Az igény szerint szoptatott csecsemő testkontaktus igényét mind szoptatáskor, mind hordozás közben ki lehet elégíteni. A babahordozás közben a baba vesztibuláris rendszere folyamatosan stimulálva van, izmai passzívan átmozgatódnak, vizuális és akusztikus ingerek érik, miközben a hordozó személy szívritmusát és légzését hallgatja, hőháztartását stabilizálja a testkontaktus (kivéve, ha a hordozó személy és a hordozott csecsemő közé hőszigetelésre alkalmas eszköz kerül) és a lehetőségekhez képest „stressz-védettségben” (Bagdy Emőke 2011) van. A testkontaktusban alvó egészséges csecsemő jól ébreszthető, kommunikációját az anya/hordozó személy hamarabb észleli, mintha egymástól távolabb helyezkednek el és így a korai éhségjelek észlelésekor azonnal mellre kerülhet a baba. Ez kedvezően befolyásolja a mellre kerülés gyakoriságát is. Mind az anya, mind a baba oxitocin termelésére kedvezően hat a bőrkontaktus. Az anyja által elöl hordozott csecsemő stimulálja az anya mellkas bőrének receptorait, kezével, karjaival pressziót gyakorolhat a mellre, így serkentve a tej termelését. A hordozott csecsemő arca relaxált állapotban a hordozó személyhez ér, ami pozitív stimulációs hatással bír a baba arcizmainak tónusára, valamint a mimikai és rágóizmok fejlődésére.
Az egyik dolog, ha látod, hogy ritmikusan nyel, akkor várhatóan jóllakik. Az elégséges tejtranszfer jelei a következők: -lassú, nyugodt szopómozgás ritmikus, látható vagy hallható nyeléssel -tej látszik a baba szájában -fokozatosan ellazul a baba keze és karja -a baba elengedi a mellet (“leolvad” a mellről) -az anya melle fokozatosan felpuhul -tejcsepegés a másik mellből (nem mindenkinél) -tejleadó reflex észlelhető (szintén nem mindenki érzi) -a “kimeneti mennyiségek elegendőek: a székletes és vizeletes pelusok száma megfelelő
A másik dolog, ami ugyanennyire fontos, hogy szoptatáskor a baba ébrenlét-alvás ciklusa is szabályozódik, egyrészt az anyatej triptofánszintjének cirkadián ritmusa által (azaz a mama napi ritmusa szerint termelődnek egyes alvás-ébrenlét ritmust szabályozó aminosavak, amiket így a baba a tejen keresztül vesz magához), másrészt a tej delta alvást indukáló peptid (alvást segítő molekula) tartalma által – ettől alszanak el a mellen olyan könnyedén a kisbabák, nem pedig egy rossz szokás miatt! A szoptatás fájdalomcsillapító hatása is jelentős, mivel a szopómozgás és a mell, az anyatej illata külön-külön is aktiválja a kisbaba agyának fájdalomcsillapításért felelő rendszerét. Segíti a baba-mama kötődést, növeli az anyai kompetenciát. Az anyatej különleges összetétele révén mindig a baba igényeihez alkalmazkodik, ezáltal táplálja a baba belecskéit, huzalozza az idegrendszerét, erősíti az immunrendszerét.
