdemes először olyan gyakorlatokkal kezdeni az edzést, amik az ízületi stabilitás elérését célozzák.

Amikor először kezdünk egy új mozgásformába, vagy akár újra kezdjük a régi kedvencet, fontos a fokozatosság és a test jelzéseinek figyelembe vétele. Szoptatós mamáknál nagyon fontos, hogy a melleket ne sértsük meg, ezért egy nem szorító, nem nyomó, méretében és szabásában megfelelő és a melleket stabilan rögzítő melltartóra szükség van. A sporttevékenység végzése közben/után nyugodtan szoptathatunk, a tejtermelést nem befolyásolja negatívan az intenzív testmozgás. Ami jól esik a mamának, és segít őt jó fizikai és mentális állapotban tartani, az nem csak neki, önmagának, a babának, de az egész családnak jót tesz. Szerencsére ma már több olyan mozgásforma létezik, amit akár a babával együtt, vagy a babával testkontaktusban is végezhetünk. Sportolás előtt érdemes megszoptatni a babát, mert a minél üresebb mellek jobban viselik az esetleges rázkódást. Edzés után pedig a tusolással vagy akár csak a mellek leöblítésével eltávolíthatjuk az izzadtságot, hogy a sós íz ne zavarja a babát a szopizásban. Mozgásra fel!

Posted on

A gyermekágy

A várandósság hosszú(nak tűnő) hónapjai után végre megérkezett a kicsi. A kisbaba megszületésével új korszak köszönt be a család életében. Mindenki boldog, a barátok és rokonok gratulálnak, sorra készülnek a fotók, mennek a hírhozó sms-ek.

Mindenkit érdekel a kicsi.

Az anya is meg van említve a hírekben: a baba és a mama jól vannak.

Ideális esetben ez így is van. Mégis, ilyenkor is komoly kihívások állnak az anya előtt, akiről hajlamosak vagyunk megfeledkezni. (A baba adaptációjáról, az ő kompetenciáiról majd egy másik bejegyzésben mesélek)
Testi szinten is hatalmas változások történnek: a baba és méhlepény megszületik, az anya addigi hatalmas pocakja kiürül, a gerincet, medencét érő terhelés hirtelen megváltozik, a mellek felszabadulnak a tejtermelés gátlása alól és pár napon belül megjelenik a bőséges tej. Hormonkoktélok szabadulnak fel, segítik a kötődést anya és gyermeke között.
Megkezdődik a gyermekágyas időszak, mely a szülés utáni regeneráció időszakának tekinthető, mind fizikai, mind lelki téren.

A szülést követő időszakban az anyák lelkileg is sokkal érzékenyebbek, mint máskor. Ennek hormonális okai is vannak, hiszen a várandósság alatt felépült hormonális rendszer most hirtelen, szinte zuhanásszerűen alakul vissza. Emellett a kisbaba ellátása állandó készenlétet igényel. A nap 24 órájában rendelkezésre kell állni, táplálni és ellátni az újszülöttet. Nem kis feladat ez, különösen, ha figyelembe vesszük, hogy érzelmileg is mennyi mindent él át ilyenkor egy nő. A szülés élményének feldolgozása mellett a gyermekért érzett aggodalom és felelősségérzet is leköti az anya energiáit. Már gyakorlottnak mondható, többgyermekes anyák is rendre végig járják ezt az érzelmi hullámvasutazós időszakot, bizonytalanok lehetnek új szerepükben – megbirkózom majd a több gyermekkel járó megsokasodott feladatokkal? Tudok vajon olyan jó anyja lenni a gyermekeimnek, mint szeretnék?
Fizikai szinten a méhet érintő változások a leglátványosabbak, ugyanis annak tömege az első 7 nap alatt körülbelül a felére, 14 nap alatt a negyedrészére csökken. A méh belső felszíne pedig a méhlepény megszületése után egy nagy sebhelyet képez, amely a gyermekágyban gyógyul, miközben a gyermekágyi folyás (lochia) tart. Ez a folyás alvadt és folyékony vérből, a méh nyálkahártyáinak elzsírosodott sejtjeiből áll. A lochia az első 2-3 napon át véres, azután haloványabb, hígabb, vizesebb s a 10. naptól kezdve sárgásfehéres lehet. De néha a 2. hét után is véresebb lehet, amennyiben az anya túl keveset pihen, túlterheli magát. A placenta helyénél gyorsabban gyógyulnak azok a sérülések, amelyek olykor a szülésnél a méh száján, a hüvelyben vagy gáton keletkeznek. A regenerációt gyorsítja a gyakori szoptatás, a babával való sok testkontaktus, mely a méh összehúzódását segítő oxitocin felszabadulását segíti elő.

