Az igény szerint szoptatott csecsemő testkontaktus igényét mind szoptatáskor, mind hordozás közben ki lehet elégíteni. A babahordozás közben a baba vesztibuláris rendszere folyamatosan stimulálva van, izmai passzívan átmozgatódnak, vizuális és akusztikus ingerek érik, miközben a hordozó személy szívritmusát és légzését hallgatja, hőháztartását stabilizálja a testkontaktus (kivéve, ha a hordozó személy és a hordozott csecsemő közé hőszigetelésre alkalmas eszköz kerül) és a lehetőségekhez képest „stressz-védettségben” (Bagdy Emőke 2011) van. A testkontaktusban alvó egészséges csecsemő jól ébreszthető, kommunikációját az anya/hordozó személy hamarabb észleli, mintha egymástól távolabb helyezkednek el és így a korai éhségjelek észlelésekor azonnal mellre kerülhet a baba. Ez kedvezően befolyásolja a mellre kerülés gyakoriságát is. Mind az anya, mind a baba oxitocin termelésére kedvezően hat a bőrkontaktus. Az anyja által elöl hordozott csecsemő stimulálja az anya mellkas bőrének receptorait, kezével, karjaival pressziót gyakorolhat a mellre, így serkentve a tej termelését.
A hordozott csecsemő arca relaxált állapotban a hordozó személyhez ér, ami pozitív stimulációs hatással bír a baba arcizmainak tónusára, valamint a mimikai és rágóizmok fejlődésére.