Cikkek

Posted on

Átalussza már az éjszakát?

“Átalussza már az éjszakát? Az enyém két hónapos kora óta átalussza.” Elhangozhat ez a pár mondat akár nagycsaládi körben, játszótéren és bizony az ember hajlamos ilyenkor a sokszor ébredő babájával a karjában azt gondolni, hogy ő tolhatott el valamit.

Nos, megsúgom, a legtöbb gyerek a játszótéren aludja át egyedül az éjszakát. Esetleg idősebb rokonok jelenlétében, de éjjel, otthon lényegesen ritkább az éjszakát átalvó gyerek jelensége, mint gondolnánk.

Mikor az emberi faj kialakult, a magárahagyottság, a hosszabb időben való távollét a szülőktől/ gondozó személytől maga volt egy kisbaba számára a halálos ítélet. Az a csecsemő, aki nem jelezte a szüleinek elég határozottan a szükségleteit, nem bizonyult életképesnek és elpusztult. Később, a gyermek fejlődésével vannak ébredősebb és kevésbé ébredős időszakok. Ébredősek, mikor a baba mozgásfejlődése intenzívebbé válik, ha fogzik, ha beteg, ha a családban valami változás történik, és ugyanúgy zaklatottabbak az éjszakák, ha valamiért a nappalok is zaklatottabbak. És akkor az egyéni temperamentumbeli különbségeket nem is említettem. Azt is fontos tudni, hogy az újszülöttek alvásciklusa körülbelül fele olyan hosszú, mint egy felnőtté, ami megint komoly kihívást jelenthet a szülőknek.

Ha ezzel a szemmel nézzük éjszakánként időről időre felébredő kisbabánk alvási szokásait, érthetővé és elfogadhatóvá válik az éjszakai ügyelet. Igen ám, de ez nem teszi kevésbé fárasztóvá. Mi az, amit szülőként a saját jólétünkért tehetünk úgy, hogy közben gyermekünk is a lehető legjobb gondoskodást kapja tőlünk éjjel-nappal?

– pihenjünk amennyit csak lehet: ha a baba elaludt, ne a háztartásnak essünk neki, próbáljunk mi is aludni, szervezzünk ki a feladatokból amennyit csak lehet

– szoptassunk igény szerint: ha a baba igényeire pontosan és azonnal reagálunk, kevesebb stressz éri mind őt, mind minket, ami nem csupán a tejtermelésnek és a szülői kompetenciaérzetnek, de az alvásnak is jót tesz

– hordozzuk a babát – a testközelben, a kendő ölelő melegében mozgás közben a babák jelentős része remekül tud aludni nappal is – ez segíthet minket a mindennapi teendők elvégzésében, a közlekedésben, lehetőséget biztosít egy kis kimozdulásra

– ha a biztonságos együttalvás feltételei adottak, és saját előzetes elképzeléseink is engedik, aludjunk együtt a babával. Így nem csak összehangolódik az anya és a baba alvásciklusa, de a testközelség miatt az éjszakai szoptatások is könnyebben kezelhetővé válnak: nem kell az addigra már síró babát teljesen felébredve megnyugtatni, álomba szoptatni, megvárni, ébren! hogy a pici elég mélyen aludjon, hogy le lehessen tenni a kiságyba, majd visszatérni elaludni. Együttalvás esetén a baba első jelzéseire közel lehet őt húzni magunkhoz, ahol félálomban meg lehet szoptatni, és aludni vele tovább.

– érdemes elsajátítani valamilyen relaxációs módszert, amivel a mindennapok stressz-szintjét kezelhetőbbé tehetjük.

Mivel a picik éretlen idegrendszere még nem képes magától alvásra alkalmassá csillapodni, így nagyon fontos, hogy segítsük elalvásukat. Legtöbbször szoptatás közben maguktól elalszanak – ennek élettani hátterét ismerjük, teljesen normális jelenség! – használjuk ki ezt a lehetőséget és ne hallgassunk azokra, akik óva intenek a szoptatással való altatástól. (Nem kell a babákat megtanítani aludni, nem is lehet – az alvástréningekkel maximum a szükségleteik jelzéséről lehet leszoktatni őket, ami viszont többet árt, mint használ, hiszen az elválás stressze a magárahagyottság reménytelenségével párosul) A fények tompításával, rituálék bevezetésével sok sok türelemmel előbb-utóbb minden álmos babát el lehet altatni.