Aki ikreket vár, gyakran találkozik azzal, hogy környezete lehetetlennek tartja, emiatt esetleg nem is támogatja a szoptatást. Való igaz, ha valami nem könnyű feladat, az két/több egykorú kisbaba igényeinek kielégítése, főleg, mivel elég gyakran előfordul, hogy az ikrek korábban érkeznek, illetve hogy császármetszéssel születnek, de az anyák jelentős része képes több gyermek igényeit is követni a tejtermelés sebességével, így ikreket is lehet kizárólagosan, akár igény szerint is szoptatni. A tejtermelés ugyanis mechanizmusa tökéletesen független attól, hány kisbabát hozott világra az ember, azaz a tejtermelés sebessége erősen függ attól, hogy mennyi inger éri a mellet. Amennyiben az édesanya megteheti, hogy a szülést követő legrövidebb időn belül mellre teszi a babákat, akkor minden ugyanúgy zajlik majd, mint az egy-babás családoknál, ha viszont valami miatt a babák és édesanyjuk egymástól szeparálva kell töltsék az időt, nagyon fontos mihamarabb megkezdeni a fejést, hogy meg lehessen alapozni az elégséges tejtermelést. Az első szoptatások alkalmával érdemes külön-külön próbálni a mellretételt, hogy megtaláljuk és be tudjuk gyakorolni a helyes pozicionálást, majd az első próbálkozások után érdemes a tandem pozíciókat is kipróbálni. A tandem szoptatással rengeteg időt és sírást takaríthatunk meg, ha egyszerre éheznek meg a babák, másrészt lehetőséget ad az édesanyának a szoptatások közt pihenni is egy picit. Amíg a babák még kicsik, nagyon jól jön a segítség mind a mellrehelyezésnél (hiszen a babák még nem tartják magukat és az édesanyának a másodjára mellre tett babánál is szüksége van a kezeire a pontos pozicionáláshoz) A szoptatási pozíciók közt nagyon gyakran fordul elő ilyenkor a hónaljtartás-hónaljtartás kombináció, vagy a bölcsőtartás-hónaljtartás pozíció is. Egy ikres szoptatós párna illetve néhány stabil tartású párna szintén nagy segítséget jelenthet a sikeres szoptatásban. A legfontosabb az ikrek szoptatásakor is ugyanaz, ami egy kisbaba esetén: hinni magunkban, hogy képesek vagyunk megvalósítani, támogató környezet és helyes információforrások, nehézség esetén pedig a mielőbbi segítségkérés. (Az ibclc.hu, szoptatasitanacsadok.hu, illetve az lll.hu oldalon találhatók az aktív szoptatási tanácsadók elérhetőségei)
Ha az ember még a szoptatási időszak alatt várandós lesz, alapvetően egészséges terhesség esetén választás elé kerül: elválasztja-e a nagyobb gyermeket, vagy nem. Amennyiben úgy dönt, hogy tandemre készül, a szoptatás nem vált ki erőteljes méhösszehúzódásokat, nem kellemetlen, és nincs olyan előzmény (vetélés, koraszülés) vagy más egészségügyi ok, ami az elválasztást indokolná akkor minden további nélkül szoptathat a terhesség hónapjaiban. Nem minden alakul azonban úgy, ahogy azt az ember tervezi. A totyogók egy része a második trimeszterre megcsappanó tejet el is utasítja, de más részük minden további nélkül képes végig szopizni a várandósság hónapjai alatt. Ha az anya számára ez nem megterhelő, vagy csak elfogadható mértékben kellemetlen, akkor a kérdés el is dőlhet itt, ugyanis a kistestvér megszületésével megjön újra a nagy mennyiségű tej, ami ha egészséges triádról van szó, bőven elég tud lenni mindkét gyermek számára. Ne felejtsük azonban, hogy a várandósság alatt végig szopó totyogók egy része nem tud megbirkózni a nagyobb mennyiséggel, így akár el is utasíthatják a mellet, hiába készült tandemszoptatásra az anya. Szülést követően a két gyerek szopásigénye teljesen más, azonban elő tud fordulni, hogy a nagyobbacska is tisztán anyatejes lesz. Ez egyáltalán nem baj. A tejtermelés biológiája olyan, hogy a mell ingerlésével határozódik meg a tejtermelés sebessége, így gyakran elő tud fordulni a tandemezés első hónapjaiban, hogy mindkét gyermek egy-egy kilót gyarapszik havonta. Nem lesz ez mindig így. A nagyobb pici, ha megtapasztalta, hogy semmi jóról nem marad le, visszatér a korábbi szopási szokásaihoz. Az is teljesen normális azonban, hogy ha az anya számára nem komfortos az, hogy a nagyobb gyermeke is gyakran kér mellet, akkor korlátozza őt a szopások gyakoriságában, vagy hosszában, a lényeg az, hogy a triád számára elfogadható helyzet alakuljon ki.
