Tag: #újszülött

Posted on

Hüvelyi szülés császármetszés után

A császármetszés, mint megszületési mód egyre több kisbabát érint az utóbbi években. Visszatekintve láthatjuk, hogy míg 1965 környékén 4,5%-volt, addig hazánkban az országos átlag ma meghaladja a 40%-ot, egyes intézményeknél pedig még a 70%-ot is meghaladhatja.

A császármetszés életeket menthet, ha helyesen alkalmazzák, ez esetben igazi áldás.

Ismert, hogy maga a vajúdás, valamint a szülés természetes befejezése akár heteket is érlelhet a magzaton, aki így jobb esélyekkel indul méhen kívüli életének, mint egy olyan gyermek, akit az orvos emelt ki édesanyja hasából egy nagy hasi műtét keretein belül, vannak helyzetek azonban, mikor mégis császármetszésre lehet szükség a baba vagy édesanyja életének megvédése céljából.

Gyakran találkozom azzal a szemlélettel korábban császármetszéssel szült édesanyák, sőt olykor szakemberek szájából, hogy aki császármetszésen esett át, soha többet nem szülhet hüvelyi úton. Mindig elszomorodom ilyenkor, ugyanis ez, ebben a formában nem igaz. Vannak édesanyák, akik esetében a császármetszésre olyan okokból kifolyólag került sor, amely okok nem változtak, szűntek meg a következő terhességükig pl. a méh veleszületett rendellenessége, ami esetleg megakadályozza a baba megfelelő irányba való pozícionálódását, vagy olyan krónikus betegségük van, ahol veszélyeztetné az ő életüket a hüvelyi szülés kísérlete. Ez azonban jóval ritkább jelenség, mint ahogyan ezt a jelenlegi császáros statisztikák sejtetnék velünk.

Amennyiben a császármetszés olyan okból történt, mely csak arra a várandósságra volt jellemző, akkor megfelelő támogatás mellett a császár utáni szüléskísérésben gyakorlott szakemberekkel körülvéve a hüvelyi szülés lehetséges.
Amennyiben császár utáni hüvelyi szülést tervezünk, a következő kérdéseket érdemes feltennünk választott orvosunknak:
• Milyen tapasztalatokkal bír császármetszés utáni hüvelyi szülésekben?
• Milyenek egyéni császáros statisztikái?
• CSUSZ kísérletei milyen arányban sikeresek?
• Mennyi vajúdást tart elfogadhatónak (hány órányi) CSUSZ esetén, ha a baba is és édesanyja is jól vannak?
• Mi az általános álláspontja a következő beavatkozások alkalmazását illetően: infúzió, oxitocin, prosztaglandin (méhszájpuhító) gél, epidurális érzéstelenítés, burokrepesztés, mozgáskorlátozás, gátmetszés, CTG?
• Ki lehet jelen a szülésnél?

Amiről még eddig említést sem tettünk, az a CSUSZ kockázata. A leggyakoribb kockázati tényező pedig nem más, mint a műtéti heg szétválása.
Ennek bekövetkezése életveszélyt jelent mind az anyára, mind a babára nézve, és azonnali sebészeti beavatkozást igényel. A császármetszések többsége azonban alsó haránt metszéssel történik, és ebben az esetben nagyon ritka, kevesebb, mint 1 % a szétválás kockázata azon nők körében, akik egy vagy több műtét után hüvelyi úton szülnek. A hegszétválás kockázata alacsony függőleges vagy vízszintes heg esetén ugyanolyan magas, 1-7%. Nagyon ritkán „T” vagy „J” alakú vagy fordított „T”-re hasonlító heg van a méhen, ilyenkor 4-9% közötti a repedés kockázata. Amennyiben klasszikus, függőleges heg van a méh felső részén, a hegszétválás esélye 4-9%-os, ilyenkor újabb császármetszés javasolt. Ezt a korábban jóval gyakoribb műtéti technikát akkor szokták alkalmazni, ha a extrém helyzet fennállásakor a rendelkezésre álló idő nagyon kicsi, a baba far- vagy harántfekvésű, vagy a méh formája rendellenes.
Nagyon fontos tehát császár utáni szülés tervezésénél a gondos információgyűjtés a rendelkezésünkre álló lehetőségekről, a körülöttünk dolgozó szakemberek szemléletéről, tapasztalatairól, saját és kisbabánk egészségügyi állapotáról. És van valami, ami talán még ennél is fontosabb lehet: a hit, hogy meg tudjuk csinálni. Mert nagyon sok esetben lehetséges.

