Category: Várandósság, szülés

A várandóssággal, szüléssel, gyermekággyal kapcsolatos írásaim gyűjteménye

Posted on

A várandósság

A várandósság komoly változásokkal jár az anya szervezete számára.

Az nem kérdés, hogy a méhünkben egy magzat fejlődik és ehhez az egész testünk alkalmazkodik. Az anya melle megnő és felkészül a tejtermelésre, a méh vérellátása fokozódik. A méhlepényen keresztül tápláljuk a növekedő kisbabát, miközben az ő növekedésével párhuzamosan az anyai szervek egyre szűkebb helyen kell ellássák a feladatukat. A várandósság vége felé a legtöbb kismama nehezebben veszi a levegőt, sokan úgy érzik, mindenüket kitölti a pocak és a kisbaba.
Az édesanya törzsének izomzata jelentős változásokon megy keresztül mind a várandósság során, mind pedig a szülést követően. Az ágyéki homorulat fokozódása a várandósság előrehaladtával némiképp tehermentesíti a medencealapi izmokat, azonban a várandósság folyamán létrejövő súlygyarapodás jelentős része az anya gátizomzatára terhelődik és csak kis részben terhelődik a szeméremcsontra. A medenceöv ízületei is felkészülnek a közelgő szülésre, a várandósság alatti fokozott relaxin termelésnek köszönhetően a sacroileacaris (a gerincet a két oldalán a medenceövhöz kötő) ízület és a szeméremízület is részlegesen flexibilisebbé válik. A hasfal nyúlása nem csupán az izomzatot, hanem a kötőszöveteket is éri, így a várandósság végére a rectus diastasis fiziológiásan is létre jön.
Az anya testtartása jellegzetessé válik, ezáltal mozgáskor a végtagokra gyakorolt terhelés is megváltozik. Jellemző, hogy a várandósság végére az anya lábboltozatai is ellaposodnak, jellemzően a relaxin hatása és a fokozott terhelés miatt lúdtalp alakulhat ki.
A szülést követően ezek a változások fokozatosan korrigálódnak, azonban nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy a nuklearizált családokban, különösen a többedik gyermeküket frissen szült gyermekágyasok jelentős részének nincsen módja a szülést követő regenerációs időszakot az újszülöttel bőrkontaktusban a gyermekágyban tölteni. A szülést követő azonnali babahordozás jelentős terhelést jelent az anyai szervezetre, ezért ezt a legritkább esetben ajánljuk. Azokat az élethelyzeteket, melyben az anya a test/bőrkontaktusban rákötött újszülöttel hátradőlve/félig fekvő pozícióban pihen, ilyen szempontból nem tekintem babahordozási szituációnak.

Mit tehetünk azért, hogy a várandósság során, majd a szülést követően ne alakuljon ki olyan eltérés, ami izületi fájdalmakhoz vezet?

Az első, hogy várandósan is maradjunk mozgásban. A mozgás és az egészséges, erős izomzat elengedhetetlen kelléke nem csak a könnyű szülésnek, de a gyors regenerációnak is.
A második: a gyermekágyi időszakban minél több pihenés, lehetőleg fekve, összebújva a picivel. Nem csak a méhlepény helyének a begyógyulása és a női szervek regenerációja érdekében, de amiatt is, hogy ne terheljük túl az amúgy is laza ízületeinket.
A harmadik: a mozgás fokozatos, óvatos visszavezetése mindennapjainkba. Gátizomtornával stabilizálhatjuk a medenceövet, aminek a stabilitása elengedhetetlen komponense a későbbi kényszertartások miatti derékfájás elkerülésének.

Posted on

Várandósság és normatív krízis

Várandósság, szülés, gyermekágy és veszteség. Meghökkentő párosítása néhány olyan kifejezésnek, mely alapján először szinte mindenki a kisbaba elvesztésére gondol.

Most azonban nem erre gondolok.