Posted on

Mi történik egy kisbabával a születésekor?

A magzat az anyaméhben egészséges várandósság esetén optimális körülményeket tapasztal. A hőmérséklet optimális és állandó, a szaturáció és a tápanyag ellátottság szintén. A hangok, amelyek a babát a méhen belül érik vagy ritmikusak és állandóaknak tekinthetőek – anyai szívhang, légzés, bélmozgás hangjai, vagy az anya teste által tompítottak: az anyai beszéd, és a külvilág zajai. A születést követően a csecsemő számára hatalmas változások következnek be. A tüdő vérkör bekapcsolásával a teljes keringési rendszer megváltozik a magzati állapotokhoz képest, a hőmérsékleti viszonyok ridegebbé válnak, a fény drámaian felerősödik és a szagok is eltérnek a méhen belüliektől.
Mivel manapság a szülés a legtöbb esetben kórházi körülmények között zajlik, így az adott kórház ellátási protokollja tovább nehezítheti a csecsemő korai adaptációját. A szülést követően nagyon gyakori a baba szeparációja. Általában a kórházi ellátás része a születést követően az azonnali vizsgálat, a baba fürdetése és felöltöztetése. Ezzel szemben a biológiai norma a korai bőr-bőr kontaktus, ahol a baba születését követően azonnal az anya meztelen mellkasára kerül. Niels Bergman és munkatársai a korai bőrkontaktus illetve a késleltetett korai bőrkontaktus hatását nagy esetszámú kutatás keretében vizsgálták (Moore 2016) és azt tapasztalták, hogy a bőrkontaktust átélt anyák átlagosan 60 nappal tovább szoptatták gyermekeiket, mint azok az édesanyák, akik nem részesültek bőrkontaktusban a kisbabájukkal. Az adott vizsgálatnál azonban nem derült ki, hogy a korai közvetlen, illetve a késleltetett bőrkontaktusnak milyen mértékben különbözik a hatása a szoptatás várható hosszára és minőségére.
Hofer kísérletei is az újszülöttek szeparációjának hatását vizsgálták egér kísérleti rendszeren. A tapasztalatai azt mutatják, hogy a szeparáció hatása az újszülött általános homeosztázisára hatással van. A baba a szeparáció hatására a regulációjának jelentős részét elveszíti, ami egyfajta krízist jelent az agy és a teljes szervezet számára és magas kortizol felszabadulást eredményez. A kortizol hatására helyre áll a szívritmus, a légzés, azonban az agy továbbra is stresszelt állapotban marad, ami epigenetikai változásokhoz is vezet, melyek transzgenerációs hatásokkal is rendelkeznek. (Hofer, 2006)

Posted on

Babát várunk. Cirminek mennie kell. Kell?

A macska és a tehesség összeférhetetlenségének a gondolata a toxoplazmózis miatt terjedt el, ami veleszületett formájában egy idegrendszert is érintő betegség.
A fertőzés kórokozója a Toxoplasma gondii nevű egysejtű, melynek ivaros alakja a macskák szervezetében alakul ki és azok ürülékével kerülnek a szabadba az un. oociszták, melyek a fertőzést okozzák.
Ez azonban nem azt jelenti, hogy amennyiben macskája van az embernek, a várandósság tervezésekor már meg kell szabadulni az állattól.
Egyrészt amiatt, mert a toxoplazma fertőzést el lehet kapni nyers hústól (pl. tatárbifsztek fogyasztása vagy nem kellő mértékben hőkezelt húsok fogyasztása révén), rosszul megmosott gyümölcstől-zöldségtől, de akár a játszótéri homokozóban is – így az emberek – macskatartási hajlamuktól teljesen függetlenül mire felnőnek legtöbben átesnek a fertőzésen – egészséges emberek akár tünetmentesen is áteshetnek rajta.
Másrészt mert a macskák legtöbbje már kölyökkorban átesik a fertőzésen és a fertőzött, beteg állat nagyjából 10 napig üríti a kórokozót. Rendszerint a későbbiekben, még újabb fertőzéskor sem fogja SOHA üríteni ismét a kórokozókat, tehát fertőződhet ismét, fertőzött is maradhat, de üríteni csak ezen az egy-két héten képes, így annak az esélye, hogy pont a várandósság alatt fertőződik meg először az állat, minimális.

