Utódgondozási stratégiák az emlősök világában

Az állatvilágban a különböző emlősfajok között az életmóduknak megfelelően különböző utódgondozási stratégiák alakultak ki.
A fészeklakó emlősök esetében a rövid várandósság-sok utód stratégiája bizonyult hatékonynak. Ilyenkor a nagyméretű alomban fejletlen, magatehetetlen újszülötteket az anya rendkívül zsíros tejével táplálja, támogatva az ő hőháztartásukat. A testvérek összebújnak, és az anya távollétében meglapulnak. A nagy alom nagy halandósággal párosul. Veszélyhelyzet esetén a kicsik meglapulnak. pl rágcsálók

A fészekhagyó emlősök esetében az újszülöttek rendkívül fejlett állapotban születnek. Egy alomban 1, maximum kettő érett újszülött születik a hosszú várandósság végén, majd nagyon hamar követi anyját. Az anyatej összetétele is ezt támogatja: rendkívül fehérjedús, hogy támogassa a gyors izomfejlődést, és nem túl zsíros, hogy a kicsi folyamatosan motivált legyen az anyját követni. pl ló, elefánt
1970 óta, Hassenstein leírásai óta ismerjük a harmadik nagy kategóriát, a hordozott emlősöket. Itt az utódok bizonyos képességeikben fejlettek, másokban azonban még annyira fejletlenek, hogy az anyjuk követését nem tudnák megvalósítani. Ezeknél az állatoknál a várandósság elég hosszú, de nem olyan mértékben, mint a fészekhagyóaknál, az alom pici, egy vagy két utódból áll és ellés után az újszülöttek az anyjuk testén fejlődnek tovább. Kétféle hordozott emlőscsoportot különböztethetünk meg: Az óvilágban aktív hordozottak a majmok és főemlősök, köztük mi is, illetve a passzív hordozottakat, ők az erszényes emlősök, ahol egy kifejezetten hordozásra alkalmas szervet is találhatunk: az erszényt. Az erszényeseknél embriószülés történik, majd a pici önállóan és segítség nélkül felmászik az édesanyja erszényéig és oda bemászva ott is marad, amíg nem lesz képes az önálló életre.

Mik bizonyítják, hogy mi is hordozott élőlények vagyunk?
• Aktív hordozott – a fejlett reflexek igazolják (pl elemi kúszás, szopó-kereső reflex, Moro reflex)
• Működőképes, de nem tökéletes érzékszervek (tökéletes szaglás, hallás, működő, de nem tökéletes látás)
• Stabil, de támogatásra szoruló hőszabályozás – pl barna zsírszövet eloszlása az újszülött testén
• Folyamatos kapcsolat szükséges a gondozó személlyel
• A fejlődés a hordozó személy testén történik

(A kép forrása TripAdvisor Singapore)

Gyakori kérdések a babahordozásról

Sokan, sokfélét olvashatunk az interneten, hogy melyik eszközt hogyan és miként szabad/nem szabad használni. Különböző megközelítések vannak, amik adott esetben eltérő ajánlásokat is eredményezhetnek. Most összefoglalok pár ilyen kérdést, amik gyakran elém kerülnek, mikor babahordozási tanácsadást kérnek tőlem.

Legtöbbször, ha megkeresnek és nem áll fenn semmi speciális igény, akkor szövött hordozókendőt, vagy szövött karikás hordozókendőt szoktam először megmutatni a családoknak, egyszerűen amiatt, mert ezek az eszközök a legsokoldalúbban használható és kihasználható eszközök, amikben biztonságosan és az élettani pozícióhoz a lehető legközelebb pozicionálva vihetjük testkontaktusban a kisbabánkat újszülött kortól akár a hordozós korszak végéig.

