Kellemes és hasznos időtöltést kívánok!
Anyák napjára
Úgy terveztem, hogy ha már tegnap nem jutottam hozzá a bejegyzés íráshoz, ma kora reggel, ha a pici lányom vagy a négylábúak egyike kipiszkált az ágyból, gyorsan billentyűzetet ragadok.
Nos, amint az megszokott, most is minden másként alakult. A picur az apját ébresztette, aki bravúrosan elrendezte a reggelt, délelőttöt, és az egész család hagyott engem aludni. Most pedig kint tekergek a Tabánban a kiskutyánkkal. Abban a parkban, ami kislányként mindig az ígéretek földjének számított. Amikor pici voltam és a nagymamám vigyázott rám, többször elsétáltunk ide vele. Talán ezért, talán önmagáért, de a Tabánban megnyugvást találok a legzaklatottabb helyzetekben is.
Ma anyák napja van.
Rengeteg érzés és gondolat kavarog bennem.
Ha azokra az anyákra gondolok, akik most nem tudnak eledelt, ruhát, fedelet adni a gyermekeiknek, ha azokra, akik maguk is olyan állapotba kerültek, hogy magukat sem tudják már ellátni összefacsarodik a szívem. Ha azokra az anyákra gondolok, akik most életkoruk, betegségeik miatt el vannak zárva a szeretteiktől, akik ma sem kaphatnak egy szoros ölelést, netán technikai lehetőségük sincs rá, hogy akár csak egy szót váltsanak velük, végtelenül elszomorodom és aggodalom tölt el.
Azok sincsenek könnyű helyzetben, akik nap mint nap dolgoznak, tanítanak, életben tartanak, gyakorlatilag külső kapcsolatok nélkül a családjuk körében, különösen akkor, ha egy személyben kell helytállniuk a 0-24ig tartó szolgálatban.
Anyává sokféleképp lehet válni és nincs két ember, aki ugyanúgy élné meg az anyaságot. Egy azonban közös: az anyaság teremtő erő. Akkor is, ha valaki gyermeket szül, akkor is, ha elveszìti a gyermekét. Akkor is, ha életadó, akkor is, ha szív szerinti édesanya. Teremtő erő, ha sose vállal gyermeket, de másokat támogat és erősít. Anyákként teremtenek a gyógyítók, az ápolók. Anyai minőség ez, de nem csupán az.
Ez az az erő, ami megéleli a gyümölcsöt, megvédi a gyengét, támaszt nyújt a szükséget szenvedőnek.
Boldog anyák napját kívánok mindenkinek!
Hüvelyi szülés császármetszés után
A császármetszés, mint megszületési mód egyre több kisbabát érint az utóbbi években. Visszatekintve láthatjuk, hogy míg 1965 környékén 4,5%-volt, addig hazánkban az országos átlag ma meghaladja a 40%-ot, egyes intézményeknél pedig még a 70%-ot is meghaladhatja.
A császármetszés életeket menthet, ha helyesen alkalmazzák, ez esetben igazi áldás.
Ismert, hogy maga a vajúdás, valamint a szülés természetes befejezése akár heteket is érlelhet a magzaton, aki így jobb esélyekkel indul méhen kívüli életének, mint egy olyan gyermek, akit az orvos emelt ki édesanyja hasából egy nagy hasi műtét keretein belül, vannak helyzetek azonban, mikor mégis császármetszésre lehet szükség a baba vagy édesanyja életének megvédése céljából.
Gyakran találkozom azzal a szemlélettel korábban császármetszéssel szült édesanyák, sőt olykor szakemberek szájából, hogy aki császármetszésen esett át, soha többet nem szülhet hüvelyi úton. Mindig elszomorodom ilyenkor, ugyanis ez, ebben a formában nem igaz. Vannak édesanyák, akik esetében a császármetszésre olyan okokból kifolyólag került sor, amely okok nem változtak, szűntek meg a következő terhességükig pl. a méh veleszületett rendellenessége, ami esetleg megakadályozza a baba megfelelő irányba való pozícionálódását, vagy olyan krónikus betegségük van, ahol veszélyeztetné az ő életüket a hüvelyi szülés kísérlete. Ez azonban jóval ritkább jelenség, mint ahogyan ezt a jelenlegi császáros statisztikák sejtetnék velünk.