Mit tehetünk, hogy elkerüljük a fertőzést illetve a betegséget a várandósság alatt?

Amennyiben egy anya még nem esett át a fertőzésen, úgy célszerű minden megfázás szerű megbetegedéskor gondolni a toxoplasmosis lehetőségére is, és vizsgálni azt, valamint legalább kéthavonta célszerű vérvétellel meggyőződni, hogy történt-e friss fertőzés. Maga a vizsgálat a TB által finanszírozott, azonban nem csináltatják meg automatikusan, jelezni kell az orvos felé, hogy kertészkedni szokott/macskát tart az ember. Amennyiben fertőzés igazolódik, az orvos felírja a megfelelő terápiát.
Otthon, lakásban tartott cicák esetén az alomcserét érdemes nem a várandós asszonynak, hanem a család többi tagjának végezni. Ha nem tartunk macskát, akkor a zöldségek alapos megtisztításával és a nyers húsételek elkerülésével, külön vágódeszka használatával a húsok és a zöldségek számára, valamint fontos, hogy a kertészkedést lehetőleg kesztyűben végezzük, és utána alapos kézmosás is javasolt.
Gyerekeknél fontos a homokozók lehetőség szerinti lefedése is. A családi macska lehetőleg ne kapjon nyers húst, ne vadásszon (legalábbis a terhesség ideje alatt – ez kinti-benti illetve kinti macskatartás esetén nehezebben megoldható, de a macska átmeneti bent tartásával kivitelezhető lehet), valamint nagyon alapos kézmosások beiktatásával tehetünk a toxoplazmózis veszélyének minimalizálásáért.

Posted on

A Fehérló fiai – totyogók szoptatása

“Jár, foga van, beszél. Minek annak a gyereknek anyatej, most már egyen valami rendes ennivalót, amúgy sincs abban a tejben semmi!”
Gyakran érik hasonló kritikák a totyogót szoptató anyákat.
Tény, hogy az egy éven túli szoptatás Magyarországon a múlt évszázadban rendkívül ritka volt és az akkor felnövekedett generációk alig láthattak szoptatott totyogót, azonban a biológiai norma, az ember természetes működésében nem csak az egy éven túli, de a két éven túli szoptatás is benne van.
Azoknál a természeti népeknél, ahol a kultúra szerves része a gyerekek igény szerinti szoptatása, két testvér közt a korkülönbség 3-4 év körül van. Ez nem véletlen, hiszen a szoptatás első fél évében, ha a baba igény szerint kizárólagosan szopik, és két szoptatás közt nem telik el több, mint 6 óra, gyakorlatilag 99%-os hatékonyságú fogamzásgátlást biztosít, és vannak édesanyák, akiknek a ciklusa csak több hónappal, hosszú szoptatás esetén akár több, mint egy évvel tér vissza. Azokban a kultúrákban tehát ahol a babák szoptatása egy éves kor fölött elfogadott, az anyai termékenység visszaállása a szülés után később várható, mint ahol a gyakori szoptatással elérhető hormon – állapot a baba korai elválasztása miatt nem áll fenn.
Korábban írtam róla, hogy az emberre jellemző biológiai norma szerint (a természeti népeknél végzett vizsgálatok és a többi főemlős szoptatási jellegzetességei alapján) két és fél-hét éves kor között következik be az elválasztódás. Néprajzi adatok is szólnak erről, népmeséink is őrzik a hosszabb távú szoptatás emlékét (pl. tejfog, Fehérlófia) A WHO ajánlása szerint a babát fél éves koráig szoptassuk kizárólagosan, majd jó, ha a szoptatás két éves koráig folytatódik, vagy azon túl, ameddig az a mamának és a gyermeknek is kölcsönösen megfelelő.
Az anya szemszögéből vizsgálva a hosszabb szoptatás nagyobb eséllyel eredményez tehát nagyobb korkülönbséget a testvérek között, ami azt is jelenti, hogy a szülést követő regenerációs folyamatokra több idő van, így a következő várandósság megterhelő hatása csökkenhet. A baba szempontjából egyrészt a tej speciális összetétele révén mind az idegrendszeri fejlődés, mind a baba/totyogó immunrendszere részesül az anyatej áldásos hatásaiból, mind a szoptatós élethelyzetből adódó kommunikációs helyzetek segítik a ráhangolódást és a kötődést – akár később is, amikor nagyobb testvérré válik.