Minden várandósság, minden baba születése felforgatja a korábbi rendet, a korábbi rendszert – és bizony elveszítjük korábbi életünk.
Az addig sikeres és idejét önállóan beosztó nő idejével a pici érkeztével már nem csak maga rendelkezik, a test alakja erősen megváltozik, a partner, a szerelmes apává érik és ez csak egy-két dolog azok közül a dolgok közül, amik örökre megváltoznak.
Ez a változás nem könnyű.
Ez a változás veszteségek láncolata.
Ez a változás ajándék.
Ez a változás boldogságot és örömet is hozhat.

Normatív krízisnek hívják az ilyen jelenséget, amikor az ember életében valam olyan gyökeresen változik meg, hogy az életének az alapja máshová kerül. A pár eddig megszokott helyett a kisbabás családok megszokott élete lesz a norma. Az, hogy ki mennyire alamazkodik könnyen egy ilyen változáshoz, az nagyon egyéni és nem csak az érintettek személyisége, hanem a pillanatnyi élethelyzet és mentális állapotok is befolyásolják.

Amikor egy kisbaba megszületik, általában a szülőknek már van egy kialakult képe a piciről, vannak elvárásaik a baba működésével kapcsolatban, sőt, saját szülői működésükkel kapcsolatban is határozott elképzeléseik vannak. Jelentőséggel bírnak ezekben a helyzetekben az adott családra jellemző korábbi tapasztalatok, hiedelmek is (Nagyanyámnak, anyámnak is könnyű/nehéz szülése volt, nekem is olyan lesz. Anyámnak se volt teje, nekem se lesz…) – az adott kultúra hiedelemvilágáról nem is beszélve. A babák azonban az esetek többségében nem veszik figyelembe ezeket a hiedelmeket. Nem úgy és nem akkor kérnek enni/alszanak/bújnának, ahogy az ember a várakozás közben azt elképzelte. Mára sajnos a 20. századi történelem és szokásrend ismeretében kimondhatjuk, hogy a több generációs együttélés előnyeit elveszítettük, mert hiába él esetleg több generáció együtt, a gyermekvállalásban, szoptatásban annyira eltért a 20. századi gyakorlat a biológiai normától, hogy elveszett a családok kezéből az a problémamegoldó repertoár és az a beavatási rendszer, ami az ilyen normatív krízisekben segítségünkre lehet.
A kulcs a változások elfogadásához mindenkinek más.
Az, ami mégis közös pont lehet, maga a gyászfolyamat. Az elképzelt gyermektől való búcsú a valós gyermek fogadásáért. A búcsú a megálmodott gyermekágytól, hogy megélhessük a megszületett babával az igazi, valódi gyermekágyat. A várandósság végének elfogadása, az addigi korszak véget érésével való megbékélés érdekében. Bármilyen boldogság karunkba venni a frissen születettet, teljesen érthető és elfogadható, hogy ambivalens érzések tömegeit éljük meg. Ami nagyon fontos, hogy higyjünk magunkban, a gyerekeinkben, és tudjuk, hogy ha nem is minden alakul úgy, ahogyan terveztük, de a természet bölcs, és pár dolog kivételével mindig mondhatjuk: újratervezés.

Posted on

A testkép és a szülés utáni regeneráció

Az ember, amíg a szerettei szemében látja magát, ideális esetben szépnek, vonzónak, kellemesnek tartja magát. Kicsiként, pici gyerekként ez a legtöbb esetben meg is valósul, aztán szép lassan eljön a kamaszkor, amikor a kortárs csoport véleménye, az aktuális ideálok válnak mérvadóvá. Ifjúként általában a legtöbben aktívan sportolunk – ki esztétikai okokból, ki magáért a mozgás öröméért, majd a gyermekvállalás idején a legtöbben abbahagyják a rendszeres testedzést. A várandósság során bekövetkező testi változások és a legtöbbünkre jellemző mozgásszegény, ülő életmód azonban jelentősen megnehezítheti nem csak a szülést, de a gyermekágyat és az utána következő babapopsi-emelgetős, totyogó után szaladós időszakot is. Ez ellen azonban nincsen más varázsszer, csak a mozgás maga.