A rugalmas hordozókendő, tekintettel az anyag rugalmas voltára, biztonságosan csak többrétegű kötésben használható, elöl. Ez sajnos lerövidítheti az eszköz kihasználhatóságát, mivel a babák súlya növekedésével a hordozó személyre gyakorolt terhelés is nő, emellett egy már nézelődni vágyó gyerek nem fog nyugalomban ringatózni az őt hordozó személy hasán, mivel ahhoz, hogy kilásson, tekeregine kell, ami nem igazán komfortos. Ennek dacára lehet rugalmasban hordozni nagyobb gyereket is, de nem biztos, hogy minden családnak ezt ajánlanám. (A speciális hordozási igényű családoknál van az a helyzet, amikor ez hozhat megoldást, de ezek az esetek minden esetben egyéni mérlegelést igényelnek)

Háton hordozást rugalmas kendővel én pont a kendők rugalmassága miatt nem ajánlok, ugyanis egy ficergős baba, pláne egy totyogó remekül le tudja építeni a többrétegű kötést is, ha az anyag ezt engedi. A rugalmas kendő pedig nyúlik…

Csatos hordozóban általában csak stabilan ülni tudó, de még inkább járni tudó babáknak javasolom a hordozást, ugyanis az eszköz fizikai tulajdonságai nem engedik meg azt a tehermentesítést, amire egy pici babának szüksége van. A baba anatómiai és élettani jellegzetességeinek figyelembe vétele, az ő izomereje és a gerincgörbületeinek a stabil megléte mind olyan szempontok, amiket a hordozó eszköz választásakor mindenképp érdemes figyelembe venni, kivéve, ha van valami olyan erős kényszer, ami miatt az élettani pozíciót támogató eszköz nem lenne alkalmas az adott estben a biztonságos, kényelmes babahordozáshoz (példa erre az epilepszia, ahol roham esetén a legbiztonságosabb választás egy fix terpeszű, derékpántos eszköz, amiből pillanatok alatt ki lehet venni a babát, vagy ha a szülő rendelkezik olyan adottságokkal, amik az élettanilag optimális pozíciót támogató eszköz választását nem teszi lehetővé.)

Háton hordozni megfelelő eszközben és megfelelő módon egy egészséges babát akár újszülött kortól is lehetséges. Megfelelőnek tekintem azt az eszközt, ami a mozgásfejlődési állapotában tehermentesen, pontról pontra támasztja a baba érzékeny gerincét, a térdhajlattól térdhajlatáig támaszt, akkor is megfelelő pozíciót biztosít a picinek, ha elalszik, mivel alvás közben a hordozó esetleges hiányosságait nem tudja kompenzálni izommunkával a baba. Háton hordozni addig lehet, amíg az a babának/totyogónak, és az őt hordozó személynek is komfortos. Az, hogy milyen magasságban van a baba, az múlik mind a baba, mind a hordozó személy adottságain, az eszköz tudásán is. Az optimum egyéni.

A baba légutai mindig fontos, hogy szabadon legyenek. Ez a függőleges hordozási pozíciókban tud megvalósulni. A bölcsőtartásos hordozást több korábbi tragédia tanulsága alapján kifejezetten nem ajánlom. (A kendőben/karikásban bölcsőtartásban történő szoptatást nem tekintem hordozási szituációnak, az egy speciális helyzet, ami minden esetben egyedi mérlegelést igényel az anya részéről)

A babát olyan ruházatban érdemes hordozni, amiben kényelmesen érzi magát a hordozás közben. Hogy ez micsoda, azt éppúgy, mint az, hogy miben hordoz, a szülő kompetenciája eldönteni. A tanácsadó kompetenciája csak támogatás nyújtása és ismeretek átadására terjed ki, a döntés felelőssége mindig a szülőké, akik a tájékozódás, a tanácsadás végén képesek felelős döntést hozni.

Végezetül, de nem utolsó sorban szeretném megemlíteni azt is, hogy az eszközös babahordozás egy remekbe szabott eszköz a szülők kezében a válaszkész babagondozás elemei közül, de nem kötelező, nem elvárás senki felé, hogy eszközösen hordozza a kisbabáját. A baba testkontaktus igényét nagyon sokféleképp ki lehet elégíteni, a lényeg, hogy a kisbabás, kisgyermekes korszak az egész család számára a lehető legjobb, legboldogabb időszakká válhasson.