Posted on

Segítség! Beteg a kisbabám!

Kisgyerekes szülőként elkerülhetetlen, hogy időről időre ápolási feladatokkal szembesüljünk.
Az igény szerint szoptatott csecsemők esetében szerencsések vagyunk, mert a gyermekorvos által felírt terápia mellett “csak” rengeteg testkontaktusra és szoptatásra van szükség és a betegség ahogy jött, úgy ment is.

Hogy néz ki ez a “csak” a gyakorlatban?

Egy náthás kisbaba, mivel a babák orrlégzők (azért olyan turcsi egy pici újszülött orra, hogy szopizás közben orron át tudjanak lélegezni) gyakran elutasíthatja a szopást és azokat a szituációkat, amikor vízszintesbe kell kerüljön. Mit tehet ilyenkor az ember lánya?

Az egyik dolog az alapos orrhigiéné. Az orrocskában lévő váladék fellazítása fiziológiás sóoldattal, vagy lefejt anyatejjel, majd egy orrszívás, ha lehet porszívós orrszívóval. Ha az orvos orrcseppet rendelt el, ez az ideális alkalom a csepegtetésre, majd a még frissen szívott orrocskájú babát azonnal cicivel kínálni.

A másik dolog, az a baba pozicionálása a szoptatáskor- mivel a fekvő pozíciók gyakran nem komfortosak, ilyenkor a nyugágy pozíciót, illetve az ölben ülős pozíciókat preferáljuk, amiknél a baba függőleges pozícióban helyezkedik el. Ez nem csak a légzés könnyítése szempontjából előnyös, hanem amiatt is, mert ha a füle is érintett a betegségben, ezáltal a fájdalommal járó nyomásfokozódás is elkerülhető.

A lázas baba szoptatása különösen fontos és sok élettani előnnyel jár. Egyrészt a szoptatásnak hőmérsékletreguláló hatása van, másrészt a szoptatással járó testkontaktus remek módja a betegséggel járó stressz csökkentésben mind a baba, mind a mama részéről.

A kép forrása: briankreydatus.com

Posted on

A várandósság

A várandósság komoly változásokkal jár az anya szervezete számára.