A születés egy nagyon nagy változást hoz a baba életébe: a puha, meleg, nedves és szűk környezetből egy világos, hűvös, száraz és végtelennek tűnő térbe érkezik. A vérkeringése is bukfencet vet, hiszen a tüdővérkör bekapcsolódik, innentől önállóan kell magát oxigénnel és tápanyaggal is ellátnia. Ideális esetben minden a biológiai norma szerint történik: egy békés és háborítatlan vajúdás után a baba beavatkozás mentesen, a saját ritmusában érkezik a világra, édesanyjától egy pillanatra sem választják el és kibújását követően azonnal bőrkontaktusba kerül. Köldökzsinórját egészen addig, amíg az pulzál nem vágják el, így a baba biztonságosan hozzájut ahhoz a vérhez, ami még a lepényi keringés miatt a köldökzsinórban maradt a folyamatos oxigénellátás érdekében. A köldökzsinórban lévő vér a baba vére, amihez ha nem jut hozzá komoly sokkot jelent a szervezete számára, másrészt az indokolatlanul alkalmazott korai köldökellátásnak a babakori vérszegénység kialakulásában nagy szerepe lehet. A kisbabák, miután megszülettek, nagyon jellegzetes viselkedést mutatnak. Ez a viselkedés egyetemes, a világ minden táján hasonlóan viselkednek az egészséges, időre született embercsecsemők. Születésük után azonnal intenzíven jeleznek, felsírnak, majd az újszülött megnyugszik, feje, végtagjai és törzse nem mutat különösebb aktivitást. A relaxációs fázis után aktívabbá válnak: a baba a fejét picit forgatja és emelgeti, végtagok és vállak pici mozgást mutatnak, majd az újszülött határozottan mozgatja a végtagjait és a fejét, kinyomja magát a végtagjaival, azonban még nem tud ezzel helyet változtatni. A következő fázis a kúszás, amikor a hasból hasra érkezett kisbaba elindul édesanyja melle felé. A kúszást követően a baba megpihen, de némi aktivitást mutat közben pl. a kezét szopja, majd megkeresi a mellbimbót, a mellre tapad és szopni kezd. A szopást követően a kisbaba becsukja a szemét és elalszik.
Hamarosan itt a jó idő és újra előkerül a fényvédelem kérdése. Az újszülöttek bőre 11-szer vékonyabb, mint egy átlagos felnőtté és a pigmentrendszere sem fejlődött ki még teljesen. (Nem igazán szoktunk találkozni szeplős csecsemővel, de a szeplős kisgyerek már nem olyan ritka látvány) Ennek az is velejárója, hogy egy kisbaba bőrét a felnőttekénél fokozottabban érdemes védeni a napfény esetleges káros hatásaitól. Az első életévben a kémiai fényvédő krémek a pigmentáció fejletlensége miatt nem olyan hatékonyak, mint amit a magas faktorszám alapján sejtenénk, a fizikai fényvédőkrémek (általában sűrű, fehér kenőcsök magas cink-oxid tartalommal) amik a bennük lévő ásványi anyagok fényvisszaverő képességét használják ki a kívánt hatás elérése érdekében – eltömíthetik a baba bőrének parányi pórusait. Ha tehetjük, pici babával inkább ne menjünk ki abban az időszakban, amikor az UV sugárzás nagyon magas. Ha ez nem megoldható – akkor pedig érdemes a ruházattal védeni a baba érzékeny bőrét.
Amikor egy szoptatott kisbaba esetében felmerül az ételallergia gyanúja, bizony ez a helyzet rendesen feladja a leckét mind a családnak, mind az őket támogató szakembereknek. Mivel a tünetek rendkívül változatosak, és nem utalnak egyértelműen az allergénre, így már az allergén beazonosítása is komoly kihívást jelenthet. Létezik, igaz rendkívül ritka az az állapot, amikor a szoptatást azonnal abba kell hagyni és a babát mesterségesen kell aminosav alapú gyógytápszerrel táplálni, de szerencsére az ételallergiás babák zöme az anya teljes eliminációs diétája mellett remekül szoptatható.
