Pihentető kisgyerekes otthoni napok

“De jó, hogy már itt vagy, mindjárt csinálok egy kis helyet a kanapén, hogy le tudjunk ülni, tudom, hogy vacakul nézünk ki, tudom, hogy egész nap semmi értelmeset sem csináltam.
Reggel, mikor felkeltem, és leért a kávé, ébredt a legkisebb. Épp csak a mosogatógépet és a mosást tudtam elindítani, mire a nagyobbacska megreggelizett. Aztán a pici párszor lebukta magát, és mire átöltöztettem, már pakolhattam is össze a nappalit, amit a nagyobb széjjelrámolt. Aztán mire túlestünk a tízórain és sikerült feltakarítanom, amit kiborogatott a nagy, addigra már indultunk volna a játszótérre, de bekakilt a pici. És azonnal rájött, hogy álmos és éhes, így aztán belealudt a szoptatásba. És ott álltam a két és fél évessel meg a pici babával, és még az ebédet sem sikerült elkészíteni, a nagy türelmetlenkedett s meg sem mertem moccanni, mert tudom, hogy ha ilyenkor felébred, akkor felborul a teljes napi menetrend, amúgy is csak rövideket szokott aludni. Na, ma nagyot aludt. Közben a nagy szétrámolta a ruhásszekrényüket, fellocsolta a fürdőszobát és amikor bekakilt, levette az összes ruháját és hogy segítsen, belepakolta a szennyeskosárba. A pelust is. Nyitva.
És akkor még nem is ebédeltünk.
Feladtam, rendeltünk valamit. Amikor megérkezett a futár, és meghozta az ételt, leültettem a nagyot, hogy egye meg. Itt derült ki, hogy brokkoli van a zöldséglevesben. Puff, nem szereti. Ravasz voltam, második fogásnak palacsintát rendeltem, az legalább elfogyott. Az enyém is. A pici folyamatosan cicin akart lógni. Bepakoltam a következő mosást, lesikáltam a fürdőszoba összekent felületeit, kivakartam az összes gyereket – a nagyot a lekvárból, a kicsit a bukásból – és újra megpróbáltam elindulni velük, majd alszik mindkettő a séta közben: a nagy a babakocsiban, a pici a hátamon. Ráadásul napok óta itt állnak a csekkek a polcon, legalább elmegyünk a postára és feladom őket.
El is indultunk, oda is értünk, végig is álltam a sort az üvöltő picivel és a nyafogó naggyal, mert egyik sem volt hajlandó aludni. Na, mit gondoltok, mi maradt otthon az induláskor? Igen, jó a tipp. A pénztárcám.
Gondoltam, a játszótéren picit szusszanhatok és a gyerekek is jól érzik magukat, aztán mehetünk haza. Itt legalább nem tévedtem, mindkettő remekül szórakozott, mikor a teli pelust vittem a kukába (bruttó 2 méter a padtól) a nagyobb nagy élvezettel kilocsolta magukra a maradék innivalónkat – természetesen a tartalék ruhájukban voltak addigra.
Most este van, a lakás úszik, a száraz ruhát még nem tudtam összehajtogatni, a szennyeskosaram tele, a hűtőben darvadozik a mai ebédre szánt alapanyag, a dackorszakos nem akar aludni, a pici aludna, de őt nem hagyja a nagy és nem tudom, mikor jutok el végre pisilni. És a kicsi is fogzik… Látod, mi van körülöttem? Tényleg semmi értelmeset nem sikerült csinálnom ma. “

Biztos?

Szülés vagy kívánságműsor?

Egy másik szüléssel kapcsolatos oldalon felmerült egy fontos kérdés, ami mellett én sem tudok elmenni szótlanul. A kérdés az, hogy vajon egy anyának jogában áll-e megválasztani gyermeke születésének módját, esetleg idejét is. Igen, jelen esetben a programozott császármetszésekről lesz szó.

A császármetszés (Sectio caesarea) olyan, a szülészetben alkalmazott sebészeti beavatkozás, életmentő nagy hasi műtét, melynek során egy vagy több bemetszést ejtenek a várandós nő/anya hasfalán (laparotomia) és anyaméhén (hysterotomia), hogy ilyen úton emeljék ki a természetes úton valamilyen okból világra jönni nem tudó egy vagy több újszülöttet, ritkábban elhalt magzatot. Az első sikeres császármetszést Magyarországon (azaz az anya és az újszülött is élve hagyta el a klinikát) Tauffer Vilmos (1851-1934) végezte 1890-ben.
Ma már a szülések jelentős része császármetszéssel történik, ezek szintén igen jelentős hányada programozott császármetszés, azaz tervezetten, a várandósság adott időpontjában végzik el a beavatkozást. Van olyan eset, amikor ennek komoly orvosi indoka van, máskor nem látunk a tervezett császármetszések okai mögé.
Fontos tisztában lennünk azzal, hogy amennyiben programozott császármetszés kerül szóba, nagyon fontos, hogy széles körű tájékoztatást kérjünk a lehetséges kockázatokról, várható előnyökről, mielőtt bármilyen beavatkozásba beleegyezünk. Az élettani normától való eltérés indokolt esetben életet menthet, azonban minden esetben mérlegelni kell a rendelkezésre álló információk alapján lehetséges kimeneteleket.