No de mik is azok a dolgok, amik a szülést követő regenerációnál feltétlenül fontosak?
Először is, fel kell számolnunk azokat a hiedelmeket, amik megnehezítenék az életünket: önzés sportolni, énidőt biztosítani, eljárni, szoptatás mellett nem szabad sportolni… A második lépés végiggondolni, milyen mozgástevékenység szerezne nekünk örömöt és milyen lehetőségeink vannak.

A gyerekágy után a legtöbb édesanyának a következő területeken van szüksége támogatásra: a medenceöv és az alsó gerincszakaszt támasztó izomzat megerősítésére, mivel a várandósság alatt az ágyéki homorulat fokozódik, hogy a várandósság alatti súlytöbblet a szeméremcsontra is picit rá tudjon terhelődni és ne csak a gátizomzatot terhelje, azonban ha ez az állapot szülés után is sokáig megmarad, az derékfájóssághoz vezethet. Ennek remek útja, ha gátizomtornát végez az ember lánya és a core izomzatát is erősíti. Ha a várandósság alatt a szétnyílt hasizom nem áll magától helyre, akkor erre speciális gyógytornát is érdemes végezni. Az alsó végtagok is fokozott megterhelésnek voltak kitéve a várandósság alatt, így arra is nagyon kell figyelni, hogy az ízületeket ne terheljük túl, érdemes először olyan gyakorlatokkal kezdeni az edzést, amik az ízületi stabilitás elérését célozzák.

Amikor először kezdünk egy új mozgásformába, vagy akár újra kezdjük a régi kedvencet, fontos a fokozatosság és a test jelzéseinek figyelembe vétele. Szoptatós mamáknál nagyon fontos, hogy a melleket ne sértsük meg, ezért egy nem szorító, nem nyomó, méretében és szabásában megfelelő és a melleket stabilan rögzítő melltartóra szükség van. A sporttevékenység végzése közben/után nyugodtan szoptathatunk, a tejtermelést nem befolyásolja negatívan az intenzív testmozgás. Ami jól esik a mamának, és segít őt jó fizikai és mentális állapotban tartani, az nem csak neki, önmagának, a babának, de az egész családnak jót tesz. Szerencsére ma már több olyan mozgásforma létezik, amit akár a babával együtt, vagy a babával testkontaktusban is végezhetünk. Sportolás előtt érdemes megszoptatni a babát, mert a minél üresebb mellek jobban viselik az esetleges rázkódást. Edzés után pedig a tusolással vagy akár csak a mellek leöblítésével eltávolíthatjuk az izzadtságot, hogy a sós íz ne zavarja a babát a szopizásban. Mozgásra fel!

Posted on

Az egészséges újszülött

Mit tud egy kisbaba, mikor megszületik?

Mielőtt erre a kérdésre nekilátnánk választ keresni, ejtenünk kell egy különleges hormonról, az oxitocinról.

Az oxitocin az agyalapi mirigy hormonja, melynek szerepét a vajúdásban a méh összehúzó hatásával együtt többnyire ismerik. Az oxitocin azonban ennél sokkal többet is tud. A szeretethormon ugyanis nem csak a méh izomzatára hat: a központi idegrendszerben is nagyon fontos szerepet játszik. Itt a lebomlása sokkal lassabb, mint a méh izomzatánál: míg ott két percen belül megfeleződik a mennyisége, addig az idegrendszerben fél óra is eltelik, mire lefeleződne a mennyisége.

Mire jó akkor?
Korábban említettem egy elnevezését: szeretethormon. Az oxitocin felelős a “higgadjunk le, maradjunk együtt, egységben az erő” típusú viselkedésért veszélyhelyzetekben, a kötődésért, csökkenti a szorongást, a félelmet, csökkenti a depressziót, az antiszociális viselkedést, elősegíti a társas támasz nyújtását és fogadását és ne feledkezzünk meg arról sem, hogy remek fájdalomcsillapító hatással rendelkezik, valamint gyorsítja a sebgyógyulást. Örömtelivé teszi a társas együttlétet, közelséget és növeli a bizalmat.

A kulcs tehát a központi idegrendszer oxitocinja.

