Cikkek

Posted on

A testkép és a szülés utáni regeneráció

Az ember, amíg a szerettei szemében látja magát, ideális esetben szépnek, vonzónak, kellemesnek tartja magát. Kicsiként, pici gyerekként ez a legtöbb esetben meg is valósul, aztán szép lassan eljön a kamaszkor, amikor a kortárs csoport véleménye, az aktuális ideálok válnak mérvadóvá. Ifjúként általában a legtöbben aktívan sportolunk – ki esztétikai okokból, ki magáért a mozgás öröméért, majd a gyermekvállalás idején a legtöbben abbahagyják a rendszeres testedzést. A várandósság során bekövetkező testi változások és a legtöbbünkre jellemző mozgásszegény, ülő életmód azonban jelentősen megnehezítheti nem csak a szülést, de a gyermekágyat és az utána következő babapopsi-emelgetős, totyogó után szaladós időszakot is. Ez ellen azonban nincsen más varázsszer, csak a mozgás maga.

No de mik is azok a dolgok, amik a szülést követő regenerációnál feltétlenül fontosak?
Először is, fel kell számolnunk azokat a hiedelmeket, amik megnehezítenék az életünket: önzés sportolni, énidőt biztosítani, eljárni, szoptatás mellett nem szabad sportolni… A második lépés végiggondolni, milyen mozgástevékenység szerezne nekünk örömöt és milyen lehetőségeink vannak.

A gyerekágy után a legtöbb édesanyának a következő területeken van szüksége támogatásra: a medenceöv és az alsó gerincszakaszt támasztó izomzat megerősítésére, mivel a várandósság alatt az ágyéki homorulat fokozódik, hogy a várandósság alatti súlytöbblet a szeméremcsontra is picit rá tudjon terhelődni és ne csak a gátizomzatot terhelje, azonban ha ez az állapot szülés után is sokáig megmarad, az derékfájóssághoz vezethet. Ennek remek útja, ha gátizomtornát végez az ember lánya és a core izomzatát is erősíti. Ha a várandósság alatt a szétnyílt hasizom nem áll magától helyre, akkor erre speciális gyógytornát is érdemes végezni. Az alsó végtagok is fokozott megterhelésnek voltak kitéve a várandósság alatt, így arra is nagyon kell figyelni, hogy az ízületeket ne terheljük túl, érdemes először olyan gyakorlatokkal kezdeni az edzést, amik az ízületi stabilitás elérését célozzák.

Amikor először kezdünk egy új mozgásformába, vagy akár újra kezdjük a régi kedvencet, fontos a fokozatosság és a test jelzéseinek figyelembe vétele. Szoptatós mamáknál nagyon fontos, hogy a melleket ne sértsük meg, ezért egy nem szorító, nem nyomó, méretében és szabásában megfelelő és a melleket stabilan rögzítő melltartóra szükség van. A sporttevékenység végzése közben/után nyugodtan szoptathatunk, a tejtermelést nem befolyásolja negatívan az intenzív testmozgás. Ami jól esik a mamának, és segít őt jó fizikai és mentális állapotban tartani, az nem csak neki, önmagának, a babának, de az egész családnak jót tesz. Szerencsére ma már több olyan mozgásforma létezik, amit akár a babával együtt, vagy a babával testkontaktusban is végezhetünk. Sportolás előtt érdemes megszoptatni a babát, mert a minél üresebb mellek jobban viselik az esetleges rázkódást. Edzés után pedig a tusolással vagy akár csak a mellek leöblítésével eltávolíthatjuk az izzadtságot, hogy a sós íz ne zavarja a babát a szopizásban. Mozgásra fel!

Posted on

Az egészséges újszülött

Mit tud egy kisbaba, mikor megszületik?

Mielőtt erre a kérdésre nekilátnánk választ keresni, ejtenünk kell egy különleges hormonról, az oxitocinról.

Az oxitocin az agyalapi mirigy hormonja, melynek szerepét a vajúdásban a méh összehúzó hatásával együtt többnyire ismerik. Az oxitocin azonban ennél sokkal többet is tud. A szeretethormon ugyanis nem csak a méh izomzatára hat: a központi idegrendszerben is nagyon fontos szerepet játszik. Itt a lebomlása sokkal lassabb, mint a méh izomzatánál: míg ott két percen belül megfeleződik a mennyisége, addig az idegrendszerben fél óra is eltelik, mire lefeleződne a mennyisége.

