Tag: #szoptatas

Posted on

Kell-e aludni-tanítani egy kisbabát?

Sokfelé olvashatunk arról, mit, mikorra kell tudjon egy kisbaba. Régebben elfogadott gyakorlat volt – és sok helyen még most is az, hogy egy négy kilós gyereknek már csak négyóránként engedélyeztek 20 percnyi szopást, majd éjszakára azt sem. Hadd sírjon, erősödik a tüdeje. Aztán hamarosan át kellett aludnia az éjszakát, csendben, a szülők megzavarása nélkül. Ha éjjel ébredt, akkor megkapta a “rossz alvó”, esetleg súlyosabb esetben a “rossz baba” címkét és a szülők valamilyen alvástréningbe kezdtek, hogy megtanítsák a babát aludni.

Hol van itt a probléma?

Nos, ott, hogy a babák remekül tudnak aludni, semmi szükségük alvástréningre. Sőt. Igaz, az alvási szokásaik erősen eltérnek attól, ami jelenleg egy felnőtt, szülőkorú ember számára optimális pihenést jelentene, azonban ennek hátterében nem más, mint a biológiai jellegzetességeink állnak.
Az újszülött élete és biztonsága természetes körülmények között az anyjától függ. Szüksége van a bőrkontaktusra, az idegrendszeri működések harmonizálására, a hőháztartás támogatására, a szoptatás révén a táplálékra, a fájdalomcsillapításra és az anyatej különleges összetétele révén az idegrendszer “huzalozása” is ekkor történik.
Mivel babáink egy evolúciós kompromisszum révén éretlenül (bár rendkívüli kompetenciákkal) születnek 9 hónapnyi várandósság után, az idegrendszer azon fejlődése, ami más főemlősöknél még méhen belül végbe mehet, nálunk már méhen kívül kell megtörténjen. A babák pedig, pont emiatt az evolúciós kompromisszum miatt nem képesek annyira lecsillapítani segítség nélkül magukat, hogy el tudjanak egyedül aludni. Segít elaludni a szoptatás egyrészt a tej összetétele miatt, másrészt a szopómozgás miatt, segíthet a ringatás, a hordozás, a bőrkontaktus.
Együttalvás esetén – a világon sok területen bevett módja a kisbabás családok éjszakai gondoskodásának – a szoptatós édesanya és a kisbaba alvásciklusai összehangolódnak, így az anya is a baba ébredései dacára a lehető legjobban ki tudja pihenni magát.
A babák és totyogók alvási jellegzetességei egyénenként is eltérnek, mégis nagyobb vonalakban több hasonlóságot mutatnak. A főbb idegrendszeri érési folyamatok: mozgásfejlődési ugrások, beszéd megindulása, valamint a fájdalmas állapotok, pl fogzás vagy betegségek mind ébredősebbé tehetik a babát, nyugtalanabbá az éjszakát. Ilyenkor az egész család elfárad, és megnő annak az esélye, hogy a végletekig kimerült anyák egy alvástréningbe kezdenek.
Azoknál a babáknál, akiket a nyugodt, pihentető éjszakák érdekében megtanítottak aludni (ma is népszerű gyakorlatnak számító alvástréning például a Ferber módszer) az alvás során emelkedett stresszhormon szint volt kimutatható, sőt, még ébredés után is ez a magasabb hormonszint volt jellemző. Hosszú távon az emelkedett stressz szint miatt komplett agyi struktúrák működésében lehetett különbséget kimutatni azokhoz a csecsemőkhöz képest, akiknek az alvását ilyen módon nem befolyásolták. Elmondhatjuk tehát, hogy az alvástréningek alkalmazásának strukturálisan is kimutatható hosszabb távú következményeik vannak.
Mikorra várhatjuk mégis, hogy egy gyerek képes legyen önállóan, minden külső segítség (átmeneti tárgy vagy személyes közreműködésünk nélkül) elaludni? Nos, a legtöbb gyerek, mire óvodába megy, megérik erre. Nem mind. De ez nem a szülők nevelési, gondozási jellegzetességei miatt van így, hanem az embergyerek biológiai jellegzetességei azok, amik az idegrendszeri érés folyamatát befolyásolják.
Nem kell félni tehát, mi történik, ha egy kisbaba mellen, a totyogó karban alszik el. Nem erősítünk rossz szokásokat, hanem támogatjuk gyermekünk idegrendszerének természetes fejlődését és érését, hogy az elalvás számára babaként és kisgyerekként is békés, boldog pillanatokat jelenthessen.

