Sok szó esik az anyaság mindenféle oldaláról, azonban az apákról gyakran megfeledkezik a szakirodalom, holott a család szerves része az apa éppen úgy, mint az anya és a gyermek. (Sokféle családmodell létezik, ezekre most nincs módom kitérni.)
A baba fogantatásakor az anya és az apa genetikai állományának egyesülése hozza létre azt a megismételhetetlen és csodálatos ismeretlent, aki pár hónap múlva egyetlen mosolyával képes lesz levarázsolni a szüleit a lábáról. Az anya testében drámai változások indulnak meg, a parányi zigóta osztódni kezd, beágyazódik,és egymás érzéseiben és rezdüléseiben osztozva egy egységként fejlődik az anya- baba diád a szülésig, ahol mindkettejük élete új mérföldkőhöz ér.
Mi történik eközben az apával?
Többféle stratégiát különböztet meg a szakirodalom az apai hozzáállásban a várandóssághoz való viszony terén, ugyanakkor ez nem egy elvágólagos jelenség, inkább egy spektrum, ahol mindenféle változat előfordul.
Az egyik szélsőség, a teljes távolságtartás, amikor az apa életét, gondolatait nem befolyásolja a várandósság a másik pedig a teljes bevonódás, ahol az apák részt vesznek mind az érzelmi munkában, mind a várandósságot érintő vizsgálatokban, fészekrakásban, akár fizikai tüneteket is produkálva. A spektrum közepe táján a közreműködő hozzáállást különböztetjük meg, ahol ugyan ezek a férfiak lekicsinylik az összes érzelmi hatást, amit a várandósság gyakorol rájuk, ugyanakkor büszkék rá, hogy megfelelhetnek azon funkcióknak, melyeket központinak látnak a férji és apai szerepükben, náluk a hangsúly a felelősségen és a tevékenységeken van.
Sokban befolyásolja ezt az apai hozzáállást az apák saját tapasztalatai gyermekkorukból, a várandósság várt volta, a korábbi tapasztalatok, esetleg veszteségek és az a környezet, amiben mindennapjait tölti.
A gyermek születését is különféle rituálék, szokások övezik. Ezek közé tartozik manapság a tejfakasztó is, ami már jelentősen eltér a család egészsége elfogyasztott áldomástól, inkább a korábbi, gyermektelen évek bulizásait hivatott megtartani, mint a családos férfiak körébe történt befogadást ünnepeli.
Akármilyen stratégiát követ azonban az apa, a család életében a szerepe nem lesz kevésbé jelentős, mint az anyáé.
Egyre több édesapa van jelen gyermeke születésekor, egyre gyakoribb az az igény, hogy a vajúdáskor ő is jelen lehessen és támogathassa az anya-baba párost ezen az úton és aktív részt vehessen a családdá születés minden csodájában.
A szülést követő időszak nagyon megterhelő tud lenni az egész család számára. A gyermekágyas asszony fizikai állapotából adódó kiszolgáltatottsága (még egy teljesen háborítatlan élettani szülés után is nagyon fontos a regeneráció!), a baba igényeinek a kiszolgálása, a családdá fejlődés és az új határok kiszabásának feladata éppúgy az apa vállán is nyugszik, mint az édesanyáén. A családdá válás éppen olyan normatív krízis az apák számára, mint a család többi tagjának. A pici babás időszakban, mivel a baba-mama diád még a szimbiotikus szakaszban van különösen megterhelő lehet lelkileg egy apa számára, mert nincs, vagy nagyon ritka az élő minta arra, hogy hogyan tud részt venni egy apa az újszülött életében.
Az első dolog, amit le lehet szögezni: nagyon fontos az apai jelenlét a család életében. A fizikai és érzelmi biztonság kialakítása, az anya támogatása mind olyan teendők, amik egy kompetenciájában magabiztos apa számára megerősítőek lehetnek. A baba gondozásában a szoptatás kivételével nincs olyan tevékenység, amire egy apa ne lenne képes, beleértve ebbe a pelenkacserét, a baba hordozását, levegőztetését is. A babahordozás a gyermekágy alatt ideális esetben leginkább apa-baba tevékenység, hogy a baba egy számára megnyugtató, biztonságosan szerető személyen testkontaktusban ringhasson, édesanyja pedig regenerálódhasson.
A tapasztalat azt mutatja, hogy azok az apák, akik a baba körüli tevékenységekben az első pillanattól kezdve részt vettek, hamarabb kialakították saját problémamegoldó repertoárjukat, mint azok, akik a kisbaba gondozásába nem vállaltak tevőleges szerepet, és a kisbabakor elhagyásával a kisgyermekek viszonya szorosabb volt az őket első perctől gondozó apákkal összevetve a távolságtartóbb apai attitűdöt mutató apa-gyermek viszonyokkal.