A kép forrása:www.spiritysol.com/

Posted on

Gyakori kérdések és tévedések – olykor szakember szájából is

Azon a napon, melyen a laktációs szakirodalom egyik alappillérének magyar nyelven történő megjelenését ünnepeltük, meginterjúvoltak egy ismert orvos influenszert a szoptatás optimális hosszával kapcsolatban a FEM3 Café adásában.

Sajnos, az evidencia alapú orvoslás mellett állásfoglaló orvos nyilatkozatában olyan tárgyi tévedések hangzottak el, melyek mellett nem tudok ellépni kiigazítás nélkül.

A hozzátáplálás optimális megkezdésének feltételei (nyelvkilökő reflex csökkenése, ülni tudás, akaratlagos kéz és ujjmozgások, fogak kibújása) mellett a WHO javaslata szerint továbbra is a gyermek minimum betöltött fél éves kora szükséges. Ugyan a szilárd táplálék korai bevezetése elterjedt gyakorlat (nézzük meg a bébiételeken látható ajánlásokat, hatalmas piaci érdek fűződik a korai hozzátápláláshoz!) ennek bevezetése egészségügyi előnnyel nem jár, azonban egy korai és gyors hozzátáplálás szoptatási sztrájkot is eredményezhet, aminek már komoly egészségügyi kockázata lehet.

A fél évesnél idősebb csecsemők hozzátáplálása során nem lineáris folyamatot képzelhetünk el, ugyanis az igény szerint szoptatott csecsemők szopási igénye mind egészségügyi, idegrendszeri és emocionális állapotuk szerint is változik, így a gyermek táplálásának szoptatásról a családi ételekre való váltására rugalmas folyamat.

Az anyatej immunológiai funkciói tekintettel arra, hogy az anya-baba immunológiai szinten is kommunikál, a szoptatás teljes hosszában (totyogók, kisgyermekek esetén is!) jelentősek és jól kimutathatók.

A vasraktárak kiürülése 4-6 hónapos kor közt kezdődik meg, ennek hatása különösen akkor jelentős, ha a gyermek korai köldökellátásban részesült és ezáltal iatrogén módon elért alacsonyabb mennyiségű vasmennyiséggel kezdte méhen kívüli életét. Az anyatej vastartalma valóban alacsony, azonban a vas felszívódása anyatejből kitűnő, emiatt a hozzátáplálás megkezdése egészséges baba esetén nem javasolt, vérvétellel igazolt alacsony vas értékek mellett vaspótlás lehet indokolt, ennek kontrollálása az orvos kompetenciája és kötelessége.

Amennyiben egy gyermek alacsony vasértékek miatt transzfúziós kezelésre szorul, annak a hátterében előforduló okok kiderítése szintén orvosi feladat, ezen információk hiányában az eset felemlegetése és a történet részleges publikációja csak lelkiismeretfurdalás és pánik keltésére alkalmas.
A kórosan alacsony vas értékek mögött vagy felszívódási zavar, vagy korábbi fertőzések, vagy más egészségügyi problémák szoktak leggyakrabban állni, akár együtt, akár külön-külön, a hozzátáplálódás elutasítása a gyermek oldaláról inkább tünetnek tekinthető, mint oknak, amit mindenképp érdemes -akár rendszer szinten is, amennyiben fizikai okokat nem találni- kivizsgálni.