Mit tehetünk tehát, ha kisbabánk gyanús, hogy ételallergia által érintett? Az első dolog, ami az allergén beazonosítását szolgálja egy nagyon pontos étkezési és tünet napló, amit az anya ír onnantól, hogy az ételallergia lehetősége felmerül (mikor, miből – pontos receptúra!!! – mennyit evett az anya – ezzel párhuzamosan a baba tünetei, mindkettő 24 órás lebontásban), ugyanis az ismétlődő mintázatok segíthetik a szóba jöhető allergének körének szűkítését, illetve nagy segítséget nyújt a gasztroenterológusnak is a tájékozódásban. Amennyiben már körvonalazódik, hogy mi okozhatja a tüneteket, a következő lépés a teljes eliminációs diéta az adott allergénre és az étkezési és tüneti napló további vezetése.
Hogy képzeljünk el egy teljes eliminációs, vagy más néven nulldiétát? Ilyenkor az allergént, annak származékait és a keresztszennyeződés lehetőségét is ki kell iktatni, hogy az anya szervezetéből ki tudjon ürülni, mert addig, amíg ez nem történik meg, addig ugyan csökkenő mértékben, de a baba szervezetét terheli, így utána számíthatunk csak látványosabb javulásra. Az első technikai dolog, pontosan beazonosítani, miben nincs jelen az allergénünk. (E számokat, pontos összetevőket és az allergén információkat _mindig_ el kell olvasni vásárláskor) A második, hogy a vásárolandó/megvásárolt élelmiszer esetében ki kell zárni a tároláskor történő szennyeződést. Vásárláskor egyszerűbb a dolog, mert az előre csomagolt és “mentes”-ként jelölt élelmiszerek megbízhatónak tekinthetőek. Otthon fontos, hogy zárt edényben, a potenciális szennyezéstől távol tartva legyen tárolva az allergénmentes eledel. Az elkészítéskor is fontos, hogy ne szennyeződjön: nem szabad olyan vágódeszkát, sodró/nyújtófát vagy bármilyen fából készült eszközt használni, ami korábban érintkezett a kerülendő élelmiszerrel. Fontos, hogy a munkafelületek is allergénmentesek, nem csak tiszták legyenek. Ez azt jelenti, hogy az allergénmentesség érdekében érdemes külön mosogatószivacsot használni a diétázó edényei, evőeszközeinek tisztítására. Nem szabad allergént fogyasztó személlyel közös pohárból/üvegből inni.
Mit tegyünk, ha a hibátlanul kivitelezett eliminációs diétában nem tapasztaltunk teljes sikert? Ha a tünetek mérséklődtek, de nem szűntek meg? Ilyenkor tud hatalmas segítséget jelenteni a folyamatosan vezetett étkezési és tünetnapló, aminek az áttekintésével a szakavatott szem be tudja azonosítani a következő allergént, esetleg keresztallergént, aminek a diétájával közelebb kerülünk a probléma megoldásához.
Elsőre ezt elolvasni elég ijesztőnek tűnhet, azonban az anyatej biológiai előnyei a mesterséges táplálással szemben hatalmasak, a szoptatós élethelyzet pedig szintén nagyon nagy segítség lehet a baba fájdalomcsillapítása és a folyamatos bélregeneráló hatása révén.
Mikor nem érdemes diétázni? Ha a baba ételallergiája kizárható, akkor minden anyai diéta teljesen felesleges, rutinból az anyai eliminációs diétát javasolni az adott baba-mama páros vizsgálata nélkül ugyan nem jár különösebb veszéllyel, azonban fölösleges mentális és anyagi megterhelésnek valamint stressznek teszi ki az egész családot.
