Ismerjük meg a csecsemő valódi igényeit – a biológiai norma

„Zoológus vagyok, és a csupasz majom: állatfaj. Ezért bízvást írhatok róla. Nem fogom többé kikerülni csak azért, mert némelyik viselkedésformája eléggé összetett és imponáló. Mentségem, hogy hiába kupálódott ki, a Homo sapiens azért csupasz majom maradt: miközben új, magasztos indítékokat sajátított el, egyet sem vetkőzött le ősi, földhözragadt indítékai közül. Ez nemritkán zavarba ejti, de hát ősi indítékaival évmilliók óta él együtt, míg az újak legföljebb ha néhány ezer évesek, így hát semmi reménye, hogy rövid úton lerázhassa magáról egész evolúciós múltjának felgyülemlett genetikai örökségét.” (Desmond Morris – A csupasz majom)


A kontinuum-elmélet anyja, Jean Liedloff venezuelai expedíciók során a jekána népet megismerve, megfigyelve jutott el azokra a következtetésekre, miszerint egy folyamatosan karban-kézben tartott csecsemő, ha akkor eszik, mikor akar, ha akkor alhat, mikor álmos, érzi, hogy szívesen látott tagja a családnak, érzi, hogy örülnek neki, tudja, hogy úgy ahogy van, elfogadják és szeretik, tudja, hogy ő jó és ennek megfelelően is igyekszik később viselkedni.
“A kötődés olyan evolúciós stratégia (önálló és alapvető késztetés), amely az élőlény túlélését biztosítja.” (Bowlby)


“A kötődéselmélet egyik kulcsmotívuma szerint a biztonság élményének ezen korai megtapasztalása – illetve ennek elmaradása – mentén kiépül a gyermekben egy modell, mely későbbi kapcsolatainak is alapjául szolgál. A biztonságosan kötődő gyermekek később magabiztosabbak, társaságban jobban feltalálják magukat, együttérzőbbek társaikkal és közeli kapcsolataikat valódi érzelmi mélység jellemzi. ” Csóka Szilvia

Az állatvilágban a különböző emlősfajok között az életmóduknak megfelelően különböző utódgondozási stratégiák alakultak ki. Ezek közül kettőt, a fészeklakó és fészekhagyó stratégiát általános iskolában is tanítjuk már azonban ugyan 1970 óta, Hassenstein leírásai óta ismerjük a harmadik nagy kategóriát, a hordozott emlősöket, a hordozott kategóriával maximum egy-egy speciálkollégiumon találkozhatunk az egyetemen. Itt az utódok bizonyos képességeikben fejlettek, másokban azonban még annyira fejletlenek, hogy az anyjuk követését nem tudnák megvalósítani. Ezeknél az állatoknál a várandósság elég hosszú, de nem olyan mértékben, mint a fészekhagyóaknál, az alom pici, egy vagy két utódból áll és ellés után az újszülöttek az anyjuk testén fejlődnek tovább. Az óvilági hordozottak a majmok és főemlősök, köztük mi is, illetve az erszényes emlősök, ahol egy kifejezetten hordozásra alkalmas szervet is találhatunk: az erszényt.

Mik bizonyítják, hogy mi is hordozott élőlények vagyunk?

  • Aktív hordozott – a fejlett reflexek igazolják
  • Működőképes, de nem tökéletes érzékszervek
  • Stabil, de támogatásra szoruló hőszabályozás
  • Folyamatos kapcsolat szükséges a gondozó személlyel

A fejlődés a hordozó személy testén történik

Miért szeretnek karban lenni a kisbabák?

Az állatvilágban három féle utódgondozási stratégia ismert. A fészeklakó állatok esetében a nagyszámú utódok éretlenül egy rövid várandósságot követően látják meg a napvilágot. Érzékszerveik éretlenek, az ivarérettséget a megszületett utódok töredéke éli csak meg. Emlősök esetén pl. a rágcsálóknál az anyai utódgondozás a ritkább szoptatásokra alkalmas, nagy zsírtartalmú tejjel történik. Ezek az állatok veszély esetén meglapulnak, nem hívják az anyjukat, mivel így a fészek felfedezésének esélye kisebb. A fészekhagyók esetében az utódok egy hosszú várandósság után, éretten jönnek a világra. Emlősök esetében a tej összetétele szintén követi az evolúciós kényszert: mivel az utód születés után kis idővel kénytelen követni az anyját, így az izomtömeg növeléséhez elengedhetetlen a tej magas fehérjetartalma. Ilyen utódgondozási stratégiát folytatnak pl. a szarvasmarhák.
A harmadik típust az utódgondozási stratégiák közt 1970-ben Hassenstein írta le.
Az úgy nevezett hordozottakra jellemző, hogy a várandósság rövidebb, mint ami egy érett utód világra hozásához szüksége lenne, mégis ez az újszülött rendkívüli kompetenciákkal rendelkezik. Az erszényeseknél a megszületett embrió teljesen önállóan elkúszik anyja erszényéig, és ott képes minden segítség nélkül mellre tapadni. Az erszényesek újszülöttjei innentől az erszényben is maradnak addig, amíg kellően önállóak nem lesznek, ezért ezeket a fajokat passzív hordozottaknak nevezzük.
De mi van azokkal a fajokkal, akiknél nincs efféle hordozóeszköz kialakítva a testükön?
Az aktív hordozottak, azaz a főemlősök újszülöttjei szintén éretlenül és sérülékenyen jönnek a világra, ugyanakkor rendkívüli kompetenciákkal rendelkeznek, melyek jelentősen megkönnyítik a hordozásukat. Elemi mozgásformák és reflexek segítik az anya-baba egységet a külvilághoz történő adaptációban és az utód egészséges neurológiai fejlődéséhez is elengedhetetlen a megfelelő minőségű és mennyiségű testkontaktus.