Mikor a baba megszületik, még sok szempontból nagyon kiszolgáltatott: védeni kell a kihűléstől, izomzata még gyenge, kommunikációja is elég kezdetleges, erősen rövidlátó- mégis bizonyos szempontokból nagyon kompetens személy.A baba keresi az anyai mellet, képes eljutni oda, érdeklődik az emberi arc iránt, tud szopni, éber az első órában. Háborítatlan korai együttlétük során az édesanya és kisbabája között olyan érzelmi egymásra hangolódás veszi kezdetét, amely hosszú időn át olajozottabbá teszi a szülő-gyerek kapcsolatot, sőt több generációra is hatása lehet.Az anyával való bőr-kontaktus révén könnyebben stabilizálódik a baba testhőmérséklete, légzése, szívritmusa. A gyerek az anya baktériumaival talál­kozik, és mikor az előtejhez is hozzájut, azok ellen már a megfelelő védelmet is megkapja az anyai ellenanyagok formájában. Az anya mellkasán fekvő gyerek egyúttal az ismerős anyai szívhangot is hallja. A korai kontaktus után a szoptatás gyakoribb és hosszabb ideig tart, mint azok­nál az anya-gyerek párosoknál, ahol nem volt mód a korai együttlétre, ezáltal elősegítve a korai, illetve hosszabb szopás számos előnyét (Hotelling, 2007).

A korai kontaktus nem csak a babának kedvező. Az anyai szervezet természetesen termelődő oxitocin-szintjét emeli a bőr-kontaktus és a korai szopás, amitől a lepényi szak kedvezőbben (gyorsabban, kevesebb vérzéssel) zajlik. Több szeretethormon esetén az anyai mell hőmérséklete is magasabb, ami így természetes inkubátorként működhet. A tejbelövellés is megbízhatóbb, ha alkalma volt az újszülöttnek a korai szopásra. A gyerek számára létfontosságú „anyai” viselkedés (mothering) beindul, az ilyen anyák könnyebben találják meg az összhangot a babával, olajozottabban alakul ki az anya-gyerek kötődés, mint azoknál, akik egymástól távol töltik az első életórákat.

Állatkísérletekben vizsgálták, milyen hatással lehetnek az első idők az kölyök későbbi utódgondozására. Azt tapasztalták, hogy a kölykök olyan utódgondozási, szoptatási mintázatokat követtek (természetesen változatlan körülmények között) saját utódaiknál, mint amiben részük volt. Azok az anyák, akiknek magas oxitocinszintjük volt, szülés után hozzájuthattak kölykeikhez, sejtszinten is egy olyan mintázatot közvetítettek utódaiknak, ami nem csak későbbi utódgondozásukban, hanem stressztűrésükben is pozitívan befolyásolták őket.

Posted on

A gyermekágy

A várandósság hosszú(nak tűnő) hónapjai után végre megérkezett a kicsi. A kisbaba megszületésével új korszak köszönt be a család életében. Mindenki boldog, a barátok és rokonok gratulálnak, sorra készülnek a fotók, mennek a hírhozó sms-ek.

Mindenkit érdekel a kicsi.

Az anya is meg van említve a hírekben: a baba és a mama jól vannak.

Ideális esetben ez így is van. Mégis, ilyenkor is komoly kihívások állnak az anya előtt, akiről hajlamosak vagyunk megfeledkezni. (A baba adaptációjáról, az ő kompetenciáiról majd egy másik bejegyzésben mesélek)
Testi szinten is hatalmas változások történnek: a baba és méhlepény megszületik, az anya addigi hatalmas pocakja kiürül, a gerincet, medencét érő terhelés hirtelen megváltozik, a mellek felszabadulnak a tejtermelés gátlása alól és pár napon belül megjelenik a bőséges tej. Hormonkoktélok szabadulnak fel, segítik a kötődést anya és gyermeke között.
Megkezdődik a gyermekágyas időszak, mely a szülés utáni regeneráció időszakának tekinthető, mind fizikai, mind lelki téren.

