Ételallergia szoptatott kisbabánál

Amikor egy szoptatott kisbaba esetében felmerül az ételallergia gyanúja, bizony ez a helyzet rendesen feladja a leckét mind a családnak, mind az őket támogató szakembereknek. Mivel a tünetek rendkívül változatosak, és nem utalnak egyértelműen az allergénre, így már az allergén beazonosítása is komoly kihívást jelenthet. Létezik, igaz rendkívül ritka az az állapot, amikor a szoptatást azonnal abba kell hagyni és a babát mesterségesen kell aminosav alapú gyógytápszerrel táplálni, de szerencsére az ételallergiás babák zöme az anya teljes eliminációs diétája mellett remekül szoptatható.

Mit tehetünk tehát, ha kisbabánk gyanús, hogy ételallergia által érintett?
Az első dolog, ami az allergén beazonosítását szolgálja egy nagyon pontos étkezési és tünet napló, amit az anya ír onnantól, hogy az ételallergia lehetősége felmerül (mikor, miből – pontos receptúra!!! – mennyit evett az anya – ezzel párhuzamosan a baba tünetei, mindkettő 24 órás lebontásban), ugyanis az ismétlődő mintázatok segíthetik a szóba jöhető allergének körének szűkítését, illetve nagy segítséget nyújt a gasztroenterológusnak is a tájékozódásban. Amennyiben már körvonalazódik, hogy mi okozhatja a tüneteket, a következő lépés a teljes eliminációs diéta az adott allergénre és az étkezési és tüneti napló további vezetése.

Hogy képzeljünk el egy teljes eliminációs, vagy más néven nulldiétát?
Ilyenkor az allergént, annak származékait és a keresztszennyeződés lehetőségét is ki kell iktatni, hogy az anya szervezetéből ki tudjon ürülni, mert addig, amíg ez nem történik meg, addig ugyan csökkenő mértékben, de a baba szervezetét terheli, így utána számíthatunk csak látványosabb javulásra.
Az első technikai dolog, pontosan beazonosítani, miben nincs jelen az allergénünk. (E számokat, pontos összetevőket és az allergén információkat _mindig_ el kell olvasni vásárláskor) A második, hogy a vásárolandó/megvásárolt élelmiszer esetében ki kell zárni a tároláskor történő szennyeződést. Vásárláskor egyszerűbb a dolog, mert az előre csomagolt és “mentes”-ként jelölt élelmiszerek megbízhatónak tekinthetőek. Otthon fontos, hogy zárt edényben, a potenciális szennyezéstől távol tartva legyen tárolva az allergénmentes eledel. Az elkészítéskor is fontos, hogy ne szennyeződjön: nem szabad olyan vágódeszkát, sodró/nyújtófát vagy bármilyen fából készült eszközt használni, ami korábban érintkezett a kerülendő élelmiszerrel. Fontos, hogy a munkafelületek is allergénmentesek, nem csak tiszták legyenek. Ez azt jelenti, hogy az allergénmentesség érdekében érdemes külön mosogatószivacsot használni a diétázó edényei, evőeszközeinek tisztítására. Nem szabad allergént fogyasztó személlyel közös pohárból/üvegből inni.

Mit tegyünk, ha a hibátlanul kivitelezett eliminációs diétában nem tapasztaltunk teljes sikert? Ha a tünetek mérséklődtek, de nem szűntek meg? Ilyenkor tud hatalmas segítséget jelenteni a folyamatosan vezetett étkezési és tünetnapló, aminek az áttekintésével a szakavatott szem be tudja azonosítani a következő allergént, esetleg keresztallergént, aminek a diétájával közelebb kerülünk a probléma megoldásához.

Elsőre ezt elolvasni elég ijesztőnek tűnhet, azonban az anyatej biológiai előnyei a mesterséges táplálással szemben hatalmasak, a szoptatós élethelyzet pedig szintén nagyon nagy segítség lehet a baba fájdalomcsillapítása és a folyamatos bélregeneráló hatása révén.

Mikor nem érdemes diétázni?
Ha a baba ételallergiája kizárható, akkor minden anyai diéta teljesen felesleges, rutinból az anyai eliminációs diétát javasolni az adott baba-mama páros vizsgálata nélkül ugyan nem jár különösebb veszéllyel, azonban fölösleges mentális és anyagi megterhelésnek valamint stressznek teszi ki az egész családot.

(A kép forrása: Egészségkapu.hu)

Az ételallergiáról

Az ételallergiások száma folyamatosan nő, a felnőttek körülbelül 2 százaléka, a gyermekek körülbelül 6 százaléka valódi ételallergiás.

Fokozott a kockázat ételallergia kialakulására, ha az allergiás megbetegedések (szénanátha, asztma vagy ekcéma) gyakoriak a családban. Az a gyerek, akinél az egyik szülő allergiás, 50 százalékos valószínűséggel fog allergiában szenvedni. Ha mind a két szülő allergiás, akkor 70 százalék az allergia kialakulásának valószínűsége.

