Author: reka

Posted on

Tanulás

Napok óta zakatol egy téma a fejemben, nem igazán tudtam róla megfeledkezni, így leírom nektek a gondolataimat.
A múlt héten szerencsém volt egy érdekes beszélgetést végighallgatni, mely érintette azt a gondolatot is, hogy belső motiváció hiányában semmit sem lehet elérni és külsőleg nem lehet senkit motiválni. Sporttevékenységgel volt kapcsolatos a beszélgetés, és akkor és ott hirtelen egyet is tudtam vele érteni, de volt bennem valami kis bizonytalanság, hogy valami mégis hiányzik a képből.

Másnap kéttotyogós napom volt, saját két és fél évesem mellett a három éves keresztfiamra vigyáztam, és elbűvölve figyeltem a két manó csibészkedéseit. Mikor a Városmajor felnőtt játszóterén (elnézést a házi szóhasználatért, de ez egy remek hely nem csak a sportolóknak, de a családosoknak is, mindenki mászhat amire csak akar) a nagylegény meglátott egy kihívásokkal teli másznivalót, elbizonytalanodott, közölte, hogy ő erre nem tud felmászni. Sok, náluk jóval nagyobb gyerek ugrándozott már ott, nagyon vonzó hely volt. A lányom, aki egészen pici korától kezdve pókocskának készül, azonnal reagált. (Én gonosz módon már korábban leszögeztem, hogy csak oda mehetnek fel, ahova önerőből sikerül, nem fogom emelgetni őket, így csak figyeltem az eseményeket, vajon hogy oldja meg a két cimbora) Fogta magát, felmászott, majd pillanatok alatt felhúzta a barátját. A következő körben (mert azért a karomba ugrálni szabad) már a pici fiú volt, aki előrement és mikor felért, ugrált örömében és azt kiáltozta: Látod, egyedül _is_ sikerült !
Ekkor értettem meg, mi volt az, ami már egy napja nem hagyott teljesen megnyugodni.

A kisgyerek, amikor valami újat tanul, rengeteg csetlés-botlás árán éri el azt, amire vágyott: az átfordulás, a négykézláb haladás, a járás mind ilyenek. De nem igazán látni olyan babát, aki nem fordul a sikeres akció esetén a neki fontos személy felé ragyogó pofival, hogy lássa, mit szól hozzá az, akinek/akiknek számít a véleménye. Nagyon fontos ez a pont a tanulás során, hiszen így tanuljuk meg, hogy remek dolog felállni a talajon, de nem biztos, hogy olyan nagy sikert arat az, ha ugyanezt az akciót az ablakpárkányra mászva fogjuk előadni. A tekintélyszemélyek reakciói így befolyásolják a tevékenységeinket. Inkább vagyunk hajlamosak abba a folyamatba több energiát fektetni, amire pozitív visszajelzés érkezik, mint abba, ahol nem kapunk visszajelzést, vagy kifejezetten negatív a válasz.

Korábban írtam a kiégésről, ami sajnos korunk egyik igen gyakori jelensége, ami motivációvesztéssel jár és gyakran a sikerélmények, a pozitív visszajelzések elmaradása és a mentális túlterheltség áll mögötte.

Kisgyermekes szülőként, szakemberként, sportolóként, de bármilyen minőségben, ha az ember nem kap elfogadást és támogatást, akármilyen erős belső motivációval rendelkezett is korábban, elfárad. Ha elfárad, a belső motivációja is elfogy egy idő után és elveszíti a célt, amiért küzdött.

SNI kisdiákként vagy SNI gyermeket nevelő szülőként a célok olykor mások lehetnek, mint egy neurotipikus vagy sérülést nem hordozó gyermek esetén. Ezeknek a családoknak még több elfogadásra és támogatásra lenne szükségük. De akár speciális igényekkel rendelkezünk, akár nem, nagyon fontos, hogy megleljük azt a közeget, ahol elfogadást és támogatást kapunk és hisznek bennünk. Megérdemeljük.

Posted on

Fenntarthatóság a csecsemőtáplálásban

Sokat lehet hallani mostanában a fenntarthatóságról és a felelős gondolkodásról a táplálkozás terén. Most szeretnék még pár további szempontot felvetni, miért előnyös számunkra, ha szoptatjuk kisbabánkat és miért érdemes a katasztrófa sújtotta területekre laktációs segítségnyújtást biztosítani a túlélők számára a tápszer csomagok mellett/helyett.