Az elválasztódás ideje embereknél mint emlős fajnál minimum 2,5 év után kezdődik meg, ez alatt szopási sztrájk vagy elválasztás miatt marad abba a szoptatás. Tekintettel arra, hogy a jelenlegi társadalmi berendezkedés nem támogatja a hosszú távú szoptatást, így elég ritka az az eset, amikor a gyermekek maguktól, idegrendszeri érettségüknek megfelelő időben választódnak el. Ez a biológiai norma szerint valahol a fogváltás megkezdése előtt várható (4-7 éves kor közt!), ekkorra a bélflóra is megváltozik, a gyermek félúton jár a serdülés felé, és a szopásigény leépül. Érdekes jelenség, hogy míg egy cumival alvó nagycsoportos óvodás elfogadást tapasztal a szopásigényének kielégítése terén, addig egy ugyanilyen korú szoptatott gyermek és édesanyja közt már kötődési zavart sejtenek.

Az anyamell első sorban a gyermek számára van kitalálva, igaz, van egy erős szexuális jellege is, igaz, nem szoptatás közben. A szoptatás közben kivillanó bőrfelület miatti felháborodást erős hipokrita hozzáállásnak tartom egy olyan kultúrában, ahol a fehérneműreklámokon kívül sportszereket és akár egy ásványvizet is erősen dekoltált és szexualizált modellekkel tudnak eladni.

Tisztelettel javaslom a kérdéses interjú megjelenésekor elérhetővé vált szakkönyv beszerzését, alapos tanulmányozását és a jövőre nézve a laktációs témákban kiadott interjúk előtt szakemberek bevonását.

Posted on

Fenntarthatóság a csecsemőtáplálásban

Sokat lehet hallani mostanában a fenntarthatóságról és a felelős gondolkodásról a táplálkozás terén. Most szeretnék még pár további szempontot felvetni, miért előnyös számunkra, ha szoptatjuk kisbabánkat és miért érdemes a katasztrófa sújtotta területekre laktációs segítségnyújtást biztosítani a túlélők számára a tápszer csomagok mellett/helyett.

  1. A kisbaba számára édesanyja teje a legmegfelelőbb táplálék. A legjobb, ha ehhez szoptatás révén jut, ha ez nem megoldható, akkor lefejve. Ha erre sincs lehetőség, akkor egy másik édesanya teje donáció révén szintén jó megoldást nyújthat, és csak ekkor, ha sem a saját anyatejjel, sem donor anyatejjel történő pótlás nem áll rendelkezésre, akkor jöhetnek szóba az anyatej helyettesítő tápszerek, mint következő lehetőség a megoldások között.
  2. A tápszergyártás hozzájárul a földterületek nem megfelelő kihasználásához: erdőirtáshoz és talajerózióhoz vezet. Egy vizsgálat megállapítása szerint Mexikóban egy kilogramm tápszer előállítása 12,5 m2 esőerdő kiirtásába kerül.
  3. A tápszerek gyártása és csomagolása toxinokat (méreganyagokat) hoz létre és papírt, műanyagot és a fémdobozgyártáshoz ónt használ föl. A veszélyes dioxinok a papírgyártás melléktermékei
  4. A tápszergyártás szennyezi a vizeket. A tehenek ürüléke és a takarmánytermesztéshez használt műtrágya megfertőzi a folyókat és a talajvizet, és ezzel kihat a folyókra és talajvizekre támaszkodó ökoszisztémákra. Az Earth Save Internationalnél dolgozó John Robbins becslése szerint az USA mezőgazdaságának tulajdonítható vízszennyeződés (ide értve a termőföld lemosódását, növényvédő-szereket és állati ürüléket) mértéke nagyobb, mint az összes kommunális és ipari forrásból eredő szennyezés együttesen. Ott, ahol a tápszer elkészítéséhez elengedhetetlen higiéniai feltételek nem adottak, gyakrabban fordulnak elő akár halálos kimenetelű fertőzések a csecsemők körében, mintha szoptatná őket az édesanyjuk. Ráadásul mélyszegénységben gyakori jelenség, hogy gyakran felhígítják a tápszert, ezzel a csecsemőt fontos tápanyagoktól fosztják meg és ez is hozzájárul a betegségekhez és a csecsemőhalandósághoz. A “cumisüveg-betegség” évente másfélmillió kisbaba halálát okozza.
  5. A tápszergyártás szennyezi a levegőt is. A metángáz a széndioxid után a második, amely hozzájárul az üvegházhatáshoz és a globális felmelegedéshez; a teljes éves globális metánkibocsátás 20 %-ért (100 millió tonna metángázért) a tehenek gázkibocsátása és ürüléke felelős
  6. A tápszergyártás folyamata energiát fogyaszt. A tápszer egy gyártási folyamaton megy keresztül, majd pedig porrá alakítják, ami magas hőmérsékleten történik. Ez a folyamat világszerte hatalmas mennyiségű villamos energiát emészt fel. A cumisüvegek, etetőcumik és a mesterséges táplálás egyéb kellékeinek gyártása szintén energiaigényes.
  7. A tápszer sok pénzbe kerül és ez a pénz jobb helyre is kerülhetne, például földünk, levegőnk és vizeink megtisztítására.
  8. A tápszer-, csomagolás- és cumisüvegkellék-gyártáshoz szükséges nyersanyagok szállítása értékes üzemanyagot fogyaszt. A feldolgozás után pedig a tápszert sokszor a gyártás helyétől több ezer kilométerre kell eljuttatni. A cumisüvegek, etetőcumik és egyéb etetési kellékek gyártásához nagy mennyiségű műanyagot, gumit, szilikont és üveget használnak fel. Az egyre fogyatkozó számú hulladéklerakóba kerülő műanyag cumisüvegek, etető- és nyugtató/játszócumik.