A babahordozás és a szoptatás – a válaszkészség eszköztárából

Az igény szerint szoptatott csecsemő testkontaktus igényét mind szoptatáskor, mind hordozás közben ki lehet elégíteni. A babahordozás közben a baba vesztibuláris rendszere folyamatosan stimulálva van, izmai passzívan átmozgatódnak, vizuális és akusztikus ingerek érik, miközben a hordozó személy szívritmusát és légzését hallgatja, hőháztartását stabilizálja a testkontaktus (kivéve, ha a hordozó személy és a hordozott csecsemő közé hőszigetelésre alkalmas eszköz kerül) és a lehetőségekhez képest „stressz-védettségben” (Bagdy Emőke 2011) van. A testkontaktusban alvó egészséges csecsemő jól ébreszthető, kommunikációját az anya/hordozó személy hamarabb észleli, mintha egymástól távolabb helyezkednek el és így a korai éhségjelek észlelésekor azonnal mellre kerülhet a baba. Ez kedvezően befolyásolja a mellre kerülés gyakoriságát is. Mind az anya, mind a baba oxitocin termelésére kedvezően hat a bőrkontaktus. Az anyja által elöl hordozott csecsemő stimulálja az anya mellkas bőrének receptorait, kezével, karjaival pressziót gyakorolhat a mellre, így serkentve a tej termelését.
A hordozott csecsemő arca relaxált állapotban a hordozó személyhez ér, ami pozitív stimulációs hatással bír a baba arcizmainak tónusára, valamint a mimikai és rágóizmok fejlődésére.

Fényvédelem

Hamarosan itt a jó idő és újra előkerül a fényvédelem kérdése.
Az újszülöttek bőre 11-szer vékonyabb, mint egy átlagos felnőtté és a pigmentrendszere sem fejlődött ki még teljesen. (Nem igazán szoktunk találkozni szeplős csecsemővel, de a szeplős kisgyerek már nem olyan ritka látvány) Ennek az is velejárója, hogy egy kisbaba bőrét a felnőttekénél fokozottabban érdemes védeni a napfény esetleges káros hatásaitól.
Az első életévben a kémiai fényvédő krémek a pigmentáció fejletlensége miatt nem olyan hatékonyak, mint amit a magas faktorszám alapján sejtenénk, a fizikai fényvédőkrémek (általában sűrű, fehér kenőcsök magas cink-oxid tartalommal) amik a bennük lévő ásványi anyagok fényvisszaverő képességét használják ki a kívánt hatás elérése érdekében – eltömíthetik a baba bőrének parányi pórusait.
Ha tehetjük, pici babával inkább ne menjünk ki abban az időszakban, amikor az UV sugárzás nagyon magas. Ha ez nem megoldható – akkor pedig érdemes a ruházattal védeni a baba érzékeny bőrét.

Segítség! Beteg a kisbabám!

Kisgyerekes szülőként elkerülhetetlen, hogy időről időre ápolási feladatokkal szembesüljünk.
Az igény szerint szoptatott csecsemők esetében szerencsések vagyunk, mert a gyermekorvos által felírt terápia mellett “csak” rengeteg testkontaktusra és szoptatásra van szükség és a betegség ahogy jött, úgy ment is.

Hogy néz ki ez a “csak” a gyakorlatban?

Egy náthás kisbaba, mivel a babák orrlégzők (azért olyan turcsi egy pici újszülött orra, hogy szopizás közben orron át tudjanak lélegezni) gyakran elutasíthatja a szopást és azokat a szituációkat, amikor vízszintesbe kell kerüljön. Mit tehet ilyenkor az ember lánya?

Az egyik dolog az alapos orrhigiéné. Az orrocskában lévő váladék fellazítása fiziológiás sóoldattal, vagy lefejt anyatejjel, majd egy orrszívás, ha lehet porszívós orrszívóval. Ha az orvos orrcseppet rendelt el, ez az ideális alkalom a csepegtetésre, majd a még frissen szívott orrocskájú babát azonnal cicivel kínálni.

A másik dolog, az a baba pozicionálása a szoptatáskor- mivel a fekvő pozíciók gyakran nem komfortosak, ilyenkor a nyugágy pozíciót, illetve az ölben ülős pozíciókat preferáljuk, amiknél a baba függőleges pozícióban helyezkedik el. Ez nem csak a légzés könnyítése szempontjából előnyös, hanem amiatt is, mert ha a füle is érintett a betegségben, ezáltal a fájdalommal járó nyomásfokozódás is elkerülhető.