  1. A kisbaba számára édesanyja teje a legmegfelelőbb táplálék. A legjobb, ha ehhez szoptatás révén jut, ha ez nem megoldható, akkor lefejve. Ha erre sincs lehetőség, akkor egy másik édesanya teje donáció révén szintén jó megoldást nyújthat, és csak ekkor, ha sem a saját anyatejjel, sem donor anyatejjel történő pótlás nem áll rendelkezésre, akkor jöhetnek szóba az anyatej helyettesítő tápszerek, mint következő lehetőség a megoldások között.
  2. A tápszergyártás hozzájárul a földterületek nem megfelelő kihasználásához: erdőirtáshoz és talajerózióhoz vezet. Egy vizsgálat megállapítása szerint Mexikóban egy kilogramm tápszer előállítása 12,5 m2 esőerdő kiirtásába kerül.
  3. A tápszerek gyártása és csomagolása toxinokat (méreganyagokat) hoz létre és papírt, műanyagot és a fémdobozgyártáshoz ónt használ föl. A veszélyes dioxinok a papírgyártás melléktermékei
  4. A tápszergyártás szennyezi a vizeket. A tehenek ürüléke és a takarmánytermesztéshez használt műtrágya megfertőzi a folyókat és a talajvizet, és ezzel kihat a folyókra és talajvizekre támaszkodó ökoszisztémákra. Az Earth Save Internationalnél dolgozó John Robbins becslése szerint az USA mezőgazdaságának tulajdonítható vízszennyeződés (ide értve a termőföld lemosódását, növényvédő-szereket és állati ürüléket) mértéke nagyobb, mint az összes kommunális és ipari forrásból eredő szennyezés együttesen. Ott, ahol a tápszer elkészítéséhez elengedhetetlen higiéniai feltételek nem adottak, gyakrabban fordulnak elő akár halálos kimenetelű fertőzések a csecsemők körében, mintha szoptatná őket az édesanyjuk. Ráadásul mélyszegénységben gyakori jelenség, hogy gyakran felhígítják a tápszert, ezzel a csecsemőt fontos tápanyagoktól fosztják meg és ez is hozzájárul a betegségekhez és a csecsemőhalandósághoz. A “cumisüveg-betegség” évente másfélmillió kisbaba halálát okozza.
  5. A tápszergyártás szennyezi a levegőt is. A metángáz a széndioxid után a második, amely hozzájárul az üvegházhatáshoz és a globális felmelegedéshez; a teljes éves globális metánkibocsátás 20 %-ért (100 millió tonna metángázért) a tehenek gázkibocsátása és ürüléke felelős
  6. A tápszergyártás folyamata energiát fogyaszt. A tápszer egy gyártási folyamaton megy keresztül, majd pedig porrá alakítják, ami magas hőmérsékleten történik. Ez a folyamat világszerte hatalmas mennyiségű villamos energiát emészt fel. A cumisüvegek, etetőcumik és a mesterséges táplálás egyéb kellékeinek gyártása szintén energiaigényes.
  7. A tápszer sok pénzbe kerül és ez a pénz jobb helyre is kerülhetne, például földünk, levegőnk és vizeink megtisztítására.
  8. A tápszer-, csomagolás- és cumisüvegkellék-gyártáshoz szükséges nyersanyagok szállítása értékes üzemanyagot fogyaszt. A feldolgozás után pedig a tápszert sokszor a gyártás helyétől több ezer kilométerre kell eljuttatni. A cumisüvegek, etetőcumik és egyéb etetési kellékek gyártásához nagy mennyiségű műanyagot, gumit, szilikont és üveget használnak fel. Az egyre fogyatkozó számú hulladéklerakóba kerülő műanyag cumisüvegek, etető- és nyugtató/játszócumik.

Mit tehetünk ez ellen? Ha megoldhat, akkor szoptassuk gyermekeinket két éves korukig, illetve addig, amíg a baba-mama párosnak ez megfelelő. Ha pótlásra lenne szükség, azt minél szoptatásbarátabb módon tegyük. Ha pedig “fölöslegünk” akadna, ás ha a család számára belefér és megoldható, akkor érdemes anyatejet leadni.

http://heimpalkorhaz.hu/anyatej/

A cikkhez a La Leche Liga cikkét használtam forrásként. A kép forrása Roda.hr

Posted on

Szülői kiégés

Sokat olvashatunk a kiégés jelenségéről, amit korábban a magas pozícióban dolgozó üzletemberek túlhajszolt életmódjához kötöttünk. Azóta tudjuk, hogy a jelenség sokkal többrétegűbb, mint egy szűk csoportot érintő ritka jelenség, és mind szakmailag, mind egy ettől eltérő élethelyzetben ki lehet égni.

Mi is tehát a kiégés (burnout)?