Mire jó akkor?
Korábban említettem egy elnevezését: szeretethormon. Az oxitocin felelős a “higgadjunk le, maradjunk együtt, egységben az erő” típusú viselkedésért veszélyhelyzetekben, a kötődésért, csökkenti a szorongást, a félelmet, csökkenti a depressziót, az antiszociális viselkedést, elősegíti a társas támasz nyújtását és fogadását és ne feledkezzünk meg arról sem, hogy remek fájdalomcsillapító hatással rendelkezik, valamint gyorsítja a sebgyógyulást. Örömtelivé teszi a társas együttlétet, közelséget és növeli a bizalmat.

A kulcs tehát a központi idegrendszer oxitocinja.

Mikor a baba megszületik, még sok szempontból nagyon kiszolgáltatott: védeni kell a kihűléstől, izomzata még gyenge, kommunikációja is elég kezdetleges, erősen rövidlátó- mégis bizonyos szempontokból nagyon kompetens személy.A baba keresi az anyai mellet, képes eljutni oda, érdeklődik az emberi arc iránt, tud szopni, éber az első órában. Háborítatlan korai együttlétük során az édesanya és kisbabája között olyan érzelmi egymásra hangolódás veszi kezdetét, amely hosszú időn át olajozottabbá teszi a szülő-gyerek kapcsolatot, sőt több generációra is hatása lehet.Az anyával való bőr-kontaktus révén könnyebben stabilizálódik a baba testhőmérséklete, légzése, szívritmusa. A gyerek az anya baktériumaival talál­kozik, és mikor az előtejhez is hozzájut, azok ellen már a megfelelő védelmet is megkapja az anyai ellenanyagok formájában. Az anya mellkasán fekvő gyerek egyúttal az ismerős anyai szívhangot is hallja. A korai kontaktus után a szoptatás gyakoribb és hosszabb ideig tart, mint azok­nál az anya-gyerek párosoknál, ahol nem volt mód a korai együttlétre, ezáltal elősegítve a korai, illetve hosszabb szopás számos előnyét (Hotelling, 2007).

A korai kontaktus nem csak a babának kedvező. Az anyai szervezet természetesen termelődő oxitocin-szintjét emeli a bőr-kontaktus és a korai szopás, amitől a lepényi szak kedvezőbben (gyorsabban, kevesebb vérzéssel) zajlik. Több szeretethormon esetén az anyai mell hőmérséklete is magasabb, ami így természetes inkubátorként működhet. A tejbelövellés is megbízhatóbb, ha alkalma volt az újszülöttnek a korai szopásra. A gyerek számára létfontosságú „anyai” viselkedés (mothering) beindul, az ilyen anyák könnyebben találják meg az összhangot a babával, olajozottabban alakul ki az anya-gyerek kötődés, mint azoknál, akik egymástól távol töltik az első életórákat.

Állatkísérletekben vizsgálták, milyen hatással lehetnek az első idők az kölyök későbbi utódgondozására. Azt tapasztalták, hogy a kölykök olyan utódgondozási, szoptatási mintázatokat követtek (természetesen változatlan körülmények között) saját utódaiknál, mint amiben részük volt. Azok az anyák, akiknek magas oxitocinszintjük volt, szülés után hozzájuthattak kölykeikhez, sejtszinten is egy olyan mintázatot közvetítettek utódaiknak, ami nem csak későbbi utódgondozásukban, hanem stressztűrésükben is pozitívan befolyásolták őket.

Posted on

A gyermekágy

A várandósság hosszú(nak tűnő) hónapjai után végre megérkezett a kicsi. A kisbaba megszületésével új korszak köszönt be a család életében. Mindenki boldog, a barátok és rokonok gratulálnak, sorra készülnek a fotók, mennek a hírhozó sms-ek.

Mindenkit érdekel a kicsi.

Az anya is meg van említve a hírekben: a baba és a mama jól vannak.

Ideális esetben ez így is van. Mégis, ilyenkor is komoly kihívások állnak az anya előtt, akiről hajlamosak vagyunk megfeledkezni. (A baba adaptációjáról, az ő kompetenciáiról majd egy másik bejegyzésben mesélek)
Testi szinten is hatalmas változások történnek: a baba és méhlepény megszületik, az anya addigi hatalmas pocakja kiürül, a gerincet, medencét érő terhelés hirtelen megváltozik, a mellek felszabadulnak a tejtermelés gátlása alól és pár napon belül megjelenik a bőséges tej. Hormonkoktélok szabadulnak fel, segítik a kötődést anya és gyermeke között.
Megkezdődik a gyermekágyas időszak, mely a szülés utáni regeneráció időszakának tekinthető, mind fizikai, mind lelki téren.