A szülést követő időszakban az anyák lelkileg is sokkal érzékenyebbek, mint máskor. Ennek hormonális okai is vannak, hiszen a várandósság alatt felépült hormonális rendszer most hirtelen, szinte zuhanásszerűen alakul vissza. Emellett a kisbaba ellátása állandó készenlétet igényel. A nap 24 órájában rendelkezésre kell állni, táplálni és ellátni az újszülöttet. Nem kis feladat ez, különösen, ha figyelembe vesszük, hogy érzelmileg is mennyi mindent él át ilyenkor egy nő. A szülés élményének feldolgozása mellett a gyermekért érzett aggodalom és felelősségérzet is leköti az anya energiáit. Már gyakorlottnak mondható, többgyermekes anyák is rendre végig járják ezt az érzelmi hullámvasutazós időszakot, bizonytalanok lehetnek új szerepükben – megbirkózom majd a több gyermekkel járó megsokasodott feladatokkal? Tudok vajon olyan jó anyja lenni a gyermekeimnek, mint szeretnék?
Fizikai szinten a méhet érintő változások a leglátványosabbak, ugyanis annak tömege az első 7 nap alatt körülbelül a felére, 14 nap alatt a negyedrészére csökken. A méh belső felszíne pedig a méhlepény megszületése után egy nagy sebhelyet képez, amely a gyermekágyban gyógyul, miközben a gyermekágyi folyás (lochia) tart. Ez a folyás alvadt és folyékony vérből, a méh nyálkahártyáinak elzsírosodott sejtjeiből áll. A lochia az első 2-3 napon át véres, azután haloványabb, hígabb, vizesebb s a 10. naptól kezdve sárgásfehéres lehet. De néha a 2. hét után is véresebb lehet, amennyiben az anya túl keveset pihen, túlterheli magát. A placenta helyénél gyorsabban gyógyulnak azok a sérülések, amelyek olykor a szülésnél a méh száján, a hüvelyben vagy gáton keletkeznek. A regenerációt gyorsítja a gyakori szoptatás, a babával való sok testkontaktus, mely a méh összehúzódását segítő oxitocin felszabadulását segíti elő.

Mit tehet ilyenkor a család és a barátok? Az időszak megnevezése is beszédes: gyemekÁGY. Eleink ilyenkor hat héten keresztül a kicsivel az ágyban feküdtek, a tágabb család, a rokonság látta el az asszonyt és családját, komatálat hoztak, felsepertek, mindig, amire épp szükség volt, hogy az anya mihamarabb felépüljön szülés után.Ma sincs ez másként. Az anyának fizikailag és lelkileg is nyugalomra, pihenésre van szüksége. Meleg, szerető, támogató környezetre, ahol megerősítik őt anyai kompetenciájában: tehát nem az a jó segítség, ahol a segítő kiveszi a gyermeket az anya karjai közül és anélkül megmondja neki, mit hogyan kell csinálnia, hogy azt bárki kérdezte volna, hanem ahol segítik az anya útját saját anyaságának megélésében. Sokat jelenthet az elfogadó, ítélkezés nélküli meghallgatás, a házimunkák mosolygós elvégzése, a család tápláló és egészséges ételekkel való ellátása, több gyerek esetén a nagyobbakkal való foglalkozás, játék, séta… Összefoglalva: ebben az érzékeny időszakban is akkor segítünk jól, ha úgy és olyan segítséget nyújtunk, amilyet és amennyit az anya igényel.

Posted on

A minimalista babakelengye

Mire van szüksége egy újszülöttnek? Ha megválaszoljuk ezt a kérdést, akkor onnantól azt is tudjuk nagyjából, hogy mi az, amit érdemes beszereznünk, és mi az, amit tökéletesen felesleges.

Mikor egy kisbaba megszületik, leginkább a szüleire van szüksége. Szerencsére ez a legtöbb esetben adott.

