Ételallergia szoptatott kisbabánál

Amikor egy szoptatott kisbaba esetében felmerül az ételallergia gyanúja, bizony ez a helyzet rendesen feladja a leckét mind a családnak, mind az őket támogató szakembereknek. Mivel a tünetek rendkívül változatosak, és nem utalnak egyértelműen az allergénre, így már az allergén beazonosítása is komoly kihívást jelenthet. Létezik, igaz rendkívül ritka az az állapot, amikor a szoptatást azonnal abba kell hagyni és a babát mesterségesen kell aminosav alapú gyógytápszerrel táplálni, de szerencsére az ételallergiás babák zöme az anya teljes eliminációs diétája mellett remekül szoptatható.

Mit tehetünk tehát, ha kisbabánk gyanús, hogy ételallergia által érintett?
Az első dolog, ami az allergén beazonosítását szolgálja egy nagyon pontos étkezési és tünet napló, amit az anya ír onnantól, hogy az ételallergia lehetősége felmerül (mikor, miből – pontos receptúra!!! – mennyit evett az anya – ezzel párhuzamosan a baba tünetei, mindkettő 24 órás lebontásban), ugyanis az ismétlődő mintázatok segíthetik a szóba jöhető allergének körének szűkítését, illetve nagy segítséget nyújt a gasztroenterológusnak is a tájékozódásban. Amennyiben már körvonalazódik, hogy mi okozhatja a tüneteket, a következő lépés a teljes eliminációs diéta az adott allergénre és az étkezési és tüneti napló további vezetése.

Hogy képzeljünk el egy teljes eliminációs, vagy más néven nulldiétát?
Ilyenkor az allergént, annak származékait és a keresztszennyeződés lehetőségét is ki kell iktatni, hogy az anya szervezetéből ki tudjon ürülni, mert addig, amíg ez nem történik meg, addig ugyan csökkenő mértékben, de a baba szervezetét terheli, így utána számíthatunk csak látványosabb javulásra.
Az első technikai dolog, pontosan beazonosítani, miben nincs jelen az allergénünk. (E számokat, pontos összetevőket és az allergén információkat _mindig_ el kell olvasni vásárláskor) A második, hogy a vásárolandó/megvásárolt élelmiszer esetében ki kell zárni a tároláskor történő szennyeződést. Vásárláskor egyszerűbb a dolog, mert az előre csomagolt és “mentes”-ként jelölt élelmiszerek megbízhatónak tekinthetőek. Otthon fontos, hogy zárt edényben, a potenciális szennyezéstől távol tartva legyen tárolva az allergénmentes eledel. Az elkészítéskor is fontos, hogy ne szennyeződjön: nem szabad olyan vágódeszkát, sodró/nyújtófát vagy bármilyen fából készült eszközt használni, ami korábban érintkezett a kerülendő élelmiszerrel. Fontos, hogy a munkafelületek is allergénmentesek, nem csak tiszták legyenek. Ez azt jelenti, hogy az allergénmentesség érdekében érdemes külön mosogatószivacsot használni a diétázó edényei, evőeszközeinek tisztítására. Nem szabad allergént fogyasztó személlyel közös pohárból/üvegből inni.

Mit tegyünk, ha a hibátlanul kivitelezett eliminációs diétában nem tapasztaltunk teljes sikert? Ha a tünetek mérséklődtek, de nem szűntek meg? Ilyenkor tud hatalmas segítséget jelenteni a folyamatosan vezetett étkezési és tünetnapló, aminek az áttekintésével a szakavatott szem be tudja azonosítani a következő allergént, esetleg keresztallergént, aminek a diétájával közelebb kerülünk a probléma megoldásához.

Elsőre ezt elolvasni elég ijesztőnek tűnhet, azonban az anyatej biológiai előnyei a mesterséges táplálással szemben hatalmasak, a szoptatós élethelyzet pedig szintén nagyon nagy segítség lehet a baba fájdalomcsillapítása és a folyamatos bélregeneráló hatása révén.