Mit tehetünk ez ellen? Ha megoldhat, akkor szoptassuk gyermekeinket két éves korukig, illetve addig, amíg a baba-mama párosnak ez megfelelő. Ha pótlásra lenne szükség, azt minél szoptatásbarátabb módon tegyük. Ha pedig “fölöslegünk” akadna, ás ha a család számára belefér és megoldható, akkor érdemes anyatejet leadni.

http://heimpalkorhaz.hu/anyatej/

A cikkhez a La Leche Liga cikkét használtam forrásként. A kép forrása Roda.hr

Posted on

Utódgondozási stratégiák az emlősök világában

Az állatvilágban a különböző emlősfajok között az életmóduknak megfelelően különböző utódgondozási stratégiák alakultak ki.
A fészeklakó emlősök esetében a rövid várandósság-sok utód stratégiája bizonyult hatékonynak. Ilyenkor a nagyméretű alomban fejletlen, magatehetetlen újszülötteket az anya rendkívül zsíros tejével táplálja, támogatva az ő hőháztartásukat. A testvérek összebújnak, és az anya távollétében meglapulnak. A nagy alom nagy halandósággal párosul. Veszélyhelyzet esetén a kicsik meglapulnak. pl rágcsálók

A fészekhagyó emlősök esetében az újszülöttek rendkívül fejlett állapotban születnek. Egy alomban 1, maximum kettő érett újszülött születik a hosszú várandósság végén, majd nagyon hamar követi anyját. Az anyatej összetétele is ezt támogatja: rendkívül fehérjedús, hogy támogassa a gyors izomfejlődést, és nem túl zsíros, hogy a kicsi folyamatosan motivált legyen az anyját követni. pl ló, elefánt
1970 óta, Hassenstein leírásai óta ismerjük a harmadik nagy kategóriát, a hordozott emlősöket. Itt az utódok bizonyos képességeikben fejlettek, másokban azonban még annyira fejletlenek, hogy az anyjuk követését nem tudnák megvalósítani. Ezeknél az állatoknál a várandósság elég hosszú, de nem olyan mértékben, mint a fészekhagyóaknál, az alom pici, egy vagy két utódból áll és ellés után az újszülöttek az anyjuk testén fejlődnek tovább. Kétféle hordozott emlőscsoportot különböztethetünk meg: Az óvilágban aktív hordozottak a majmok és főemlősök, köztük mi is, illetve a passzív hordozottakat, ők az erszényes emlősök, ahol egy kifejezetten hordozásra alkalmas szervet is találhatunk: az erszényt. Az erszényeseknél embriószülés történik, majd a pici önállóan és segítség nélkül felmászik az édesanyja erszényéig és oda bemászva ott is marad, amíg nem lesz képes az önálló életre.