Amennyiben a császármetszés olyan okból történt, mely csak arra a várandósságra volt jellemző, akkor megfelelő támogatás mellett a császár utáni szüléskísérésben gyakorlott szakemberekkel körülvéve a hüvelyi szülés lehetséges.
Amennyiben császár utáni hüvelyi szülést tervezünk, a következő kérdéseket érdemes feltennünk választott orvosunknak:
• Milyen tapasztalatokkal bír császármetszés utáni hüvelyi szülésekben?
• Milyenek egyéni császáros statisztikái?
• CSUSZ kísérletei milyen arányban sikeresek?
• Mennyi vajúdást tart elfogadhatónak (hány órányi) CSUSZ esetén, ha a baba is és édesanyja is jól vannak?
• Mi az általános álláspontja a következő beavatkozások alkalmazását illetően: infúzió, oxitocin, prosztaglandin (méhszájpuhító) gél, epidurális érzéstelenítés, burokrepesztés, mozgáskorlátozás, gátmetszés, CTG?
• Ki lehet jelen a szülésnél?
Amiről még eddig említést sem tettünk, az a CSUSZ kockázata. A leggyakoribb kockázati tényező pedig nem más, mint a műtéti heg szétválása.
Ennek bekövetkezése életveszélyt jelent mind az anyára, mind a babára nézve, és azonnali sebészeti beavatkozást igényel. A császármetszések többsége azonban alsó haránt metszéssel történik, és ebben az esetben nagyon ritka, kevesebb, mint 1 % a szétválás kockázata azon nők körében, akik egy vagy több műtét után hüvelyi úton szülnek. A hegszétválás kockázata alacsony függőleges vagy vízszintes heg esetén ugyanolyan magas, 1-7%. Nagyon ritkán „T” vagy „J” alakú vagy fordított „T”-re hasonlító heg van a méhen, ilyenkor 4-9% közötti a repedés kockázata. Amennyiben klasszikus, függőleges heg van a méh felső részén, a hegszétválás esélye 4-9%-os, ilyenkor újabb császármetszés javasolt. Ezt a korábban jóval gyakoribb műtéti technikát akkor szokták alkalmazni, ha a extrém helyzet fennállásakor a rendelkezésre álló idő nagyon kicsi, a baba far- vagy harántfekvésű, vagy a méh formája rendellenes.
Nagyon fontos tehát császár utáni szülés tervezésénél a gondos információgyűjtés a rendelkezésünkre álló lehetőségekről, a körülöttünk dolgozó szakemberek szemléletéről, tapasztalatairól, saját és kisbabánk egészségügyi állapotáról. És van valami, ami talán még ennél is fontosabb lehet: a hit, hogy meg tudjuk csinálni. Mert nagyon sok esetben lehetséges.
A kép forrása:www.spiritysol.com/
Tél van, itt a náthaszezon!
Tél van, akármennyire is nem az az igazi régi hóval borított csikorgós-ropogós, és ez a náthák, vírusfertőzések időszaka is.
Sajnos előfordul, hogy egy-egy makacsabb vírus az egész családot leteríti… ami különösen nagy nehézséget okozhat kisbabás és pici gyerekes családok számára. A nagycsaládokban ismert jelenségről, miszerint ha egy hazahozza, mindegyiken végigvonul, ne is beszéljünk.
Mi az ami segíthet átvészelni a nyűgös-beteg állapotok időszakát a lakásba szorulva?
A biztos tudat, hogy elmúlik. Azonban hogy tudjuk, mivel segíthetjük legjobban a gyógyulás folyamatát, forduljunk orvoshoz.