Sokfelé olvashatunk arról, mit, mikorra kell tudjon egy kisbaba. Régebben elfogadott gyakorlat volt – és sok helyen még most is az, hogy egy négy kilós gyereknek már csak négyóránként engedélyeztek 20 percnyi szopást, majd éjszakára azt sem. Hadd sírjon, erősödik a tüdeje. Aztán hamarosan át kellett aludnia az éjszakát, csendben, a szülők megzavarása nélkül. Ha éjjel ébredt, akkor megkapta a “rossz alvó”, esetleg súlyosabb esetben a “rossz baba” címkét és a szülők valamilyen alvástréningbe kezdtek, hogy megtanítsák a babát aludni.
Hol van itt a probléma?
Nos, ott, hogy a babák remekül tudnak aludni, semmi szükségük alvástréningre. Sőt. Igaz, az alvási szokásaik erősen eltérnek attól, ami jelenleg egy felnőtt, szülőkorú ember számára optimális pihenést jelentene, azonban ennek hátterében nem más, mint a biológiai jellegzetességeink állnak. Az újszülött élete és biztonsága természetes körülmények között az anyjától függ. Szüksége van a bőrkontaktusra, az idegrendszeri működések harmonizálására, a hőháztartás támogatására, a szoptatás révén a táplálékra, a fájdalomcsillapításra és az anyatej különleges összetétele révén az idegrendszer “huzalozása” is ekkor történik. Mivel babáink egy evolúciós kompromisszum révén éretlenül (bár rendkívüli kompetenciákkal) születnek 9 hónapnyi várandósság után, az idegrendszer azon fejlődése, ami más főemlősöknél még méhen belül végbe mehet, nálunk már méhen kívül kell megtörténjen. A babák pedig, pont emiatt az evolúciós kompromisszum miatt nem képesek annyira lecsillapítani segítség nélkül magukat, hogy el tudjanak egyedül aludni. Segít elaludni a szoptatás egyrészt a tej összetétele miatt, másrészt a szopómozgás miatt, segíthet a ringatás, a hordozás, a bőrkontaktus. Együttalvás esetén – a világon sok területen bevett módja a kisbabás családok éjszakai gondoskodásának – a szoptatós édesanya és a kisbaba alvásciklusai összehangolódnak, így az anya is a baba ébredései dacára a lehető legjobban ki tudja pihenni magát. A babák és totyogók alvási jellegzetességei egyénenként is eltérnek, mégis nagyobb vonalakban több hasonlóságot mutatnak. A főbb idegrendszeri érési folyamatok: mozgásfejlődési ugrások, beszéd megindulása, valamint a fájdalmas állapotok, pl fogzás vagy betegségek mind ébredősebbé tehetik a babát, nyugtalanabbá az éjszakát. Ilyenkor az egész család elfárad, és megnő annak az esélye, hogy a végletekig kimerült anyák egy alvástréningbe kezdenek. Azoknál a babáknál, akiket a nyugodt, pihentető éjszakák érdekében megtanítottak aludni (ma is népszerű gyakorlatnak számító alvástréning például a Ferber módszer) az alvás során emelkedett stresszhormon szint volt kimutatható, sőt, még ébredés után is ez a magasabb hormonszint volt jellemző. Hosszú távon az emelkedett stressz szint miatt komplett agyi struktúrák működésében lehetett különbséget kimutatni azokhoz a csecsemőkhöz képest, akiknek az alvását ilyen módon nem befolyásolták. Elmondhatjuk tehát, hogy az alvástréningek alkalmazásának strukturálisan is kimutatható hosszabb távú következményeik vannak. Mikorra várhatjuk mégis, hogy egy gyerek képes legyen önállóan, minden külső segítség (átmeneti tárgy vagy személyes közreműködésünk nélkül) elaludni? Nos, a legtöbb gyerek, mire óvodába megy, megérik erre. Nem mind. De ez nem a szülők nevelési, gondozási jellegzetességei miatt van így, hanem az embergyerek biológiai jellegzetességei azok, amik az idegrendszeri érés folyamatát befolyásolják. Nem kell félni tehát, mi történik, ha egy kisbaba mellen, a totyogó karban alszik el. Nem erősítünk rossz szokásokat, hanem támogatjuk gyermekünk idegrendszerének természetes fejlődését és érését, hogy az elalvás számára babaként és kisgyerekként is békés, boldog pillanatokat jelenthessen.