A lázas baba szoptatása különösen fontos és sok élettani előnnyel jár. Egyrészt a szoptatásnak hőmérsékletreguláló hatása van, másrészt a szoptatással járó testkontaktus remek módja a betegséggel járó stressz csökkentésben mind a baba, mind a mama részéről.

A kép forrása: briankreydatus.com

A várandósság

A várandósság komoly változásokkal jár az anya szervezete számára.

Az nem kérdés, hogy a méhünkben egy magzat fejlődik és ehhez az egész testünk alkalmazkodik. Az anya melle megnő és felkészül a tejtermelésre, a méh vérellátása fokozódik. A méhlepényen keresztül tápláljuk a növekedő kisbabát, miközben az ő növekedésével párhuzamosan az anyai szervek egyre szűkebb helyen kell ellássák a feladatukat. A várandósság vége felé a legtöbb kismama nehezebben veszi a levegőt, sokan úgy érzik, mindenüket kitölti a pocak és a kisbaba.
Az édesanya törzsének izomzata jelentős változásokon megy keresztül mind a várandósság során, mind pedig a szülést követően. Az ágyéki homorulat fokozódása a várandósság előrehaladtával némiképp tehermentesíti a medencealapi izmokat, azonban a várandósság folyamán létrejövő súlygyarapodás jelentős része az anya gátizomzatára terhelődik és csak kis részben terhelődik a szeméremcsontra. A medenceöv ízületei is felkészülnek a közelgő szülésre, a várandósság alatti fokozott relaxin termelésnek köszönhetően a sacroileacaris (a gerincet a két oldalán a medenceövhöz kötő) ízület és a szeméremízület is részlegesen flexibilisebbé válik. A hasfal nyúlása nem csupán az izomzatot, hanem a kötőszöveteket is éri, így a várandósság végére a rectus diastasis fiziológiásan is létre jön.
Az anya testtartása jellegzetessé válik, ezáltal mozgáskor a végtagokra gyakorolt terhelés is megváltozik. Jellemző, hogy a várandósság végére az anya lábboltozatai is ellaposodnak, jellemzően a relaxin hatása és a fokozott terhelés miatt lúdtalp alakulhat ki.
A szülést követően ezek a változások fokozatosan korrigálódnak, azonban nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy a nuklearizált családokban, különösen a többedik gyermeküket frissen szült gyermekágyasok jelentős részének nincsen módja a szülést követő regenerációs időszakot az újszülöttel bőrkontaktusban a gyermekágyban tölteni. A szülést követő azonnali babahordozás jelentős terhelést jelent az anyai szervezetre, ezért ezt a legritkább esetben ajánljuk. Azokat az élethelyzeteket, melyben az anya a test/bőrkontaktusban rákötött újszülöttel hátradőlve/félig fekvő pozícióban pihen, ilyen szempontból nem tekintem babahordozási szituációnak.

Mit tehetünk azért, hogy a várandósság során, majd a szülést követően ne alakuljon ki olyan eltérés, ami izületi fájdalmakhoz vezet?

Az első, hogy várandósan is maradjunk mozgásban. A mozgás és az egészséges, erős izomzat elengedhetetlen kelléke nem csak a könnyű szülésnek, de a gyors regenerációnak is.
A második: a gyermekágyi időszakban minél több pihenés, lehetőleg fekve, összebújva a picivel. Nem csak a méhlepény helyének a begyógyulása és a női szervek regenerációja érdekében, de amiatt is, hogy ne terheljük túl az amúgy is laza ízületeinket.
A harmadik: a mozgás fokozatos, óvatos visszavezetése mindennapjainkba. Gátizomtornával stabilizálhatjuk a medenceövet, aminek a stabilitása elengedhetetlen komponense a későbbi kényszertartások miatti derékfájás elkerülésének.

Miért szeretnek karban lenni a kisbabák?

