“Ó, egy jó anya mindig tudja, a kisbabájának mire van szüksége, hogy megnyugtassa!”
Biztos, hogy így van ez? Minden anya mindig tudná, mi a baja a kisbabájának? Nem hinném.
Azt sem hinném viszont, hogy ne lehetne megtalálni azt a megoldást, a mi segít anyának és babának átvészelni azt az időszakot, mikor úgy tűnik, semmi sem segít.
Amikor egy kisbaba megszületik, egy hosszú és megterhelő utazást követően egy a korábbiaktól nagyon eltérő környezethez kell alkalmazkodnia. Gondoljunk bele: egy meleg, szűk és sötét térből egy tág, világos és hűvös közegbe érkezik, a korábbi zajokat felváltják az éles hangok. A vérkeringése is bukfencet vet: véget ér a köldökkeringés folyamatos oxigén és tápanyagellátása és bekapcsolódik a tüdővérkör is. Innentől mind az oxigénfelvétel, mind a táplálékfelvétel a kisbaba kompetenciájába tartozik. Az pedig, hogy olyan magatartást váltson ki az anyjából és az őt gondozó családtagokból, ami biztosítja számára, hogy biztonságban, teli pocakkal fejlődhessen az idegrendszere, szintén az ő feladata. Az egész megjelenése, illata, hangocskái (igen, az üvöltése is! ) a baba túlélését szolgálják.
A baba jelez, ha éhes, ha szomjas, jelez, ha mamaszagra vágyik, jelez, ha fájdalmai vannak, ha valami nem jó neki, ha álmos, ha fázik, ha melege van, ha megijedt, ha veszélyben érzi magát. Kutatások igazolták, hogy egy kisbaba vérében már attól is mérhetően megemelkedik a stresszhormon szintje, ha túl messze kerül az édesanyjától.
Mit tehetünk akkor, ha a kisbabánk valami miatt csillapíthatatlanul zokog?
Megsúgom, nincs olyan anya a világon, aki mindig, minden helyzetben meg tudja mondani, miért sír a kisbabája. Sőt, addig, amíg a baba meg nem nő annyira, hogy pontosan el tudja mondani mi bántja, addig többé-kevésbé a találgatás az egyetlen biztos módszer, ami kitartó próbálkozások után megoldáshoz vezethet.
Ami a legtöbb esetben megoldást hoz egy síró kisbabánál az a szoptatás. Nem csak azért, mert a szomját és éhét is egyszerre csillapítani tudja a baba, hanem a mamával való bőrkontaktus biztonságot sugároz, támogatja a hőháztartást. Már a mell illata is bekapcsolja a baba saját fájdalomcsillapító mechanizmusait, a szopómozgással és az anyatejjel kombinálva ellazít és meg is nyugtat.
Mivel a baba a mellen nem “eszik” hanem szopik -ami egy nagyon összetett tevékenység- így ennek eredménye nem csupán a teli pocak, hanem a remekül huzalozott idegrendszer.