A láz nem ellenség. A jelenlegi gyermekgyógyászati lázcsillapítási ajánlás szerint akkor kell a lázat csillapítani, ha a gyermek közérzete rossz, alapesetben a magas láz nem okoz lázgörcsöt.
A lázas gyereket itatni kell, a lázas kisbabát pedig minél többet szoptatni a kiszáradás elkerülése érdekében. Ha a súlyos kiszáradás tüneteit tapasztaljuk és nem múlnak el az itatástól, azonnal orvost kell hívni!
(Az enyhe kiszáradás jelei: szomjúság, sötét vizelet, szédülés, kábultság; fejfájás; fáradtság; kiszáradt száj, ajkak, szemek; kevés vizelet ritkán ürítve. A súlyos kiszáradás jelei: fáradtság, letargia, zavartság; száj- és szemszárazság, a szemek nem könnyeznek; nyolc órája nem volt vizelet; olyan száraz bőr, hogy ha megcsípjük, csak lassan áll vissza az eredeti állapotába; gyors szívverés; véres széklet vagy hányás; alacsony vérnyomás; ingerlékenység; beesett szemek; gyenge pulzus; hideg végtagok; görcsök, rohamok; csökkent tudatállapot.)
Ha az anya lázas, akkor is nyugodtan szoptathat. Amennyiben a kezelése gyógyszer szedését teszi szükségessé, az orvos leellenőrizheti az e-lactancia.org oldalon a hatóanyag biztonságát, és tud szoptatással összeegyeztethető gyógyszert választani.
Pihenni, amennyit csak lehet. Akár csak a gyerek/gyerekek betegek, szinte mindig fontos, hogy mind fizikailag, mind mentálisan hadra fogható állapotban a rendelkezésükre tudjunk állni. Ez pedig rendkívül megterhelő. Különösen akkor az, amikor már bennünk is ott dolgozik a kórokozó.
Fontos az elengedés. A házimunkából érdemes minél többet kiszervezni, az igényeket lejjebb engedni. Nem baj, ha két napig ugyanazt ebédel a család, vagy rendelik az ételt, mint ahogy az sem okoz egészségkárosodást, ha rumli van vagy ha minimum üzemben megy a háztartás. A lényeg, hogy a lehetőségeknek megfelelően minél kevésbé kimerülten, érzelmileg minél jobb kondícióban tudjuk átvészelni a betegségek embert és idegrendszert próbáló napjait.
(a fotó forrása a Magyar Államkincstár honlapja)
Gyakori kérdések és tévedések – olykor szakember szájából is
Azon a napon, melyen a laktációs szakirodalom egyik alappillérének magyar nyelven történő megjelenését ünnepeltük, meginterjúvoltak egy ismert orvos influenszert a szoptatás optimális hosszával kapcsolatban a FEM3 Café adásában.
Sajnos, az evidencia alapú orvoslás mellett állásfoglaló orvos nyilatkozatában olyan tárgyi tévedések hangzottak el, melyek mellett nem tudok ellépni kiigazítás nélkül.
A hozzátáplálás optimális megkezdésének feltételei (nyelvkilökő reflex csökkenése, ülni tudás, akaratlagos kéz és ujjmozgások, fogak kibújása) mellett a WHO javaslata szerint továbbra is a gyermek minimum betöltött fél éves kora szükséges. Ugyan a szilárd táplálék korai bevezetése elterjedt gyakorlat (nézzük meg a bébiételeken látható ajánlásokat, hatalmas piaci érdek fűződik a korai hozzátápláláshoz!) ennek bevezetése egészségügyi előnnyel nem jár, azonban egy korai és gyors hozzátáplálás szoptatási sztrájkot is eredményezhet, aminek már komoly egészségügyi kockázata lehet.
A fél évesnél idősebb csecsemők hozzátáplálása során nem lineáris folyamatot képzelhetünk el, ugyanis az igény szerint szoptatott csecsemők szopási igénye mind egészségügyi, idegrendszeri és emocionális állapotuk szerint is változik, így a gyermek táplálásának szoptatásról a családi ételekre való váltására rugalmas folyamat.