Táplálás: A baba táplálásához sincs szükség másra, mint két egészséges mellre, ami szépen a baba igényei szerint megtermeli a szükséges tejmennyiséget. Amennyiben az édesanya aggódik, elbizonytalanodik, hogy kisbabája elegendő táplálékhoz jut-e, miközben őt igény szerint szoptatja, vagy a szoptatás valami egyéb okból kifolyólag problémába ütközik, érdemes megkeresni egy laktációs szaktanácsadót, aki személyre-családra szabottan felméri, elemzi a kérdést és tanácsot ad a megoldásra. Ha a baba mindig megkapja az édesanyja mellét, amikor kéri, és addig szopizhat, ameddig ő szeretné, akkor ritka, hogy ujjszopás alakulna ki, hiszen minden szopási igényét kielégítheti az anyamellen. (Ennek megfelelően a baba születése előtt beszerzett cumisüvegekre, nyugtatócumikra, tápszerekre egyszerűen semmi szükség!)

Popsiravaló: Ha a család nem szeretné pelenka nélkül felnevelni a gyermeket (igen, erre is létezik nevesített módszer: elimination communication EC, később én is írok majd róla), akkor bizony pelenkára szükség van. Dönthetünk úgy, hogy eldobható pelenkákat használunk, de ma már léteznek nagyon kényelmesen kezelhető mosható pelenkák is, amik sem a baba bőrét, sem környezetünket nem terhelik olyan mértékben, mint az eldobható társaik. Lehet a két módszert kombinálni is.

Ruházat: Egy átlagos magyarországi csecsemő 56-os ruhamérettel rendelkezik születésekor. Ennek megfelelően ez szokott lenni az első ruhakészlet mérete, amit beszerzünk nekik (kivéve, ha tudjuk előre, hogy sokkal kisebb vagy nagyobb lesz a baba). Ami minden kisbabának jól jöhet: 5-6 hosszú ujjú body, 3-4 kantáros rugdalózó – ebből érdemes alapból egy mérettel nagyobbat venni, mert pillanatok alatt ki tudják nőni, sapka, két-három pár zokni, téli babáknak kiskabát, vagy egy vékony overall, egy-két harisnya. Ezeket a ruhácskákat ha lehet, érdemesebb használtan beszerezni, ugyanis annyira rövid ideig kellenek, hogy egy gyerek képtelen elhordani őket.

Alvás: Ha a család úgy érzi, akkor itt nincs szükség semmire, maximum egy kis hálózsákra. A biztonságos együttalvás feltételeiről Dr. William Sears könyvében (Éjszakai gondoskodás) olvashattok bővebben. Ha nem szeretnétek együtt aludni a kisbabával, akkor szükség lesz egy kiságyra, benne egy martraccal, két lepedőre és ha nem hálózsákot használtok, akkor takaróra is szükség lesz. A kisbaba féléves koráig a bölcsőhalál elkerülése érdekében mindenképp az egy szobában alvást ajánljuk!

Közlekedés: egy megfelelő szövésű és hosszúságú hordozókendő vagy karikás kendő és egy hordozási tanácsadás. Ha olyan helyen lakunk, ahol ésszerűen használható, akkor egy babakocsi, de ezt is érdemes kölcsönbe vagy használtan beszerezni, mert nem minden baba viseli könnyedén azt a távolságot, ami az édesanyjától elválasztja.

Mindenféle egyéb: tetrapelusok – 20 db is elkél egy kisbabás háztartásban még akkor is, ha nem a fenekét csomagoljuk bele, kis takaró, biztonsági babahordozó ha autóval is közlekedtek várhatóan. Kiskád – amennyiben nincs fürdőkád a lakásban, bár babák zuhanyozni is nagyon szeretnek, ha édesanyjuk vagy édesapjuk bőréhez simulhatnak közben, köldökápoló szerek – ezt és a popsikrémet általában a gyerekorvos fogja felírni. Az édesanya számára ha a kedv és a keret engedi, a kényelmes szoptatáshoz jól jöhet a szoptatós párna, mellbimbó ápoláshoz lanolin (Gyapjú allergiások számára nem jó! és itt is érdemes a gyógyszertárban körülnézni, cera lanae néven lehet kapni fillérekért szemben az azonos összetevőjű márkás mellbimbókrémekkel.) Törülközőkre nincs külön szükség: a kisbaba számára tökéletesen megfelelnek a család korábbi törülközői is.