Mit tehet ilyenkor a család és a barátok? Az időszak megnevezése is beszédes: gyemekÁGY. Eleink ilyenkor hat héten keresztül a kicsivel az ágyban feküdtek, a tágabb család, a rokonság látta el az asszonyt és családját, komatálat hoztak, felsepertek, mindig, amire épp szükség volt, hogy az anya mihamarabb felépüljön szülés után.Ma sincs ez másként. Az anyának fizikailag és lelkileg is nyugalomra, pihenésre van szüksége. Meleg, szerető, támogató környezetre, ahol megerősítik őt anyai kompetenciájában: tehát nem az a jó segítség, ahol a segítő kiveszi a gyermeket az anya karjai közül és anélkül megmondja neki, mit hogyan kell csinálnia, hogy azt bárki kérdezte volna, hanem ahol segítik az anya útját saját anyaságának megélésében. Sokat jelenthet az elfogadó, ítélkezés nélküli meghallgatás, a házimunkák mosolygós elvégzése, a család tápláló és egészséges ételekkel való ellátása, több gyerek esetén a nagyobbakkal való foglalkozás, játék, séta… Összefoglalva: ebben az érzékeny időszakban is akkor segítünk jól, ha úgy és olyan segítséget nyújtunk, amilyet és amennyit az anya igényel.

Posted on

A minimalista babakelengye

Mire van szüksége egy újszülöttnek? Ha megválaszoljuk ezt a kérdést, akkor onnantól azt is tudjuk nagyjából, hogy mi az, amit érdemes beszereznünk, és mi az, amit tökéletesen felesleges.

Mikor egy kisbaba megszületik, leginkább a szüleire van szüksége. Szerencsére ez a legtöbb esetben adott.

Táplálás: A baba táplálásához sincs szükség másra, mint két egészséges mellre, ami szépen a baba igényei szerint megtermeli a szükséges tejmennyiséget. Amennyiben az édesanya aggódik, elbizonytalanodik, hogy kisbabája elegendő táplálékhoz jut-e, miközben őt igény szerint szoptatja, vagy a szoptatás valami egyéb okból kifolyólag problémába ütközik, érdemes megkeresni egy laktációs szaktanácsadót, aki személyre-családra szabottan felméri, elemzi a kérdést és tanácsot ad a megoldásra. Ha a baba mindig megkapja az édesanyja mellét, amikor kéri, és addig szopizhat, ameddig ő szeretné, akkor ritka, hogy ujjszopás alakulna ki, hiszen minden szopási igényét kielégítheti az anyamellen. (Ennek megfelelően a baba születése előtt beszerzett cumisüvegekre, nyugtatócumikra, tápszerekre egyszerűen semmi szükség!)

Popsiravaló: Ha a család nem szeretné pelenka nélkül felnevelni a gyermeket (igen, erre is létezik nevesített módszer: elimination communication EC, később én is írok majd róla), akkor bizony pelenkára szükség van. Dönthetünk úgy, hogy eldobható pelenkákat használunk, de ma már léteznek nagyon kényelmesen kezelhető mosható pelenkák is, amik sem a baba bőrét, sem környezetünket nem terhelik olyan mértékben, mint az eldobható társaik. Lehet a két módszert kombinálni is.

Ruházat: Egy átlagos magyarországi csecsemő 56-os ruhamérettel rendelkezik születésekor. Ennek megfelelően ez szokott lenni az első ruhakészlet mérete, amit beszerzünk nekik (kivéve, ha tudjuk előre, hogy sokkal kisebb vagy nagyobb lesz a baba). Ami minden kisbabának jól jöhet: 5-6 hosszú ujjú body, 3-4 kantáros rugdalózó – ebből érdemes alapból egy mérettel nagyobbat venni, mert pillanatok alatt ki tudják nőni, sapka, két-három pár zokni, téli babáknak kiskabát, vagy egy vékony overall, egy-két harisnya. Ezeket a ruhácskákat ha lehet, érdemesebb használtan beszerezni, ugyanis annyira rövid ideig kellenek, hogy egy gyerek képtelen elhordani őket.

