Tag: #norma

Posted on

A szoptatási mintázat változása az idő függvényében

“Minek eteted meg, hisz nem lehet éhes, most szopott!!!” Hányszor hangzik el ez a mondat, mikor egy kisbaba újra és újra mellre kéri magát. Könnyű megfeledkezni róla, hogy a babák nem csupán esznek a mellen, hanem a szoptatásnak rengeteg más funkciója is van, segíti a megnyugvást, támogatja a hőháztartást, csökkenti a fájdalmat, huzalozza az idegrendszert… így aztán nincs értelme olyat kijelenteni, hogy egy babának egy nap maximum hányszor kellene szopnia.

Mégis, nézzük meg, mik azok a folyamatok, amik a szopási viselkedésben a legtöbb baba esetében megfigyelhetőek.

Az újszülött kisbaba naponta legalább 8-12-szer szokott szopni 24 óra alatt. A szoptatások nem egyenletesen oszlanak el, általában reggel ritkábban, este felé gyakrabban kérnek cicit a babák. Egy egy szoptatás akár másfél óráig is eltarthat, ugyanis a babák aktív szopás (szív-nyel) után hosszasan tudnak komfortszopizni, majd kis bóbiskolás után újra aktívan szopnak, majd így tovább… Az ember ebben az időszakban úgy érezheti, hogy egész nap nem csinált mást, csak szoptatott, szoptatott… Azonban ez nem marad mindig így.

3-4 hónapos korra a szopási idő lerövidül, a baba számára kitárul a világ és nappal egyszerűen nem ér rá szopizni. Ezt ellensúlyozandó előfordul, hogy gyakrabban kér nappal (10-12 szer, vagy még többször is), de vannak babák, akik éjszaka pótolják a nappal kimaradt szopikat.

A későbbiekben is hasonló változásokat tapasztalhatunk: vannak cicisebb időszakok és nem-érek-rá időszakok a baba életében, ilyenkor igény szerinti szoptatásnál az édesanya melle remekül tudja követni a változásokat. Ez a folyamat hosszú távon a baba elválasztódásához vezet. Az elválasztódás ideje családonként, babánként változó. Az emberre jellemző biológiai norma szerint (a természeti népeknél végzett vizsgálatok és a többi főemlős szoptatási jellegzetességei alapján) két és fél-hét éves kor között következik be az elválasztódás. Néprajzi adatok is szólnak erről, népmeséink is őrzik a hosszabb távú szoptatás emlékét (pl. tejfog, Fehérlófia) Ne rémüljünk meg ettől! Nem fog minden igény szerint szoptatott csecsemő iskolába indulásig szopni. A WHO ajánlása szerint a babát fél éves koráig szoptassuk kizárólagosan, majd jó, ha a szoptatás két éves koráig folytatódik, vagy azon túl, ameddig az a mamának és a gyermeknek is kölcsönösen megfelelő.

Posted on

A mozgásfejlődés és a szoptatás kapcsolata

Az újszülött kisbaba izomzata egészséges baba esetén alkalmas arra, hogy fejét megemelje, rövid idegig megtartsa, hason fekve oldalra fordítsa, azonban stabil gerincgörbületei még nincsenek. Szopásigénye nagy, jellegzetes reflexeket mutat, (pl szopó-kereső reflex), amik révén nyakának izomzata megerősödik. 24 óra alatt legalább 8-12-szer szokott szopni. A szoptatások nem egyenletesen oszlanak el, általában reggel ritkábban, este felé gyakrabban kérnek mellet a babák. Egy-egy szoptatás akár másfél óráig is eltarthat, ugyanis a babák aktív szopás (szív-nyel) után hosszasan tudnak komfortszopni, majd kis bóbiskolás után újra aktívan szopnak, majd ezt ismét bóbiskolás követi. Bőrkontaktusban a babák jól ébreszthetőek, ám alvásuk nyugodt, korai éhségjeleiket az anya könnyebben észleli. A baba által szabályozott szoptatási szituációk elől hordozás esetén is jól megvalósíthatók.
A baba fiziológiás testtartása eleinte a teljes kifózis, így ebben az életszakaszban olyan hordozási módot érdemes választani, ha egyéb körülmények miatt másra nincs szükség, ami ezt a pozíciót támogatja.