Posted on

Mellgyulladás

Mellgyulladás. Valljuk be őszintén, ez az egyik olyan kifejezés, amiről hallani sem szeretnénk a szoptatós időszak alatt.

Vannak nők, akik így is maradnak – sem a szoptatás kezdetén, sem a szoptatós időszak végéig nem tapasztalják meg a mellgyulladás tüneteit. Mások azonban, akik kevésbé szerencsések és hajlamosak a mellgyulladásra, bizony fájdalmas időszakokat élhetnek át.

Mi is az a mellgyulladás?

Amikor egy tejcsatorna elzáródik és valami miatt nem tud ürülni, a mirigyben termelődött tej pangani kezd. A mirigy feszülni kezd, fájdalmas csomó alakul ki a mellben – rendszerint az egyikben, mely lehet, hogy minden különösebb kezelés nélkül, pusztán a szoptatás hatására magától elmúlik. De megtörténhet sajnos az is, hogy a fájdalom erősödik, és elterjedhet akár az egész mellen, minek következtében fájdalmassá válik a szoptatás, az anya pedig belázasodik.
Mellgyulladást – mastitist okozhat, ha a mellet valami trauma éri – akár egy rosszul megválasztott fazonú vagy méretű melltartó is! – vagy a baba szopási gyakorisága vagy a szoptatás hossza hirtelen lerövidül, vagy a baba szopási technikája, illetve a mellrehelyezés nem megfelelő.
Tünetei: fájdalmas csomó, láz, pirosas elszíneződés a bőrön, illetve melegebb felület a csomó felett, az anya elesettnek érzi magát, influenza szerű végtagfájdalmat érez.

A megoldás, függetlenül a mastitis okától ugyanaz: a csomó kiürítése.

Ideális esetben az anya melle nem sebes, a baba képes jó tapadással és hibátlan technikával szopni, ilyenkor a gyakori mellre helyezés vagy a szoptatások közt a mell gyengéd fejése már önmagában megoldhatja a problémát.

Ha azonban a csomó makacsabb, akkor az elzáródás kioldásához más technikákat is bevethetünk: az egyik leghatékonyabb technika ilyenkor a duktális masszázs. Ezt nem szabad összekeverni az erőteljes fejéssel, ugyanis az veszélyes és tilos, mivel a durva masszírozás miatt a tejcsatornák megsérülhetnek és eltömődésre, gyulladásra lesznek hajlamosak. A duktális masszázs lényege az, hogy nem a csomót masszírozzuk, hanem megpróbáljuk szépen finoman a csomó előtti, azaz mellbimbó felőli részről a dugót eltávolítani. Ez lehet maga a tejszín, tejkő vagy ha valahogy be tudott fertőződni a rendszer, akkor genny. Amikor már a mell puha szoptatás vagy fejés után és a csomót jól el lehet különíteni a többi mellszövettől, akkor a kijáratot a tejcsatorna vége (bimbó) felől meg lehet próbálni kisimogatni, finoman, gyengéden, kitartóan kinyomkodni. Először csak a bimbónál a legutolsó fél centiből abban a járatban, a kijárat felé. Amikor úgy tűnik, hogy az a szakasz már puha és üres, egy fél centivel messzebb ismételjük a masszírozó mozdulatokat bimbótól azon a vonalon, ahol az eldugult járatot sejtjük és ezt a hosszabb szakasz tartalmát tereljük a kijárat felé. Ezt a lépést ismételgetjük egyre hosszabb szakaszokon, így a dugó egyre rövidebb lesz. Ahhoz, hogy még könnyebb legyen a dolgunk, az esetlegesen kialakult ödémát csökkenthetjük hűtéssel, borogatással a masszázs előtt, illetve segíthet az is, ha a kézzel végigmasszírozott járatot még egy elektromos fogkefével vagy egy vibrátorral is megmasszírozza, mivel ez a gyengéd, de kitartó rezgés is segít fellazítani a dugulást okozó anyagot a tejcsatorna faláról.