Az egészséges újszülött

Mit tud egy kisbaba, mikor megszületik?

Mielőtt erre a kérdésre nekilátnánk választ keresni, ejtenünk kell egy különleges hormonról, az oxitocinról.

Az oxitocin az agyalapi mirigy hormonja, melynek szerepét a vajúdásban a méh összehúzó hatásával együtt többnyire ismerik. Az oxitocin azonban ennél sokkal többet is tud. A szeretethormon ugyanis nem csak a méh izomzatára hat: a központi idegrendszerben is nagyon fontos szerepet játszik. Itt a lebomlása sokkal lassabb, mint a méh izomzatánál: míg ott két percen belül megfeleződik a mennyisége, addig az idegrendszerben fél óra is eltelik, mire lefeleződne a mennyisége.

Mire jó akkor?
Korábban említettem egy elnevezését: szeretethormon. Az oxitocin felelős a “higgadjunk le, maradjunk együtt, egységben az erő” típusú viselkedésért veszélyhelyzetekben, a kötődésért, csökkenti a szorongást, a félelmet, csökkenti a depressziót, az antiszociális viselkedést, elősegíti a társas támasz nyújtását és fogadását és ne feledkezzünk meg arról sem, hogy remek fájdalomcsillapító hatással rendelkezik, valamint gyorsítja a sebgyógyulást. Örömtelivé teszi a társas együttlétet, közelséget és növeli a bizalmat.

A kulcs tehát a központi idegrendszer oxitocinja.

Mikor a baba megszületik, még sok szempontból nagyon kiszolgáltatott: védeni kell a kihűléstől, izomzata még gyenge, kommunikációja is elég kezdetleges, erősen rövidlátó- mégis bizonyos szempontokból nagyon kompetens személy.A baba keresi az anyai mellet, képes eljutni oda, érdeklődik az emberi arc iránt, tud szopni, éber az első órában. Háborítatlan korai együttlétük során az édesanya és kisbabája között olyan érzelmi egymásra hangolódás veszi kezdetét, amely hosszú időn át olajozottabbá teszi a szülő-gyerek kapcsolatot, sőt több generációra is hatása lehet.Az anyával való bőr-kontaktus révén könnyebben stabilizálódik a baba testhőmérséklete, légzése, szívritmusa. A gyerek az anya baktériumaival talál­kozik, és mikor az előtejhez is hozzájut, azok ellen már a megfelelő védelmet is megkapja az anyai ellenanyagok formájában. Az anya mellkasán fekvő gyerek egyúttal az ismerős anyai szívhangot is hallja. A korai kontaktus után a szoptatás gyakoribb és hosszabb ideig tart, mint azok­nál az anya-gyerek párosoknál, ahol nem volt mód a korai együttlétre, ezáltal elősegítve a korai, illetve hosszabb szopás számos előnyét (Hotelling, 2007).

A korai kontaktus nem csak a babának kedvező. Az anyai szervezet természetesen termelődő oxitocin-szintjét emeli a bőr-kontaktus és a korai szopás, amitől a lepényi szak kedvezőbben (gyorsabban, kevesebb vérzéssel) zajlik. Több szeretethormon esetén az anyai mell hőmérséklete is magasabb, ami így természetes inkubátorként működhet. A tejbelövellés is megbízhatóbb, ha alkalma volt az újszülöttnek a korai szopásra. A gyerek számára létfontosságú „anyai” viselkedés (mothering) beindul, az ilyen anyák könnyebben találják meg az összhangot a babával, olajozottabban alakul ki az anya-gyerek kötődés, mint azoknál, akik egymástól távol töltik az első életórákat.

Állatkísérletekben vizsgálták, milyen hatással lehetnek az első idők az kölyök későbbi utódgondozására. Azt tapasztalták, hogy a kölykök olyan utódgondozási, szoptatási mintázatokat követtek (természetesen változatlan körülmények között) saját utódaiknál, mint amiben részük volt. Azok az anyák, akiknek magas oxitocinszintjük volt, szülés után hozzájuthattak kölykeikhez, sejtszinten is egy olyan mintázatot közvetítettek utódaiknak, ami nem csak későbbi utódgondozásukban, hanem stressztűrésükben is pozitívan befolyásolták őket.