Sokat lehet hallani mostanában a fenntarthatóságról és a felelős gondolkodásról a táplálkozás terén. Most szeretnék még pár további szempontot felvetni, miért előnyös számunkra, ha szoptatjuk kisbabánkat és miért érdemes a katasztrófa sújtotta területekre laktációs segítségnyújtást biztosítani a túlélők számára a tápszer csomagok mellett/helyett.
- A kisbaba számára édesanyja teje a legmegfelelőbb táplálék. A legjobb, ha ehhez szoptatás révén jut, ha ez nem megoldható, akkor lefejve. Ha erre sincs lehetőség, akkor egy másik édesanya teje donáció révén szintén jó megoldást nyújthat, és csak ekkor, ha sem a saját anyatejjel, sem donor anyatejjel történő pótlás nem áll rendelkezésre, akkor jöhetnek szóba az anyatej helyettesítő tápszerek, mint következő lehetőség a megoldások között.
- A tápszergyártás hozzájárul a földterületek nem megfelelő kihasználásához: erdőirtáshoz és talajerózióhoz vezet. Egy vizsgálat megállapítása szerint Mexikóban egy kilogramm tápszer előállítása 12,5 m2 esőerdő kiirtásába kerül.
- A tápszerek gyártása és csomagolása toxinokat (méreganyagokat) hoz létre és papírt, műanyagot és a fémdobozgyártáshoz ónt használ föl. A veszélyes dioxinok a papírgyártás melléktermékei
- A tápszergyártás szennyezi a vizeket. A tehenek ürüléke és a takarmánytermesztéshez használt műtrágya megfertőzi a folyókat és a talajvizet, és ezzel kihat a folyókra és talajvizekre támaszkodó ökoszisztémákra. Az Earth Save Internationalnél dolgozó John Robbins becslése szerint az USA mezőgazdaságának tulajdonítható vízszennyeződés (ide értve a termőföld lemosódását, növényvédő-szereket és állati ürüléket) mértéke nagyobb, mint az összes kommunális és ipari forrásból eredő szennyezés együttesen. Ott, ahol a tápszer elkészítéséhez elengedhetetlen higiéniai feltételek nem adottak, gyakrabban fordulnak elő akár halálos kimenetelű fertőzések a csecsemők körében, mintha szoptatná őket az édesanyjuk. Ráadásul mélyszegénységben gyakori jelenség, hogy gyakran felhígítják a tápszert, ezzel a csecsemőt fontos tápanyagoktól fosztják meg és ez is hozzájárul a betegségekhez és a csecsemőhalandósághoz. A “cumisüveg-betegség” évente másfélmillió kisbaba halálát okozza.
- A tápszergyártás szennyezi a levegőt is. A metángáz a széndioxid után a második, amely hozzájárul az üvegházhatáshoz és a globális felmelegedéshez; a teljes éves globális metánkibocsátás 20 %-ért (100 millió tonna metángázért) a tehenek gázkibocsátása és ürüléke felelős
- A tápszergyártás folyamata energiát fogyaszt. A tápszer egy gyártási folyamaton megy keresztül, majd pedig porrá alakítják, ami magas hőmérsékleten történik. Ez a folyamat világszerte hatalmas mennyiségű villamos energiát emészt fel. A cumisüvegek, etetőcumik és a mesterséges táplálás egyéb kellékeinek gyártása szintén energiaigényes.
- A tápszer sok pénzbe kerül és ez a pénz jobb helyre is kerülhetne, például földünk, levegőnk és vizeink megtisztítására.
- A tápszer-, csomagolás- és cumisüvegkellék-gyártáshoz szükséges nyersanyagok szállítása értékes üzemanyagot fogyaszt. A feldolgozás után pedig a tápszert sokszor a gyártás helyétől több ezer kilométerre kell eljuttatni. A cumisüvegek, etetőcumik és egyéb etetési kellékek gyártásához nagy mennyiségű műanyagot, gumit, szilikont és üveget használnak fel. Az egyre fogyatkozó számú hulladéklerakóba kerülő műanyag cumisüvegek, etető- és nyugtató/játszócumik.
Mit tehetünk ez ellen? Ha megoldhat, akkor szoptassuk gyermekeinket két éves korukig, illetve addig, amíg a baba-mama párosnak ez megfelelő. Ha pótlásra lenne szükség, azt minél szoptatásbarátabb módon tegyük. Ha pedig “fölöslegünk” akadna, ás ha a család számára belefér és megoldható, akkor érdemes anyatejet leadni.
http://heimpalkorhaz.hu/anyatej/
A cikkhez a La Leche Liga cikkét használtam forrásként. A kép forrása Roda.hr