A jó anya tudja. Vagy nem tudja?

“Ó, egy jó anya mindig tudja, a kisbabájának mire van szüksége, hogy megnyugtassa!”

Biztos, hogy így van ez? Minden anya mindig tudná, mi a baja a kisbabájának? Nem hinném.

Azt sem hinném viszont, hogy ne lehetne megtalálni azt a megoldást, a mi segít anyának és babának átvészelni azt az időszakot, mikor úgy tűnik, semmi sem segít.

Amikor egy kisbaba megszületik, egy hosszú és megterhelő utazást követően egy a korábbiaktól nagyon eltérő környezethez kell alkalmazkodnia. Gondoljunk bele: egy meleg, szűk és sötét térből egy tág, világos és hűvös közegbe érkezik, a korábbi zajokat felváltják az éles hangok. A vérkeringése is bukfencet vet: véget ér a köldökkeringés folyamatos oxigén és tápanyagellátása és bekapcsolódik a tüdővérkör is. Innentől mind az oxigénfelvétel, mind a táplálékfelvétel a kisbaba kompetenciájába tartozik. Az pedig, hogy olyan magatartást váltson ki az anyjából és az őt gondozó családtagokból, ami biztosítja számára, hogy biztonságban, teli pocakkal fejlődhessen az idegrendszere, szintén az ő feladata. Az egész megjelenése, illata, hangocskái (igen, az üvöltése is! ) a baba túlélését szolgálják.

A baba jelez, ha éhes, ha szomjas, jelez, ha mamaszagra vágyik, jelez, ha fájdalmai vannak, ha valami nem jó neki, ha álmos, ha fázik, ha melege van, ha megijedt, ha veszélyben érzi magát. Kutatások igazolták, hogy egy kisbaba vérében már attól is mérhetően megemelkedik a stresszhormon szintje, ha túl messze kerül az édesanyjától.

Mit tehetünk akkor, ha a kisbabánk valami miatt csillapíthatatlanul zokog?

Megsúgom, nincs olyan anya a világon, aki mindig, minden helyzetben meg tudja mondani, miért sír a kisbabája. Sőt, addig, amíg a baba meg nem nő annyira, hogy pontosan el tudja mondani mi bántja, addig többé-kevésbé a találgatás az egyetlen biztos módszer, ami kitartó próbálkozások után megoldáshoz vezethet.

Ami a legtöbb esetben megoldást hoz egy síró kisbabánál az a szoptatás. Nem csak azért, mert a szomját és éhét is egyszerre csillapítani tudja a baba, hanem a mamával való bőrkontaktus biztonságot sugároz, támogatja a hőháztartást. Már a mell illata is bekapcsolja a baba saját fájdalomcsillapító mechanizmusait, a szopómozgással és az anyatejjel kombinálva ellazít és meg is nyugtat.

Mivel a baba a mellen nem “eszik” hanem szopik -ami egy nagyon összetett tevékenység- így ennek eredménye nem csupán a teli pocak, hanem a remekül huzalozott idegrendszer.

A gyermekágy

A várandósság hosszú(nak tűnő) hónapjai után végre megérkezett a kicsi. A kisbaba megszületésével új korszak köszönt be a család életében. Mindenki boldog, a barátok és rokonok gratulálnak, sorra készülnek a fotók, mennek a hírhozó sms-ek.

Mindenkit érdekel a kicsi.

Az anya is meg van említve a hírekben: a baba és a mama jól vannak.

Ideális esetben ez így is van. Mégis, ilyenkor is komoly kihívások állnak az anya előtt, akiről hajlamosak vagyunk megfeledkezni. (A baba adaptációjáról, az ő kompetenciáiról majd egy másik bejegyzésben mesélek)
Testi szinten is hatalmas változások történnek: a baba és méhlepény megszületik, az anya addigi hatalmas pocakja kiürül, a gerincet, medencét érő terhelés hirtelen megváltozik, a mellek felszabadulnak a tejtermelés gátlása alól és pár napon belül megjelenik a bőséges tej. Hormonkoktélok szabadulnak fel, segítik a kötődést anya és gyermeke között.
Megkezdődik a gyermekágyas időszak, mely a szülés utáni regeneráció időszakának tekinthető, mind fizikai, mind lelki téren.

A szülést követő időszakban az anyák lelkileg is sokkal érzékenyebbek, mint máskor. Ennek hormonális okai is vannak, hiszen a várandósság alatt felépült hormonális rendszer most hirtelen, szinte zuhanásszerűen alakul vissza. Emellett a kisbaba ellátása állandó készenlétet igényel. A nap 24 órájában rendelkezésre kell állni, táplálni és ellátni az újszülöttet. Nem kis feladat ez, különösen, ha figyelembe vesszük, hogy érzelmileg is mennyi mindent él át ilyenkor egy nő. A szülés élményének feldolgozása mellett a gyermekért érzett aggodalom és felelősségérzet is leköti az anya energiáit. Már gyakorlottnak mondható, többgyermekes anyák is rendre végig járják ezt az érzelmi hullámvasutazós időszakot, bizonytalanok lehetnek új szerepükben – megbirkózom majd a több gyermekkel járó megsokasodott feladatokkal? Tudok vajon olyan jó anyja lenni a gyermekeimnek, mint szeretnék?
Fizikai szinten a méhet érintő változások a leglátványosabbak, ugyanis annak tömege az első 7 nap alatt körülbelül a felére, 14 nap alatt a negyedrészére csökken. A méh belső felszíne pedig a méhlepény megszületése után egy nagy sebhelyet képez, amely a gyermekágyban gyógyul, miközben a gyermekágyi folyás (lochia) tart. Ez a folyás alvadt és folyékony vérből, a méh nyálkahártyáinak elzsírosodott sejtjeiből áll. A lochia az első 2-3 napon át véres, azután haloványabb, hígabb, vizesebb s a 10. naptól kezdve sárgásfehéres lehet. De néha a 2. hét után is véresebb lehet, amennyiben az anya túl keveset pihen, túlterheli magát. A placenta helyénél gyorsabban gyógyulnak azok a sérülések, amelyek olykor a szülésnél a méh száján, a hüvelyben vagy gáton keletkeznek. A regenerációt gyorsítja a gyakori szoptatás, a babával való sok testkontaktus, mely a méh összehúzódását segítő oxitocin felszabadulását segíti elő.