A szülést követő időszakban az anyák lelkileg is sokkal érzékenyebbek, mint máskor. Ennek hormonális okai is vannak, hiszen a várandósság alatt felépült hormonális rendszer most hirtelen, szinte zuhanásszerűen alakul vissza. Emellett a kisbaba ellátása állandó készenlétet igényel. A nap 24 órájában rendelkezésre kell állni, táplálni és ellátni az újszülöttet. Nem kis feladat ez, különösen, ha figyelembe vesszük, hogy érzelmileg is mennyi mindent él át ilyenkor egy nő. A szülés élményének feldolgozása mellett a gyermekért érzett aggodalom és felelősségérzet is leköti az anya energiáit. Már gyakorlottnak mondható, többgyermekes anyák is rendre végig járják ezt az érzelmi hullámvasutazós időszakot, bizonytalanok lehetnek új szerepükben – megbirkózom majd a több gyermekkel járó megsokasodott feladatokkal? Tudok vajon olyan jó anyja lenni a gyermekeimnek, mint szeretnék?
Fizikai szinten a méhet érintő változások a leglátványosabbak, ugyanis annak tömege az első 7 nap alatt körülbelül a felére, 14 nap alatt a negyedrészére csökken. A méh belső felszíne pedig a méhlepény megszületése után egy nagy sebhelyet képez, amely a gyermekágyban gyógyul, miközben a gyermekágyi folyás (lochia) tart. Ez a folyás alvadt és folyékony vérből, a méh nyálkahártyáinak elzsírosodott sejtjeiből áll. A lochia az első 2-3 napon át véres, azután haloványabb, hígabb, vizesebb s a 10. naptól kezdve sárgásfehéres lehet. De néha a 2. hét után is véresebb lehet, amennyiben az anya túl keveset pihen, túlterheli magát. A placenta helyénél gyorsabban gyógyulnak azok a sérülések, amelyek olykor a szülésnél a méh száján, a hüvelyben vagy gáton keletkeznek. A regenerációt gyorsítja a gyakori szoptatás, a babával való sok testkontaktus, mely a méh összehúzódását segítő oxitocin felszabadulását segíti elő.

Mit tehet ilyenkor a család és a barátok? Az időszak megnevezése is beszédes: gyemekÁGY. Eleink ilyenkor hat héten keresztül a kicsivel az ágyban feküdtek, a tágabb család, a rokonság látta el az asszonyt és családját, komatálat hoztak, felsepertek, mindig, amire épp szükség volt, hogy az anya mihamarabb felépüljön szülés után.Ma sincs ez másként. Az anyának fizikailag és lelkileg is nyugalomra, pihenésre van szüksége. Meleg, szerető, támogató környezetre, ahol megerősítik őt anyai kompetenciájában: tehát nem az a jó segítség, ahol a segítő kiveszi a gyermeket az anya karjai közül és anélkül megmondja neki, mit hogyan kell csinálnia, hogy azt bárki kérdezte volna, hanem ahol segítik az anya útját saját anyaságának megélésében. Sokat jelenthet az elfogadó, ítélkezés nélküli meghallgatás, a házimunkák mosolygós elvégzése, a család tápláló és egészséges ételekkel való ellátása, több gyerek esetén a nagyobbakkal való foglalkozás, játék, séta… Összefoglalva: ebben az érzékeny időszakban is akkor segítünk jól, ha úgy és olyan segítséget nyújtunk, amilyet és amennyit az anya igényel.

Posted on

A minimalista babakelengye

Mire van szüksége egy újszülöttnek? Ha megválaszoljuk ezt a kérdést, akkor onnantól azt is tudjuk nagyjából, hogy mi az, amit érdemes beszereznünk, és mi az, amit tökéletesen felesleges.

Mikor egy kisbaba megszületik, leginkább a szüleire van szüksége. Szerencsére ez a legtöbb esetben adott.