Az anyatej immunológiai funkciói tekintettel arra, hogy az anya-baba immunológiai szinten is kommunikál, a szoptatás teljes hosszában (totyogók, kisgyermekek esetén is!) jelentősek és jól kimutathatók.
A vasraktárak kiürülése 4-6 hónapos kor közt kezdődik meg, ennek hatása különösen akkor jelentős, ha a gyermek korai köldökellátásban részesült és ezáltal iatrogén módon elért alacsonyabb mennyiségű vasmennyiséggel kezdte méhen kívüli életét. Az anyatej vastartalma valóban alacsony, azonban a vas felszívódása anyatejből kitűnő, emiatt a hozzátáplálás megkezdése egészséges baba esetén nem javasolt, vérvétellel igazolt alacsony vas értékek mellett vaspótlás lehet indokolt, ennek kontrollálása az orvos kompetenciája és kötelessége.
Amennyiben egy gyermek alacsony vasértékek miatt transzfúziós kezelésre szorul, annak a hátterében előforduló okok kiderítése szintén orvosi feladat, ezen információk hiányában az eset felemlegetése és a történet részleges publikációja csak lelkiismeretfurdalás és pánik keltésére alkalmas.
A kórosan alacsony vas értékek mögött vagy felszívódási zavar, vagy korábbi fertőzések, vagy más egészségügyi problémák szoktak leggyakrabban állni, akár együtt, akár külön-külön, a hozzátáplálódás elutasítása a gyermek oldaláról inkább tünetnek tekinthető, mint oknak, amit mindenképp érdemes -akár rendszer szinten is, amennyiben fizikai okokat nem találni- kivizsgálni.
Az elválasztódás ideje embereknél mint emlős fajnál minimum 2,5 év után kezdődik meg, ez alatt szopási sztrájk vagy elválasztás miatt marad abba a szoptatás. Tekintettel arra, hogy a jelenlegi társadalmi berendezkedés nem támogatja a hosszú távú szoptatást, így elég ritka az az eset, amikor a gyermekek maguktól, idegrendszeri érettségüknek megfelelő időben választódnak el. Ez a biológiai norma szerint valahol a fogváltás megkezdése előtt várható (4-7 éves kor közt!), ekkorra a bélflóra is megváltozik, a gyermek félúton jár a serdülés felé, és a szopásigény leépül. Érdekes jelenség, hogy míg egy cumival alvó nagycsoportos óvodás elfogadást tapasztal a szopásigényének kielégítése terén, addig egy ugyanilyen korú szoptatott gyermek és édesanyja közt már kötődési zavart sejtenek.
Az anyamell első sorban a gyermek számára van kitalálva, igaz, van egy erős szexuális jellege is, igaz, nem szoptatás közben. A szoptatás közben kivillanó bőrfelület miatti felháborodást erős hipokrita hozzáállásnak tartom egy olyan kultúrában, ahol a fehérneműreklámokon kívül sportszereket és akár egy ásványvizet is erősen dekoltált és szexualizált modellekkel tudnak eladni.
Tisztelettel javaslom a kérdéses interjú megjelenésekor elérhetővé vált szakkönyv beszerzését, alapos tanulmányozását és a jövőre nézve a laktációs témákban kiadott interjúk előtt szakemberek bevonását.
Veszteség
Sűrű időszakot jegyezhettem az utóbbi időben, őszi szünet, betegségek… és egy nagyon nehéz témát kerülgettem, ami így halottak napja környékén aktuálisnak mondható.
Ez a téma pedig a veszteség.
Bevallom, számomra az egyik legnehezebb téma a gyász, és a perinatális veszteségek. Mégsem mehetek szótlanul mellette, különösen amiatt nem, mert az észak-írországi törvénytervezetet, ami az európai szabályozáshoz történő felzárkoztatása lenne a korábbi törvényhez képest, hatalmas nyilvánosság és nagy indulatok övezték.
Az ember élete a fogantatáskor kezdődik.