Mikor nem érdemes diétázni?
Ha a baba ételallergiája kizárható, akkor minden anyai diéta teljesen felesleges, rutinból az anyai eliminációs diétát javasolni az adott baba-mama páros vizsgálata nélkül ugyan nem jár különösebb veszéllyel, azonban fölösleges mentális és anyagi megterhelésnek valamint stressznek teszi ki az egész családot.

(A kép forrása: Egészségkapu.hu)

Kell-e aludni-tanítani egy kisbabát?

Sokfelé olvashatunk arról, mit, mikorra kell tudjon egy kisbaba. Régebben elfogadott gyakorlat volt – és sok helyen még most is az, hogy egy négy kilós gyereknek már csak négyóránként engedélyeztek 20 percnyi szopást, majd éjszakára azt sem. Hadd sírjon, erősödik a tüdeje. Aztán hamarosan át kellett aludnia az éjszakát, csendben, a szülők megzavarása nélkül. Ha éjjel ébredt, akkor megkapta a “rossz alvó”, esetleg súlyosabb esetben a “rossz baba” címkét és a szülők valamilyen alvástréningbe kezdtek, hogy megtanítsák a babát aludni.

Hol van itt a probléma?

Nos, ott, hogy a babák remekül tudnak aludni, semmi szükségük alvástréningre. Sőt. Igaz, az alvási szokásaik erősen eltérnek attól, ami jelenleg egy felnőtt, szülőkorú ember számára optimális pihenést jelentene, azonban ennek hátterében nem más, mint a biológiai jellegzetességeink állnak.
Az újszülött élete és biztonsága természetes körülmények között az anyjától függ. Szüksége van a bőrkontaktusra, az idegrendszeri működések harmonizálására, a hőháztartás támogatására, a szoptatás révén a táplálékra, a fájdalomcsillapításra és az anyatej különleges összetétele révén az idegrendszer “huzalozása” is ekkor történik.
Mivel babáink egy evolúciós kompromisszum révén éretlenül (bár rendkívüli kompetenciákkal) születnek 9 hónapnyi várandósság után, az idegrendszer azon fejlődése, ami más főemlősöknél még méhen belül végbe mehet, nálunk már méhen kívül kell megtörténjen. A babák pedig, pont emiatt az evolúciós kompromisszum miatt nem képesek annyira lecsillapítani segítség nélkül magukat, hogy el tudjanak egyedül aludni. Segít elaludni a szoptatás egyrészt a tej összetétele miatt, másrészt a szopómozgás miatt, segíthet a ringatás, a hordozás, a bőrkontaktus.
Együttalvás esetén – a világon sok területen bevett módja a kisbabás családok éjszakai gondoskodásának – a szoptatós édesanya és a kisbaba alvásciklusai összehangolódnak, így az anya is a baba ébredései dacára a lehető legjobban ki tudja pihenni magát.
A babák és totyogók alvási jellegzetességei egyénenként is eltérnek, mégis nagyobb vonalakban több hasonlóságot mutatnak. A főbb idegrendszeri érési folyamatok: mozgásfejlődési ugrások, beszéd megindulása, valamint a fájdalmas állapotok, pl fogzás vagy betegségek mind ébredősebbé tehetik a babát, nyugtalanabbá az éjszakát. Ilyenkor az egész család elfárad, és megnő annak az esélye, hogy a végletekig kimerült anyák egy alvástréningbe kezdenek.
Azoknál a babáknál, akiket a nyugodt, pihentető éjszakák érdekében megtanítottak aludni (ma is népszerű gyakorlatnak számító alvástréning például a Ferber módszer) az alvás során emelkedett stresszhormon szint volt kimutatható, sőt, még ébredés után is ez a magasabb hormonszint volt jellemző. Hosszú távon az emelkedett stressz szint miatt komplett agyi struktúrák működésében lehetett különbséget kimutatni azokhoz a csecsemőkhöz képest, akiknek az alvását ilyen módon nem befolyásolták. Elmondhatjuk tehát, hogy az alvástréningek alkalmazásának strukturálisan is kimutatható hosszabb távú következményeik vannak.
Mikorra várhatjuk mégis, hogy egy gyerek képes legyen önállóan, minden külső segítség (átmeneti tárgy vagy személyes közreműködésünk nélkül) elaludni? Nos, a legtöbb gyerek, mire óvodába megy, megérik erre. Nem mind. De ez nem a szülők nevelési, gondozási jellegzetességei miatt van így, hanem az embergyerek biológiai jellegzetességei azok, amik az idegrendszeri érés folyamatát befolyásolják.
Nem kell félni tehát, mi történik, ha egy kisbaba mellen, a totyogó karban alszik el. Nem erősítünk rossz szokásokat, hanem támogatjuk gyermekünk idegrendszerének természetes fejlődését és érését, hogy az elalvás számára babaként és kisgyerekként is békés, boldog pillanatokat jelenthessen.