Anyaként, kompetens szülőként a szükséges információk birtokában amennyiben az orvossal egyetértve valaki a programozott császár mellett döntött, a döntését neki is tiszteletben kell tartani.

A gyermekkorban, serdülőkorban átélt abúzusok gyakran rejtve maradnak a túlélők előtt is, azonban mindennapjaikban rejtetten bár de jelen van ezek lenyomata. Sajnos, mire a legtöbb nő a szülés közelébe kerül, már átélt olyan eseményeket, melyek akár a test-emlékezet révén, akár emlékbetöréssel előtörhetnek kontrollvesztéssel járó élethelyzetekben, megnehezítve akár a szexuális életét, vagy leállítva később a szülést is. Hasonlóan elutasíthatja egy anya a hüvelyi szülést egy korábbi traumatikus szülés vagy perinatális veszteség után, de rengeteg olyan szempont létezhet, amit ezen a felületen még felsorolni sincsen mód.
Amennyiben egy asszony aggodalmait és félelmeit komolyan vesszük, támogatjuk őt, abban az esetben lehetőség nyílhat a korábbi traumák feldolgozására még akár szülés előtt is, így lehetőség nyílik a szülés módján újra elgondolkozni.
Amennyiben az asszony aggodalmai téves információkon alapulnak – ilyen például, hogy a hüvely elveszíti rugalmasságát a szülés hatására (az igazság az, hogy egy karbantartott és edzett gát és beavatkozásoktól mentes szülés esetén a hüvely pont azt teszi, amit egy férfi pénisze erekciókor, majd amennyiben nem éri trauma, nem metszik el, nem varrják össze akkor ugyanolyan szépen vissza is nyeri a nyugalmi állapotnak megfelelő méretét) – úgy a megfelelő tájékoztatás segít elkerülni azokat a beavatkozásokat, amiknek sem orvosi, sem lélektani indoka nem található.

Szülni sok helyen, sokféleképp lehet.
Egy közös dolog azonban mindenképp van a sokféle szülésben: az élet-adás módtól függetlenül élet-adás, csoda. Fogadjuk el egymást, egymás döntéseit ítélet nélkül.

Gyakori kérdések a babahordozásról

Sokan, sokfélét olvashatunk az interneten, hogy melyik eszközt hogyan és miként szabad/nem szabad használni. Különböző megközelítések vannak, amik adott esetben eltérő ajánlásokat is eredményezhetnek. Most összefoglalok pár ilyen kérdést, amik gyakran elém kerülnek, mikor babahordozási tanácsadást kérnek tőlem.

Legtöbbször, ha megkeresnek és nem áll fenn semmi speciális igény, akkor szövött hordozókendőt, vagy szövött karikás hordozókendőt szoktam először megmutatni a családoknak, egyszerűen amiatt, mert ezek az eszközök a legsokoldalúbban használható és kihasználható eszközök, amikben biztonságosan és az élettani pozícióhoz a lehető legközelebb pozicionálva vihetjük testkontaktusban a kisbabánkat újszülött kortól akár a hordozós korszak végéig.

A rugalmas hordozókendő, tekintettel az anyag rugalmas voltára, biztonságosan csak többrétegű kötésben használható, elöl. Ez sajnos lerövidítheti az eszköz kihasználhatóságát, mivel a babák súlya növekedésével a hordozó személyre gyakorolt terhelés is nő, emellett egy már nézelődni vágyó gyerek nem fog nyugalomban ringatózni az őt hordozó személy hasán, mivel ahhoz, hogy kilásson, tekeregine kell, ami nem igazán komfortos. Ennek dacára lehet rugalmasban hordozni nagyobb gyereket is, de nem biztos, hogy minden családnak ezt ajánlanám. (A speciális hordozási igényű családoknál van az a helyzet, amikor ez hozhat megoldást, de ezek az esetek minden esetben egyéni mérlegelést igényelnek)

Háton hordozást rugalmas kendővel én pont a kendők rugalmassága miatt nem ajánlok, ugyanis egy ficergős baba, pláne egy totyogó remekül le tudja építeni a többrétegű kötést is, ha az anyag ezt engedi. A rugalmas kendő pedig nyúlik…