Alvás: Ha a család úgy érzi, akkor itt nincs szükség semmire, maximum egy kis hálózsákra. A biztonságos együttalvás feltételeiről Dr. William Sears könyvében (Éjszakai gondoskodás) olvashattok bővebben. Ha nem szeretnétek együtt aludni a kisbabával, akkor szükség lesz egy kiságyra, benne egy martraccal, két lepedőre és ha nem hálózsákot használtok, akkor takaróra is szükség lesz. A kisbaba féléves koráig a bölcsőhalál elkerülése érdekében mindenképp az egy szobában alvást ajánljuk!

Közlekedés: egy megfelelő szövésű és hosszúságú hordozókendő vagy karikás kendő és egy hordozási tanácsadás. Ha olyan helyen lakunk, ahol ésszerűen használható, akkor egy babakocsi, de ezt is érdemes kölcsönbe vagy használtan beszerezni, mert nem minden baba viseli könnyedén azt a távolságot, ami az édesanyjától elválasztja.

Mindenféle egyéb: tetrapelusok – 20 db is elkél egy kisbabás háztartásban még akkor is, ha nem a fenekét csomagoljuk bele, kis takaró, biztonsági babahordozó ha autóval is közlekedtek várhatóan. Kiskád – amennyiben nincs fürdőkád a lakásban, bár babák zuhanyozni is nagyon szeretnek, ha édesanyjuk vagy édesapjuk bőréhez simulhatnak közben, köldökápoló szerek – ezt és a popsikrémet általában a gyerekorvos fogja felírni. Az édesanya számára ha a kedv és a keret engedi, a kényelmes szoptatáshoz jól jöhet a szoptatós párna, mellbimbó ápoláshoz lanolin (Gyapjú allergiások számára nem jó! és itt is érdemes a gyógyszertárban körülnézni, cera lanae néven lehet kapni fillérekért szemben az azonos összetevőjű márkás mellbimbókrémekkel.) Törülközőkre nincs külön szükség: a kisbaba számára tökéletesen megfelelnek a család korábbi törülközői is.

És a legfontosabb: egy kisbabának az a legfontosabb, hogy szeressék. Biztosan nem fogja megítélni a családját amiatt, hogy hány és milyen márkájú ruhácskába öltöztették és milyen mintájú ágyneműben aludt! Viszont a sok sok öleléssel, szeretgetéssel és válaszkészséggel megalapozhatjuk egész életére a stressztűrőképességét, a világ biztonságosságába vetett hitét.

Posted on

Az igény szerinti szoptatás

Egyre több fórumon és formában olvashatunk az igény szerinti szoptatásról. Szülésfelkészítőkön, a védőnőnél, a gyermekorvosnál, mindenütt halljuk ezt a kifejezést, mégis, a tapasztalat azt mutatja, hogy ahány ember, annyiféle dolgot ért ez alatt a kifejezés alatt.

Az igény szerinti szoptatás kifejezés leegyszerűsítve annyit jelent, hogy a baba mindig megkapja az anyamellet, amikor ő igényli, és addig tartózkodik rajta, ameddig szeretne. Nem kap vizet, teát, cumit, minden szopásigényét a mellen elégítheti ki. Az anya a gyermek jeleit azonnal megválaszolja és felkínálja neki a szopás lehetőségét. Ha a baba szopni szeretne, akkor megteheti, ha nem, akkor az anya tiszteletben tartja kisbabája akaratát és nem erőszakolja szájába a mellét, mondván, hogy itt van annak az ideje.

Miért működik ez a módszer?

A gyermeki oldalról nézve az egyik legfontosabb, hogy a baba az ősbizalom állapotában maradhat: mivel igényeit jelzi és jelzéseire azonnali adekvát válasz érkezik, megtanulja szükségleteit elfogadni, megfelelően jelezni és bizalma a szülőben megerősödik, mindamellett, hogy egyrészt elegendő és olyan tápanyaghoz jut, ami életkorának és élethelyzetének a leginkább megfelelő, és stresszhelyzetekben is könnyebben meg tud birkózni az őt ért hatásokkal. A szopás mindezek mellett kitűnő természetes fájdalomcsillapítási módszer, nem véletlen, hogy fájdalmas szituációkban (pl. balesetek, vagy oltás) azonnal cicit kér a baba.

Anyai oldalról pedig nem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy a tejtermelés mechanizmusa, a mell élettana miatt a tejtermelés az igény szerinti szoptatás mellett a leghatékonyabb. Az anyai szenzitivitás is nő, hiszen a sok testkontaktus segíti az anyát, hogy felismerje gyermeke jelzéseit, és össze tudjon hangolódni a babával.

Posted on

Milyen a jó hordozóeszköz?