Ezzel akár be is fejezhetném az írást, amennyiben egy az anyákat figyelmen kívül hagyó rendszerben szeretnék fogalmazni, azonban nem teszem.
Spontán vetélésnek nevezzük a terhesség megszakadását a 24. terhességi hét előtt, ha a magzat világra jövetelekor életműködéseket nem mutat, és súlya nem éri el az 500 grammot, és a vetélés észlelhető külső behatás nélkül következett be.
“A klinikailag felismert terhességek körülbelül 15-20 %-a korai terhességi veszteséggel végződik. Az elhalás jelentős része már a terhesség klinjkai felismerése előtt bekövetkezik, amelyet a betegek gyakran a menstruáció késéseként élnek meg. A becslések szerint az összes fogamzás akár 60 %-át is kitehetik a korai veszteségek.
A terhes kérésére műtéti körülmények között, engedéllyel végzett terhesség-megszakítást művi terhesség-megszakításnak (legális abortusznak, interruptiónak) nevezzük. “
60%. Hatalmas szám. Több, mint a megfogant várandósságok fele. Ezek zöme jól megfogható egészségügyi okok miatt keletkezik akár a baba élettel összeegyeztethetetlen rendellenességei miatt, akár anyai állapotok miatt. Egy részüket az anya sem ismeri fel, más részüknél a veszteség olyan hamar bekövetkezik, hogy az orvosi ellátórendszerig már nem jut el az információ.
Akár az első hetekben, akár később, a születés körüli időszakban következik be a veszteség, a szülők a tabusított gyászfolyamatok és a megfelelő támogatás hiánya miatt hatalmas fájdalmat hordozhatnak.
Mi van akkor, ha a veszteség nem spontán következik be?
Az abortusz nem születésszabályozási módszer.
Az abortusz egy invazív orvosi beavatkozás, amit orvosi, többnyire a magzat genetikai betegsége miatti javallat alapján vagy az aktuális törvények keretei között a terhes nő kérésére végeznek el. A magyarországi szabályozás picit konkrétabb megfogalmazásban az alábbiakat tartalmazza:
A 12. hetéig szakítható meg a terhesség,
- ha azt az állapotos nő egészségét súlyosan veszélyeztető ok indokolja;
- ha a magzat orvosilag valószínűsíthetően súlyos fogyatékosságban vagy egyéb károsodásban szenved
- a terhesség bűncselekmény következménye, valamint
- az állapotos nő súlyos válsághelyzete esetén.
A terhesség a 18. hétig szakítható meg, ha egyrészt fennáll az előző négy feltétel valamelyike, és emellett teljesül a következők közül még egy feltétel:
- az állapotos nő korlátozottan cselekvőképes vagy cselekvőképtelen vagy terhességét neki fel nem róható egészségi ok,illetve orvosi tévedés miatt nem ismeri fel korábban,
- vagy az egészségügyi intézmény, illetve valamely hatóság mulasztása miatt haladta meg a terhessége az 12 hetes időtartamot.
A terhesség kivételes esetben, ha elhúzódnak a diagnosztikai eljárások, akár a 24. hétig is megszakítható, ha nagyon súlyos fejlődési rendellenesség veszélye áll fent a magzatnál.
Időtartamra tekintet nélkül megszakítható a terhesség, a várandós nő életét veszélyeztető egészségügyi ok miatt vagy ha a magzatnál az élettel összeegyeztethetetlen rendellenesség állna fent.
Az orvosi indokból végzett abortuszok esetében is nagyon nehéz döntést kell meghozzon az édesanya, a válsághelyzet miatti terhességmegszakítások pedig különösen nehezen feldolgozhatóak az érintettek számára.
Mi az, amit tehetünk, hogy ezeket a traumákat és traumatizáló helyzeteket elkerülhessük?