És a legfontosabb: egy kisbabának az a legfontosabb, hogy szeressék. Biztosan nem fogja megítélni a családját amiatt, hogy hány és milyen márkájú ruhácskába öltöztették és milyen mintájú ágyneműben aludt! Viszont a sok sok öleléssel, szeretgetéssel és válaszkészséggel megalapozhatjuk egész életére a stressztűrőképességét, a világ biztonságosságába vetett hitét.

Posted on

Hol szüljek?

Mindenütt jó, de legjobb… biztonságban.
Van, akinek a kórházi környezet, van akinek a saját otthona adja meg azt a biztonságérzetet, ami a problémamentes szülés elengedhetetlen feltétele.
Mára már rendelkezésünkre állnak azok az adatok, ami alapján nyugodt szívvel kimondhatjuk, hogy alacsony kockázatú várandósságoknál az otthonszülés éppoly biztonságos, mint a kórházi környezetben történő szülés, sőt, vannak olyan jótékony tulajdonságai, amit egy kórházi környezet, legyen bármilyen felkészült és magas színvonalú, nem képes megadni. Ilyen például az a jelenség, hogy az újszülött a család saját flórájával találkozik világra jövetelekor először, nem pedig a sok fertőtlenítés és a nagy forgalom miatt speciálisnak tekinthető kórházi flórával. Ma már hazánkban is legálisan választható opció az otthonszülés, ugyan az ország bába-ellátottsága (bába=önállóan dolgozó, magasan képzett szülészeti szakember, egészségügyi szolgáltató) sajnos alacsonyabb a szükségesnél, és az állam nem támogatja az otthonszülést a társadalombiztosítás keretein belül.

Mi van azonban abban az esetben, ha a család nem az otthonszülést választja, mégsem szeretne az anya a kisbabával hosszabb időt a kórházban eltölteni?
Ilyen esetben jelenthet megoldást az ambuláns szülés.
Ez azt a gyakorlatot jelenti, miszerint a vajúdó asszony bemegy a kórházba, megszüli a kisbabáját, majd egy megfigyelési idő után, amikor a jelen lévő szakemberek az erre az időszakra vonatkozó vizsgálatokat elvégezték, a kisbabával otthonába távozik.

Mire van szükség ehhez a megoldáshoz?
A legfontosabb és elengedhetetlen feltétele az ambuláns szülésnek egy egészséges, jó állapotban lévő baba-mama páros. Ezen túl szükséges egy lelkiismeretes és támogató orvosi háttérre – akik a baba és az anya vizsgálatait maximális odafigyelés mellett el tudják végezni és ki tudják állítani a kórházi zárójelentést.

Ami jelenleg sajnos nehezíti az ambuláns szülés helyzetét, az az, hogy a kórházak számára az ambuláns szülés finanszírozásának kérdése nem megoldott, mert csak 72 óra után kapják meg a finanszírozást, tehát ha az édesanya és a kisbaba ennél az időnél hamarabb távozik otthonába, a kórház nem kap a szülés után semmit. Ez amiatt nagyon súlyos probléma, mert a szüléshez, de egyáltalán egy egészségügyi intézmény működtetéséhet igen komoly költségvetés szükséges.
Jelenleg függőben van egy olyan elképzelés, miszerint 24 órával a szülés után hazabocsátják a nőket, akik egészséges 2499 gramm feletti születési testtömegű újszülötteket hoztak a világra, ha a szülés a 37. és a 41. terhességi hét között történt. Feltétel még mások mellett, hogy a terhesség problémamentes, az újszülött pedig spontán jöjjön a világra, és jó állapotban legyen.
Pillanatnyilag sajnos az idevonatkozó rendelettel kapcsolatosan nem történt előrelépés. (A forrás az ENSZ Alapvető Jogok biztosának jelentése az AJB-605/2019. számú ügyben (előzmény: AJB-1276/2018, AJB-476/2017.)