A kiégés egy olyan speciális jelenség orvosi elnevezése, amely vezető tünete a fizikai-érzelmi-mentális kimerülés, mely hosszabb ideig tartó stressz, fokozott érzelmi megterhelés következtében alakul ki. Az állapot során a személy tartós tehetetlenséget, inkompetencia-érzést, csökkent munkakedvet él meg, motivációja és teljesítménye csökken, elfoglaltságait monotonnak és értéktelennek ítélheti meg. Kapcsolatai felszínessé vagy konfliktusossá válhatnak, a személyes szükségletek eközben háttérbe szorulnak, és akár egészségkárosodás is kialakulhat.
Az anyaság egy 24 órás készenlétet igénybe vevő, mentálisan, lelkileg is megterhelő munka, ahol nagyon ritkán érkezik azonnali pozitív visszajelzés, illetve nagyon kevés tevékenység van olyan, aminek látható nyomai maradnak akár aznap estére. Gondoljuk végig: a háztartás mindennapi feladatai jellemzően a gyerekekkel otthon lévő személyre hárulnak akkor is, ha a pár tagjai amúgy igyekeznek mindketten részt venni a mindennapi feladatokban, mivel párja a legtöbb családban jellemző keresőmodelleknek megfelelően fizikailag nincs jelen. A gyerek(ek) fizikai életben tartása is komoly munkával jár az őt gondozó szülő számára, és ha a gyermek lelki jól-léte is szóba kerülhet, akkor az erre fordítható energiákat is elő kell teremteni valahonnan. Mivel szülőként elkerülhetetlen az intenzív érzelmi bevonódás, sőt a jó szülő-gyerek kapcsolatnak épp ez a lényege és a szülői szerep nem elhatárolható más életterületektől és nincsenek a „munkavégzésnek” időbeli korlátai, emiatt szinte egyáltalán nincs lehetőség regenerálódásra. Különösen veszélyeztetett pozícióban vannak azok a szülők, akik családjában magatartási vagy tanulási zavarral küzdő vagy krónikus beteg gyerek él, illetve az egyszülős családok fenntartói.
Hogyan lehetne ezt mégis megelőzni, hiszen a család egészének működése szempontjából sem, sőt, a gyerek későbbi problémamegoldó repertoárjának kialakítása szempontjából sem mindegy, hogy milyen mentális és fizikai állapotban vannak a szülők?

Ugyan az nagy egyéni változatosságot mutat, kinek mi jelenti a feltöltődést, de néhány általános érvényű gondolatot felsorolnék most, érdemes elgondolkozni rajtuk:

  • a szülők családi élettel kapcsolatos elvárásainak racionalizálása elengedhetetlen, hiszen egy vagy két ember nem képes azt nyújtani, amit korábbi generációknak a szülők-nagyszülők-szomszédok-rokonság együttesen adott
  • a szülői szerepen túli szerepek megkeresése és kiteljesítése- akár a munkahelyi sikerek, akár egy hangulatos randi mind segítenek feltöltődni.
  • sajátidő biztosítása -akár csak bámulni magunk elé, akár egy hobbit űzni szintén örömforrás lehet a mindennapok taposómalmában
  • sport
  • segítség kérése: ha még jól érezzük magunkat a bőrünkben, vagy már döcögősnek érezzük a szekerünket, mindenképp fontos, hogy ne akarjunk mindennel egyedül megbirkózni, nem szégyen a segítségkérés
  • támogató közeg kiépítése – az elfogadás megtapasztalása, a szeretetteli támogatás érkezhet a baráti körből, sporttársaktól, szülőtársaktól, vagy a családból akár, de a támogató közeget erősítheti akár egy jó pszichológus, lelkész, vagy coach is.

A boldog gyermekkor elengedhetetlen része a kiegyensúlyozott, boldog szülő. nem szabad lemondani a saját örömeinkről, akkor sem, ha azok nem feltétlenül a gyerekhez kötődnek. Gondoljunk a repülőgépre: először saját magunkra kell felhúzni az oxigénmaszkot, hogy utána minden körülöttünk lévőnek tudjunk segíteni. Tegyünk szülőként is így!