Mik bizonyítják, hogy mi is hordozott élőlények vagyunk?
• Aktív hordozott – a fejlett reflexek igazolják (pl elemi kúszás, szopó-kereső reflex, Moro reflex)
• Működőképes, de nem tökéletes érzékszervek (tökéletes szaglás, hallás, működő, de nem tökéletes látás)
• Stabil, de támogatásra szoruló hőszabályozás – pl barna zsírszövet eloszlása az újszülött testén
• Folyamatos kapcsolat szükséges a gondozó személlyel
• A fejlődés a hordozó személy testén történik

(A kép forrása TripAdvisor Singapore)

Posted on

Szülés vagy kívánságműsor?

Egy másik szüléssel kapcsolatos oldalon felmerült egy fontos kérdés, ami mellett én sem tudok elmenni szótlanul. A kérdés az, hogy vajon egy anyának jogában áll-e megválasztani gyermeke születésének módját, esetleg idejét is. Igen, jelen esetben a programozott császármetszésekről lesz szó.

A császármetszés (Sectio caesarea) olyan, a szülészetben alkalmazott sebészeti beavatkozás, életmentő nagy hasi műtét, melynek során egy vagy több bemetszést ejtenek a várandós nő/anya hasfalán (laparotomia) és anyaméhén (hysterotomia), hogy ilyen úton emeljék ki a természetes úton valamilyen okból világra jönni nem tudó egy vagy több újszülöttet, ritkábban elhalt magzatot. Az első sikeres császármetszést Magyarországon (azaz az anya és az újszülött is élve hagyta el a klinikát) Tauffer Vilmos (1851-1934) végezte 1890-ben.
Ma már a szülések jelentős része császármetszéssel történik, ezek szintén igen jelentős hányada programozott császármetszés, azaz tervezetten, a várandósság adott időpontjában végzik el a beavatkozást. Van olyan eset, amikor ennek komoly orvosi indoka van, máskor nem látunk a tervezett császármetszések okai mögé.
Fontos tisztában lennünk azzal, hogy amennyiben programozott császármetszés kerül szóba, nagyon fontos, hogy széles körű tájékoztatást kérjünk a lehetséges kockázatokról, várható előnyökről, mielőtt bármilyen beavatkozásba beleegyezünk. Az élettani normától való eltérés indokolt esetben életet menthet, azonban minden esetben mérlegelni kell a rendelkezésre álló információk alapján lehetséges kimeneteleket.

Anyaként, kompetens szülőként a szükséges információk birtokában amennyiben az orvossal egyetértve valaki a programozott császár mellett döntött, a döntését neki is tiszteletben kell tartani.