Mikor kell orvoshoz fordulni a mellgyulladással? Ha a fent ismertetett módszerek alkalmazása dacára a tünetek nem enyhülnek 24 órán belül, vagy rosszabbodnak, vagy mindkét mell begyulladt, esetleg a bimbón sérüléseket látunk, vagy vörös csíkok jelennek meg a gyulladt terület környékén, illetve a tünetek hirtelen és súlyosan jelentkeznek orvoshoz kell fordulni, aki indokolt esetben antibiotikumot ír fel.

A szoptatás továbbra is javasolt a gyulladt mellből is. Ahhoz, hogy az orvos a helyzetnek megfelelően a szoptatással legjobban összeegyeztethető antibiotikumot írja fel, érdemes az “e-lactancia.org” oldal adatbázisát használni a hatóanyagok szoptatásra vonatkozó kockázatának ellenőrzése céljából.

(a képen egy túltelítődött, de nem gyulladt mellből szopizó újszülött látható)

Posted on

Ha anya jól van

Ha anya jól van, az egész család jól van…
Természetesen ezek a szavak nem csak az anyákra vonatkoznak, hanem mindenkire azok közül a családban, akik a legtöbb időt töltik a gyerekekkel.
A kisbaba igényeinek kielégítése elsődlegessé válik a pici születésekor és ez így is van jól, azonban azok az anyák, akik már több éve benne vannak a pici gyerek ellátásának körforgásában, gyakran olyan kevéssé jutnak hozzá önnön szükségleteik kielégítéséhez, hogy egy idő után személyiségük teljesen beolvad a mindennapok robotpilóta üzemben történő túlélésébe.
Miért okozhat ez problémát?
Egyrészt: a gyerekek ezt az áldozatot egyáltalán nem igénylik és bizony nem is kárpótolják érte az embert. Ez frusztrációt okozhat, aminek kárvallottjai pont azok lesznek, akiket a legjobban szeretünk. Másrészt az sem szabad elfelejteni, hogy üres tálból nem tudunk adni.
Párkapcsolati szinten is jelentkezhetnek újabb kihívások: az ember lánya már nem feltétlenül tud úgy szerető társként és vonzó nőként gondolni magára, mint korábban és ez az önbizalom csökkenéséhez is vezethet.
Mit tehetünk ezek ellen?
Ha még nincs baj: olyan tevékenységeket űzni, ami feltölt, örömet okoz. Sportolni – gyerekek nélkül – társaságba járni, randevút szervezni, színházba menni, vagy akár egy órát ázni a fürdőkádban úgy, hogy senkinek sem kell enni/inni adni, popsiját kitörölni… és ezt tenni rendszeresen. Ez nem önzés, hanem problémamegelőzés, mert egy kiegyensúlyozott, boldog anya sokkal érzékenyebben tud reagálni a gyerekek igényeire, lényegesen türelmesebb, mint egy végletekig kimerült nő, akinek gyakran már a normál gyerekműködés is frusztrációt okoz.
Ha azt érzi az ember, hogy hiába próbál pihenni, nem képes ellazulni, ha a gyerekekre nem tud örömmel nézni, ha alvászavarok, esetleg fizikai problémák (szédelgés, végletes kimerülés, hányinger) jelentkeznek, ha türelmetlenné vált, dühös, örömtelen, folyamatosan kimerült, akkor érdemes elgondolkozni, nem állhat-e a háttérben a szülői kiégés jelensége. Ha igen, érdemes azonnal segítséget kérni, pszichológushoz fordulni, hogy a mélypontot tartós jól-lét követhesse.

A kép forrása CNN.com

Posted on

Babát várunk. Cirminek mennie kell. Kell?