Az nem kérdés, hogy a méhünkben egy magzat fejlődik és ehhez az egész testünk alkalmazkodik. Az anya melle megnő és felkészül a tejtermelésre, a méh vérellátása fokozódik. A méhlepényen keresztül tápláljuk a növekedő kisbabát, miközben az ő növekedésével párhuzamosan az anyai szervek egyre szűkebb helyen kell ellássák a feladatukat. A várandósság vége felé a legtöbb kismama nehezebben veszi a levegőt, sokan úgy érzik, mindenüket kitölti a pocak és a kisbaba.
Az édesanya törzsének izomzata jelentős változásokon megy keresztül mind a várandósság során, mind pedig a szülést követően. Az ágyéki homorulat fokozódása a várandósság előrehaladtával némiképp tehermentesíti a medencealapi izmokat, azonban a várandósság folyamán létrejövő súlygyarapodás jelentős része az anya gátizomzatára terhelődik és csak kis részben terhelődik a szeméremcsontra. A medenceöv ízületei is felkészülnek a közelgő szülésre, a várandósság alatti fokozott relaxin termelésnek köszönhetően a sacroileacaris (a gerincet a két oldalán a medenceövhöz kötő) ízület és a szeméremízület is részlegesen flexibilisebbé válik. A hasfal nyúlása nem csupán az izomzatot, hanem a kötőszöveteket is éri, így a várandósság végére a rectus diastasis fiziológiásan is létre jön.
Az anya testtartása jellegzetessé válik, ezáltal mozgáskor a végtagokra gyakorolt terhelés is megváltozik. Jellemző, hogy a várandósság végére az anya lábboltozatai is ellaposodnak, jellemzően a relaxin hatása és a fokozott terhelés miatt lúdtalp alakulhat ki.
A szülést követően ezek a változások fokozatosan korrigálódnak, azonban nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy a nuklearizált családokban, különösen a többedik gyermeküket frissen szült gyermekágyasok jelentős részének nincsen módja a szülést követő regenerációs időszakot az újszülöttel bőrkontaktusban a gyermekágyban tölteni. A szülést követő azonnali babahordozás jelentős terhelést jelent az anyai szervezetre, ezért ezt a legritkább esetben ajánljuk. Azokat az élethelyzeteket, melyben az anya a test/bőrkontaktusban rákötött újszülöttel hátradőlve/félig fekvő pozícióban pihen, ilyen szempontból nem tekintem babahordozási szituációnak.

Mit tehetünk azért, hogy a várandósság során, majd a szülést követően ne alakuljon ki olyan eltérés, ami izületi fájdalmakhoz vezet?

Az első, hogy várandósan is maradjunk mozgásban. A mozgás és az egészséges, erős izomzat elengedhetetlen kelléke nem csak a könnyű szülésnek, de a gyors regenerációnak is.
A második: a gyermekágyi időszakban minél több pihenés, lehetőleg fekve, összebújva a picivel. Nem csak a méhlepény helyének a begyógyulása és a női szervek regenerációja érdekében, de amiatt is, hogy ne terheljük túl az amúgy is laza ízületeinket.
A harmadik: a mozgás fokozatos, óvatos visszavezetése mindennapjainkba. Gátizomtornával stabilizálhatjuk a medenceövet, aminek a stabilitása elengedhetetlen komponense a későbbi kényszertartások miatti derékfájás elkerülésének.

Posted on

Anyaaaaaaa! A helyemen ül!!!!

Nemrég láttam egy ábrát, amin felül egy totyogó ölelt egy kisbabát, és alatta a másik ábrán két pankrátor gyömöszölte egymást. A felirat is komoly kontrasztról tanúskodott az elképzelt többgyerekes lét és a valós között.

Nos, nem tagadhatom, hogy bizony a testvérek nem csak szép és meghitt pillanatokat élnek meg egymással, hanem civakodás, hangoskodás is része a mindennapjaiknak. Általában olyan dolgokon szokott vita kialakulni, amikre felnőtt fejjel nem is gondolnánk.

A testvérek cívódásainak evolúciós háttere is van: egyrészt a testvérek között biztonságos közegben lehet megtanulni a konfliktuskezelést (és olykor a konfliktusok kirobbantását is) – gondoljunk csak a vadonban élő állatok kölykeire, az egymást pofozgató macskakölykökre, vagy az egymás fülét húzgáló kiskutyákra, másrészt az erőforrások elosztásakor a legélelmesebb és leghatékonyabb stratégiát folytató testvér részesül először a javakban.
Mik lehetnek ezek a javak egy jóléti körülmények közt élő családban?

Nos, első sorban a figyelem.

