A születés egy nagyon nagy változást hoz a baba életébe: a puha, meleg, nedves és szűk környezetből egy világos, hűvös, száraz és végtelennek tűnő térbe érkezik. A vérkeringése is bukfencet vet, hiszen a tüdővérkör bekapcsolódik, innentől önállóan kell magát oxigénnel és tápanyaggal is ellátnia.
Ideális esetben minden a biológiai norma szerint történik: egy békés és háborítatlan vajúdás után a baba beavatkozás mentesen, a saját ritmusában érkezik a világra, édesanyjától egy pillanatra sem választják el és kibújását követően azonnal bőrkontaktusba kerül. Köldökzsinórját egészen addig, amíg az pulzál nem vágják el, így a baba biztonságosan hozzájut ahhoz a vérhez, ami még a lepényi keringés miatt a köldökzsinórban maradt a folyamatos oxigénellátás érdekében. A köldökzsinórban lévő vér a baba vére, amihez ha nem jut hozzá komoly sokkot jelent a szervezete számára, másrészt az indokolatlanul alkalmazott korai köldökellátásnak a babakori vérszegénység kialakulásában nagy szerepe lehet.
A kisbabák, miután megszülettek, nagyon jellegzetes viselkedést mutatnak. Ez a viselkedés egyetemes, a világ minden táján hasonlóan viselkednek az egészséges, időre született embercsecsemők.
Születésük után azonnal intenzíven jeleznek, felsírnak, majd az újszülött megnyugszik, feje, végtagjai és törzse nem mutat különösebb aktivitást. A relaxációs fázis után aktívabbá válnak: a baba a fejét picit forgatja és emelgeti, végtagok és vállak pici mozgást mutatnak, majd az újszülött határozottan mozgatja a végtagjait és a fejét, kinyomja magát a végtagjaival, azonban még nem tud ezzel helyet változtatni. A következő fázis a kúszás, amikor a hasból hasra érkezett kisbaba elindul édesanyja melle felé. A kúszást követően a baba megpihen, de némi aktivitást mutat közben pl. a kezét szopja, majd megkeresi a mellbimbót, a mellre tapad és szopni kezd. A szopást követően a kisbaba becsukja a szemét és elalszik.