A macska és a tehesség összeférhetetlenségének a gondolata a toxoplazmózis miatt terjedt el, ami veleszületett formájában egy idegrendszert is érintő betegség.
A fertőzés kórokozója a Toxoplasma gondii nevű egysejtű, melynek ivaros alakja a macskák szervezetében alakul ki és azok ürülékével kerülnek a szabadba az un. oociszták, melyek a fertőzést okozzák.
Ez azonban nem azt jelenti, hogy amennyiben macskája van az embernek, a várandósság tervezésekor már meg kell szabadulni az állattól.
Egyrészt amiatt, mert a toxoplazma fertőzést el lehet kapni nyers hústól (pl. tatárbifsztek fogyasztása vagy nem kellő mértékben hőkezelt húsok fogyasztása révén), rosszul megmosott gyümölcstől-zöldségtől, de akár a játszótéri homokozóban is – így az emberek – macskatartási hajlamuktól teljesen függetlenül mire felnőnek legtöbben átesnek a fertőzésen – egészséges emberek akár tünetmentesen is áteshetnek rajta.
Másrészt mert a macskák legtöbbje már kölyökkorban átesik a fertőzésen és a fertőzött, beteg állat nagyjából 10 napig üríti a kórokozót. Rendszerint a későbbiekben, még újabb fertőzéskor sem fogja SOHA üríteni ismét a kórokozókat, tehát fertőződhet ismét, fertőzött is maradhat, de üríteni csak ezen az egy-két héten képes, így annak az esélye, hogy pont a várandósság alatt fertőződik meg először az állat, minimális.

Mit tehetünk, hogy elkerüljük a fertőzést illetve a betegséget a várandósság alatt?

Amennyiben egy anya még nem esett át a fertőzésen, úgy célszerű minden megfázás szerű megbetegedéskor gondolni a toxoplasmosis lehetőségére is, és vizsgálni azt, valamint legalább kéthavonta célszerű vérvétellel meggyőződni, hogy történt-e friss fertőzés. Maga a vizsgálat a TB által finanszírozott, azonban nem csináltatják meg automatikusan, jelezni kell az orvos felé, hogy kertészkedni szokott/macskát tart az ember. Amennyiben fertőzés igazolódik, az orvos felírja a megfelelő terápiát.
Otthon, lakásban tartott cicák esetén az alomcserét érdemes nem a várandós asszonynak, hanem a család többi tagjának végezni. Ha nem tartunk macskát, akkor a zöldségek alapos megtisztításával és a nyers húsételek elkerülésével, külön vágódeszka használatával a húsok és a zöldségek számára, valamint fontos, hogy a kertészkedést lehetőleg kesztyűben végezzük, és utána alapos kézmosás is javasolt.
Gyerekeknél fontos a homokozók lehetőség szerinti lefedése is. A családi macska lehetőleg ne kapjon nyers húst, ne vadásszon (legalábbis a terhesség ideje alatt – ez kinti-benti illetve kinti macskatartás esetén nehezebben megoldható, de a macska átmeneti bent tartásával kivitelezhető lehet), valamint nagyon alapos kézmosások beiktatásával tehetünk a toxoplazmózis veszélyének minimalizálásáért.