Az első és legfontosabb: ne ítélkezzünk. Nem ismerjük, milyen korábbi traumák és aktuális válsághelyzet vezettek oda, hogy egy asszony elvetesse az egészséges magzatát. Az abortusz összes következményét testi és lelki szinten ő fogja viselni, nem más. Ha nem tudunk megértést és elfogadást érezni a döntésével, akkor sem szabad ítélkezésünkkel terhelni.
Ha az asszony még döntési helyzetben van, ha hosszú távon képesek lennénk támogatni, akkor ajánljuk fel támogatásunkat. Támogassuk őt alternatívák keresésében. Hallgassuk meg.
Hosszabb távon megoldást látok a szociális háló felépítésével, szexuális edukációval, a fogamzásgátlás elérhetővé tételével és az anonim és direkt örökbeadás lehetőségeinek biztosításával, a válsághelyzetbe került, esetleg bántalmazott anyákat befogadó, rehabilitációjukat biztosító anyaotthonok elérhetővé tételével. A rossz/hiányos/átgondolatlan szabályozás miatt az ellátórendszer különböző pontjain elakadt folyamatok miatt szenvedő gyermekek, gyermekre vágyó/váró, vagy gyermeket már nevelő vagy örökbefogadó szülők összehangolásával egy alaposan átgondolt stratégiával és a megfelelő támogatórendszer kiépítésével meggyőződésem szerint nagyon sok olyan terhességmegszakítást el lehetne kerülni, amire ma az anyai válsághelyzet miatt kerül sor.
A képen Martin Hudáček szlovák szobrászművész alkotása, a Meg nem született gyermek látható, A kép forrása www.bama.hu
Köztünk járnak….
Gondoljuk végig, mi jelenik meg ezen az infografikán, amit Iványi Anna készített. A 18 év alattiak negyede, felette meg még többen élnek át szexuális abúzust.
Ha bemegyek a közértbe, négy belépő ember közül valaki túlélő. Ha felszállok a buszra, szinte biztos, hogy együtt utazom abúzustúlélővel. A családomban biztos, hogy él, vagy élt valaki, aki megtapasztalta.
Azok, akik átélték, gyakran nem is emlékeznek rá, mi történt, olykor abból az időszakból nincsenek felidézhető emlékeik, mások számára pedig megfogalmazhatóan tudatosan maradtak meg az események.
Fontos tudnunk, hogy azokban a helyzetekben, amikor esetlegesen a túlélő kontrollt veszít az események felett, könnyebben előtörhetnek testérzetek, könnyebben traumatizálódhat újra. Gyomorszorító a példa, de egy 2-3 éves gyermek számára egy átlagos pénisz mérete nagyjából olyan arányokkal rendelkezik, mint ahogy egy 3,5 kilós újszülött viszonyul egy felnőtt nő hüvelyéhez. A gyermek nem biztos, hogy egyáltalán meg tudja fogalmazni, ki és hogyan bántotta, azonban később felnőttként, akár a saját szülésekor emlékbetörések, a testemlékek előhozhatják a traumát.
Az, hogy ki az, aki túlélőként jár közöttünk, az nincs senkinek a homlokára írva, függetlenül attól, férfiként vagy nőként vagy gyerekként kellett túlélővé válnia.
Hiszem, hogy az a tapintat és odafigyelés, ami egy túlélő támogatásához szükséges, mindenkinek jár és tőlem telhetően eszerint végzem a munkámat.
Amit barátként, családtagként, ismerősként tehetünk ha ilyesmi kerül tudomásunkra, az egyik oldalról az áldozat meghallgatása, elfogadása, támogatása, másrészről elévülési időn belül az igazságszolgáltatás felé az események feltárása. Ha pedig saját élményeink vannak, akkor sincs késő segítséget kérni, a feldolgozás életminőséget javító hatása nagyon jelentős.
Palacsinta
Réges régen, mikor a nagymamám tanítgatott főzni, mindig nagyon élveztem, ha palacsintát sütöttünk. Ráncos, erős kezével olyan tempóban tudta keverni a tésztát, hogy csak pislogtam, hihetetlennek tűnt, hogy ezt valaha is megtanuljam. Tojás, liszt, tej, só és cukor volt a tésztában, a serpenyőt minden palacsinta előtt olajozta. Régi, csúnyácska vasserpenyőt használt.