(a kép forrása:www.mummypages.ie)

Posted on

Utódgondozási stratégiák az emlősök világában

Az állatvilágban a különböző emlősfajok között az életmóduknak megfelelően különböző utódgondozási stratégiák alakultak ki.
A fészeklakó emlősök esetében a rövid várandósság-sok utód stratégiája bizonyult hatékonynak. Ilyenkor a nagyméretű alomban fejletlen, magatehetetlen újszülötteket az anya rendkívül zsíros tejével táplálja, támogatva az ő hőháztartásukat. A testvérek összebújnak, és az anya távollétében meglapulnak. A nagy alom nagy halandósággal párosul. Veszélyhelyzet esetén a kicsik meglapulnak. pl rágcsálók

A fészekhagyó emlősök esetében az újszülöttek rendkívül fejlett állapotban születnek. Egy alomban 1, maximum kettő érett újszülött születik a hosszú várandósság végén, majd nagyon hamar követi anyját. Az anyatej összetétele is ezt támogatja: rendkívül fehérjedús, hogy támogassa a gyors izomfejlődést, és nem túl zsíros, hogy a kicsi folyamatosan motivált legyen az anyját követni. pl ló, elefánt
1970 óta, Hassenstein leírásai óta ismerjük a harmadik nagy kategóriát, a hordozott emlősöket. Itt az utódok bizonyos képességeikben fejlettek, másokban azonban még annyira fejletlenek, hogy az anyjuk követését nem tudnák megvalósítani. Ezeknél az állatoknál a várandósság elég hosszú, de nem olyan mértékben, mint a fészekhagyóaknál, az alom pici, egy vagy két utódból áll és ellés után az újszülöttek az anyjuk testén fejlődnek tovább. Kétféle hordozott emlőscsoportot különböztethetünk meg: Az óvilágban aktív hordozottak a majmok és főemlősök, köztük mi is, illetve a passzív hordozottakat, ők az erszényes emlősök, ahol egy kifejezetten hordozásra alkalmas szervet is találhatunk: az erszényt. Az erszényeseknél embriószülés történik, majd a pici önállóan és segítség nélkül felmászik az édesanyja erszényéig és oda bemászva ott is marad, amíg nem lesz képes az önálló életre.

Mik bizonyítják, hogy mi is hordozott élőlények vagyunk?
• Aktív hordozott – a fejlett reflexek igazolják (pl elemi kúszás, szopó-kereső reflex, Moro reflex)
• Működőképes, de nem tökéletes érzékszervek (tökéletes szaglás, hallás, működő, de nem tökéletes látás)
• Stabil, de támogatásra szoruló hőszabályozás – pl barna zsírszövet eloszlása az újszülött testén
• Folyamatos kapcsolat szükséges a gondozó személlyel
• A fejlődés a hordozó személy testén történik

(A kép forrása TripAdvisor Singapore)

Posted on

Apák

Család

Sok szó esik az anyaság mindenféle oldaláról, azonban az apákról gyakran megfeledkezik a szakirodalom, holott a család szerves része az apa éppen úgy, mint az anya és a gyermek. (Sokféle családmodell létezik, ezekre most nincs módom kitérni.)

A baba fogantatásakor az anya és az apa genetikai állományának egyesülése hozza létre azt a megismételhetetlen és csodálatos ismeretlent, aki pár hónap múlva egyetlen mosolyával képes lesz levarázsolni a szüleit a lábáról. Az anya testében drámai változások indulnak meg, a parányi zigóta osztódni kezd, beágyazódik,és egymás érzéseiben és rezdüléseiben osztozva egy egységként fejlődik az anya- baba diád a szülésig, ahol mindkettejük élete új mérföldkőhöz ér.

Mi történik eközben az apával?

Többféle stratégiát különböztet meg a szakirodalom az apai hozzáállásban a várandóssághoz való viszony terén, ugyanakkor ez nem egy elvágólagos jelenség, inkább egy spektrum, ahol mindenféle változat előfordul.

Az egyik szélsőség, a teljes távolságtartás, amikor az apa életét, gondolatait nem befolyásolja a várandósság a másik pedig a teljes bevonódás, ahol az apák részt vesznek mind az érzelmi munkában, mind a várandósságot érintő vizsgálatokban, fészekrakásban, akár fizikai tüneteket is produkálva. A spektrum közepe táján a közreműködő hozzáállást különböztetjük meg, ahol ugyan ezek a férfiak lekicsinylik az összes érzelmi hatást, amit a várandósság gyakorol rájuk, ugyanakkor büszkék rá, hogy megfelelhetnek azon funkcióknak, melyeket központinak látnak a férji és apai szerepükben, náluk a hangsúly a felelősségen és a tevékenységeken van.

Sokban befolyásolja ezt az apai hozzáállást az apák saját tapasztalatai gyermekkorukból, a várandósság várt volta, a korábbi tapasztalatok, esetleg veszteségek és az a környezet, amiben mindennapjait tölti.
A gyermek születését is különféle rituálék, szokások övezik. Ezek közé tartozik manapság a tejfakasztó is, ami már jelentősen eltér a család egészsége elfogyasztott áldomástól, inkább a korábbi, gyermektelen évek bulizásait hivatott megtartani, mint a családos férfiak körébe történt befogadást ünnepeli.