Mellgyulladás

Mellgyulladás. Valljuk be őszintén, ez az egyik olyan kifejezés, amiről hallani sem szeretnénk a szoptatós időszak alatt.

Vannak nők, akik így is maradnak – sem a szoptatás kezdetén, sem a szoptatós időszak végéig nem tapasztalják meg a mellgyulladás tüneteit. Mások azonban, akik kevésbé szerencsések és hajlamosak a mellgyulladásra, bizony fájdalmas időszakokat élhetnek át.

Mi is az a mellgyulladás?

Amikor egy tejcsatorna elzáródik és valami miatt nem tud ürülni, a mirigyben termelődött tej pangani kezd. A mirigy feszülni kezd, fájdalmas csomó alakul ki a mellben – rendszerint az egyikben, mely lehet, hogy minden különösebb kezelés nélkül, pusztán a szoptatás hatására magától elmúlik. De megtörténhet sajnos az is, hogy a fájdalom erősödik, és elterjedhet akár az egész mellen, minek következtében fájdalmassá válik a szoptatás, az anya pedig belázasodik.
Mellgyulladást – mastitist okozhat, ha a mellet valami trauma éri – akár egy rosszul megválasztott fazonú vagy méretű melltartó is! – vagy a baba szopási gyakorisága vagy a szoptatás hossza hirtelen lerövidül, vagy a baba szopási technikája, illetve a mellrehelyezés nem megfelelő.
Tünetei: fájdalmas csomó, láz, pirosas elszíneződés a bőrön, illetve melegebb felület a csomó felett, az anya elesettnek érzi magát, influenza szerű végtagfájdalmat érez.

A megoldás, függetlenül a mastitis okától ugyanaz: a csomó kiürítése.

Ideális esetben az anya melle nem sebes, a baba képes jó tapadással és hibátlan technikával szopni, ilyenkor a gyakori mellre helyezés vagy a szoptatások közt a mell gyengéd fejése már önmagában megoldhatja a problémát.

Ha azonban a csomó makacsabb, akkor az elzáródás kioldásához más technikákat is bevethetünk: az egyik leghatékonyabb technika ilyenkor a duktális masszázs. Ezt nem szabad összekeverni az erőteljes fejéssel, ugyanis az veszélyes és tilos, mivel a durva masszírozás miatt a tejcsatornák megsérülhetnek és eltömődésre, gyulladásra lesznek hajlamosak. A duktális masszázs lényege az, hogy nem a csomót masszírozzuk, hanem megpróbáljuk szépen finoman a csomó előtti, azaz mellbimbó felőli részről a dugót eltávolítani. Ez lehet maga a tejszín, tejkő vagy ha valahogy be tudott fertőződni a rendszer, akkor genny. Amikor már a mell puha szoptatás vagy fejés után és a csomót jól el lehet különíteni a többi mellszövettől, akkor a kijáratot a tejcsatorna vége (bimbó) felől meg lehet próbálni kisimogatni, finoman, gyengéden, kitartóan kinyomkodni. Először csak a bimbónál a legutolsó fél centiből abban a járatban, a kijárat felé. Amikor úgy tűnik, hogy az a szakasz már puha és üres, egy fél centivel messzebb ismételjük a masszírozó mozdulatokat bimbótól azon a vonalon, ahol az eldugult járatot sejtjük és ezt a hosszabb szakasz tartalmát tereljük a kijárat felé. Ezt a lépést ismételgetjük egyre hosszabb szakaszokon, így a dugó egyre rövidebb lesz. Ahhoz, hogy még könnyebb legyen a dolgunk, az esetlegesen kialakult ödémát csökkenthetjük hűtéssel, borogatással a masszázs előtt, illetve segíthet az is, ha a kézzel végigmasszírozott járatot még egy elektromos fogkefével vagy egy vibrátorral is megmasszírozza, mivel ez a gyengéd, de kitartó rezgés is segít fellazítani a dugulást okozó anyagot a tejcsatorna faláról.