Táplálás: A baba táplálásához sincs szükség másra, mint két egészséges mellre, ami szépen a baba igényei szerint megtermeli a szükséges tejmennyiséget. Amennyiben az édesanya aggódik, elbizonytalanodik, hogy kisbabája elegendő táplálékhoz jut-e, miközben őt igény szerint szoptatja, vagy a szoptatás valami egyéb okból kifolyólag problémába ütközik, érdemes megkeresni egy laktációs szaktanácsadót, aki személyre-családra szabottan felméri, elemzi a kérdést és tanácsot ad a megoldásra. Ha a baba mindig megkapja az édesanyja mellét, amikor kéri, és addig szopizhat, ameddig ő szeretné, akkor ritka, hogy ujjszopás alakulna ki, hiszen minden szopási igényét kielégítheti az anyamellen. (Ennek megfelelően a baba születése előtt beszerzett cumisüvegekre, nyugtatócumikra, tápszerekre egyszerűen semmi szükség!)

Popsiravaló: Ha a család nem szeretné pelenka nélkül felnevelni a gyermeket (igen, erre is létezik nevesített módszer: elimination communication EC, később én is írok majd róla), akkor bizony pelenkára szükség van. Dönthetünk úgy, hogy eldobható pelenkákat használunk, de ma már léteznek nagyon kényelmesen kezelhető mosható pelenkák is, amik sem a baba bőrét, sem környezetünket nem terhelik olyan mértékben, mint az eldobható társaik. Lehet a két módszert kombinálni is.

Ruházat: Egy átlagos magyarországi csecsemő 56-os ruhamérettel rendelkezik születésekor. Ennek megfelelően ez szokott lenni az első ruhakészlet mérete, amit beszerzünk nekik (kivéve, ha tudjuk előre, hogy sokkal kisebb vagy nagyobb lesz a baba). Ami minden kisbabának jól jöhet: 5-6 hosszú ujjú body, 3-4 kantáros rugdalózó – ebből érdemes alapból egy mérettel nagyobbat venni, mert pillanatok alatt ki tudják nőni, sapka, két-három pár zokni, téli babáknak kiskabát, vagy egy vékony overall, egy-két harisnya. Ezeket a ruhácskákat ha lehet, érdemesebb használtan beszerezni, ugyanis annyira rövid ideig kellenek, hogy egy gyerek képtelen elhordani őket.

Alvás: Ha a család úgy érzi, akkor itt nincs szükség semmire, maximum egy kis hálózsákra. A biztonságos együttalvás feltételeiről Dr. William Sears könyvében (Éjszakai gondoskodás) olvashattok bővebben. Ha nem szeretnétek együtt aludni a kisbabával, akkor szükség lesz egy kiságyra, benne egy martraccal, két lepedőre és ha nem hálózsákot használtok, akkor takaróra is szükség lesz. A kisbaba féléves koráig a bölcsőhalál elkerülése érdekében mindenképp az egy szobában alvást ajánljuk!

Közlekedés: egy megfelelő szövésű és hosszúságú hordozókendő vagy karikás kendő és egy hordozási tanácsadás. Ha olyan helyen lakunk, ahol ésszerűen használható, akkor egy babakocsi, de ezt is érdemes kölcsönbe vagy használtan beszerezni, mert nem minden baba viseli könnyedén azt a távolságot, ami az édesanyjától elválasztja.

Mindenféle egyéb: tetrapelusok – 20 db is elkél egy kisbabás háztartásban még akkor is, ha nem a fenekét csomagoljuk bele, kis takaró, biztonsági babahordozó ha autóval is közlekedtek várhatóan. Kiskád – amennyiben nincs fürdőkád a lakásban, bár babák zuhanyozni is nagyon szeretnek, ha édesanyjuk vagy édesapjuk bőréhez simulhatnak közben, köldökápoló szerek – ezt és a popsikrémet általában a gyerekorvos fogja felírni. Az édesanya számára ha a kedv és a keret engedi, a kényelmes szoptatáshoz jól jöhet a szoptatós párna, mellbimbó ápoláshoz lanolin (Gyapjú allergiások számára nem jó! és itt is érdemes a gyógyszertárban körülnézni, cera lanae néven lehet kapni fillérekért szemben az azonos összetevőjű márkás mellbimbókrémekkel.) Törülközőkre nincs külön szükség: a kisbaba számára tökéletesen megfelelnek a család korábbi törülközői is.

És a legfontosabb: egy kisbabának az a legfontosabb, hogy szeressék. Biztosan nem fogja megítélni a családját amiatt, hogy hány és milyen márkájú ruhácskába öltöztették és milyen mintájú ágyneműben aludt! Viszont a sok sok öleléssel, szeretgetéssel és válaszkészséggel megalapozhatjuk egész életére a stressztűrőképességét, a világ biztonságosságába vetett hitét.

