Azon a napon, melyen a laktációs szakirodalom egyik alappillérének magyar nyelven történő megjelenését ünnepeltük, meginterjúvoltak egy ismert orvos influenszert a szoptatás optimális hosszával kapcsolatban a FEM3 Café adásában.
Sajnos, az evidencia alapú orvoslás mellett állásfoglaló orvos nyilatkozatában olyan tárgyi tévedések hangzottak el, melyek mellett nem tudok ellépni kiigazítás nélkül.
A hozzátáplálás optimális megkezdésének feltételei (nyelvkilökő reflex csökkenése, ülni tudás, akaratlagos kéz és ujjmozgások, fogak kibújása) mellett a WHO javaslata szerint továbbra is a gyermek minimum betöltött fél éves kora szükséges. Ugyan a szilárd táplálék korai bevezetése elterjedt gyakorlat (nézzük meg a bébiételeken látható ajánlásokat, hatalmas piaci érdek fűződik a korai hozzátápláláshoz!) ennek bevezetése egészségügyi előnnyel nem jár, azonban egy korai és gyors hozzátáplálás szoptatási sztrájkot is eredményezhet, aminek már komoly egészségügyi kockázata lehet.
A fél évesnél idősebb csecsemők hozzátáplálása során nem lineáris folyamatot képzelhetünk el, ugyanis az igény szerint szoptatott csecsemők szopási igénye mind egészségügyi, idegrendszeri és emocionális állapotuk szerint is változik, így a gyermek táplálásának szoptatásról a családi ételekre való váltására rugalmas folyamat.
Az anyatej immunológiai funkciói tekintettel arra, hogy az anya-baba immunológiai szinten is kommunikál, a szoptatás teljes hosszában (totyogók, kisgyermekek esetén is!) jelentősek és jól kimutathatók.
A vasraktárak kiürülése 4-6 hónapos kor közt kezdődik meg, ennek hatása különösen akkor jelentős, ha a gyermek korai köldökellátásban részesült és ezáltal iatrogén módon elért alacsonyabb mennyiségű vasmennyiséggel kezdte méhen kívüli életét. Az anyatej vastartalma valóban alacsony, azonban a vas felszívódása anyatejből kitűnő, emiatt a hozzátáplálás megkezdése egészséges baba esetén nem javasolt, vérvétellel igazolt alacsony vas értékek mellett vaspótlás lehet indokolt, ennek kontrollálása az orvos kompetenciája és kötelessége.
Amennyiben egy gyermek alacsony vasértékek miatt transzfúziós kezelésre szorul, annak a hátterében előforduló okok kiderítése szintén orvosi feladat, ezen információk hiányában az eset felemlegetése és a történet részleges publikációja csak lelkiismeretfurdalás és pánik keltésére alkalmas.
A kórosan alacsony vas értékek mögött vagy felszívódási zavar, vagy korábbi fertőzések, vagy más egészségügyi problémák szoktak leggyakrabban állni, akár együtt, akár külön-külön, a hozzátáplálódás elutasítása a gyermek oldaláról inkább tünetnek tekinthető, mint oknak, amit mindenképp érdemes -akár rendszer szinten is, amennyiben fizikai okokat nem találni- kivizsgálni.
Az elválasztódás ideje embereknél mint emlős fajnál minimum 2,5 év után kezdődik meg, ez alatt szopási sztrájk vagy elválasztás miatt marad abba a szoptatás. Tekintettel arra, hogy a jelenlegi társadalmi berendezkedés nem támogatja a hosszú távú szoptatást, így elég ritka az az eset, amikor a gyermekek maguktól, idegrendszeri érettségüknek megfelelő időben választódnak el. Ez a biológiai norma szerint valahol a fogváltás megkezdése előtt várható (4-7 éves kor közt!), ekkorra a bélflóra is megváltozik, a gyermek félúton jár a serdülés felé, és a szopásigény leépül. Érdekes jelenség, hogy míg egy cumival alvó nagycsoportos óvodás elfogadást tapasztal a szopásigényének kielégítése terén, addig egy ugyanilyen korú szoptatott gyermek és édesanyja közt már kötődési zavart sejtenek.
Az anyamell első sorban a gyermek számára van kitalálva, igaz, van egy erős szexuális jellege is, igaz, nem szoptatás közben. A szoptatás közben kivillanó bőrfelület miatti felháborodást erős hipokrita hozzáállásnak tartom egy olyan kultúrában, ahol a fehérneműreklámokon kívül sportszereket és akár egy ásványvizet is erősen dekoltált és szexualizált modellekkel tudnak eladni.
Tisztelettel javaslom a kérdéses interjú megjelenésekor elérhetővé vált szakkönyv beszerzését, alapos tanulmányozását és a jövőre nézve a laktációs témákban kiadott interjúk előtt szakemberek bevonását.