Mikor kell orvoshoz fordulni a mellgyulladással? Ha a fent ismertetett módszerek alkalmazása dacára a tünetek nem enyhülnek 24 órán belül, vagy rosszabbodnak, vagy mindkét mell begyulladt, esetleg a bimbón sérüléseket látunk, vagy vörös csíkok jelennek meg a gyulladt terület környékén, illetve a tünetek hirtelen és súlyosan jelentkeznek orvoshoz kell fordulni, aki indokolt esetben antibiotikumot ír fel.

A szoptatás továbbra is javasolt a gyulladt mellből is. Ahhoz, hogy az orvos a helyzetnek megfelelően a szoptatással legjobban összeegyeztethető antibiotikumot írja fel, érdemes az “e-lactancia.org” oldal adatbázisát használni a hatóanyagok szoptatásra vonatkozó kockázatának ellenőrzése céljából.

(a képen egy túltelítődött, de nem gyulladt mellből szopizó újszülött látható)

Hogyan támogasssuk a kisbabás családot?

Egy kisbaba érkezése nem csak a szűkebb család, hanem akár az egész nagycsalád, és a baráti kör életét is megváltoztatja. A lányból anya lesz, a fiúból apa, és akik zökkenőmentesen lépnek új szerepükben a szülővé válás útjára, azok is meglepődve tapasztalhatják, mennyire megváltozik a viszonyuk a saját és a párjuk szüleivel. A gyerekágy nagyon érzékeny időszak az új család számára. A saját felelősség és a kompetenciahatárok megtalálása, a segítség kérése-elfogadása illetve a kért és kéretlen tanácsok megfogadása illetve figyelmen kívül hagyása kötéltáncát minden szülőpár megtapasztalja.
Ha nagyszülőként, vagy a szülők testvéreiként próbáljuk meglelni a szerepünket az új családi szerkezetben, az sem tökéletesen egyértelmű mindenki számára.
Talán a barátok helyzete a legkönnyebb ilyenkor, bár nagyon sok barátság szakad meg vagy függesztődik fel a kisgyerekes években.
Ha támogatni szeretnénk -saját családi pozíciónktól függetlenül – egy gyermekágyas családot, az a legegyszerűbb, ha megkérdezzük, hogy vannak és mi az, amire vágynak. Fontos természetesen ilyenkor is az őszinte, egymást tiszteletben tartó viszony a szülőpár felé, hiszen azok felé, akiknek megfelelni szeretnénk, nem szívesen nyílunk meg.

Ha segíteni szeretnénk őket, akkor az első szabály tehát: fogadjuk el, hogy az ő életükben ők a kompetens személyek.

A második, hogy ha bármit teszünk értük, akkor azt és úgy tegyük, ahogy az nekik jó és ne úgy, ahogyan nekünk jól esne. (Van olyan is, amikor egyeznek a szükségletek, de ez sajnos ritkább, mint az ember gondolná.) Ha egy bevásárlásra kérnek, ha csak egy mosogatásra, vagy egy süti megsütésére, az is éppoly sokat jelenthet a friss család számára, mint az, ha elvisszük a nagyobb testvért a játszótérre, vagy ítélkezés és közbevetések nélkül meghallgatjuk az anyát, miket élt át a szülése során, akár egyszer, akár már századszor meséli el az élményeit.