Ha a gyerekek veszekednek, nyűgösek, akkor gyakran ez azt jelzi, hogy nem érzik jól magukat. Ha a fizikai diszkomfortot, mint lehetőséget kizártuk (jóllakott, ivott eleget, kipihent, nem kell pisilni-kakilni, nem fázik, nincs melege és nem is túl fáradt) akkor bizony a lelki eredetű kényelmetlenségekre is gondolhatunk. Akár egy korábbi csalódás miatt (feldőlt a kockatorony) , akár egy számára még megoldhatatlan feladat miatt (egyedül akarta felhúzni a zokniját és csak a felét sikerült), vagy csupán amiatt, mert egy neki fontos dolgon osztoznia kell (pont az a piros legókocka kellett volna mindegyik mű tökéletes megvalósulásához, de az is elég lehet, hogy a mama a másikukra mosolygott előbb) elveszítette a kapcsolódását a számára fontos, jelen lévő személyek valamelyikével.

Az egészen picik sírással jeleznek felénk, a picit nagyobbacskák pedig a sírás mellett egyéb, gyakran látványosabb jelzéseket bevetnek, beleértve a duzzogást, morgást, kiabálást, civakodást, csapkodást is.

És akkor el is érkeztünk oda, hogy mi lehet segítségünkre az ilyen helyzetekben.

Tökéletes és univerzális válasz sajnos nincs. Ami azonban a legtöbb esetben bejön, az a kapcsolódás állapotának a visszaállítása és a humor. Ha a civakodókat ki tudjuk zökkenteni abból az állapotból, mikor már csak az ősibb agyterületeik működése dominál, és támogatni tudjuk őket abban, hogy bekapcsoljanak a komplexebb gondolkodásra alkalmas funkciók, akkor nyert ügyünk van. A türelem, a gyerekek érzéseinek elfogadása amellett, hogy a nem megfelelő viselkedést leállítjuk (Amit csináltál, az rossz, de nagyon szeretlek és elmondhatod, mi bánt, itt vagyok és ha szeretnéd, segítek neked) biztosítja a picit afelől, hogy őt akkor is elfogadjuk, ha rosszul érzi magát, ha hibázik, és ezzel jelentősen megtámogatjuk azt, hogy a gyerek egészséges önbizalommal nőjön fel. Ha a versengős helyzeteknek keretet biztosítunk (pl. zoknigombóc-csata, ahol jól megdobálhatjuk egymást a frissen párosított zoknikkal – nagycsaládok és százlábúak ilyenkor több munícióra számíthatnak), akkor ezzel lehetőséget tudunk adni a feszültségek levezetésére és a kapcsolódás helyreállítására is – egymás közt is, velünk is.

Posted on

Pár gondolat az elválasztásról és az elválasztódásról

A babás időszaknak éppúgy bevezetése, közepe és befejezése van, mint egy jó novellának. Bevezetés a várandósság alatt, és befejezése a baba/totyogó/ kisgyerek cicitől való búcsúja körül van a biológiai programunk szerint.

Antropológiai markerek alapján a természetes elválasztódás valamikor két és fél és 7 éves kor közé esik. A fogváltás, a tej lebontásáért felelős enzimrendszer leépülése mind azt bizonyítja, hogy a gyerek elválasztódása eddigre megtörténik, általában 3,5 és 4 éves kor között. Ha egy baba elutasítja a mellet, 2 éves kor alatt általában szopási sztrájkról beszélünk.

Elválasztódás során a kicsi határozza meg annak tempóját, ami azt eredményezi, hogy a szoptatás egy idő után úgy ér véget, hogy gyakran az ember nem is tudja, mikor szopott a baba utoljára.

Egy olyan kultúrában azonban, ahol a kisbabás időszak szimbólumaként a cumi és a cumisüveg terjedt el, ahol az alap egészségügyi ellátás nem szoptatásbarát és ahol a mellek elsődleges funkciójaként annak szexuális jellegére gondolunk, nem pedig az utód táplálására kitalált szervre, ez az időszak a biológiai normához képest nagyon lerövidült. Ez nem újdonság, és nem a 20-21 századok jellemzője, a történelemben mindig voltak szoptatós és nem szoptatós időszakok. Ezt nem csupán a korabeli leírások, hanem a csecsemő és gyermekhalandósági adatok is alátámasztják: ha az anya nem vagy csak keveset szoptatott, termékenysége hamar helyreállt és már a következő babáját várta. Ilyenkor sok kisbaba született és csak kevesen érték meg a felnőttkort.