Posted on

A Fehérló fiai – totyogók szoptatása

“Jár, foga van, beszél. Minek annak a gyereknek anyatej, most már egyen valami rendes ennivalót, amúgy sincs abban a tejben semmi!”
Gyakran érik hasonló kritikák a totyogót szoptató anyákat.
Tény, hogy az egy éven túli szoptatás Magyarországon a múlt évszázadban rendkívül ritka volt és az akkor felnövekedett generációk alig láthattak szoptatott totyogót, azonban a biológiai norma, az ember természetes működésében nem csak az egy éven túli, de a két éven túli szoptatás is benne van.
Azoknál a természeti népeknél, ahol a kultúra szerves része a gyerekek igény szerinti szoptatása, két testvér közt a korkülönbség 3-4 év körül van. Ez nem véletlen, hiszen a szoptatás első fél évében, ha a baba igény szerint kizárólagosan szopik, és két szoptatás közt nem telik el több, mint 6 óra, gyakorlatilag 99%-os hatékonyságú fogamzásgátlást biztosít, és vannak édesanyák, akiknek a ciklusa csak több hónappal, hosszú szoptatás esetén akár több, mint egy évvel tér vissza. Azokban a kultúrákban tehát ahol a babák szoptatása egy éves kor fölött elfogadott, az anyai termékenység visszaállása a szülés után később várható, mint ahol a gyakori szoptatással elérhető hormon – állapot a baba korai elválasztása miatt nem áll fenn.
Korábban írtam róla, hogy az emberre jellemző biológiai norma szerint (a természeti népeknél végzett vizsgálatok és a többi főemlős szoptatási jellegzetességei alapján) két és fél-hét éves kor között következik be az elválasztódás. Néprajzi adatok is szólnak erről, népmeséink is őrzik a hosszabb távú szoptatás emlékét (pl. tejfog, Fehérlófia) A WHO ajánlása szerint a babát fél éves koráig szoptassuk kizárólagosan, majd jó, ha a szoptatás két éves koráig folytatódik, vagy azon túl, ameddig az a mamának és a gyermeknek is kölcsönösen megfelelő.
Az anya szemszögéből vizsgálva a hosszabb szoptatás nagyobb eséllyel eredményez tehát nagyobb korkülönbséget a testvérek között, ami azt is jelenti, hogy a szülést követő regenerációs folyamatokra több idő van, így a következő várandósság megterhelő hatása csökkenhet. A baba szempontjából egyrészt a tej speciális összetétele révén mind az idegrendszeri fejlődés, mind a baba/totyogó immunrendszere részesül az anyatej áldásos hatásaiból, mind a szoptatós élethelyzetből adódó kommunikációs helyzetek segítik a ráhangolódást és a kötődést – akár később is, amikor nagyobb testvérré válik.

Posted on

Segítség! Beteg a kisbabám!

Kisgyerekes szülőként elkerülhetetlen, hogy időről időre ápolási feladatokkal szembesüljünk.
Az igény szerint szoptatott csecsemők esetében szerencsések vagyunk, mert a gyermekorvos által felírt terápia mellett “csak” rengeteg testkontaktusra és szoptatásra van szükség és a betegség ahogy jött, úgy ment is.

Hogy néz ki ez a “csak” a gyakorlatban?

Egy náthás kisbaba, mivel a babák orrlégzők (azért olyan turcsi egy pici újszülött orra, hogy szopizás közben orron át tudjanak lélegezni) gyakran elutasíthatja a szopást és azokat a szituációkat, amikor vízszintesbe kell kerüljön. Mit tehet ilyenkor az ember lánya?

Az egyik dolog az alapos orrhigiéné. Az orrocskában lévő váladék fellazítása fiziológiás sóoldattal, vagy lefejt anyatejjel, majd egy orrszívás, ha lehet porszívós orrszívóval. Ha az orvos orrcseppet rendelt el, ez az ideális alkalom a csepegtetésre, majd a még frissen szívott orrocskájú babát azonnal cicivel kínálni.

A másik dolog, az a baba pozicionálása a szoptatáskor- mivel a fekvő pozíciók gyakran nem komfortosak, ilyenkor a nyugágy pozíciót, illetve az ölben ülős pozíciókat preferáljuk, amiknél a baba függőleges pozícióban helyezkedik el. Ez nem csak a légzés könnyítése szempontjából előnyös, hanem amiatt is, mert ha a füle is érintett a betegségben, ezáltal a fájdalommal járó nyomásfokozódás is elkerülhető.

A lázas baba szoptatása különösen fontos és sok élettani előnnyel jár. Egyrészt a szoptatásnak hőmérsékletreguláló hatása van, másrészt a szoptatással járó testkontaktus remek módja a betegséggel járó stressz csökkentésben mind a baba, mind a mama részéről.

A kép forrása: briankreydatus.com

Posted on

Pár gondolat az elválasztásról és az elválasztódásról

A babás időszaknak éppúgy bevezetése, közepe és befejezése van, mint egy jó novellának. Bevezetés a várandósság alatt, és befejezése a baba/totyogó/ kisgyerek cicitől való búcsúja körül van a biológiai programunk szerint.

Antropológiai markerek alapján a természetes elválasztódás valamikor két és fél és 7 éves kor közé esik. A fogváltás, a tej lebontásáért felelős enzimrendszer leépülése mind azt bizonyítja, hogy a gyerek elválasztódása eddigre megtörténik, általában 3,5 és 4 éves kor között. Ha egy baba elutasítja a mellet, 2 éves kor alatt általában szopási sztrájkról beszélünk.