A harmadik szabály: fogadjuk el azt is, ha épp nem kérnek tőlünk segítséget. Ha tudják, hogy számíthatnak ránk, akkor már meg tudtuk adni azt a támogatást, amire a legnagyobb szüksége van minden pici babás és nagyobb gyerekes családnak: a bizalmat és az elfogadást.

Ha anya jól van

Ha anya jól van, az egész család jól van…
Természetesen ezek a szavak nem csak az anyákra vonatkoznak, hanem mindenkire azok közül a családban, akik a legtöbb időt töltik a gyerekekkel.
A kisbaba igényeinek kielégítése elsődlegessé válik a pici születésekor és ez így is van jól, azonban azok az anyák, akik már több éve benne vannak a pici gyerek ellátásának körforgásában, gyakran olyan kevéssé jutnak hozzá önnön szükségleteik kielégítéséhez, hogy egy idő után személyiségük teljesen beolvad a mindennapok robotpilóta üzemben történő túlélésébe.
Miért okozhat ez problémát?
Egyrészt: a gyerekek ezt az áldozatot egyáltalán nem igénylik és bizony nem is kárpótolják érte az embert. Ez frusztrációt okozhat, aminek kárvallottjai pont azok lesznek, akiket a legjobban szeretünk. Másrészt az sem szabad elfelejteni, hogy üres tálból nem tudunk adni.
Párkapcsolati szinten is jelentkezhetnek újabb kihívások: az ember lánya már nem feltétlenül tud úgy szerető társként és vonzó nőként gondolni magára, mint korábban és ez az önbizalom csökkenéséhez is vezethet.
Mit tehetünk ezek ellen?
Ha még nincs baj: olyan tevékenységeket űzni, ami feltölt, örömet okoz. Sportolni – gyerekek nélkül – társaságba járni, randevút szervezni, színházba menni, vagy akár egy órát ázni a fürdőkádban úgy, hogy senkinek sem kell enni/inni adni, popsiját kitörölni… és ezt tenni rendszeresen. Ez nem önzés, hanem problémamegelőzés, mert egy kiegyensúlyozott, boldog anya sokkal érzékenyebben tud reagálni a gyerekek igényeire, lényegesen türelmesebb, mint egy végletekig kimerült nő, akinek gyakran már a normál gyerekműködés is frusztrációt okoz.
Ha azt érzi az ember, hogy hiába próbál pihenni, nem képes ellazulni, ha a gyerekekre nem tud örömmel nézni, ha alvászavarok, esetleg fizikai problémák (szédelgés, végletes kimerülés, hányinger) jelentkeznek, ha türelmetlenné vált, dühös, örömtelen, folyamatosan kimerült, akkor érdemes elgondolkozni, nem állhat-e a háttérben a szülői kiégés jelensége. Ha igen, érdemes azonnal segítséget kérni, pszichológushoz fordulni, hogy a mélypontot tartós jól-lét követhesse.

A kép forrása CNN.com

Átalussza már az éjszakát?

“Átalussza már az éjszakát? Az enyém két hónapos kora óta átalussza.” Elhangozhat ez a pár mondat akár nagycsaládi körben, játszótéren és bizony az ember hajlamos ilyenkor a sokszor ébredő babájával a karjában azt gondolni, hogy ő tolhatott el valamit.

Nos, megsúgom, a legtöbb gyerek a játszótéren aludja át egyedül az éjszakát. Esetleg idősebb rokonok jelenlétében, de éjjel, otthon lényegesen ritkább az éjszakát átalvó gyerek jelensége, mint gondolnánk.