A gyermekkorban, serdülőkorban átélt abúzusok gyakran rejtve maradnak a túlélők előtt is, azonban mindennapjaikban rejtetten bár de jelen van ezek lenyomata. Sajnos, mire a legtöbb nő a szülés közelébe kerül, már átélt olyan eseményeket, melyek akár a test-emlékezet révén, akár emlékbetöréssel előtörhetnek kontrollvesztéssel járó élethelyzetekben, megnehezítve akár a szexuális életét, vagy leállítva később a szülést is. Hasonlóan elutasíthatja egy anya a hüvelyi szülést egy korábbi traumatikus szülés vagy perinatális veszteség után, de rengeteg olyan szempont létezhet, amit ezen a felületen még felsorolni sincsen mód.
Amennyiben egy asszony aggodalmait és félelmeit komolyan vesszük, támogatjuk őt, abban az esetben lehetőség nyílhat a korábbi traumák feldolgozására még akár szülés előtt is, így lehetőség nyílik a szülés módján újra elgondolkozni.
Amennyiben az asszony aggodalmai téves információkon alapulnak – ilyen például, hogy a hüvely elveszíti rugalmasságát a szülés hatására (az igazság az, hogy egy karbantartott és edzett gát és beavatkozásoktól mentes szülés esetén a hüvely pont azt teszi, amit egy férfi pénisze erekciókor, majd amennyiben nem éri trauma, nem metszik el, nem varrják össze akkor ugyanolyan szépen vissza is nyeri a nyugalmi állapotnak megfelelő méretét) – úgy a megfelelő tájékoztatás segít elkerülni azokat a beavatkozásokat, amiknek sem orvosi, sem lélektani indoka nem található.

Szülni sok helyen, sokféleképp lehet.
Egy közös dolog azonban mindenképp van a sokféle szülésben: az élet-adás módtól függetlenül élet-adás, csoda. Fogadjuk el egymást, egymás döntéseit ítélet nélkül.

Posted on

A babahordozás és a szoptatás – a válaszkészség eszköztárából

Az igény szerint szoptatott csecsemő testkontaktus igényét mind szoptatáskor, mind hordozás közben ki lehet elégíteni. A babahordozás közben a baba vesztibuláris rendszere folyamatosan stimulálva van, izmai passzívan átmozgatódnak, vizuális és akusztikus ingerek érik, miközben a hordozó személy szívritmusát és légzését hallgatja, hőháztartását stabilizálja a testkontaktus (kivéve, ha a hordozó személy és a hordozott csecsemő közé hőszigetelésre alkalmas eszköz kerül) és a lehetőségekhez képest „stressz-védettségben” (Bagdy Emőke 2011) van. A testkontaktusban alvó egészséges csecsemő jól ébreszthető, kommunikációját az anya/hordozó személy hamarabb észleli, mintha egymástól távolabb helyezkednek el és így a korai éhségjelek észlelésekor azonnal mellre kerülhet a baba. Ez kedvezően befolyásolja a mellre kerülés gyakoriságát is. Mind az anya, mind a baba oxitocin termelésére kedvezően hat a bőrkontaktus. Az anyja által elöl hordozott csecsemő stimulálja az anya mellkas bőrének receptorait, kezével, karjaival pressziót gyakorolhat a mellre, így serkentve a tej termelését.
A hordozott csecsemő arca relaxált állapotban a hordozó személyhez ér, ami pozitív stimulációs hatással bír a baba arcizmainak tónusára, valamint a mimikai és rágóizmok fejlődésére.

Posted on

MI történik, miközben szoptatod a kisbabád?


Az egyik dolog, ha látod, hogy ritmikusan nyel, akkor várhatóan jóllakik.
Az elégséges tejtranszfer jelei a következők:
-lassú, nyugodt szopómozgás ritmikus, látható vagy hallható nyeléssel
-tej látszik a baba szájában
-fokozatosan ellazul a baba keze és karja
-a baba elengedi a mellet (“leolvad” a mellről)
-az anya melle fokozatosan felpuhul
-tejcsepegés a másik mellből (nem mindenkinél)
-tejleadó reflex észlelhető (szintén nem mindenki érzi)
-a “kimeneti mennyiségek elegendőek: a székletes és vizeletes pelusok száma megfelelő

A másik dolog, ami ugyanennyire fontos, hogy szoptatáskor a baba ébrenlét-alvás ciklusa is szabályozódik, egyrészt az anyatej triptofánszintjének cirkadián ritmusa által (azaz a mama napi ritmusa szerint termelődnek egyes alvás-ébrenlét ritmust szabályozó aminosavak, amiket így a baba a tejen keresztül vesz magához), másrészt a tej delta alvást indukáló peptid (alvást segítő molekula) tartalma által – ettől alszanak el a mellen olyan könnyedén a kisbabák, nem pedig egy rossz szokás miatt!
A szoptatás fájdalomcsillapító hatása is jelentős, mivel a szopómozgás és a mell, az anyatej illata külön-külön is aktiválja a kisbaba agyának fájdalomcsillapításért felelő rendszerét.
Segíti a baba-mama kötődést, növeli az anyai kompetenciát.
Az anyatej különleges összetétele révén mindig a baba igényeihez alkalmazkodik, ezáltal táplálja a baba belecskéit, huzalozza az idegrendszerét, erősíti az immunrendszerét.