Az állatvilágban három féle utódgondozási stratégia ismert. A fészeklakó állatok esetében a nagyszámú utódok éretlenül egy rövid várandósságot követően látják meg a napvilágot. Érzékszerveik éretlenek, az ivarérettséget a megszületett utódok töredéke éli csak meg. Emlősök esetén pl. a rágcsálóknál az anyai utódgondozás a ritkább szoptatásokra alkalmas, nagy zsírtartalmú tejjel történik. Ezek az állatok veszély esetén meglapulnak, nem hívják az anyjukat, mivel így a fészek felfedezésének esélye kisebb. A fészekhagyók esetében az utódok egy hosszú várandósság után, éretten jönnek a világra. Emlősök esetében a tej összetétele szintén követi az evolúciós kényszert: mivel az utód születés után kis idővel kénytelen követni az anyját, így az izomtömeg növeléséhez elengedhetetlen a tej magas fehérjetartalma. Ilyen utódgondozási stratégiát folytatnak pl. a szarvasmarhák.
A harmadik típust az utódgondozási stratégiák közt 1970-ben Hassenstein írta le.
Az úgy nevezett hordozottakra jellemző, hogy a várandósság rövidebb, mint ami egy érett utód világra hozásához szüksége lenne, mégis ez az újszülött rendkívüli kompetenciákkal rendelkezik. Az erszényeseknél a megszületett embrió teljesen önállóan elkúszik anyja erszényéig, és ott képes minden segítség nélkül mellre tapadni. Az erszényesek újszülöttjei innentől az erszényben is maradnak addig, amíg kellően önállóak nem lesznek, ezért ezeket a fajokat passzív hordozottaknak nevezzük.
De mi van azokkal a fajokkal, akiknél nincs efféle hordozóeszköz kialakítva a testükön?
Az aktív hordozottak, azaz a főemlősök újszülöttjei szintén éretlenül és sérülékenyen jönnek a világra, ugyanakkor rendkívüli kompetenciákkal rendelkeznek, melyek jelentősen megkönnyítik a hordozásukat. Elemi mozgásformák és reflexek segítik az anya-baba egységet a külvilághoz történő adaptációban és az utód egészséges neurológiai fejlődéséhez is elengedhetetlen a megfelelő minőségű és mennyiségű testkontaktus.

Hordozásra születve

Gyermekeink testközelségre, hordozásra születtek.

Mikor felemeljük őket, széttárják karjaikat, felhúzzák és széttárják térdeiket: ölelj magadhoz!

Mikor egy kisbaba megszületik, ő nem tudja, hová, milyen kultúrába született. Ő egy embercsecsemő Európa nagyvárosaiban, az afrikai szavannákon, Mongólia sztyeppéin, vagy az esőerdőben. Mindegy, hogy hol, kik veszik körül, az ő igényei azonosak maradnak: élelem, biztonság, testmeleg… Az édesanya melle az élelem, ölelő karja, illata, szívdobogása a biztonságot és a testkontaktust jelenti a gyermeknek. Nem a kiságy csillogó-zenélő forgói, hanem egy hús-vér ember, akinek mozgása, szaga, íze, tapintása van, aki ha érzékeli a picur szükségleteit, gondolkodás nélkül igyekszik azokat kielégíteni. Nem véletlenül mondta Niels Bergman, hogy a koraszülött babák nem azért vannak inkubátorban, mert instabil az állapotuk, hanem azért instabilak, mert inkubátorban vannak. Mára már nagy esetszámú kutatások eredményei bizonyítják, mennyire erős a bőrkontaktus szükséglete egy kisbaba számára.

Ezek alapján tehát kijelenthetjük, hogy nem elkényeztetés, hanem válaszkészség jellemzi ezeket a kapcsolatokat. Emlékszünk az Affenliebe kifejezésre? Igen, a korai kötődés hatékonyságának rongálására bevezetett kifejezés a náci propaganda elvei alapján

A gyermek, ha magára hagyják, elpusztul. Miért “neveljük” mégis magányra gyermekeinket?

A kontinuum-elmélet anyja, Jean Liedloff venezuelai expedíciók során a jekána népet megismerve, megfigyelve jutott el azokra a következtetésekre, miszerint egy folyamatosan karban-kézben tartott csecsemő, ha akkor eszik, mikor akar, ha akkor alhat, mikor álmos érzi, hogy szívesen látott tagja a családnak, érzi, hogy örülnek neki, tudja, hogy úgy ahogy van, elfogadják és szeretik, tudja, hogy ő jó és ennek megfelelően is igyekszik később viselkedni…

A civilizált európai ember ezzel szemben az utóbbi századokban egyre inkább megpróbálta az ösztönösséget kitessékelni a gyermeknevelésből, a gyermeknevelés intellektuális alapokon nyugszik, a csecsemőnek “meg kell tanulnia” egyedül aludni, időre, meghatározott mennyiségeket enni, zajt nem csapni, lehetőleg úgy tenni, mint aki nem is létezik…

Ha nem vagyunk meggyőződve ez utóbbi nevelés előre vivő voltáról, feltehetjük magunknak a kérdést: mégis, hogyan őrizhetném meg a gyermekemet az ősbizalom állapotában?