Akármilyen stratégiát követ azonban az apa, a család életében a szerepe nem lesz kevésbé jelentős, mint az anyáé.

Egyre több édesapa van jelen gyermeke születésekor, egyre gyakoribb az az igény, hogy a vajúdáskor ő is jelen lehessen és támogathassa az anya-baba párost ezen az úton és aktív részt vehessen a családdá születés minden csodájában.

A szülést követő időszak nagyon megterhelő tud lenni az egész család számára. A gyermekágyas asszony fizikai állapotából adódó kiszolgáltatottsága (még egy teljesen háborítatlan élettani szülés után is nagyon fontos a regeneráció!), a baba igényeinek a kiszolgálása, a családdá fejlődés és az új határok kiszabásának feladata éppúgy az apa vállán is nyugszik, mint az édesanyáén. A családdá válás éppen olyan normatív krízis az apák számára, mint a család többi tagjának. A pici babás időszakban, mivel a baba-mama diád még a szimbiotikus szakaszban van különösen megterhelő lehet lelkileg egy apa számára, mert nincs, vagy nagyon ritka az élő minta arra, hogy hogyan tud részt venni egy apa az újszülött életében.

Az első dolog, amit le lehet szögezni: nagyon fontos az apai jelenlét a család életében. A fizikai és érzelmi biztonság kialakítása, az anya támogatása mind olyan teendők, amik egy kompetenciájában magabiztos apa számára megerősítőek lehetnek. A baba gondozásában a szoptatás kivételével nincs olyan tevékenység, amire egy apa ne lenne képes, beleértve ebbe a pelenkacserét, a baba hordozását, levegőztetését is. A babahordozás a gyermekágy alatt ideális esetben leginkább apa-baba tevékenység, hogy a baba egy számára megnyugtató, biztonságosan szerető személyen testkontaktusban ringhasson, édesanyja pedig regenerálódhasson.

A tapasztalat azt mutatja, hogy azok az apák, akik a baba körüli tevékenységekben az első pillanattól kezdve részt vettek, hamarabb kialakították saját problémamegoldó repertoárjukat, mint azok, akik a kisbaba gondozásába nem vállaltak tevőleges szerepet, és a kisbabakor elhagyásával a kisgyermekek viszonya szorosabb volt az őket első perctől gondozó apákkal összevetve a távolságtartóbb apai attitűdöt mutató apa-gyermek viszonyokkal.

Posted on

Pihentető kisgyerekes otthoni napok

“De jó, hogy már itt vagy, mindjárt csinálok egy kis helyet a kanapén, hogy le tudjunk ülni, tudom, hogy vacakul nézünk ki, tudom, hogy egész nap semmi értelmeset sem csináltam.
Reggel, mikor felkeltem, és leért a kávé, ébredt a legkisebb. Épp csak a mosogatógépet és a mosást tudtam elindítani, mire a nagyobbacska megreggelizett. Aztán a pici párszor lebukta magát, és mire átöltöztettem, már pakolhattam is össze a nappalit, amit a nagyobb széjjelrámolt. Aztán mire túlestünk a tízórain és sikerült feltakarítanom, amit kiborogatott a nagy, addigra már indultunk volna a játszótérre, de bekakilt a pici. És azonnal rájött, hogy álmos és éhes, így aztán belealudt a szoptatásba. És ott álltam a két és fél évessel meg a pici babával, és még az ebédet sem sikerült elkészíteni, a nagy türelmetlenkedett s meg sem mertem moccanni, mert tudom, hogy ha ilyenkor felébred, akkor felborul a teljes napi menetrend, amúgy is csak rövideket szokott aludni. Na, ma nagyot aludt. Közben a nagy szétrámolta a ruhásszekrényüket, fellocsolta a fürdőszobát és amikor bekakilt, levette az összes ruháját és hogy segítsen, belepakolta a szennyeskosárba. A pelust is. Nyitva.
És akkor még nem is ebédeltünk.
Feladtam, rendeltünk valamit. Amikor megérkezett a futár, és meghozta az ételt, leültettem a nagyot, hogy egye meg. Itt derült ki, hogy brokkoli van a zöldséglevesben. Puff, nem szereti. Ravasz voltam, második fogásnak palacsintát rendeltem, az legalább elfogyott. Az enyém is. A pici folyamatosan cicin akart lógni. Bepakoltam a következő mosást, lesikáltam a fürdőszoba összekent felületeit, kivakartam az összes gyereket – a nagyot a lekvárból, a kicsit a bukásból – és újra megpróbáltam elindulni velük, majd alszik mindkettő a séta közben: a nagy a babakocsiban, a pici a hátamon. Ráadásul napok óta itt állnak a csekkek a polcon, legalább elmegyünk a postára és feladom őket.
El is indultunk, oda is értünk, végig is álltam a sort az üvöltő picivel és a nyafogó naggyal, mert egyik sem volt hajlandó aludni. Na, mit gondoltok, mi maradt otthon az induláskor? Igen, jó a tipp. A pénztárcám.
Gondoltam, a játszótéren picit szusszanhatok és a gyerekek is jól érzik magukat, aztán mehetünk haza. Itt legalább nem tévedtem, mindkettő remekül szórakozott, mikor a teli pelust vittem a kukába (bruttó 2 méter a padtól) a nagyobb nagy élvezettel kilocsolta magukra a maradék innivalónkat – természetesen a tartalék ruhájukban voltak addigra.
Most este van, a lakás úszik, a száraz ruhát még nem tudtam összehajtogatni, a szennyeskosaram tele, a hűtőben darvadozik a mai ebédre szánt alapanyag, a dackorszakos nem akar aludni, a pici aludna, de őt nem hagyja a nagy és nem tudom, mikor jutok el végre pisilni. És a kicsi is fogzik… Látod, mi van körülöttem? Tényleg semmi értelmeset nem sikerült csinálnom ma. “