Posted on

Többen vannak, most hogy fogom én ezeket a babácskákat szoptatni?

Aki ikreket vár, gyakran találkozik azzal, hogy környezete lehetetlennek tartja, emiatt esetleg nem is támogatja a szoptatást. Való igaz, ha valami nem könnyű feladat, az két/több egykorú kisbaba igényeinek kielégítése, főleg, mivel elég gyakran előfordul, hogy az ikrek korábban érkeznek, illetve hogy császármetszéssel születnek, de az anyák jelentős része képes több gyermek igényeit is követni a tejtermelés sebességével, így ikreket is lehet kizárólagosan, akár igény szerint is szoptatni. A tejtermelés ugyanis mechanizmusa tökéletesen független attól, hány kisbabát hozott világra az ember, azaz a tejtermelés sebessége erősen függ attól, hogy mennyi inger éri a mellet. Amennyiben az édesanya megteheti, hogy a szülést követő legrövidebb időn belül mellre teszi a babákat, akkor minden ugyanúgy zajlik majd, mint az egy-babás családoknál, ha viszont valami miatt a babák és édesanyjuk egymástól szeparálva kell töltsék az időt, nagyon fontos mihamarabb megkezdeni a fejést, hogy meg lehessen alapozni az elégséges tejtermelést.
Az első szoptatások alkalmával érdemes külön-külön próbálni a mellretételt, hogy megtaláljuk és be tudjuk gyakorolni a helyes pozicionálást, majd az első próbálkozások után érdemes a tandem pozíciókat is kipróbálni. A tandem szoptatással rengeteg időt és sírást takaríthatunk meg, ha egyszerre éheznek meg a babák, másrészt lehetőséget ad az édesanyának a szoptatások közt pihenni is egy picit. Amíg a babák még kicsik, nagyon jól jön a segítség mind a mellrehelyezésnél (hiszen a babák még nem tartják magukat és az édesanyának a másodjára mellre tett babánál is szüksége van a kezeire a pontos pozicionáláshoz)
A szoptatási pozíciók közt nagyon gyakran fordul elő ilyenkor a hónaljtartás-hónaljtartás kombináció, vagy a bölcsőtartás-hónaljtartás pozíció is. Egy ikres szoptatós párna illetve néhány stabil tartású párna szintén nagy segítséget jelenthet a sikeres szoptatásban.
A legfontosabb az ikrek szoptatásakor is ugyanaz, ami egy kisbaba esetén: hinni magunkban, hogy képesek vagyunk megvalósítani, támogató környezet és helyes információforrások, nehézség esetén pedig a mielőbbi segítségkérés. (Az ibclc.hu, szoptatasitanacsadok.hu, illetve az lll.hu oldalon találhatók az aktív szoptatási tanácsadók elérhetőségei)