A kötődő, más néven válaszkész nevelés eszköztárából mindenki saját habitusa szerint válogathat: igény szerinti szoptatás – mára már a WHO ajánlás is megfogalmazza előnyeit – elválasztódásig, együttalvás a biztonságos együttalvás feltételeinek megfelelően, babahordozás.
Segítsük begyógyulni a korábbi generációk sebeit az utódok boldogulásának támogatásával!

Babahordozás karikás kendőben

A karikás kendők használata remek alternatívát jelentenek azokra a szituációkra, mikor nem szeretnénk több méternyi kendőanyaggal bíbelődni.

A szövött karikás kendők anyagukat tekintve ugyanazok, mint a szövött hordozókendők, azonban jelentősen rövidebbek és egyik végükön két karika található. Előnyük a hosszabb hordozókendőkkel szemben, hogy használat közben nem érnek le a földre (méretük 160-220 cm közt változik), használata egyszerű és gyors, bár elsősorban rövidtávú csípőhordozásra alkalmas, elöl és háton hordozni is jól lehet benne. Mivel megfelelő használat esetén tökéletesen beállítható a baba és a hordozó személy testére, megvalósítható benne az élettani testtartás már újszülött kortól, így elöl és csípőn már újszülött kortól ajánljuk. Koraszülött kisbabák hordozására is alkalmas, amint a baba állapota a hordozást megengedi.
Hátrányuk hogy féloldalas terhelést ad, ezért nagyon fontos – mind a baba, mind a hordozó személy szempontjából – hogy mint minden féloldalas kötésmód esetében, itt is felváltva, mindkét oldalon hordozzuk kisbabánkat.
Karikás kendőben a háton hordozás kizárólag rövidtávon, és csak együttműködő totyogóval megvalósítható, nem tartozik a gyakran használatos és első körben ajánlott kötések közé.
Laktációs szempontból nagyon fontos, hogy végig gondoljuk, mik a céljaink ezzel a hordozási móddal. Mivel elől és csípőn hordozáskor a hónalj alatt megy el a kendő felső szegélye, így ott könnyen megnyomhatja az anya tejmirigyeit illetve nyirokereit, valamint egy túlzottan lecsúszó karika is nyomást gyakorolhat a mellekre. Tejbelövelléskor, mellgyulladásra hajlamos vagy nagyon nagy mellű édesanyáknál így ennek az eszköznek a használata meggondolandó. A karikás kendőben történő háton hordozáskor a karika a két mell közé vagy magára a mellre esik, így kifejezetten nagy a mellgyulladás veszély a használatkor.

A megkötés módja vázlatosan a következő: fektessük az egyik vállunkra a karikás kendő karikás felét úgy, hogy a karikák a vállgödrünkbe essenek. A kendő hátunk mögött lógó részét a felső szegésénél fogva a vállunkkal ellentétes oldalon vezessük előre. Fogjuk meg a kendő alsó szegését és húzzuk fel a hát és a kendő közt, hogy az anyag megforduljon. Ezzel a lépéssel biztosítjuk, hogy a bugyor, amibe a baba kerül, szimmetrikus legyen. Ráncoljuk a kendő karika nélküli végét sávonként egyenletesen és bújtassuk át a kendőt mindkét karikán úgy, hogy a testünk felőli oldal essen alulra, majd, miután mindkét karikán átbújtattuk, az alul lévő karikán bújtassuk vissza. Az így kialakított bugyorba csúsztassuk bele kisbabánkat a vállunkról a korábban már leírt módon, úgy, hogy a baba hátán csak egy ránctalan rétegben fusson az anyag – kora illetve újszülöttek esetén a fülük kétharmadáig, nagyobb babák esetén a válluk vonaláig támassza a hátukat a kendő – és a fennmaradó anyag a térdhajlatukban legyen, hogy megvalósulhasson a térdhajlattól térdhajlatig történő alátámasztás. Húzzuk meg a kendőt a karikákon, sávonként hogy feszes legyen. Minden húzás abba az irányba történjen, ahonnan az adott sáv érkezik. A baba térdei köldökig legyenek felhúzva, a két combcsont által bezárt szög újszülötteknél ne legyen nagyobb, mint 90 fok, így az élettani pozíció megvalósítható.