Miért írtam le mindezt?

A kulturális környezet nagyon erősen befolyásolja önnön hozzáállásunkat a magához a szoptatáshoz, illetve annak hosszához. Ha egy anya a biológiai norma szerint kíván gondoskodni a kisbabájáról, akkor már elérhető hozzá minden olyan tudományos eredmény, amivel alá tudja támasztani a döntését. Ha azonban nem akarja valamiért megvárni a természetes elválasztódás időszakát, akkor tájékozott döntése alapján el tudja választani a babát. Ilyenkor a baba-mama kapcsolat megőrzése érdekében nagyon fontos, hogy mindig őszintén kommunikáljunk a kicsivel és számítsunk az ő részéről ellenállásra. Azok a gyakran elhangzó praktikák, miszerint kenjük be citrommal a mellet vagy csípős paprikával, nem csak azért károsak, mert önmagában is traumatikussá teszi a kicsi számára az elválasztást, hanem azért, mert az addig vigasztaló, biztos kapcsolódást egy rossz élménnyel köti össze.

Az elválasztást is érdemes fokozatosan csinálni, annak a szopinak az elhagyásával, amihez a baba a legkevésbé ragaszkodik. Érdemes ilyenkor elkerülni azokat a helyzeteket, amikor a baba kedvet kapna a szopizáshoz: nem érdemes pici szopizós babához menni ilyenkor látogatóba menni hosszabb időre, vagy ha mégis így teszünk, akkor számolnunk kell az utód feltámadó érdeklődésének következményeivel.
Az elválasztásba akkor érdemes belekezdenünk, ha az elhatározásunk ez irányban megingathatatlan és végleges. Sok sok testkontaktussal, szeretgetéssel, mesével, a pici érzelmeinek elfogadásával, no meg némi kitartással a kapcsolat sérülése nélkül el lehet választani a babát.

(A képen látható kisplasztika Benkő Cs Gyula alkotása)

Posted on

A tejtermelés

A tejtermelés optimális esetben pont úgy működik, ahogy azt a kisbaba igényli. Mi a titka ennek?
A szülést követően, mikor a méhlepény már elhagyta az anya méhét, a tejtermelés felszabadul a gátlás alól, amit a méhlepény hormonjai okoztak, és megtörténik a tejbelövellés. Minél többet van egy újszülött kisbaba mellen a születését követően, annál több előtejhez jut, annál erősebb immunrendszerrel kezdi a méhen kívüli életét és annál több üzenetet küld az anyai szervezetnek, hogy itt vagyok, sok tejecskét kérek, hogy megfelelően tudjak fejlődni. És az anya szervezetének a reakcióképessége megnő. Néhány nap múlva az anyai hormonok tejtermelés szabályozó hatása háttérbe kerül és a baba kezébe – szájába kerül az irányítás. A mell ürülése határozza meg a termelés sebességét. Picit olyan ez, mint egy víztakarékos vizes tartály: ha mindig kiürítjük, mielőtt feltelne, akkor folyamatos a folyadék áramlása és rengeteg víz el tud folyni, ha viszont megvárjuk, hogy megteljen, akkor a víz folyása megáll és a következő ürülésig nem történik semmi. Az anyai mellben a “tele vagyok, ne termelj többet” üzenetet a megtelt tejcsatornák közvetítik az agy felé egy fehérje révén, ami ha a mell kiürül, eltűnik a szervezetből és újra beindul a tejtermelés.
Miért érdekes mindez?
Minden anya, minden mell más. Az, hogy mennyi tejet tud az anya melle feszülés, túltelítődés nélkül eltárolni, nagy egyéni különbséget mutathat, emiatt és a babák egyéni adottságai miatt nem mondhatjuk meg előre, mennyi időnként kell ahhoz szoptatni, hogy elég legyen a baba számára a tej. Senki sem tudja megmondani a babán kívül, mikor lakott jól és mikor fog megéhezni újra. Bízzunk a babában, egy egészséges, hatékonyan szopni képes kisbaba pontosan be fogja tudni állítani az édesanyja tejtermelését, ha valóban korlátozások nélkül, igény szerint szoptatjuk.

