Réges régen, mikor a nagymamám tanítgatott főzni, mindig nagyon élveztem, ha palacsintát sütöttünk. Ráncos, erős kezével olyan tempóban tudta keverni a tésztát, hogy csak pislogtam, hihetetlennek tűnt, hogy ezt valaha is megtanuljam. Tojás, liszt, tej, só és cukor volt a tésztában, a serpenyőt minden palacsinta előtt olajozta. Régi, csúnyácska vasserpenyőt használt.
Mikor nagyikám meghalt, enyém lett a serpenyő.
Sokáig rá sem bírtam nézni, aztán, mivel már nagyon beporosodott, nekiálltam és alaposan kisikáltam. Akkor láttam, hogy a vas elrozsdásodott és kilyukadt. Vettem másikat, próbáltam palacsintát sütni, de sosem sikerült.
Jópár év múlva gyerekes anyaként már tarthatatlannak éreztem ezt az állapotot, hogy nem tudok egy palacsintát összedobni. Addigra már a kicsik ételallergiái miatt sok mindenre diétáztunk, a hagyományos recept szóba se jöhetett. És akkor sikerült. Tej és tojás nélkül minden gond nélkül sütöttem a palacsintát, gyerekbulikon, hétvégén, vagy amikor eszünkbe jutott.
Úgy egy évvel ezelőtt felmerült a gyerekeknél a lisztérzékenység gyanúja is, ami később igazolódott. Ezt az évet már a korábbi allergének mellett gluténmentes diétával kezdtük.
Most hétvégén pedig sikerült megcsinalnom az első palacsinta ízű, palacsinta állagú, palacsinta kinézetű gluténmentes és vegán palacsintát, aminek az aprónép rettenetesen örült.
Mi köze ennek a szoptatási segítségnyújtáshoz?
Ha egy baba ételallergiás vagy cöliákiás, a szoptatás alatt nem csak neki, de édesanyjának is szigorú nulldiétát kell tartania, ami komoly anyagi és mentális terhelést jelent az egész családnak. A folyamatos odafigyelés, a bevásárlásoknál a címkeolvasás, a különböző étrendnek megfelelő ételek biztonságos tárolása, hogy ne szennyeződhessen allergénnel a mentes étel mind olyan feladatok, amik a mindennapok szervezését nehezebbé, az apró sikereket fontosabbá teszik.
Érintett anyaként és szoptatási tanácsadóként rendkívül fontosnak tartom mind a sorstársi segítségnyújtást, mind a szakmai támogatást és a közösség érzékenyítését.