Posted on

Az igény szerinti szoptatás

Egyre több fórumon és formában olvashatunk az igény szerinti szoptatásról. Szülésfelkészítőkön, a védőnőnél, a gyermekorvosnál, mindenütt halljuk ezt a kifejezést, mégis, a tapasztalat azt mutatja, hogy ahány ember, annyiféle dolgot ért ez alatt a kifejezés alatt.

Az igény szerinti szoptatás kifejezés leegyszerűsítve annyit jelent, hogy a baba mindig megkapja az anyamellet, amikor ő igényli, és addig tartózkodik rajta, ameddig szeretne. Nem kap vizet, teát, cumit, minden szopásigényét a mellen elégítheti ki. Az anya a gyermek jeleit azonnal megválaszolja és felkínálja neki a szopás lehetőségét. Ha a baba szopni szeretne, akkor megteheti, ha nem, akkor az anya tiszteletben tartja kisbabája akaratát és nem erőszakolja szájába a mellét, mondván, hogy itt van annak az ideje.

Miért működik ez a módszer?

A gyermeki oldalról nézve az egyik legfontosabb, hogy a baba az ősbizalom állapotában maradhat: mivel igényeit jelzi és jelzéseire azonnali adekvát válasz érkezik, megtanulja szükségleteit elfogadni, megfelelően jelezni és bizalma a szülőben megerősödik, mindamellett, hogy egyrészt elegendő és olyan tápanyaghoz jut, ami életkorának és élethelyzetének a leginkább megfelelő, és stresszhelyzetekben is könnyebben meg tud birkózni az őt ért hatásokkal. A szopás mindezek mellett kitűnő természetes fájdalomcsillapítási módszer, nem véletlen, hogy fájdalmas szituációkban (pl. balesetek, vagy oltás) azonnal cicit kér a baba.

Anyai oldalról pedig nem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy a tejtermelés mechanizmusa, a mell élettana miatt a tejtermelés az igény szerinti szoptatás mellett a leghatékonyabb. Az anyai szenzitivitás is nő, hiszen a sok testkontaktus segíti az anyát, hogy felismerje gyermeke jelzéseit, és össze tudjon hangolódni a babával.

Posted on

Milyen a jó hordozóeszköz?

Mikor első kisbabánk megszületik, sokunkban felmerül a kérdés, mikortól kezdhetem a hordozást? Mibe tegyem a picit, mi az, ami javára és nem kárára szolgál?

Elsőszülöttemet várva az akkor fellelhető internetes irodalmat igyekeztem elolvasni, kötési útmutatókat, leírásokat böngésztem, majd kissé elveszve az információk tengerében vettem egy mély levegőt és vettem egy kendőt, majd 8 naposan beletettem a legénykét. Ma már tudom, hol, milyen hibákat követtem el a kötések során, mégis azt kell mondanom, hogy jól döntöttem, mikor ezt a döntést meghoztam.

A jó hordozóeszköz és az ideális hordozási mód az alábbi kritériumokat teljesíti:

  1. Az adott életkornak megfelelő anatómiai és mozgásfejlődési szinten támogatja a gyermeket és nem terhel olyan ízületeket és izomcsoportokat, melyek még nem készültek fel a terhelésre
  2. Mindig pontosan, pontról pontra megtámasztja a babát, tartja a gyermek fejét, amíg ő nem képes megtartani és alvás közben is ideális tartást biztosít
  3. A hordozó személy számára is segíti az ideális testtartás felvételét és megtartását

A hordozás a kisbaba és a hordozó személy számára biztosítja azt a testkontaktust, ami a megnyugváshoz és az összecsiszolódáshoz szükséges, fejleszti a baba egyensúlyérzékét, és megkönnyíti mindennapjainkat.

Posted on

A szoptatási mintázat változása az idő függvényében

“Minek eteted meg, hisz nem lehet éhes, most szopott!!!” Hányszor hangzik el ez a mondat, mikor egy kisbaba újra és újra mellre kéri magát. Könnyű megfeledkezni róla, hogy a babák nem csupán esznek a mellen, hanem a szoptatásnak rengeteg más funkciója is van, segíti a megnyugvást, támogatja a hőháztartást, csökkenti a fájdalmat, huzalozza az idegrendszert… így aztán nincs értelme olyat kijelenteni, hogy egy babának egy nap maximum hányszor kellene szopnia.

Mégis, nézzük meg, mik azok a folyamatok, amik a szopási viselkedésben a legtöbb baba esetében megfigyelhetőek.