Biztos?

Posted on

Szülés vagy kívánságműsor?

Egy másik szüléssel kapcsolatos oldalon felmerült egy fontos kérdés, ami mellett én sem tudok elmenni szótlanul. A kérdés az, hogy vajon egy anyának jogában áll-e megválasztani gyermeke születésének módját, esetleg idejét is. Igen, jelen esetben a programozott császármetszésekről lesz szó.

A császármetszés (Sectio caesarea) olyan, a szülészetben alkalmazott sebészeti beavatkozás, életmentő nagy hasi műtét, melynek során egy vagy több bemetszést ejtenek a várandós nő/anya hasfalán (laparotomia) és anyaméhén (hysterotomia), hogy ilyen úton emeljék ki a természetes úton valamilyen okból világra jönni nem tudó egy vagy több újszülöttet, ritkábban elhalt magzatot. Az első sikeres császármetszést Magyarországon (azaz az anya és az újszülött is élve hagyta el a klinikát) Tauffer Vilmos (1851-1934) végezte 1890-ben.
Ma már a szülések jelentős része császármetszéssel történik, ezek szintén igen jelentős hányada programozott császármetszés, azaz tervezetten, a várandósság adott időpontjában végzik el a beavatkozást. Van olyan eset, amikor ennek komoly orvosi indoka van, máskor nem látunk a tervezett császármetszések okai mögé.
Fontos tisztában lennünk azzal, hogy amennyiben programozott császármetszés kerül szóba, nagyon fontos, hogy széles körű tájékoztatást kérjünk a lehetséges kockázatokról, várható előnyökről, mielőtt bármilyen beavatkozásba beleegyezünk. Az élettani normától való eltérés indokolt esetben életet menthet, azonban minden esetben mérlegelni kell a rendelkezésre álló információk alapján lehetséges kimeneteleket.

Anyaként, kompetens szülőként a szükséges információk birtokában amennyiben az orvossal egyetértve valaki a programozott császár mellett döntött, a döntését neki is tiszteletben kell tartani.

A gyermekkorban, serdülőkorban átélt abúzusok gyakran rejtve maradnak a túlélők előtt is, azonban mindennapjaikban rejtetten bár de jelen van ezek lenyomata. Sajnos, mire a legtöbb nő a szülés közelébe kerül, már átélt olyan eseményeket, melyek akár a test-emlékezet révén, akár emlékbetöréssel előtörhetnek kontrollvesztéssel járó élethelyzetekben, megnehezítve akár a szexuális életét, vagy leállítva később a szülést is. Hasonlóan elutasíthatja egy anya a hüvelyi szülést egy korábbi traumatikus szülés vagy perinatális veszteség után, de rengeteg olyan szempont létezhet, amit ezen a felületen még felsorolni sincsen mód.
Amennyiben egy asszony aggodalmait és félelmeit komolyan vesszük, támogatjuk őt, abban az esetben lehetőség nyílhat a korábbi traumák feldolgozására még akár szülés előtt is, így lehetőség nyílik a szülés módján újra elgondolkozni.
Amennyiben az asszony aggodalmai téves információkon alapulnak – ilyen például, hogy a hüvely elveszíti rugalmasságát a szülés hatására (az igazság az, hogy egy karbantartott és edzett gát és beavatkozásoktól mentes szülés esetén a hüvely pont azt teszi, amit egy férfi pénisze erekciókor, majd amennyiben nem éri trauma, nem metszik el, nem varrják össze akkor ugyanolyan szépen vissza is nyeri a nyugalmi állapotnak megfelelő méretét) – úgy a megfelelő tájékoztatás segít elkerülni azokat a beavatkozásokat, amiknek sem orvosi, sem lélektani indoka nem található.