Mit tehet ilyenkor a család és a barátok? Az időszak megnevezése is beszédes: gyemekÁGY. Eleink ilyenkor hat héten keresztül a kicsivel az ágyban feküdtek, a tágabb család, a rokonság látta el az asszonyt és családját, komatálat hoztak, felsepertek, mindig, amire épp szükség volt, hogy az anya mihamarabb felépüljön szülés után.Ma sincs ez másként. Az anyának fizikailag és lelkileg is nyugalomra, pihenésre van szüksége. Meleg, szerető, támogató környezetre, ahol megerősítik őt anyai kompetenciájában: tehát nem az a jó segítség, ahol a segítő kiveszi a gyermeket az anya karjai közül és anélkül megmondja neki, mit hogyan kell csinálnia, hogy azt bárki kérdezte volna, hanem ahol segítik az anya útját saját anyaságának megélésében. Sokat jelenthet az elfogadó, ítélkezés nélküli meghallgatás, a házimunkák mosolygós elvégzése, a család tápláló és egészséges ételekkel való ellátása, több gyerek esetén a nagyobbakkal való foglalkozás, játék, séta… Összefoglalva: ebben az érzékeny időszakban is akkor segítünk jól, ha úgy és olyan segítséget nyújtunk, amilyet és amennyit az anya igényel.

Hol szüljek?

Mindenütt jó, de legjobb… biztonságban.
Van, akinek a kórházi környezet, van akinek a saját otthona adja meg azt a biztonságérzetet, ami a problémamentes szülés elengedhetetlen feltétele.
Mára már rendelkezésünkre állnak azok az adatok, ami alapján nyugodt szívvel kimondhatjuk, hogy alacsony kockázatú várandósságoknál az otthonszülés éppoly biztonságos, mint a kórházi környezetben történő szülés, sőt, vannak olyan jótékony tulajdonságai, amit egy kórházi környezet, legyen bármilyen felkészült és magas színvonalú, nem képes megadni. Ilyen például az a jelenség, hogy az újszülött a család saját flórájával találkozik világra jövetelekor először, nem pedig a sok fertőtlenítés és a nagy forgalom miatt speciálisnak tekinthető kórházi flórával. Ma már hazánkban is legálisan választható opció az otthonszülés, ugyan az ország bába-ellátottsága (bába=önállóan dolgozó, magasan képzett szülészeti szakember, egészségügyi szolgáltató) sajnos alacsonyabb a szükségesnél, és az állam nem támogatja az otthonszülést a társadalombiztosítás keretein belül.

Mi van azonban abban az esetben, ha a család nem az otthonszülést választja, mégsem szeretne az anya a kisbabával hosszabb időt a kórházban eltölteni?
Ilyen esetben jelenthet megoldást az ambuláns szülés.
Ez azt a gyakorlatot jelenti, miszerint a vajúdó asszony bemegy a kórházba, megszüli a kisbabáját, majd egy megfigyelési idő után, amikor a jelen lévő szakemberek az erre az időszakra vonatkozó vizsgálatokat elvégezték, a kisbabával otthonába távozik.

Mire van szükség ehhez a megoldáshoz?
A legfontosabb és elengedhetetlen feltétele az ambuláns szülésnek egy egészséges, jó állapotban lévő baba-mama páros. Ezen túl szükséges egy lelkiismeretes és támogató orvosi háttérre – akik a baba és az anya vizsgálatait maximális odafigyelés mellett el tudják végezni és ki tudják állítani a kórházi zárójelentést.

Ami jelenleg sajnos nehezíti az ambuláns szülés helyzetét, az az, hogy a kórházak számára az ambuláns szülés finanszírozásának kérdése nem megoldott, mert csak 72 óra után kapják meg a finanszírozást, tehát ha az édesanya és a kisbaba ennél az időnél hamarabb távozik otthonába, a kórház nem kap a szülés után semmit. Ez amiatt nagyon súlyos probléma, mert a szüléshez, de egyáltalán egy egészségügyi intézmény működtetéséhet igen komoly költségvetés szükséges.
Jelenleg függőben van egy olyan elképzelés, miszerint 24 órával a szülés után hazabocsátják a nőket, akik egészséges 2499 gramm feletti születési testtömegű újszülötteket hoztak a világra, ha a szülés a 37. és a 41. terhességi hét között történt. Feltétel még mások mellett, hogy a terhesség problémamentes, az újszülött pedig spontán jöjjön a világra, és jó állapotban legyen.
Pillanatnyilag sajnos az idevonatkozó rendelettel kapcsolatosan nem történt előrelépés. (A forrás az ENSZ Alapvető Jogok biztosának jelentése az AJB-605/2019. számú ügyben (előzmény: AJB-1276/2018, AJB-476/2017.)