A baba izomtónusa körülbelül két hónapos korára stabilizálódik, valamint ezen időszakban a látás fejlődése miatt a nappali ébren és nézelődéssel töltött idő is megnő. Megjelenik a szociális mosoly is.
Három hónapos korra a babára nézve háton fekve a szimmetria dominál, a végtagok helyzete és a törzs szimmetrikus. (Hubikné Klein 2013) Hason fekve a szimmetrikus alkartámasz a jellemző, ilyen korra alakul ki a stabil nyaki homorulat. Ez azt is jelenti, hogy a fejét a vállától függetlenül is képes fordítani és ülésbe húzásnál fejét megemeli, nem ejti hátra. Mindezek miatt 3-4 hónapos korra a szopási idő lerövidül, a baba számára kitárul a világ és előfordulhat, hogy nappal egyszerűen nem ér rá szopizni. Ezt ellensúlyozandó előfordul, hogy gyakrabban kér mellet, de vannak babák, akik éjszaka pótolják a nappal kimaradt szoptatásokat.
4-5 hónapos korban beindulnak a nagymozgások, ekkor már a baba hason fekvésben könyökét nyújtva, nyitott tenyéren támaszkodik mellkasát is megemelve, hátáról oldalára fordul mindkét irányba, majd 6-7 hónapos korára mozgása kezd összerendeződni, fordul hátról hasra és hasról hátra is mindkét irányban, hason próbál kúszni. Erre az időszakra tehető az első szeparációs szorongás, amikor a testkontaktus fenntartásának és a szoptatási élethelyzetnek nagy jelentősége van.
8-9 hónapos korára a sok mozgás hatására megerősödik annyira, hogy 10 hónapos kora körül önállóan ül és mászik, kialakul és stabilizálódik a háti domborulat. Ez azt jelenti, hogy maga is meg tudja tartani ezt a pozíciót az ehhez használatos izom-és csontrendszeri elemek túlterhelése nélkül.
Erre az időszakra jellemző, hogy a baba a fogzási fájdalmi és a nagymozgásokkal járó idegrendszeri változások miatt gyakori éjszakai ébredésekkel és gyakori szopásokkal reagál. Mivel a babák mérete ekkor már elég nagy és súlyuk is jelentős, legkésőbb ilyenkor szokták az édesanyák a háton történő hordozási formákat bevezetni és jóval gyakrabban választanak a szövött kendőtől eltérő hordozóeszközöket.
11-12 hónapos korban a felállás, kapaszkodással oldalazva lépegetés, majd 12-18 hónapos korban az önálló járás kialakulásával párhuzamosan kialakul és stabilizálódik az ágyéki homorulat. Ilyenkor már tekintettel arra, hogy a hosszanti hátizmok és úgy általában a core-izomzat már elegendően megerősödött, nagyobb a választék a mozgásfejlődésnek megfelelő eszközök közti válogatásra.
A totyogók szopási viselkedése már nagyon nagy egyéni különbségeket mutat, azonban ebben az életkorban is nagy a jelentősége mind az éjszakai szoptatásnak, mind a test– és bőrkontaktus idegrendszert harmonizáló hatásának, ami a szoptatós élethelyzetben nagy segítséget nyújthat az egész család számára.

Posted on

Hol szüljek?

Mindenütt jó, de legjobb… biztonságban.
Van, akinek a kórházi környezet, van akinek a saját otthona adja meg azt a biztonságérzetet, ami a problémamentes szülés elengedhetetlen feltétele.
Mára már rendelkezésünkre állnak azok az adatok, ami alapján nyugodt szívvel kimondhatjuk, hogy alacsony kockázatú várandósságoknál az otthonszülés éppoly biztonságos, mint a kórházi környezetben történő szülés, sőt, vannak olyan jótékony tulajdonságai, amit egy kórházi környezet, legyen bármilyen felkészült és magas színvonalú, nem képes megadni. Ilyen például az a jelenség, hogy az újszülött a család saját flórájával találkozik világra jövetelekor először, nem pedig a sok fertőtlenítés és a nagy forgalom miatt speciálisnak tekinthető kórházi flórával. Ma már hazánkban is legálisan választható opció az otthonszülés, ugyan az ország bába-ellátottsága (bába=önállóan dolgozó, magasan képzett szülészeti szakember, egészségügyi szolgáltató) sajnos alacsonyabb a szükségesnél, és az állam nem támogatja az otthonszülést a társadalombiztosítás keretein belül.

Mi van azonban abban az esetben, ha a család nem az otthonszülést választja, mégsem szeretne az anya a kisbabával hosszabb időt a kórházban eltölteni?
Ilyen esetben jelenthet megoldást az ambuláns szülés.
Ez azt a gyakorlatot jelenti, miszerint a vajúdó asszony bemegy a kórházba, megszüli a kisbabáját, majd egy megfigyelési idő után, amikor a jelen lévő szakemberek az erre az időszakra vonatkozó vizsgálatokat elvégezték, a kisbabával otthonába távozik.