Szülni sok helyen, sokféleképp lehet.
Egy közös dolog azonban mindenképp van a sokféle szülésben: az élet-adás módtól függetlenül élet-adás, csoda. Fogadjuk el egymást, egymás döntéseit ítélet nélkül.

Posted on

Gyakori kérdések a babahordozásról

Sokan, sokfélét olvashatunk az interneten, hogy melyik eszközt hogyan és miként szabad/nem szabad használni. Különböző megközelítések vannak, amik adott esetben eltérő ajánlásokat is eredményezhetnek. Most összefoglalok pár ilyen kérdést, amik gyakran elém kerülnek, mikor babahordozási tanácsadást kérnek tőlem.

Legtöbbször, ha megkeresnek és nem áll fenn semmi speciális igény, akkor szövött hordozókendőt, vagy szövött karikás hordozókendőt szoktam először megmutatni a családoknak, egyszerűen amiatt, mert ezek az eszközök a legsokoldalúbban használható és kihasználható eszközök, amikben biztonságosan és az élettani pozícióhoz a lehető legközelebb pozicionálva vihetjük testkontaktusban a kisbabánkat újszülött kortól akár a hordozós korszak végéig.

A rugalmas hordozókendő, tekintettel az anyag rugalmas voltára, biztonságosan csak többrétegű kötésben használható, elöl. Ez sajnos lerövidítheti az eszköz kihasználhatóságát, mivel a babák súlya növekedésével a hordozó személyre gyakorolt terhelés is nő, emellett egy már nézelődni vágyó gyerek nem fog nyugalomban ringatózni az őt hordozó személy hasán, mivel ahhoz, hogy kilásson, tekeregine kell, ami nem igazán komfortos. Ennek dacára lehet rugalmasban hordozni nagyobb gyereket is, de nem biztos, hogy minden családnak ezt ajánlanám. (A speciális hordozási igényű családoknál van az a helyzet, amikor ez hozhat megoldást, de ezek az esetek minden esetben egyéni mérlegelést igényelnek)

Háton hordozást rugalmas kendővel én pont a kendők rugalmassága miatt nem ajánlok, ugyanis egy ficergős baba, pláne egy totyogó remekül le tudja építeni a többrétegű kötést is, ha az anyag ezt engedi. A rugalmas kendő pedig nyúlik…

Csatos hordozóban általában csak stabilan ülni tudó, de még inkább járni tudó babáknak javasolom a hordozást, ugyanis az eszköz fizikai tulajdonságai nem engedik meg azt a tehermentesítést, amire egy pici babának szüksége van. A baba anatómiai és élettani jellegzetességeinek figyelembe vétele, az ő izomereje és a gerincgörbületeinek a stabil megléte mind olyan szempontok, amiket a hordozó eszköz választásakor mindenképp érdemes figyelembe venni, kivéve, ha van valami olyan erős kényszer, ami miatt az élettani pozíciót támogató eszköz nem lenne alkalmas az adott estben a biztonságos, kényelmes babahordozáshoz (példa erre az epilepszia, ahol roham esetén a legbiztonságosabb választás egy fix terpeszű, derékpántos eszköz, amiből pillanatok alatt ki lehet venni a babát, vagy ha a szülő rendelkezik olyan adottságokkal, amik az élettanilag optimális pozíciót támogató eszköz választását nem teszi lehetővé.)

Háton hordozni megfelelő eszközben és megfelelő módon egy egészséges babát akár újszülött kortól is lehetséges. Megfelelőnek tekintem azt az eszközt, ami a mozgásfejlődési állapotában tehermentesen, pontról pontra támasztja a baba érzékeny gerincét, a térdhajlattól térdhajlatáig támaszt, akkor is megfelelő pozíciót biztosít a picinek, ha elalszik, mivel alvás közben a hordozó esetleges hiányosságait nem tudja kompenzálni izommunkával a baba. Háton hordozni addig lehet, amíg az a babának/totyogónak, és az őt hordozó személynek is komfortos. Az, hogy milyen magasságban van a baba, az múlik mind a baba, mind a hordozó személy adottságain, az eszköz tudásán is. Az optimum egyéni.