Ételallergia leggyakrabban gyerekkorban, különösen csecsemőknél és tipegőknél jelentkezik. A gyermek fejlődése során az emésztőrendszer beérik és egyre kevésbé szívódnak fel olyan anyagok, amelyek allergiát okozhatnak. Ez azt is jelenti, hogy minden olyan beavatkozás, ami a bélflórát illetve a bélfalak fehérje áteresztését befolyásolják, fokozzák az ételallergia kialakulásának esélyét. A gyerekek általában kinövik a tej, szója, búza illetve tojás allergiájukat. Ezzel szemben laktóz intolerancia csecsemőkorban igen ritkán, inkább más betegségek következményeként (például hasmenés után) fordul elő. Ha az allergia már gyermekkorban is makacs illetve súlyos volt, továbbá ha dióval, mogyoróval, hallal vagy rákkal szemben alakult ki, valószínűleg egész életen át megmarad. Az ételallergia tünetei általában az adott étel elfogyasztását követően néhány perccel vagy néhány órával alakulnak ki. Az ételallergia tünetei súlyosságukban igen változóak: a kellemetlentől a halálosig fordulnak elő. Ide tartoznak: a száj zsibbadása; a bőr viszketése; csalánkiütés, az ajkak, az arc, a nyelv és a torok, vagy akár a test egyéb részeinek megduzzadása; ziháló légzés, az orr nyálkahártya megduzzadása, súlyos esetben légzési nehezítettség; hasi fájdalom, hasmenés, émelygés, hányás; szédülés, ájulás; ekcéma. Csecsemőknél gyakran a sírósság, a nappal-éjszaka felcserélődése, nyálkás, esetleg véres széklet, a gyarapodás ütemének lassulása esetleg leállása, fogyás hátterében ételallergia áll. Ilyenkor az immunrendszer egyes élelmiszerek bizonyos alkotóit célszerűtlenül (“tévedésből”) káros anyagnak tartja és védekezik ellenük. Fontos megemlíteni a keresztallergiákat. Ez abból a jelenségből adódik, hogy a keresztallergén fehérje szerkezete bizonyos motívumait tekintve nagyon hasonlít a valódi allergénre, így a szervezet azt is veszélyes anyagként ismeri fel.

A tejre keresztallergének a marhahús, kecsketej és származékai, a juhtej és származékai illetve ezen állatok húsa, tojásra pedig a szárnyasok húsa. A szójaérzékenység nagyon gyakran társul a tejfehérje-érzékenységgel. Csecsemőkorban a szoptatott csecsemőknél külön figyelnünk kell az anya (vagy a donor női tej esetén az adományozó) nulldiétájára, illetve, hogy tápszeres csecsemőnél a HA jelzésű tápszerek nem megfelelőek, speciális gyógytápszer adása indokolt!

A hozzátáplálás

A hozzátáplálás kezdeti kihívásaival minden baba-mama páros szembesül egyszer.

A baba életének első hat hónapjában, mikor még a babát kizárólagosan szoptatjuk, minden rendkívül egyszerű. A baba cicit kér: kap és hamarosan elégedett szuszogás hallatszik. Mikor azonban eléri a bűvös fél éves kort, hirtelen szembesülünk a hozzátáplálás kérdésével. Mit adjuk? Mikor? Mennyit? Rengeteg információ, tanács, lehetőleg mind ellentmondó… És a babák egy része el sem fogadja, bármivel kínálják is.

A baba ízérzékelése már az édesanyja méhében működni kezd: ezáltal a baba pontosan ismeri azoknak az ételeknek az ízét, amiket az édesanya a várandóssága alatt fogyasztott. A szülés után a szoptatás során tovább ismerkedik a baba az ízekkel, édesanyja teje ugyanis tartalmazza azon ételek ízanyagait is, melyeket elfogyasztott. Mikor hat hónapos kor körül a magzati korból hozott vasraktárak kiürülnek, a legtöbb baba éretté válik az anyatej mellett a hozzátáplálás megkezdésére. Ennek a következő jelei vannak: eltűnik a baba nyelvkilökő reflexe – nem tol ki mindent automatikusan a szájából, képes ülni, ujjaival felcsippenteni apró dolgokat és azokat a szájukhoz vinni, és lassan megjelenhetnek az első fogacskák.

A szilárd ételt szoptatás után kínáljuk kiegészítésként. Igény szerint szoptatott babák esetén ez az időpont ugyan elég nehezen meghatározható, így sokak számára az a megoldás válik be, hogy a családi étkezésekhez kapcsolódva kínálják meg a babát az első falatokkal. A szoptatások száma ideális esetben nem csökken, egy éves korukban a babák fő tápláléka (a bevitt táplálék két harmada) még mindig az anyatej.

A BLW (Baby Lead Weaning) módszer lényege, hogy nem pépesített ételekkel kezdjük meg a hozzátáplálást, hanem szilárd, megfogható és megcsócsálható ételdarabkákkal, így a baba maga szabályozhatja, miből mennyit szeretne enni. A módszer hatalmas előnye, hogy így a hozzátáplálás valóban az anyatej kiegészítője, nem pedig kiváltója lesz az első időkben, így a baba átállása az anyatejről a családi ételekre fokozatosabb lesz.

A BLW módszert azonban nem minden baba szereti, éppen úgy, mint ahogy más gyermekek a pépesített eledelt utasítják el. Érdemes kísérletezni, hogy saját kisbabánk mit szeret. Nagyon fontos biztonsági szabály viszont itt is betartandó: nem szabad a babát egyedül hagyni kóstolgatás közben.

A hozzátáplálás során az, hogy mit és milyen sorrendben adunk a babának, erősen kultúra függő. Amit érdemes figyelembe venni, hogy egyszerre csak egyféle újdonságot adjunk a babának, figyeljük, hogyan reagál rá és erős allergénekkel, ha a családban vannak allergiás megbetegedések az allergént érdemes a szoptatás alatt bevezetni az anyatej protektív jellegének kihasználása miatt.