Posted on

Várandósság és normatív krízis

Várandósság, szülés, gyermekágy és veszteség. Meghökkentő párosítása néhány olyan kifejezésnek, mely alapján először szinte mindenki a kisbaba elvesztésére gondol.

Most azonban nem erre gondolok.

Minden várandósság, minden baba születése felforgatja a korábbi rendet, a korábbi rendszert – és bizony elveszítjük korábbi életünk.
Az addig sikeres és idejét önállóan beosztó nő idejével a pici érkeztével már nem csak maga rendelkezik, a test alakja erősen megváltozik, a partner, a szerelmes apává érik és ez csak egy-két dolog azok közül a dolgok közül, amik örökre megváltoznak.
Ez a változás nem könnyű.
Ez a változás veszteségek láncolata.
Ez a változás ajándék.
Ez a változás boldogságot és örömet is hozhat.

Normatív krízisnek hívják az ilyen jelenséget, amikor az ember életében valam olyan gyökeresen változik meg, hogy az életének az alapja máshová kerül. A pár eddig megszokott helyett a kisbabás családok megszokott élete lesz a norma. Az, hogy ki mennyire alamazkodik könnyen egy ilyen változáshoz, az nagyon egyéni és nem csak az érintettek személyisége, hanem a pillanatnyi élethelyzet és mentális állapotok is befolyásolják.

Amikor egy kisbaba megszületik, általában a szülőknek már van egy kialakult képe a piciről, vannak elvárásaik a baba működésével kapcsolatban, sőt, saját szülői működésükkel kapcsolatban is határozott elképzeléseik vannak. Jelentőséggel bírnak ezekben a helyzetekben az adott családra jellemző korábbi tapasztalatok, hiedelmek is (Nagyanyámnak, anyámnak is könnyű/nehéz szülése volt, nekem is olyan lesz. Anyámnak se volt teje, nekem se lesz…) – az adott kultúra hiedelemvilágáról nem is beszélve. A babák azonban az esetek többségében nem veszik figyelembe ezeket a hiedelmeket. Nem úgy és nem akkor kérnek enni/alszanak/bújnának, ahogy az ember a várakozás közben azt elképzelte. Mára sajnos a 20. századi történelem és szokásrend ismeretében kimondhatjuk, hogy a több generációs együttélés előnyeit elveszítettük, mert hiába él esetleg több generáció együtt, a gyermekvállalásban, szoptatásban annyira eltért a 20. századi gyakorlat a biológiai normától, hogy elveszett a családok kezéből az a problémamegoldó repertoár és az a beavatási rendszer, ami az ilyen normatív krízisekben segítségünkre lehet.
A kulcs a változások elfogadásához mindenkinek más.
Az, ami mégis közös pont lehet, maga a gyászfolyamat. Az elképzelt gyermektől való búcsú a valós gyermek fogadásáért. A búcsú a megálmodott gyermekágytól, hogy megélhessük a megszületett babával az igazi, valódi gyermekágyat. A várandósság végének elfogadása, az addigi korszak véget érésével való megbékélés érdekében. Bármilyen boldogság karunkba venni a frissen születettet, teljesen érthető és elfogadható, hogy ambivalens érzések tömegeit éljük meg. Ami nagyon fontos, hogy higyjünk magunkban, a gyerekeinkben, és tudjuk, hogy ha nem is minden alakul úgy, ahogyan terveztük, de a természet bölcs, és pár dolog kivételével mindig mondhatjuk: újratervezés.