Az újszülött kisbaba naponta legalább 8-12-szer szokott szopni 24 óra alatt. A szoptatások nem egyenletesen oszlanak el, általában reggel ritkábban, este felé gyakrabban kérnek cicit a babák. Egy egy szoptatás akár másfél óráig is eltarthat, ugyanis a babák aktív szopás (szív-nyel) után hosszasan tudnak komfortszopizni, majd kis bóbiskolás után újra aktívan szopnak, majd így tovább… Az ember ebben az időszakban úgy érezheti, hogy egész nap nem csinált mást, csak szoptatott, szoptatott… Azonban ez nem marad mindig így.

3-4 hónapos korra a szopási idő lerövidül, a baba számára kitárul a világ és nappal egyszerűen nem ér rá szopizni. Ezt ellensúlyozandó előfordul, hogy gyakrabban kér nappal (10-12 szer, vagy még többször is), de vannak babák, akik éjszaka pótolják a nappal kimaradt szopikat.

A későbbiekben is hasonló változásokat tapasztalhatunk: vannak cicisebb időszakok és nem-érek-rá időszakok a baba életében, ilyenkor igény szerinti szoptatásnál az édesanya melle remekül tudja követni a változásokat. Ez a folyamat hosszú távon a baba elválasztódásához vezet. Az elválasztódás ideje családonként, babánként változó. Az emberre jellemző biológiai norma szerint (a természeti népeknél végzett vizsgálatok és a többi főemlős szoptatási jellegzetességei alapján) két és fél-hét éves kor között következik be az elválasztódás. Néprajzi adatok is szólnak erről, népmeséink is őrzik a hosszabb távú szoptatás emlékét (pl. tejfog, Fehérlófia) Ne rémüljünk meg ettől! Nem fog minden igény szerint szoptatott csecsemő iskolába indulásig szopni. A WHO ajánlása szerint a babát fél éves koráig szoptassuk kizárólagosan, majd jó, ha a szoptatás két éves koráig folytatódik, vagy azon túl, ameddig az a mamának és a gyermeknek is kölcsönösen megfelelő.

Posted on

A mozgásfejlődés és a szoptatás kapcsolata

Az újszülött kisbaba izomzata egészséges baba esetén alkalmas arra, hogy fejét megemelje, rövid idegig megtartsa, hason fekve oldalra fordítsa, azonban stabil gerincgörbületei még nincsenek. Szopásigénye nagy, jellegzetes reflexeket mutat, (pl szopó-kereső reflex), amik révén nyakának izomzata megerősödik. 24 óra alatt legalább 8-12-szer szokott szopni. A szoptatások nem egyenletesen oszlanak el, általában reggel ritkábban, este felé gyakrabban kérnek mellet a babák. Egy-egy szoptatás akár másfél óráig is eltarthat, ugyanis a babák aktív szopás (szív-nyel) után hosszasan tudnak komfortszopni, majd kis bóbiskolás után újra aktívan szopnak, majd ezt ismét bóbiskolás követi. Bőrkontaktusban a babák jól ébreszthetőek, ám alvásuk nyugodt, korai éhségjeleiket az anya könnyebben észleli. A baba által szabályozott szoptatási szituációk elől hordozás esetén is jól megvalósíthatók.
A baba fiziológiás testtartása eleinte a teljes kifózis, így ebben az életszakaszban olyan hordozási módot érdemes választani, ha egyéb körülmények miatt másra nincs szükség, ami ezt a pozíciót támogatja.