Mire van szükség ehhez a megoldáshoz?
A legfontosabb és elengedhetetlen feltétele az ambuláns szülésnek egy egészséges, jó állapotban lévő baba-mama páros. Ezen túl szükséges egy lelkiismeretes és támogató orvosi háttérre – akik a baba és az anya vizsgálatait maximális odafigyelés mellett el tudják végezni és ki tudják állítani a kórházi zárójelentést.

Ami jelenleg sajnos nehezíti az ambuláns szülés helyzetét, az az, hogy a kórházak számára az ambuláns szülés finanszírozásának kérdése nem megoldott, mert csak 72 óra után kapják meg a finanszírozást, tehát ha az édesanya és a kisbaba ennél az időnél hamarabb távozik otthonába, a kórház nem kap a szülés után semmit. Ez amiatt nagyon súlyos probléma, mert a szüléshez, de egyáltalán egy egészségügyi intézmény működtetéséhet igen komoly költségvetés szükséges.
Jelenleg függőben van egy olyan elképzelés, miszerint 24 órával a szülés után hazabocsátják a nőket, akik egészséges 2499 gramm feletti születési testtömegű újszülötteket hoztak a világra, ha a szülés a 37. és a 41. terhességi hét között történt. Feltétel még mások mellett, hogy a terhesség problémamentes, az újszülött pedig spontán jöjjön a világra, és jó állapotban legyen.
Pillanatnyilag sajnos az idevonatkozó rendelettel kapcsolatosan nem történt előrelépés. (A forrás az ENSZ Alapvető Jogok biztosának jelentése az AJB-605/2019. számú ügyben (előzmény: AJB-1276/2018, AJB-476/2017.)

Posted on

A hozzátáplálás

A hozzátáplálás kezdeti kihívásaival minden baba-mama páros szembesül egyszer.

A baba életének első hat hónapjában, mikor még a babát kizárólagosan szoptatjuk, minden rendkívül egyszerű. A baba cicit kér: kap és hamarosan elégedett szuszogás hallatszik. Mikor azonban eléri a bűvös fél éves kort, hirtelen szembesülünk a hozzátáplálás kérdésével. Mit adjuk? Mikor? Mennyit? Rengeteg információ, tanács, lehetőleg mind ellentmondó… És a babák egy része el sem fogadja, bármivel kínálják is.

A baba ízérzékelése már az édesanyja méhében működni kezd: ezáltal a baba pontosan ismeri azoknak az ételeknek az ízét, amiket az édesanya a várandóssága alatt fogyasztott. A szülés után a szoptatás során tovább ismerkedik a baba az ízekkel, édesanyja teje ugyanis tartalmazza azon ételek ízanyagait is, melyeket elfogyasztott. Mikor hat hónapos kor körül a magzati korból hozott vasraktárak kiürülnek, a legtöbb baba éretté válik az anyatej mellett a hozzátáplálás megkezdésére. Ennek a következő jelei vannak: eltűnik a baba nyelvkilökő reflexe – nem tol ki mindent automatikusan a szájából, képes ülni, ujjaival felcsippenteni apró dolgokat és azokat a szájukhoz vinni, és lassan megjelenhetnek az első fogacskák.

A szilárd ételt szoptatás után kínáljuk kiegészítésként. Igény szerint szoptatott babák esetén ez az időpont ugyan elég nehezen meghatározható, így sokak számára az a megoldás válik be, hogy a családi étkezésekhez kapcsolódva kínálják meg a babát az első falatokkal. A szoptatások száma ideális esetben nem csökken, egy éves korukban a babák fő tápláléka (a bevitt táplálék két harmada) még mindig az anyatej.

A BLW (Baby Lead Weaning) módszer lényege, hogy nem pépesített ételekkel kezdjük meg a hozzátáplálást, hanem szilárd, megfogható és megcsócsálható ételdarabkákkal, így a baba maga szabályozhatja, miből mennyit szeretne enni. A módszer hatalmas előnye, hogy így a hozzátáplálás valóban az anyatej kiegészítője, nem pedig kiváltója lesz az első időkben, így a baba átállása az anyatejről a családi ételekre fokozatosabb lesz.

A BLW módszert azonban nem minden baba szereti, éppen úgy, mint ahogy más gyermekek a pépesített eledelt utasítják el. Érdemes kísérletezni, hogy saját kisbabánk mit szeret. Nagyon fontos biztonsági szabály viszont itt is betartandó: nem szabad a babát egyedül hagyni kóstolgatás közben.

A hozzátáplálás során az, hogy mit és milyen sorrendben adunk a babának, erősen kultúra függő. Amit érdemes figyelembe venni, hogy egyszerre csak egyféle újdonságot adjunk a babának, figyeljük, hogyan reagál rá és erős allergénekkel, ha a családban vannak allergiás megbetegedések az allergént érdemes a szoptatás alatt bevezetni az anyatej protektív jellegének kihasználása miatt.