Mikor első kisbabánk megszületik, sokunkban felmerül a kérdés, mikortól kezdhetem a hordozást? Mibe tegyem a picit, mi az, ami javára és nem kárára szolgál?

Elsőszülöttemet várva az akkor fellelhető internetes irodalmat igyekeztem elolvasni, kötési útmutatókat, leírásokat böngésztem, majd kissé elveszve az információk tengerében vettem egy mély levegőt és vettem egy kendőt, majd 8 naposan beletettem a legénykét. Ma már tudom, hol, milyen hibákat követtem el a kötések során, mégis azt kell mondanom, hogy jól döntöttem, mikor ezt a döntést meghoztam.

A jó hordozóeszköz és az ideális hordozási mód az alábbi kritériumokat teljesíti:

  1. Az adott életkornak megfelelő anatómiai és mozgásfejlődési szinten támogatja a gyermeket és nem terhel olyan ízületeket és izomcsoportokat, melyek még nem készültek fel a terhelésre
  2. Mindig pontosan, pontról pontra megtámasztja a babát, tartja a gyermek fejét, amíg ő nem képes megtartani és alvás közben is ideális tartást biztosít
  3. A hordozó személy számára is segíti az ideális testtartás felvételét és megtartását

A hordozás a kisbaba és a hordozó személy számára biztosítja azt a testkontaktust, ami a megnyugváshoz és az összecsiszolódáshoz szükséges, fejleszti a baba egyensúlyérzékét, és megkönnyíti mindennapjainkat.

Posted on

A szoptatási mintázat változása az idő függvényében

“Minek eteted meg, hisz nem lehet éhes, most szopott!!!” Hányszor hangzik el ez a mondat, mikor egy kisbaba újra és újra mellre kéri magát. Könnyű megfeledkezni róla, hogy a babák nem csupán esznek a mellen, hanem a szoptatásnak rengeteg más funkciója is van, segíti a megnyugvást, támogatja a hőháztartást, csökkenti a fájdalmat, huzalozza az idegrendszert… így aztán nincs értelme olyat kijelenteni, hogy egy babának egy nap maximum hányszor kellene szopnia.

Mégis, nézzük meg, mik azok a folyamatok, amik a szopási viselkedésben a legtöbb baba esetében megfigyelhetőek.

Az újszülött kisbaba naponta legalább 8-12-szer szokott szopni 24 óra alatt. A szoptatások nem egyenletesen oszlanak el, általában reggel ritkábban, este felé gyakrabban kérnek cicit a babák. Egy egy szoptatás akár másfél óráig is eltarthat, ugyanis a babák aktív szopás (szív-nyel) után hosszasan tudnak komfortszopizni, majd kis bóbiskolás után újra aktívan szopnak, majd így tovább… Az ember ebben az időszakban úgy érezheti, hogy egész nap nem csinált mást, csak szoptatott, szoptatott… Azonban ez nem marad mindig így.

3-4 hónapos korra a szopási idő lerövidül, a baba számára kitárul a világ és nappal egyszerűen nem ér rá szopizni. Ezt ellensúlyozandó előfordul, hogy gyakrabban kér nappal (10-12 szer, vagy még többször is), de vannak babák, akik éjszaka pótolják a nappal kimaradt szopikat.

A későbbiekben is hasonló változásokat tapasztalhatunk: vannak cicisebb időszakok és nem-érek-rá időszakok a baba életében, ilyenkor igény szerinti szoptatásnál az édesanya melle remekül tudja követni a változásokat. Ez a folyamat hosszú távon a baba elválasztódásához vezet. Az elválasztódás ideje családonként, babánként változó. Az emberre jellemző biológiai norma szerint (a természeti népeknél végzett vizsgálatok és a többi főemlős szoptatási jellegzetességei alapján) két és fél-hét éves kor között következik be az elválasztódás. Néprajzi adatok is szólnak erről, népmeséink is őrzik a hosszabb távú szoptatás emlékét (pl. tejfog, Fehérlófia) Ne rémüljünk meg ettől! Nem fog minden igény szerint szoptatott csecsemő iskolába indulásig szopni. A WHO ajánlása szerint a babát fél éves koráig szoptassuk kizárólagosan, majd jó, ha a szoptatás két éves koráig folytatódik, vagy azon túl, ameddig az a mamának és a gyermeknek is kölcsönösen megfelelő.