A baba izomtónusa körülbelül két hónapos korára stabilizálódik, valamint ezen időszakban a látás fejlődése miatt a nappali ébren és nézelődéssel töltött idő is megnő. Megjelenik a szociális mosoly is.
Három hónapos korra a babára nézve háton fekve a szimmetria dominál, a végtagok helyzete és a törzs szimmetrikus. (Hubikné Klein 2013) Hason fekve a szimmetrikus alkartámasz a jellemző, ilyen korra alakul ki a stabil nyaki homorulat. Ez azt is jelenti, hogy a fejét a vállától függetlenül is képes fordítani és ülésbe húzásnál fejét megemeli, nem ejti hátra. Mindezek miatt 3-4 hónapos korra a szopási idő lerövidül, a baba számára kitárul a világ és előfordulhat, hogy nappal egyszerűen nem ér rá szopizni. Ezt ellensúlyozandó előfordul, hogy gyakrabban kér mellet, de vannak babák, akik éjszaka pótolják a nappal kimaradt szoptatásokat.
4-5 hónapos korban beindulnak a nagymozgások, ekkor már a baba hason fekvésben könyökét nyújtva, nyitott tenyéren támaszkodik mellkasát is megemelve, hátáról oldalára fordul mindkét irányba, majd 6-7 hónapos korára mozgása kezd összerendeződni, fordul hátról hasra és hasról hátra is mindkét irányban, hason próbál kúszni. Erre az időszakra tehető az első szeparációs szorongás, amikor a testkontaktus fenntartásának és a szoptatási élethelyzetnek nagy jelentősége van.
8-9 hónapos korára a sok mozgás hatására megerősödik annyira, hogy 10 hónapos kora körül önállóan ül és mászik, kialakul és stabilizálódik a háti domborulat. Ez azt jelenti, hogy maga is meg tudja tartani ezt a pozíciót az ehhez használatos izom-és csontrendszeri elemek túlterhelése nélkül.
Erre az időszakra jellemző, hogy a baba a fogzási fájdalmi és a nagymozgásokkal járó idegrendszeri változások miatt gyakori éjszakai ébredésekkel és gyakori szopásokkal reagál. Mivel a babák mérete ekkor már elég nagy és súlyuk is jelentős, legkésőbb ilyenkor szokták az édesanyák a háton történő hordozási formákat bevezetni és jóval gyakrabban választanak a szövött kendőtől eltérő hordozóeszközöket.
11-12 hónapos korban a felállás, kapaszkodással oldalazva lépegetés, majd 12-18 hónapos korban az önálló járás kialakulásával párhuzamosan kialakul és stabilizálódik az ágyéki homorulat. Ilyenkor már tekintettel arra, hogy a hosszanti hátizmok és úgy általában a core-izomzat már elegendően megerősödött, nagyobb a választék a mozgásfejlődésnek megfelelő eszközök közti válogatásra.
A totyogók szopási viselkedése már nagyon nagy egyéni különbségeket mutat, azonban ebben az életkorban is nagy a jelentősége mind az éjszakai szoptatásnak, mind a test– és bőrkontaktus idegrendszert harmonizáló hatásának, ami a szoptatós élethelyzetben nagy segítséget nyújthat az egész család számára.

Posted on

Hol szüljek?

Mindenütt jó, de legjobb… biztonságban.
Van, akinek a kórházi környezet, van akinek a saját otthona adja meg azt a biztonságérzetet, ami a problémamentes szülés elengedhetetlen feltétele.
Mára már rendelkezésünkre állnak azok az adatok, ami alapján nyugodt szívvel kimondhatjuk, hogy alacsony kockázatú várandósságoknál az otthonszülés éppoly biztonságos, mint a kórházi környezetben történő szülés, sőt, vannak olyan jótékony tulajdonságai, amit egy kórházi környezet, legyen bármilyen felkészült és magas színvonalú, nem képes megadni. Ilyen például az a jelenség, hogy az újszülött a család saját flórájával találkozik világra jövetelekor először, nem pedig a sok fertőtlenítés és a nagy forgalom miatt speciálisnak tekinthető kórházi flórával. Ma már hazánkban is legálisan választható opció az otthonszülés, ugyan az ország bába-ellátottsága (bába=önállóan dolgozó, magasan képzett szülészeti szakember, egészségügyi szolgáltató) sajnos alacsonyabb a szükségesnél, és az állam nem támogatja az otthonszülést a társadalombiztosítás keretein belül.

Mi van azonban abban az esetben, ha a család nem az otthonszülést választja, mégsem szeretne az anya a kisbabával hosszabb időt a kórházban eltölteni?
Ilyen esetben jelenthet megoldást az ambuláns szülés.
Ez azt a gyakorlatot jelenti, miszerint a vajúdó asszony bemegy a kórházba, megszüli a kisbabáját, majd egy megfigyelési idő után, amikor a jelen lévő szakemberek az erre az időszakra vonatkozó vizsgálatokat elvégezték, a kisbabával otthonába távozik.

Mire van szükség ehhez a megoldáshoz?
A legfontosabb és elengedhetetlen feltétele az ambuláns szülésnek egy egészséges, jó állapotban lévő baba-mama páros. Ezen túl szükséges egy lelkiismeretes és támogató orvosi háttérre – akik a baba és az anya vizsgálatait maximális odafigyelés mellett el tudják végezni és ki tudják állítani a kórházi zárójelentést.