Mikor nagyikám meghalt, enyém lett a serpenyő.
Sokáig rá sem bírtam nézni, aztán, mivel már nagyon beporosodott, nekiálltam és alaposan kisikáltam. Akkor láttam, hogy a vas elrozsdásodott és kilyukadt. Vettem másikat, próbáltam palacsintát sütni, de sosem sikerült.
Jópár év múlva gyerekes anyaként már tarthatatlannak éreztem ezt az állapotot, hogy nem tudok egy palacsintát összedobni. Addigra már a kicsik ételallergiái miatt sok mindenre diétáztunk, a hagyományos recept szóba se jöhetett. És akkor sikerült. Tej és tojás nélkül minden gond nélkül sütöttem a palacsintát, gyerekbulikon, hétvégén, vagy amikor eszünkbe jutott.
Úgy egy évvel ezelőtt felmerült a gyerekeknél a lisztérzékenység gyanúja is, ami később igazolódott. Ezt az évet már a korábbi allergének mellett gluténmentes diétával kezdtük.
Most hétvégén pedig sikerült megcsinalnom az első palacsinta ízű, palacsinta állagú, palacsinta kinézetű gluténmentes és vegán palacsintát, aminek az aprónép rettenetesen örült.
Mi köze ennek a szoptatási segítségnyújtáshoz?
Ha egy baba ételallergiás vagy cöliákiás, a szoptatás alatt nem csak neki, de édesanyjának is szigorú nulldiétát kell tartania, ami komoly anyagi és mentális terhelést jelent az egész családnak. A folyamatos odafigyelés, a bevásárlásoknál a címkeolvasás, a különböző étrendnek megfelelő ételek biztonságos tárolása, hogy ne szennyeződhessen allergénnel a mentes étel mind olyan feladatok, amik a mindennapok szervezését nehezebbé, az apró sikereket fontosabbá teszik.
Érintett anyaként és szoptatási tanácsadóként rendkívül fontosnak tartom mind a sorstársi segítségnyújtást, mind a szakmai támogatást és a közösség érzékenyítését.
Itt van az ősz, itt van újra….
Itt van az ősz. Akárhogyan is igyekszünk megfeledkezni róla, hogy vége a nyárnak, egyre korábban sötétedik, hűvösek az éjszakák és elkezdődött az iskola is.
Ezzel együtt pedig – különösen, ha több iskolás gyerek van a családban – a “ébresztőfelkellkelni elkésünk siessmár nehagyditthon” és a gyakori morgolódások és rohanások időszaka.
Mi az, ami ha pici baba is van a családban meg tudja könnyíteni a reggeleket?
- rend (igen, nagyon nehéz megoldani, hogy este rend varázsolódjon a lakásba, de érdemes energiát fektetni bele, hogy reggel ne legó kockák közt kelljen átvágni magát az embernek, mire a gyerek ágyáig elér, és bizony az aprónépnek is megkönnyíti később, az életét, ha korán rutinná válik, hogy játék után el kell pakolnia)
- előkészületek: táska esti bepakolása, ruha kikészítése, tízórai becsomagolása, hogy reggel ,ár csak ki kelljen kapni a hűtőből, a reggeli előkészítése ugyanígy
- esti rituálék (esti mese, altatás) korai időzítése, hogy reggel, mikor fel kell kelni, már könnyen ébredjen a gyerek
- munkamegosztás
- időzítés – ha valaki ismeri a saját alvásciklusát, az nagyjából tudja, hogy körülbelül mikor lesz könnyebb felébrednie, így egy picit lehet játszani azzal, hogy mikorra tesszük az ébresztőt: ha jól csináltuk, akkor már nyitott szemmel el tudunk menni a kávéfőzőig, hogy életre leheljük magunkat és ébreszteni tudjuk a többieket
- tartalék idők beiktatása: ha az utolsó pillanatban még történik valami, akkor is legyen esélye odaérni az iskolába-oviba-munkahelyre
humorérzék és rugalmasság. Mert ha valami várható, az az, hogy az alvó baba akkor ébred, amikor az ember épp besamponozta a haját, félkész az ovis öltöztetésével, vagy akkor tölti meg a pelenkát, esetleg bukja telibe a nagytesót, amikor a család többi tagja már felöltözve az ajtó előtt vár, hogy induljon.