Elválasztódás során a kicsi határozza meg annak tempóját, ami azt eredményezi, hogy a szoptatás egy idő után úgy ér véget, hogy gyakran az ember nem is tudja, mikor szopott a baba utoljára.

Egy olyan kultúrában azonban, ahol a kisbabás időszak szimbólumaként a cumi és a cumisüveg terjedt el, ahol az alap egészségügyi ellátás nem szoptatásbarát és ahol a mellek elsődleges funkciójaként annak szexuális jellegére gondolunk, nem pedig az utód táplálására kitalált szervre, ez az időszak a biológiai normához képest nagyon lerövidült. Ez nem újdonság, és nem a 20-21 századok jellemzője, a történelemben mindig voltak szoptatós és nem szoptatós időszakok. Ezt nem csupán a korabeli leírások, hanem a csecsemő és gyermekhalandósági adatok is alátámasztják: ha az anya nem vagy csak keveset szoptatott, termékenysége hamar helyreállt és már a következő babáját várta. Ilyenkor sok kisbaba született és csak kevesen érték meg a felnőttkort.

Miért írtam le mindezt?

A kulturális környezet nagyon erősen befolyásolja önnön hozzáállásunkat a magához a szoptatáshoz, illetve annak hosszához. Ha egy anya a biológiai norma szerint kíván gondoskodni a kisbabájáról, akkor már elérhető hozzá minden olyan tudományos eredmény, amivel alá tudja támasztani a döntését. Ha azonban nem akarja valamiért megvárni a természetes elválasztódás időszakát, akkor tájékozott döntése alapján el tudja választani a babát. Ilyenkor a baba-mama kapcsolat megőrzése érdekében nagyon fontos, hogy mindig őszintén kommunikáljunk a kicsivel és számítsunk az ő részéről ellenállásra. Azok a gyakran elhangzó praktikák, miszerint kenjük be citrommal a mellet vagy csípős paprikával, nem csak azért károsak, mert önmagában is traumatikussá teszi a kicsi számára az elválasztást, hanem azért, mert az addig vigasztaló, biztos kapcsolódást egy rossz élménnyel köti össze.

Az elválasztást is érdemes fokozatosan csinálni, annak a szopinak az elhagyásával, amihez a baba a legkevésbé ragaszkodik. Érdemes ilyenkor elkerülni azokat a helyzeteket, amikor a baba kedvet kapna a szopizáshoz: nem érdemes pici szopizós babához menni ilyenkor látogatóba menni hosszabb időre, vagy ha mégis így teszünk, akkor számolnunk kell az utód feltámadó érdeklődésének következményeivel.
Az elválasztásba akkor érdemes belekezdenünk, ha az elhatározásunk ez irányban megingathatatlan és végleges. Sok sok testkontaktussal, szeretgetéssel, mesével, a pici érzelmeinek elfogadásával, no meg némi kitartással a kapcsolat sérülése nélkül el lehet választani a babát.

(A képen látható kisplasztika Benkő Cs Gyula alkotása)

