“Jár, foga van, beszél. Minek annak a gyereknek anyatej, most már egyen valami rendes ennivalót, amúgy sincs abban a tejben semmi!”
Gyakran érik hasonló kritikák a totyogót szoptató anyákat.
Tény, hogy az egy éven túli szoptatás Magyarországon a múlt évszázadban rendkívül ritka volt és az akkor felnövekedett generációk alig láthattak szoptatott totyogót, azonban a biológiai norma, az ember természetes működésében nem csak az egy éven túli, de a két éven túli szoptatás is benne van.
Azoknál a természeti népeknél, ahol a kultúra szerves része a gyerekek igény szerinti szoptatása, két testvér közt a korkülönbség 3-4 év körül van. Ez nem véletlen, hiszen a szoptatás első fél évében, ha a baba igény szerint kizárólagosan szopik, és két szoptatás közt nem telik el több, mint 6 óra, gyakorlatilag 99%-os hatékonyságú fogamzásgátlást biztosít, és vannak édesanyák, akiknek a ciklusa csak több hónappal, hosszú szoptatás esetén akár több, mint egy évvel tér vissza. Azokban a kultúrákban tehát ahol a babák szoptatása egy éves kor fölött elfogadott, az anyai termékenység visszaállása a szülés után később várható, mint ahol a gyakori szoptatással elérhető hormon – állapot a baba korai elválasztása miatt nem áll fenn.
Korábban írtam róla, hogy az emberre jellemző biológiai norma szerint (a természeti népeknél végzett vizsgálatok és a többi főemlős szoptatási jellegzetességei alapján) két és fél-hét éves kor között következik be az elválasztódás. Néprajzi adatok is szólnak erről, népmeséink is őrzik a hosszabb távú szoptatás emlékét (pl. tejfog, Fehérlófia) A WHO ajánlása szerint a babát fél éves koráig szoptassuk kizárólagosan, majd jó, ha a szoptatás két éves koráig folytatódik, vagy azon túl, ameddig az a mamának és a gyermeknek is kölcsönösen megfelelő.
Az anya szemszögéből vizsgálva a hosszabb szoptatás nagyobb eséllyel eredményez tehát nagyobb korkülönbséget a testvérek között, ami azt is jelenti, hogy a szülést követő regenerációs folyamatokra több idő van, így a következő várandósság megterhelő hatása csökkenhet. A baba szempontjából egyrészt a tej speciális összetétele révén mind az idegrendszeri fejlődés, mind a baba/totyogó immunrendszere részesül az anyatej áldásos hatásaiból, mind a szoptatós élethelyzetből adódó kommunikációs helyzetek segítik a ráhangolódást és a kötődést – akár később is, amikor nagyobb testvérré válik.