A kép forrása babafalva.hu.
Ismerjük meg a csecsemő valódi igényeit – a biológiai norma
„Zoológus vagyok, és a csupasz majom: állatfaj. Ezért bízvást írhatok róla. Nem fogom többé kikerülni csak azért, mert némelyik viselkedésformája eléggé összetett és imponáló. Mentségem, hogy hiába kupálódott ki, a Homo sapiens azért csupasz majom maradt: miközben új, magasztos indítékokat sajátított el, egyet sem vetkőzött le ősi, földhözragadt indítékai közül. Ez nemritkán zavarba ejti, de hát ősi indítékaival évmilliók óta él együtt, míg az újak legföljebb ha néhány ezer évesek, így hát semmi reménye, hogy rövid úton lerázhassa magáról egész evolúciós múltjának felgyülemlett genetikai örökségét.” (Desmond Morris – A csupasz majom)
A kontinuum-elmélet anyja, Jean Liedloff venezuelai expedíciók során a jekána népet megismerve, megfigyelve jutott el azokra a következtetésekre, miszerint egy folyamatosan karban-kézben tartott csecsemő, ha akkor eszik, mikor akar, ha akkor alhat, mikor álmos, érzi, hogy szívesen látott tagja a családnak, érzi, hogy örülnek neki, tudja, hogy úgy ahogy van, elfogadják és szeretik, tudja, hogy ő jó és ennek megfelelően is igyekszik később viselkedni.
“A kötődés olyan evolúciós stratégia (önálló és alapvető késztetés), amely az élőlény túlélését biztosítja.” (Bowlby)
“A kötődéselmélet egyik kulcsmotívuma szerint a biztonság élményének ezen korai megtapasztalása – illetve ennek elmaradása – mentén kiépül a gyermekben egy modell, mely későbbi kapcsolatainak is alapjául szolgál. A biztonságosan kötődő gyermekek később magabiztosabbak, társaságban jobban feltalálják magukat, együttérzőbbek társaikkal és közeli kapcsolataikat valódi érzelmi mélység jellemzi. ” Csóka Szilvia
Az állatvilágban a különböző emlősfajok között az életmóduknak megfelelően különböző utódgondozási stratégiák alakultak ki. Ezek közül kettőt, a fészeklakó és fészekhagyó stratégiát általános iskolában is tanítjuk már azonban ugyan 1970 óta, Hassenstein leírásai óta ismerjük a harmadik nagy kategóriát, a hordozott emlősöket, a hordozott kategóriával maximum egy-egy speciálkollégiumon találkozhatunk az egyetemen. Itt az utódok bizonyos képességeikben fejlettek, másokban azonban még annyira fejletlenek, hogy az anyjuk követését nem tudnák megvalósítani. Ezeknél az állatoknál a várandósság elég hosszú, de nem olyan mértékben, mint a fészekhagyóaknál, az alom pici, egy vagy két utódból áll és ellés után az újszülöttek az anyjuk testén fejlődnek tovább. Az óvilági hordozottak a majmok és főemlősök, köztük mi is, illetve az erszényes emlősök, ahol egy kifejezetten hordozásra alkalmas szervet is találhatunk: az erszényt.
Mik bizonyítják, hogy mi is hordozott élőlények vagyunk?
- Aktív hordozott – a fejlett reflexek igazolják
- Működőképes, de nem tökéletes érzékszervek
- Stabil, de támogatásra szoruló hőszabályozás
- Folyamatos kapcsolat szükséges a gondozó személlyel
A fejlődés a hordozó személy testén történik