Sokat olvashatunk a kiégés jelenségéről, amit korábban a magas pozícióban dolgozó üzletemberek túlhajszolt életmódjához kötöttünk. Azóta tudjuk, hogy a jelenség sokkal többrétegűbb, mint egy szűk csoportot érintő ritka jelenség, és mind szakmailag, mind egy ettől eltérő élethelyzetben ki lehet égni.
Mi is tehát a kiégés (burnout)?
A kiégés egy olyan speciális jelenség orvosi elnevezése, amely vezető tünete a fizikai-érzelmi-mentális kimerülés, mely hosszabb ideig tartó stressz, fokozott érzelmi megterhelés következtében alakul ki. Az állapot során a személy tartós tehetetlenséget, inkompetencia-érzést, csökkent munkakedvet él meg, motivációja és teljesítménye csökken, elfoglaltságait monotonnak és értéktelennek ítélheti meg. Kapcsolatai felszínessé vagy konfliktusossá válhatnak, a személyes szükségletek eközben háttérbe szorulnak, és akár egészségkárosodás is kialakulhat.
Az anyaság egy 24 órás készenlétet igénybe vevő, mentálisan, lelkileg is megterhelő munka, ahol nagyon ritkán érkezik azonnali pozitív visszajelzés, illetve nagyon kevés tevékenység van olyan, aminek látható nyomai maradnak akár aznap estére. Gondoljuk végig: a háztartás mindennapi feladatai jellemzően a gyerekekkel otthon lévő személyre hárulnak akkor is, ha a pár tagjai amúgy igyekeznek mindketten részt venni a mindennapi feladatokban, mivel párja a legtöbb családban jellemző keresőmodelleknek megfelelően fizikailag nincs jelen. A gyerek(ek) fizikai életben tartása is komoly munkával jár az őt gondozó szülő számára, és ha a gyermek lelki jól-léte is szóba kerülhet, akkor az erre fordítható energiákat is elő kell teremteni valahonnan. Mivel szülőként elkerülhetetlen az intenzív érzelmi bevonódás, sőt a jó szülő-gyerek kapcsolatnak épp ez a lényege és a szülői szerep nem elhatárolható más életterületektől és nincsenek a „munkavégzésnek” időbeli korlátai, emiatt szinte egyáltalán nincs lehetőség regenerálódásra. Különösen veszélyeztetett pozícióban vannak azok a szülők, akik családjában magatartási vagy tanulási zavarral küzdő vagy krónikus beteg gyerek él, illetve az egyszülős családok fenntartói.
Hogyan lehetne ezt mégis megelőzni, hiszen a család egészének működése szempontjából sem, sőt, a gyerek későbbi problémamegoldó repertoárjának kialakítása szempontjából sem mindegy, hogy milyen mentális és fizikai állapotban vannak a szülők?
Ugyan az nagy egyéni változatosságot mutat, kinek mi jelenti a feltöltődést, de néhány általános érvényű gondolatot felsorolnék most, érdemes elgondolkozni rajtuk:
- a szülők családi élettel kapcsolatos elvárásainak racionalizálása elengedhetetlen, hiszen egy vagy két ember nem képes azt nyújtani, amit korábbi generációknak a szülők-nagyszülők-szomszédok-rokonság együttesen adott
- a szülői szerepen túli szerepek megkeresése és kiteljesítése- akár a munkahelyi sikerek, akár egy hangulatos randi mind segítenek feltöltődni.
- sajátidő biztosítása -akár csak bámulni magunk elé, akár egy hobbit űzni szintén örömforrás lehet a mindennapok taposómalmában
- sport
- segítség kérése: ha még jól érezzük magunkat a bőrünkben, vagy már döcögősnek érezzük a szekerünket, mindenképp fontos, hogy ne akarjunk mindennel egyedül megbirkózni, nem szégyen a segítségkérés
- támogató közeg kiépítése – az elfogadás megtapasztalása, a szeretetteli támogatás érkezhet a baráti körből, sporttársaktól, szülőtársaktól, vagy a családból akár, de a támogató közeget erősítheti akár egy jó pszichológus, lelkész, vagy coach is.
A boldog gyermekkor elengedhetetlen része a kiegyensúlyozott, boldog szülő. nem szabad lemondani a saját örömeinkről, akkor sem, ha azok nem feltétlenül a gyerekhez kötődnek. Gondoljunk a repülőgépre: először saját magunkra kell felhúzni az oxigénmaszkot, hogy utána minden körülöttünk lévőnek tudjunk segíteni. Tegyünk szülőként is így!
(a kép forrása:www.mummypages.ie)