Posted on

A tejtermelés

A tejtermelés optimális esetben pont úgy működik, ahogy azt a kisbaba igényli. Mi a titka ennek?
A szülést követően, mikor a méhlepény már elhagyta az anya méhét, a tejtermelés felszabadul a gátlás alól, amit a méhlepény hormonjai okoztak, és megtörténik a tejbelövellés. Minél többet van egy újszülött kisbaba mellen a születését követően, annál több előtejhez jut, annál erősebb immunrendszerrel kezdi a méhen kívüli életét és annál több üzenetet küld az anyai szervezetnek, hogy itt vagyok, sok tejecskét kérek, hogy megfelelően tudjak fejlődni. És az anya szervezetének a reakcióképessége megnő. Néhány nap múlva az anyai hormonok tejtermelés szabályozó hatása háttérbe kerül és a baba kezébe – szájába kerül az irányítás. A mell ürülése határozza meg a termelés sebességét. Picit olyan ez, mint egy víztakarékos vizes tartály: ha mindig kiürítjük, mielőtt feltelne, akkor folyamatos a folyadék áramlása és rengeteg víz el tud folyni, ha viszont megvárjuk, hogy megteljen, akkor a víz folyása megáll és a következő ürülésig nem történik semmi. Az anyai mellben a “tele vagyok, ne termelj többet” üzenetet a megtelt tejcsatornák közvetítik az agy felé egy fehérje révén, ami ha a mell kiürül, eltűnik a szervezetből és újra beindul a tejtermelés.
Miért érdekes mindez?
Minden anya, minden mell más. Az, hogy mennyi tejet tud az anya melle feszülés, túltelítődés nélkül eltárolni, nagy egyéni különbséget mutathat, emiatt és a babák egyéni adottságai miatt nem mondhatjuk meg előre, mennyi időnként kell ahhoz szoptatni, hogy elég legyen a baba számára a tej. Senki sem tudja megmondani a babán kívül, mikor lakott jól és mikor fog megéhezni újra. Bízzunk a babában, egy egészséges, hatékonyan szopni képes kisbaba pontosan be fogja tudni állítani az édesanyja tejtermelését, ha valóban korlátozások nélkül, igény szerint szoptatjuk.

Posted on

Az anyatej és a laktóz

A humán anyatej összetétele különleges az állatvilágban.
Amíg a “fészeklakó” emlősfajok teje rendkívül zsíros a hőháztartás támogatása, a “fészekhagyóké” pedig nagyon fehérjedús a gyors izomtömeg-növelés érdekében, addig a humán női tej a méhen kívüli idegrendszeri érésnek a szolgálatára készül. A magas laktóztartalom – a tejcukor az anyatej állandó összetevője – elengedhetetlen a megfelelő idegrendszeri fejlődéshez, kisbabáink bélrendszere pedig remekül fel van készülve a tejcukor lebontására.

Ahogy egy kisbaba megnő és kisgyermekként már nem fogyaszt anyatejet, a tejcukor lebontási képessége is lecsökken, az ehhez szükséges enzimeket már nem termeli meg a szervezete. Az, hogy a felnőtt népesség jelentős része minden gond nélkül fogyaszthatja a tejcukor tartalmú ételeket, egy elterjedt mutációnak köszönhető, ami miatt az elválasztással nem kapcsol ki a laktáz enzim termelése a szervezetben. A másik véglet, a veleszületett tejcukorérzékenység egy nagyon súlyos és rendkívül ritka kórkép, ami korábban a kisbaba halálához vezetett, és amit a köznyelvben gyakran összetévesztenek a relatív laktóztúlterhelés kellemetlen hatásaival.

Relatív laktóztúlterhelésről akkor beszélünk, amikor egy kisbaba több tejcukorhoz jut annál, amit kényelmesen le tud bontani a szervezete és emiatt pocakfájósság, szelesség és hasmenés alakulhat ki.

Hogy néz ez ki a gyakorlatban?

A leggyakrabban előforduló okok közt a helytelen szoptatási gyakorlat (különösen a szoptatások közti időt elhúzó, a szopások hosszát korlátozó gyakorlat és az időre szoptatás, valamit a mellek túl gyakori váltása) , a bőtejűség illetve a túlzottan erőteljes tejleadó reflex szerepel elsőképp.
A tej az anya mellében épp úgy, mint lefejve szeret két frakcióra bomlani: a szoptatás elején könnyen ürülő, vízben és laktózban gazdagabb, hígabb „első tejre” – ez a sovány tej, és a szoptatás vége felé ürülő, zsíros „hátsó tejre”, azaz a tejszínre. Ennek az oka, hogy a tejtermelés során a zsírcseppek az a mirigy falához tapadnak, míg a vizesebb rész felgyűlik a tejmirigy üregében és a csatornákban, ahol összekeveredik az előző szoptatás végén az emlőben maradt tejjel. Minél hosszabb idő telik el két szoptatás között, annál hígabb lesz az emlőben felgyülemlő tej. Amikor a csecsemő szopni kezd, először ehhez a tejhez jut, mely főleg a szomját oltja. A szopás hatására kiváltódó tejleadó reflex az, ami a zsírosabb tejszínt is a kisbaba szájába juttatja. A baba jóllakottsága viszont inkább függ az elfogyasztott kalóriáktól, mint a táplálék mennyiségétől, így azok a babák, akiknek a gyomrát hamar eltelíti a sovány tej, hamarabb éheznek meg, mint azok a babák, akik a tejszínhez is hozzájutottak.
Ha ezek a problémák jelentkeznek, akkor érdemes megpróbálni a tejturmix készítést.
Ilyenkor egyrészt érdemes azzal a mellel kínálni a kisbabát, amelyiket üresebbnek érzünk, másrészt szoptatás előtt finoman, mintha egy puha gyurmát akarnánk átmelengetni érdemes nagyon gyengéden átmasszírozni a mellet. Ezzel picit összekeverjük a mirigy falára tapadt tejszínt a mirigy üregében lévő sovány tejjel és így egy egyenletesebb zsír-, ezáltal magasabb kalóriatartalmú tej tud ürülni az első pillanattól kezdve. A kisbaba ebben az esetben könnyebben jóllakik és sokkal hamarabb be tudja állítani magának az anya tejtermelését.