Mellgyulladás. Valljuk be őszintén, ez az egyik olyan kifejezés, amiről hallani sem szeretnénk a szoptatós időszak alatt.
Vannak nők, akik így is maradnak – sem a szoptatás kezdetén, sem a szoptatós időszak végéig nem tapasztalják meg a mellgyulladás tüneteit. Mások azonban, akik kevésbé szerencsések és hajlamosak a mellgyulladásra, bizony fájdalmas időszakokat élhetnek át.
Mi is az a mellgyulladás?
Amikor egy tejcsatorna elzáródik és valami miatt nem tud ürülni, a mirigyben termelődött tej pangani kezd. A mirigy feszülni kezd, fájdalmas csomó alakul ki a mellben – rendszerint az egyikben, mely lehet, hogy minden különösebb kezelés nélkül, pusztán a szoptatás hatására magától elmúlik. De megtörténhet sajnos az is, hogy a fájdalom erősödik, és elterjedhet akár az egész mellen, minek következtében fájdalmassá válik a szoptatás, az anya pedig belázasodik. Mellgyulladást – mastitist okozhat, ha a mellet valami trauma éri – akár egy rosszul megválasztott fazonú vagy méretű melltartó is! – vagy a baba szopási gyakorisága vagy a szoptatás hossza hirtelen lerövidül, vagy a baba szopási technikája, illetve a mellrehelyezés nem megfelelő. Tünetei: fájdalmas csomó, láz, pirosas elszíneződés a bőrön, illetve melegebb felület a csomó felett, az anya elesettnek érzi magát, influenza szerű végtagfájdalmat érez.
A megoldás, függetlenül a mastitis okától ugyanaz: a csomó kiürítése.
Ideális esetben az anya melle nem sebes, a baba képes jó tapadással és hibátlan technikával szopni, ilyenkor a gyakori mellre helyezés vagy a szoptatások közt a mell gyengéd fejése már önmagában megoldhatja a problémát.
Ha azonban a csomó makacsabb, akkor az elzáródás kioldásához más technikákat is bevethetünk: az egyik leghatékonyabb technika ilyenkor a duktális masszázs. Ezt nem szabad összekeverni az erőteljes fejéssel, ugyanis az veszélyes és tilos, mivel a durva masszírozás miatt a tejcsatornák megsérülhetnek és eltömődésre, gyulladásra lesznek hajlamosak. A duktális masszázs lényege az, hogy nem a csomót masszírozzuk, hanem megpróbáljuk szépen finoman a csomó előtti, azaz mellbimbó felőli részről a dugót eltávolítani. Ez lehet maga a tejszín, tejkő vagy ha valahogy be tudott fertőződni a rendszer, akkor genny. Amikor már a mell puha szoptatás vagy fejés után és a csomót jól el lehet különíteni a többi mellszövettől, akkor a kijáratot a tejcsatorna vége (bimbó) felől meg lehet próbálni kisimogatni, finoman, gyengéden, kitartóan kinyomkodni. Először csak a bimbónál a legutolsó fél centiből abban a járatban, a kijárat felé. Amikor úgy tűnik, hogy az a szakasz már puha és üres, egy fél centivel messzebb ismételjük a masszírozó mozdulatokat bimbótól azon a vonalon, ahol az eldugult járatot sejtjük és ezt a hosszabb szakasz tartalmát tereljük a kijárat felé. Ezt a lépést ismételgetjük egyre hosszabb szakaszokon, így a dugó egyre rövidebb lesz. Ahhoz, hogy még könnyebb legyen a dolgunk, az esetlegesen kialakult ödémát csökkenthetjük hűtéssel, borogatással a masszázs előtt, illetve segíthet az is, ha a kézzel végigmasszírozott járatot még egy elektromos fogkefével vagy egy vibrátorral is megmasszírozza, mivel ez a gyengéd, de kitartó rezgés is segít fellazítani a dugulást okozó anyagot a tejcsatorna faláról.