A kép forrása:coursehorse.com

Posted on

Tandem vagy nem tandem

Ha az ember még a szoptatási időszak alatt várandós lesz, alapvetően egészséges terhesség esetén választás elé kerül: elválasztja-e a nagyobb gyermeket, vagy nem. Amennyiben úgy dönt, hogy tandemre készül, a szoptatás nem vált ki erőteljes méhösszehúzódásokat, nem kellemetlen, és nincs olyan előzmény (vetélés, koraszülés) vagy más egészségügyi ok, ami az elválasztást indokolná akkor minden további nélkül szoptathat a terhesség hónapjaiban. Nem minden alakul azonban úgy, ahogy azt az ember tervezi. A totyogók egy része a második trimeszterre megcsappanó tejet el is utasítja, de más részük minden további nélkül képes végig szopizni a várandósság hónapjai alatt. Ha az anya számára ez nem megterhelő, vagy csak elfogadható mértékben kellemetlen, akkor a kérdés el is dőlhet itt, ugyanis a kistestvér megszületésével megjön újra a nagy mennyiségű tej, ami ha egészséges triádról van szó, bőven elég tud lenni mindkét gyermek számára. Ne felejtsük azonban, hogy a várandósság alatt végig szopó totyogók egy része nem tud megbirkózni a nagyobb mennyiséggel, így akár el is utasíthatják a mellet, hiába készült tandemszoptatásra az anya.
Szülést követően a két gyerek szopásigénye teljesen más, azonban elő tud fordulni, hogy a nagyobbacska is tisztán anyatejes lesz. Ez egyáltalán nem baj. A tejtermelés biológiája olyan, hogy a mell ingerlésével határozódik meg a tejtermelés sebessége, így gyakran elő tud fordulni a tandemezés első hónapjaiban, hogy mindkét gyermek egy-egy kilót gyarapszik havonta. Nem lesz ez mindig így. A nagyobb pici, ha megtapasztalta, hogy semmi jóról nem marad le, visszatér a korábbi szopási szokásaihoz. Az is teljesen normális azonban, hogy ha az anya számára nem komfortos az, hogy a nagyobb gyermeke is gyakran kér mellet, akkor korlátozza őt a szopások gyakoriságában, vagy hosszában, a lényeg az, hogy a triád számára elfogadható helyzet alakuljon ki.

Posted on

MIt csinál egy kisbaba az aranyóra alatt?

A születés egy nagyon nagy változást hoz a baba életébe: a puha, meleg, nedves és szűk környezetből egy világos, hűvös, száraz és végtelennek tűnő térbe érkezik. A vérkeringése is bukfencet vet, hiszen a tüdővérkör bekapcsolódik, innentől önállóan kell magát oxigénnel és tápanyaggal is ellátnia.
Ideális esetben minden a biológiai norma szerint történik: egy békés és háborítatlan vajúdás után a baba beavatkozás mentesen, a saját ritmusában érkezik a világra, édesanyjától egy pillanatra sem választják el és kibújását követően azonnal bőrkontaktusba kerül. Köldökzsinórját egészen addig, amíg az pulzál nem vágják el, így a baba biztonságosan hozzájut ahhoz a vérhez, ami még a lepényi keringés miatt a köldökzsinórban maradt a folyamatos oxigénellátás érdekében. A köldökzsinórban lévő vér a baba vére, amihez ha nem jut hozzá komoly sokkot jelent a szervezete számára, másrészt az indokolatlanul alkalmazott korai köldökellátásnak a babakori vérszegénység kialakulásában nagy szerepe lehet.
A kisbabák, miután megszülettek, nagyon jellegzetes viselkedést mutatnak. Ez a viselkedés egyetemes, a világ minden táján hasonlóan viselkednek az egészséges, időre született embercsecsemők.
Születésük után azonnal intenzíven jeleznek, felsírnak, majd az újszülött megnyugszik, feje, végtagjai és törzse nem mutat különösebb aktivitást. A relaxációs fázis után aktívabbá válnak: a baba a fejét picit forgatja és emelgeti, végtagok és vállak pici mozgást mutatnak, majd az újszülött határozottan mozgatja a végtagjait és a fejét, kinyomja magát a végtagjaival, azonban még nem tud ezzel helyet változtatni. A következő fázis a kúszás, amikor a hasból hasra érkezett kisbaba elindul édesanyja melle felé. A kúszást követően a baba megpihen, de némi aktivitást mutat közben pl. a kezét szopja, majd megkeresi a mellbimbót, a mellre tapad és szopni kezd. A szopást követően a kisbaba becsukja a szemét és elalszik.