Posted on

A jó anya tudja. Vagy nem tudja?

“Ó, egy jó anya mindig tudja, a kisbabájának mire van szüksége, hogy megnyugtassa!”

Biztos, hogy így van ez? Minden anya mindig tudná, mi a baja a kisbabájának? Nem hinném.

Azt sem hinném viszont, hogy ne lehetne megtalálni azt a megoldást, a mi segít anyának és babának átvészelni azt az időszakot, mikor úgy tűnik, semmi sem segít.

Amikor egy kisbaba megszületik, egy hosszú és megterhelő utazást követően egy a korábbiaktól nagyon eltérő környezethez kell alkalmazkodnia. Gondoljunk bele: egy meleg, szűk és sötét térből egy tág, világos és hűvös közegbe érkezik, a korábbi zajokat felváltják az éles hangok. A vérkeringése is bukfencet vet: véget ér a köldökkeringés folyamatos oxigén és tápanyagellátása és bekapcsolódik a tüdővérkör is. Innentől mind az oxigénfelvétel, mind a táplálékfelvétel a kisbaba kompetenciájába tartozik. Az pedig, hogy olyan magatartást váltson ki az anyjából és az őt gondozó családtagokból, ami biztosítja számára, hogy biztonságban, teli pocakkal fejlődhessen az idegrendszere, szintén az ő feladata. Az egész megjelenése, illata, hangocskái (igen, az üvöltése is! ) a baba túlélését szolgálják.

A baba jelez, ha éhes, ha szomjas, jelez, ha mamaszagra vágyik, jelez, ha fájdalmai vannak, ha valami nem jó neki, ha álmos, ha fázik, ha melege van, ha megijedt, ha veszélyben érzi magát. Kutatások igazolták, hogy egy kisbaba vérében már attól is mérhetően megemelkedik a stresszhormon szintje, ha túl messze kerül az édesanyjától.

Mit tehetünk akkor, ha a kisbabánk valami miatt csillapíthatatlanul zokog?

Megsúgom, nincs olyan anya a világon, aki mindig, minden helyzetben meg tudja mondani, miért sír a kisbabája. Sőt, addig, amíg a baba meg nem nő annyira, hogy pontosan el tudja mondani mi bántja, addig többé-kevésbé a találgatás az egyetlen biztos módszer, ami kitartó próbálkozások után megoldáshoz vezethet.

Ami a legtöbb esetben megoldást hoz egy síró kisbabánál az a szoptatás. Nem csak azért, mert a szomját és éhét is egyszerre csillapítani tudja a baba, hanem a mamával való bőrkontaktus biztonságot sugároz, támogatja a hőháztartást. Már a mell illata is bekapcsolja a baba saját fájdalomcsillapító mechanizmusait, a szopómozgással és az anyatejjel kombinálva ellazít és meg is nyugtat.

Mivel a baba a mellen nem “eszik” hanem szopik -ami egy nagyon összetett tevékenység- így ennek eredménye nem csupán a teli pocak, hanem a remekül huzalozott idegrendszer.