A baba légutai mindig fontos, hogy szabadon legyenek. Ez a függőleges hordozási pozíciókban tud megvalósulni. A bölcsőtartásos hordozást több korábbi tragédia tanulsága alapján kifejezetten nem ajánlom. (A kendőben/karikásban bölcsőtartásban történő szoptatást nem tekintem hordozási szituációnak, az egy speciális helyzet, ami minden esetben egyedi mérlegelést igényel az anya részéről)

A babát olyan ruházatban érdemes hordozni, amiben kényelmesen érzi magát a hordozás közben. Hogy ez micsoda, azt éppúgy, mint az, hogy miben hordoz, a szülő kompetenciája eldönteni. A tanácsadó kompetenciája csak támogatás nyújtása és ismeretek átadására terjed ki, a döntés felelőssége mindig a szülőké, akik a tájékozódás, a tanácsadás végén képesek felelős döntést hozni.

Végezetül, de nem utolsó sorban szeretném megemlíteni azt is, hogy az eszközös babahordozás egy remekbe szabott eszköz a szülők kezében a válaszkész babagondozás elemei közül, de nem kötelező, nem elvárás senki felé, hogy eszközösen hordozza a kisbabáját. A baba testkontaktus igényét nagyon sokféleképp ki lehet elégíteni, a lényeg, hogy a kisbabás, kisgyermekes korszak az egész család számára a lehető legjobb, legboldogabb időszakká válhasson.

Posted on

A babahordozás és a szoptatás – a válaszkészség eszköztárából

Az igény szerint szoptatott csecsemő testkontaktus igényét mind szoptatáskor, mind hordozás közben ki lehet elégíteni. A babahordozás közben a baba vesztibuláris rendszere folyamatosan stimulálva van, izmai passzívan átmozgatódnak, vizuális és akusztikus ingerek érik, miközben a hordozó személy szívritmusát és légzését hallgatja, hőháztartását stabilizálja a testkontaktus (kivéve, ha a hordozó személy és a hordozott csecsemő közé hőszigetelésre alkalmas eszköz kerül) és a lehetőségekhez képest „stressz-védettségben” (Bagdy Emőke 2011) van. A testkontaktusban alvó egészséges csecsemő jól ébreszthető, kommunikációját az anya/hordozó személy hamarabb észleli, mintha egymástól távolabb helyezkednek el és így a korai éhségjelek észlelésekor azonnal mellre kerülhet a baba. Ez kedvezően befolyásolja a mellre kerülés gyakoriságát is. Mind az anya, mind a baba oxitocin termelésére kedvezően hat a bőrkontaktus. Az anyja által elöl hordozott csecsemő stimulálja az anya mellkas bőrének receptorait, kezével, karjaival pressziót gyakorolhat a mellre, így serkentve a tej termelését.
A hordozott csecsemő arca relaxált állapotban a hordozó személyhez ér, ami pozitív stimulációs hatással bír a baba arcizmainak tónusára, valamint a mimikai és rágóizmok fejlődésére.

Posted on

MI történik, miközben szoptatod a kisbabád?


Az egyik dolog, ha látod, hogy ritmikusan nyel, akkor várhatóan jóllakik.
Az elégséges tejtranszfer jelei a következők:
-lassú, nyugodt szopómozgás ritmikus, látható vagy hallható nyeléssel
-tej látszik a baba szájában
-fokozatosan ellazul a baba keze és karja
-a baba elengedi a mellet (“leolvad” a mellről)
-az anya melle fokozatosan felpuhul
-tejcsepegés a másik mellből (nem mindenkinél)
-tejleadó reflex észlelhető (szintén nem mindenki érzi)
-a “kimeneti mennyiségek elegendőek: a székletes és vizeletes pelusok száma megfelelő

A másik dolog, ami ugyanennyire fontos, hogy szoptatáskor a baba ébrenlét-alvás ciklusa is szabályozódik, egyrészt az anyatej triptofánszintjének cirkadián ritmusa által (azaz a mama napi ritmusa szerint termelődnek egyes alvás-ébrenlét ritmust szabályozó aminosavak, amiket így a baba a tejen keresztül vesz magához), másrészt a tej delta alvást indukáló peptid (alvást segítő molekula) tartalma által – ettől alszanak el a mellen olyan könnyedén a kisbabák, nem pedig egy rossz szokás miatt!
A szoptatás fájdalomcsillapító hatása is jelentős, mivel a szopómozgás és a mell, az anyatej illata külön-külön is aktiválja a kisbaba agyának fájdalomcsillapításért felelő rendszerét.
Segíti a baba-mama kötődést, növeli az anyai kompetenciát.
Az anyatej különleges összetétele révén mindig a baba igényeihez alkalmazkodik, ezáltal táplálja a baba belecskéit, huzalozza az idegrendszerét, erősíti az immunrendszerét.