
Egy másik szüléssel kapcsolatos oldalon felmerült egy fontos kérdés, ami mellett én sem tudok elmenni szótlanul. A kérdés az, hogy vajon egy anyának jogában áll-e megválasztani gyermeke születésének módját, esetleg idejét is. Igen, jelen esetben a programozott császármetszésekről lesz szó.
A császármetszés (Sectio caesarea) olyan, a szülészetben alkalmazott sebészeti beavatkozás, életmentő nagy hasi műtét, melynek során egy vagy több bemetszést ejtenek a várandós nő/anya hasfalán (laparotomia) és anyaméhén (hysterotomia), hogy ilyen úton emeljék ki a természetes úton valamilyen okból világra jönni nem tudó egy vagy több újszülöttet, ritkábban elhalt magzatot. Az első sikeres császármetszést Magyarországon (azaz az anya és az újszülött is élve hagyta el a klinikát) Tauffer Vilmos (1851-1934) végezte 1890-ben.
Ma már a szülések jelentős része császármetszéssel történik, ezek szintén igen jelentős hányada programozott császármetszés, azaz tervezetten, a várandósság adott időpontjában végzik el a beavatkozást. Van olyan eset, amikor ennek komoly orvosi indoka van, máskor nem látunk a tervezett császármetszések okai mögé.
Fontos tisztában lennünk azzal, hogy amennyiben programozott császármetszés kerül szóba, nagyon fontos, hogy széles körű tájékoztatást kérjünk a lehetséges kockázatokról, várható előnyökről, mielőtt bármilyen beavatkozásba beleegyezünk. Az élettani normától való eltérés indokolt esetben életet menthet, azonban minden esetben mérlegelni kell a rendelkezésre álló információk alapján lehetséges kimeneteleket.
Anyaként, kompetens szülőként a szükséges információk birtokában amennyiben az orvossal egyetértve valaki a programozott császár mellett döntött, a döntését neki is tiszteletben kell tartani.
A gyermekkorban, serdülőkorban átélt abúzusok gyakran rejtve maradnak a túlélők előtt is, azonban mindennapjaikban rejtetten bár de jelen van ezek lenyomata. Sajnos, mire a legtöbb nő a szülés közelébe kerül, már átélt olyan eseményeket, melyek akár a test-emlékezet révén, akár emlékbetöréssel előtörhetnek kontrollvesztéssel járó élethelyzetekben, megnehezítve akár a szexuális életét, vagy leállítva később a szülést is. Hasonlóan elutasíthatja egy anya a hüvelyi szülést egy korábbi traumatikus szülés vagy perinatális veszteség után, de rengeteg olyan szempont létezhet, amit ezen a felületen még felsorolni sincsen mód.
Amennyiben egy asszony aggodalmait és félelmeit komolyan vesszük, támogatjuk őt, abban az esetben lehetőség nyílhat a korábbi traumák feldolgozására még akár szülés előtt is, így lehetőség nyílik a szülés módján újra elgondolkozni.
Amennyiben az asszony aggodalmai téves információkon alapulnak – ilyen például, hogy a hüvely elveszíti rugalmasságát a szülés hatására (az igazság az, hogy egy karbantartott és edzett gát és beavatkozásoktól mentes szülés esetén a hüvely pont azt teszi, amit egy férfi pénisze erekciókor, majd amennyiben nem éri trauma, nem metszik el, nem varrják össze akkor ugyanolyan szépen vissza is nyeri a nyugalmi állapotnak megfelelő méretét) – úgy a megfelelő tájékoztatás segít elkerülni azokat a beavatkozásokat, amiknek sem orvosi, sem lélektani indoka nem található.
Szülni sok helyen, sokféleképp lehet.
Egy közös dolog azonban mindenképp van a sokféle szülésben: az élet-adás módtól függetlenül élet-adás, csoda. Fogadjuk el egymást, egymás döntéseit ítélet nélkül.