Posted on

A mozgásfejlődés és a szoptatás kapcsolata

Az újszülött kisbaba izomzata egészséges baba esetén alkalmas arra, hogy fejét megemelje, rövid idegig megtartsa, hason fekve oldalra fordítsa, azonban stabil gerincgörbületei még nincsenek. Szopásigénye nagy, jellegzetes reflexeket mutat, (pl szopó-kereső reflex), amik révén nyakának izomzata megerősödik. 24 óra alatt legalább 8-12-szer szokott szopni. A szoptatások nem egyenletesen oszlanak el, általában reggel ritkábban, este felé gyakrabban kérnek mellet a babák. Egy-egy szoptatás akár másfél óráig is eltarthat, ugyanis a babák aktív szopás (szív-nyel) után hosszasan tudnak komfortszopni, majd kis bóbiskolás után újra aktívan szopnak, majd ezt ismét bóbiskolás követi. Bőrkontaktusban a babák jól ébreszthetőek, ám alvásuk nyugodt, korai éhségjeleiket az anya könnyebben észleli. A baba által szabályozott szoptatási szituációk elől hordozás esetén is jól megvalósíthatók.
A baba fiziológiás testtartása eleinte a teljes kifózis, így ebben az életszakaszban olyan hordozási módot érdemes választani, ha egyéb körülmények miatt másra nincs szükség, ami ezt a pozíciót támogatja.

A baba izomtónusa körülbelül két hónapos korára stabilizálódik, valamint ezen időszakban a látás fejlődése miatt a nappali ébren és nézelődéssel töltött idő is megnő. Megjelenik a szociális mosoly is.
Három hónapos korra a babára nézve háton fekve a szimmetria dominál, a végtagok helyzete és a törzs szimmetrikus. (Hubikné Klein 2013) Hason fekve a szimmetrikus alkartámasz a jellemző, ilyen korra alakul ki a stabil nyaki homorulat. Ez azt is jelenti, hogy a fejét a vállától függetlenül is képes fordítani és ülésbe húzásnál fejét megemeli, nem ejti hátra. Mindezek miatt 3-4 hónapos korra a szopási idő lerövidül, a baba számára kitárul a világ és előfordulhat, hogy nappal egyszerűen nem ér rá szopizni. Ezt ellensúlyozandó előfordul, hogy gyakrabban kér mellet, de vannak babák, akik éjszaka pótolják a nappal kimaradt szoptatásokat.
4-5 hónapos korban beindulnak a nagymozgások, ekkor már a baba hason fekvésben könyökét nyújtva, nyitott tenyéren támaszkodik mellkasát is megemelve, hátáról oldalára fordul mindkét irányba, majd 6-7 hónapos korára mozgása kezd összerendeződni, fordul hátról hasra és hasról hátra is mindkét irányban, hason próbál kúszni. Erre az időszakra tehető az első szeparációs szorongás, amikor a testkontaktus fenntartásának és a szoptatási élethelyzetnek nagy jelentősége van.
8-9 hónapos korára a sok mozgás hatására megerősödik annyira, hogy 10 hónapos kora körül önállóan ül és mászik, kialakul és stabilizálódik a háti domborulat. Ez azt jelenti, hogy maga is meg tudja tartani ezt a pozíciót az ehhez használatos izom-és csontrendszeri elemek túlterhelése nélkül.
Erre az időszakra jellemző, hogy a baba a fogzási fájdalmi és a nagymozgásokkal járó idegrendszeri változások miatt gyakori éjszakai ébredésekkel és gyakori szopásokkal reagál. Mivel a babák mérete ekkor már elég nagy és súlyuk is jelentős, legkésőbb ilyenkor szokták az édesanyák a háton történő hordozási formákat bevezetni és jóval gyakrabban választanak a szövött kendőtől eltérő hordozóeszközöket.
11-12 hónapos korban a felállás, kapaszkodással oldalazva lépegetés, majd 12-18 hónapos korban az önálló járás kialakulásával párhuzamosan kialakul és stabilizálódik az ágyéki homorulat. Ilyenkor már tekintettel arra, hogy a hosszanti hátizmok és úgy általában a core-izomzat már elegendően megerősödött, nagyobb a választék a mozgásfejlődésnek megfelelő eszközök közti válogatásra.
A totyogók szopási viselkedése már nagyon nagy egyéni különbségeket mutat, azonban ebben az életkorban is nagy a jelentősége mind az éjszakai szoptatásnak, mind a test– és bőrkontaktus idegrendszert harmonizáló hatásának, ami a szoptatós élethelyzetben nagy segítséget nyújthat az egész család számára.