Ami jelenleg sajnos nehezíti az ambuláns szülés helyzetét, az az, hogy a kórházak számára az ambuláns szülés finanszírozásának kérdése nem megoldott, mert csak 72 óra után kapják meg a finanszírozást, tehát ha az édesanya és a kisbaba ennél az időnél hamarabb távozik otthonába, a kórház nem kap a szülés után semmit. Ez amiatt nagyon súlyos probléma, mert a szüléshez, de egyáltalán egy egészségügyi intézmény működtetéséhet igen komoly költségvetés szükséges.
Jelenleg függőben van egy olyan elképzelés, miszerint 24 órával a szülés után hazabocsátják a nőket, akik egészséges 2499 gramm feletti születési testtömegű újszülötteket hoztak a világra, ha a szülés a 37. és a 41. terhességi hét között történt. Feltétel még mások mellett, hogy a terhesség problémamentes, az újszülött pedig spontán jöjjön a világra, és jó állapotban legyen.
Pillanatnyilag sajnos az idevonatkozó rendelettel kapcsolatosan nem történt előrelépés. (A forrás az ENSZ Alapvető Jogok biztosának jelentése az AJB-605/2019. számú ügyben (előzmény: AJB-1276/2018, AJB-476/2017.)

Posted on

A hozzátáplálás

A hozzátáplálás kezdeti kihívásaival minden baba-mama páros szembesül egyszer.

A baba életének első hat hónapjában, mikor még a babát kizárólagosan szoptatjuk, minden rendkívül egyszerű. A baba cicit kér: kap és hamarosan elégedett szuszogás hallatszik. Mikor azonban eléri a bűvös fél éves kort, hirtelen szembesülünk a hozzátáplálás kérdésével. Mit adjuk? Mikor? Mennyit? Rengeteg információ, tanács, lehetőleg mind ellentmondó… És a babák egy része el sem fogadja, bármivel kínálják is.

A baba ízérzékelése már az édesanyja méhében működni kezd: ezáltal a baba pontosan ismeri azoknak az ételeknek az ízét, amiket az édesanya a várandóssága alatt fogyasztott. A szülés után a szoptatás során tovább ismerkedik a baba az ízekkel, édesanyja teje ugyanis tartalmazza azon ételek ízanyagait is, melyeket elfogyasztott. Mikor hat hónapos kor körül a magzati korból hozott vasraktárak kiürülnek, a legtöbb baba éretté válik az anyatej mellett a hozzátáplálás megkezdésére. Ennek a következő jelei vannak: eltűnik a baba nyelvkilökő reflexe – nem tol ki mindent automatikusan a szájából, képes ülni, ujjaival felcsippenteni apró dolgokat és azokat a szájukhoz vinni, és lassan megjelenhetnek az első fogacskák.

A szilárd ételt szoptatás után kínáljuk kiegészítésként. Igény szerint szoptatott babák esetén ez az időpont ugyan elég nehezen meghatározható, így sokak számára az a megoldás válik be, hogy a családi étkezésekhez kapcsolódva kínálják meg a babát az első falatokkal. A szoptatások száma ideális esetben nem csökken, egy éves korukban a babák fő tápláléka (a bevitt táplálék két harmada) még mindig az anyatej.

A BLW (Baby Lead Weaning) módszer lényege, hogy nem pépesített ételekkel kezdjük meg a hozzátáplálást, hanem szilárd, megfogható és megcsócsálható ételdarabkákkal, így a baba maga szabályozhatja, miből mennyit szeretne enni. A módszer hatalmas előnye, hogy így a hozzátáplálás valóban az anyatej kiegészítője, nem pedig kiváltója lesz az első időkben, így a baba átállása az anyatejről a családi ételekre fokozatosabb lesz.

A BLW módszert azonban nem minden baba szereti, éppen úgy, mint ahogy más gyermekek a pépesített eledelt utasítják el. Érdemes kísérletezni, hogy saját kisbabánk mit szeret. Nagyon fontos biztonsági szabály viszont itt is betartandó: nem szabad a babát egyedül hagyni kóstolgatás közben.

A hozzátáplálás során az, hogy mit és milyen sorrendben adunk a babának, erősen kultúra függő. Amit érdemes figyelembe venni, hogy egyszerre csak egyféle újdonságot adjunk a babának, figyeljük, hogyan reagál rá és erős allergénekkel, ha a családban vannak allergiás megbetegedések az allergént érdemes a szoptatás alatt bevezetni az anyatej protektív jellegének kihasználása miatt.