Mikor kell orvoshoz fordulni a mellgyulladással? Ha a fent ismertetett módszerek alkalmazása dacára a tünetek nem enyhülnek 24 órán belül, vagy rosszabbodnak, vagy mindkét mell begyulladt, esetleg a bimbón sérüléseket látunk, vagy vörös csíkok jelennek meg a gyulladt terület környékén, illetve a tünetek hirtelen és súlyosan jelentkeznek orvoshoz kell fordulni, aki indokolt esetben antibiotikumot ír fel.
A szoptatás továbbra is javasolt a gyulladt mellből is. Ahhoz, hogy az orvos a helyzetnek megfelelően a szoptatással legjobban összeegyeztethető antibiotikumot írja fel, érdemes az “e-lactancia.org” oldal adatbázisát használni a hatóanyagok szoptatásra vonatkozó kockázatának ellenőrzése céljából.
(a képen egy túltelítődött, de nem gyulladt mellből szopizó újszülött látható)
Egy kisbaba érkezése nem csak a szűkebb család, hanem akár az egész nagycsalád, és a baráti kör életét is megváltoztatja. A lányból anya lesz, a fiúból apa, és akik zökkenőmentesen lépnek új szerepükben a szülővé válás útjára, azok is meglepődve tapasztalhatják, mennyire megváltozik a viszonyuk a saját és a párjuk szüleivel. A gyerekágy nagyon érzékeny időszak az új család számára. A saját felelősség és a kompetenciahatárok megtalálása, a segítség kérése-elfogadása illetve a kért és kéretlen tanácsok megfogadása illetve figyelmen kívül hagyása kötéltáncát minden szülőpár megtapasztalja. Ha nagyszülőként, vagy a szülők testvéreiként próbáljuk meglelni a szerepünket az új családi szerkezetben, az sem tökéletesen egyértelmű mindenki számára. Talán a barátok helyzete a legkönnyebb ilyenkor, bár nagyon sok barátság szakad meg vagy függesztődik fel a kisgyerekes években. Ha támogatni szeretnénk -saját családi pozíciónktól függetlenül – egy gyermekágyas családot, az a legegyszerűbb, ha megkérdezzük, hogy vannak és mi az, amire vágynak. Fontos természetesen ilyenkor is az őszinte, egymást tiszteletben tartó viszony a szülőpár felé, hiszen azok felé, akiknek megfelelni szeretnénk, nem szívesen nyílunk meg.
Ha segíteni szeretnénk őket, akkor az első szabály tehát: fogadjuk el, hogy az ő életükben ők a kompetens személyek.
A második, hogy ha bármit teszünk értük, akkor azt és úgy tegyük, ahogy az nekik jó és ne úgy, ahogyan nekünk jól esne. (Van olyan is, amikor egyeznek a szükségletek, de ez sajnos ritkább, mint az ember gondolná.) Ha egy bevásárlásra kérnek, ha csak egy mosogatásra, vagy egy süti megsütésére, az is éppoly sokat jelenthet a friss család számára, mint az, ha elvisszük a nagyobb testvért a játszótérre, vagy ítélkezés és közbevetések nélkül meghallgatjuk az anyát, miket élt át a szülése során, akár egyszer, akár már századszor meséli el az élményeit.
A harmadik szabály: fogadjuk el azt is, ha épp nem kérnek tőlünk segítséget. Ha tudják, hogy számíthatnak ránk, akkor már meg tudtuk adni azt a támogatást, amire a legnagyobb szüksége van minden pici babás és nagyobb gyerekes családnak: a bizalmat és az elfogadást.