Csatos hordozóban általában csak stabilan ülni tudó, de még inkább járni tudó babáknak javasolom a hordozást, ugyanis az eszköz fizikai tulajdonságai nem engedik meg azt a tehermentesítést, amire egy pici babának szüksége van. A baba anatómiai és élettani jellegzetességeinek figyelembe vétele, az ő izomereje és a gerincgörbületeinek a stabil megléte mind olyan szempontok, amiket a hordozó eszköz választásakor mindenképp érdemes figyelembe venni, kivéve, ha van valami olyan erős kényszer, ami miatt az élettani pozíciót támogató eszköz nem lenne alkalmas az adott estben a biztonságos, kényelmes babahordozáshoz (példa erre az epilepszia, ahol roham esetén a legbiztonságosabb választás egy fix terpeszű, derékpántos eszköz, amiből pillanatok alatt ki lehet venni a babát, vagy ha a szülő rendelkezik olyan adottságokkal, amik az élettanilag optimális pozíciót támogató eszköz választását nem teszi lehetővé.)

Háton hordozni megfelelő eszközben és megfelelő módon egy egészséges babát akár újszülött kortól is lehetséges. Megfelelőnek tekintem azt az eszközt, ami a mozgásfejlődési állapotában tehermentesen, pontról pontra támasztja a baba érzékeny gerincét, a térdhajlattól térdhajlatáig támaszt, akkor is megfelelő pozíciót biztosít a picinek, ha elalszik, mivel alvás közben a hordozó esetleges hiányosságait nem tudja kompenzálni izommunkával a baba. Háton hordozni addig lehet, amíg az a babának/totyogónak, és az őt hordozó személynek is komfortos. Az, hogy milyen magasságban van a baba, az múlik mind a baba, mind a hordozó személy adottságain, az eszköz tudásán is. Az optimum egyéni.

A baba légutai mindig fontos, hogy szabadon legyenek. Ez a függőleges hordozási pozíciókban tud megvalósulni. A bölcsőtartásos hordozást több korábbi tragédia tanulsága alapján kifejezetten nem ajánlom. (A kendőben/karikásban bölcsőtartásban történő szoptatást nem tekintem hordozási szituációnak, az egy speciális helyzet, ami minden esetben egyedi mérlegelést igényel az anya részéről)

A babát olyan ruházatban érdemes hordozni, amiben kényelmesen érzi magát a hordozás közben. Hogy ez micsoda, azt éppúgy, mint az, hogy miben hordoz, a szülő kompetenciája eldönteni. A tanácsadó kompetenciája csak támogatás nyújtása és ismeretek átadására terjed ki, a döntés felelőssége mindig a szülőké, akik a tájékozódás, a tanácsadás végén képesek felelős döntést hozni.

Végezetül, de nem utolsó sorban szeretném megemlíteni azt is, hogy az eszközös babahordozás egy remekbe szabott eszköz a szülők kezében a válaszkész babagondozás elemei közül, de nem kötelező, nem elvárás senki felé, hogy eszközösen hordozza a kisbabáját. A baba testkontaktus igényét nagyon sokféleképp ki lehet elégíteni, a lényeg, hogy a kisbabás, kisgyermekes korszak az egész család számára a lehető legjobb, legboldogabb időszakká válhasson.

A babahordozás és a szoptatás – a válaszkészség eszköztárából

Az igény szerint szoptatott csecsemő testkontaktus igényét mind szoptatáskor, mind hordozás közben ki lehet elégíteni. A babahordozás közben a baba vesztibuláris rendszere folyamatosan stimulálva van, izmai passzívan átmozgatódnak, vizuális és akusztikus ingerek érik, miközben a hordozó személy szívritmusát és légzését hallgatja, hőháztartását stabilizálja a testkontaktus (kivéve, ha a hordozó személy és a hordozott csecsemő közé hőszigetelésre alkalmas eszköz kerül) és a lehetőségekhez képest „stressz-védettségben” (Bagdy Emőke 2011) van. A testkontaktusban alvó egészséges csecsemő jól ébreszthető, kommunikációját az anya/hordozó személy hamarabb észleli, mintha egymástól távolabb helyezkednek el és így a korai éhségjelek észlelésekor azonnal mellre kerülhet a baba. Ez kedvezően befolyásolja a mellre kerülés gyakoriságát is. Mind az anya, mind a baba oxitocin termelésére kedvezően hat a bőrkontaktus. Az anyja által elöl hordozott csecsemő stimulálja az anya mellkas bőrének receptorait, kezével, karjaival pressziót gyakorolhat a mellre, így serkentve a tej termelését.
A hordozott csecsemő arca relaxált állapotban a hordozó személyhez ér, ami pozitív stimulációs hatással bír a baba arcizmainak tónusára, valamint a mimikai és rágóizmok fejlődésére.