
„Zoológus vagyok, és a csupasz majom: állatfaj. Ezért bízvást írhatok róla. Nem fogom többé kikerülni csak azért, mert némelyik viselkedésformája eléggé összetett és imponáló. Mentségem, hogy hiába kupálódott ki, a Homo sapiens azért csupasz majom maradt: miközben új, magasztos indítékokat sajátított el, egyet sem vetkőzött le ősi, földhözragadt indítékai közül. Ez nemritkán zavarba ejti, de hát ősi indítékaival évmilliók óta él együtt, míg az újak legföljebb ha néhány ezer évesek, így hát semmi reménye, hogy rövid úton lerázhassa magáról egész evolúciós múltjának felgyülemlett genetikai örökségét.” (Desmond Morris – A csupasz majom)
A kontinuum-elmélet anyja, Jean Liedloff venezuelai expedíciók során a jekána népet megismerve, megfigyelve jutott el azokra a következtetésekre, miszerint egy folyamatosan karban-kézben tartott csecsemő, ha akkor eszik, mikor akar, ha akkor alhat, mikor álmos, érzi, hogy szívesen látott tagja a családnak, érzi, hogy örülnek neki, tudja, hogy úgy ahogy van, elfogadják és szeretik, tudja, hogy ő jó és ennek megfelelően is igyekszik később viselkedni.
“A kötődés olyan evolúciós stratégia (önálló és alapvető késztetés), amely az élőlény túlélését biztosítja.” (Bowlby)
“A kötődéselmélet egyik kulcsmotívuma szerint a biztonság élményének ezen korai megtapasztalása – illetve ennek elmaradása – mentén kiépül a gyermekben egy modell, mely későbbi kapcsolatainak is alapjául szolgál. A biztonságosan kötődő gyermekek később magabiztosabbak, társaságban jobban feltalálják magukat, együttérzőbbek társaikkal és közeli kapcsolataikat valódi érzelmi mélység jellemzi. ” Csóka Szilvia
Az állatvilágban a különböző emlősfajok között az életmóduknak megfelelően különböző utódgondozási stratégiák alakultak ki. Ezek közül kettőt, a fészeklakó és fészekhagyó stratégiát általános iskolában is tanítjuk már azonban ugyan 1970 óta, Hassenstein leírásai óta ismerjük a harmadik nagy kategóriát, a hordozott emlősöket, a hordozott kategóriával maximum egy-egy speciálkollégiumon találkozhatunk az egyetemen. Itt az utódok bizonyos képességeikben fejlettek, másokban azonban még annyira fejletlenek, hogy az anyjuk követését nem tudnák megvalósítani. Ezeknél az állatoknál a várandósság elég hosszú, de nem olyan mértékben, mint a fészekhagyóaknál, az alom pici, egy vagy két utódból áll és ellés után az újszülöttek az anyjuk testén fejlődnek tovább. Az óvilági hordozottak a majmok és főemlősök, köztük mi is, illetve az erszényes emlősök, ahol egy kifejezetten hordozásra alkalmas szervet is találhatunk: az erszényt.
Mik bizonyítják, hogy mi is hordozott élőlények vagyunk?
- Aktív hordozott – a fejlett reflexek igazolják
- Működőképes, de nem tökéletes érzékszervek
- Stabil, de támogatásra szoruló hőszabályozás
- Folyamatos kapcsolat szükséges a gondozó személlyel
A fejlődés a hordozó személy testén történik