A képen lévő alany amúgy két éves elmúlt, leszögezte, hogy nem akar a hátamra kerülni, és mikor megnézte a képet, közölte azt is, hogy “nagyon cuki vagyok.” Azt hiszem, igaza van <3

Elölhordozás kenguru kötésben

A kötés kissúlyú és koraszülöttek számára is ajánlható, tekintettel arra, hogy a babát fiziológiás pozícióban ortopédiailag helyesen és tehermentesen rögzíti, a baba arca és a légutak jól láthatók, szabadok, a baba amennyiben a rosszullét vagy a stressz jeleit mutatja, nagyon gyorsan kivehető belőle. Éppen emiatt nappali kenguruzás megvalósítására is alkalmas, a szülő mindkét kezét szabadon hagyja.

A kötés a laktáló emlőket nem érinti, nincs rajta olyan felület, ami meg tudná nyomni a melleket, sehol sem rontja azok vérellátását és a nyirokereket is érintetlenül hagyja. Császármetszés esetén is, mivel lefutásából adódóan a császárheget nem érinti és az anyai medencealapi izmokat a vizsgált kötések közül a legkedvezőbb formában terheli, jó választásnak bizonyulhat.

A kötést az alábbiak alapján tudjuk megkötni:

Miután megkerestük a kendő közepét, azt az egyik kezünkbe fogjuk, a lelógó két szárat pedig átvetjük az azonos oldali vállunkon, ügyelve arra, hogy a szárak ne tekeredjenek meg. A babát a vállunkra fektetjük, majd alulról átnyúlva a kendőn, áthúzzuk a lábait a kendőn. A baba popsiját gondosan megtámasztjuk, nehogy kicsússzon a kendőből, a háta mögött pedig annyi anyagot húzunk felfelé, ami a füle vonaláig ér. A baba feneke alatt maradó anyagot gondosan elrendezzük térdhajlattól térdhajlatig.

Hogy a felső szegés megfelelően feszes legyen, a vállunkon lévő kendőszár alatt átnyúlva húzzuk át a nyakunkhoz közelebb eső szegést és fordítsuk át a kendőt lassan, zongorázó mozdulatokkal, hogy a fordítás során a kendő hosszanti sávjai egyenletesen meghúzhatók maradjanak. Ügyeljünk arra, hogy a hátunk mögött lelógó kendőszár is forduljon át, ne tekeredjen meg! Ugyanezt csináljuk meg a másik oldalon is!

Nyújtsuk hátra a bal kezünket és húzzuk át az ellentétes oldalon lógó kendőszárat az alsó szegésénél fogva, majd ugyanígy a jobb kezünket hátranyújtva hozzuk előre a másik szárat is. Figyeljünk arra, hogy közben a szárak ne gyűrődjenek vagy tekeredjenek meg! Ezután mindkét kendőszárat sávonként feszesre húzzuk és a baba popsija alatt a szárakat lapos csomóra kötjük. Fontos, hogy ennél a kötésformánál nem keresztezzük sem a baba hátán, sem a lábai alatt a kendő szárait, így nem gyakorolunk felesleges nyomást az érzékeny gerincre és nem kényszerítjük a lábait túlságosan széles terpeszbe sem, azaz a baba teljes kifózisban pihenhet a hordozó személy mellkasán. Ha a vállon lenyúló rész zavar – pl. magasra nyúlásnál – akkor a lelógó részt óvatosan fel lehet hajtani a vállról. Fontos, hogy nem szabad egyszerűen csak feltűrni az anyagot, mert akkor kilazul a kötés.

(A videó a liliputi love youtube csatornáján megtekinthető)