Mikor az emberi faj kialakult, a magárahagyottság, a hosszabb időben való távollét a szülőktől/ gondozó személytől maga volt egy kisbaba számára a halálos ítélet. Az a csecsemő, aki nem jelezte a szüleinek elég határozottan a szükségleteit, nem bizonyult életképesnek és elpusztult. Később, a gyermek fejlődésével vannak ébredősebb és kevésbé ébredős időszakok. Ébredősek, mikor a baba mozgásfejlődése intenzívebbé válik, ha fogzik, ha beteg, ha a családban valami változás történik, és ugyanúgy zaklatottabbak az éjszakák, ha valamiért a nappalok is zaklatottabbak. És akkor az egyéni temperamentumbeli különbségeket nem is említettem. Azt is fontos tudni, hogy az újszülöttek alvásciklusa körülbelül fele olyan hosszú, mint egy felnőtté, ami megint komoly kihívást jelenthet a szülőknek.

Ha ezzel a szemmel nézzük éjszakánként időről időre felébredő kisbabánk alvási szokásait, érthetővé és elfogadhatóvá válik az éjszakai ügyelet. Igen ám, de ez nem teszi kevésbé fárasztóvá. Mi az, amit szülőként a saját jólétünkért tehetünk úgy, hogy közben gyermekünk is a lehető legjobb gondoskodást kapja tőlünk éjjel-nappal?

– pihenjünk amennyit csak lehet: ha a baba elaludt, ne a háztartásnak essünk neki, próbáljunk mi is aludni, szervezzünk ki a feladatokból amennyit csak lehet

– szoptassunk igény szerint: ha a baba igényeire pontosan és azonnal reagálunk, kevesebb stressz éri mind őt, mind minket, ami nem csupán a tejtermelésnek és a szülői kompetenciaérzetnek, de az alvásnak is jót tesz

– hordozzuk a babát – a testközelben, a kendő ölelő melegében mozgás közben a babák jelentős része remekül tud aludni nappal is – ez segíthet minket a mindennapi teendők elvégzésében, a közlekedésben, lehetőséget biztosít egy kis kimozdulásra

– ha a biztonságos együttalvás feltételei adottak, és saját előzetes elképzeléseink is engedik, aludjunk együtt a babával. Így nem csak összehangolódik az anya és a baba alvásciklusa, de a testközelség miatt az éjszakai szoptatások is könnyebben kezelhetővé válnak: nem kell az addigra már síró babát teljesen felébredve megnyugtatni, álomba szoptatni, megvárni, ébren! hogy a pici elég mélyen aludjon, hogy le lehessen tenni a kiságyba, majd visszatérni elaludni. Együttalvás esetén a baba első jelzéseire közel lehet őt húzni magunkhoz, ahol félálomban meg lehet szoptatni, és aludni vele tovább.

– érdemes elsajátítani valamilyen relaxációs módszert, amivel a mindennapok stressz-szintjét kezelhetőbbé tehetjük.

Mivel a picik éretlen idegrendszere még nem képes magától alvásra alkalmassá csillapodni, így nagyon fontos, hogy segítsük elalvásukat. Legtöbbször szoptatás közben maguktól elalszanak – ennek élettani hátterét ismerjük, teljesen normális jelenség! – használjuk ki ezt a lehetőséget és ne hallgassunk azokra, akik óva intenek a szoptatással való altatástól. (Nem kell a babákat megtanítani aludni, nem is lehet – az alvástréningekkel maximum a szükségleteik jelzéséről lehet leszoktatni őket, ami viszont többet árt, mint használ, hiszen az elválás stressze a magárahagyottság reménytelenségével párosul) A fények tompításával, rituálék bevezetésével sok sok türelemmel előbb-utóbb minden álmos babát el lehet altatni.

Mi történik egy kisbabával a születésekor?

A magzat az anyaméhben egészséges várandósság esetén optimális körülményeket tapasztal. A hőmérséklet optimális és állandó, a szaturáció és a tápanyag ellátottság szintén. A hangok, amelyek a babát a méhen belül érik vagy ritmikusak és állandóaknak tekinthetőek – anyai szívhang, légzés, bélmozgás hangjai, vagy az anya teste által tompítottak: az anyai beszéd, és a külvilág zajai. A születést követően a csecsemő számára hatalmas változások következnek be. A tüdő vérkör bekapcsolásával a teljes keringési rendszer megváltozik a magzati állapotokhoz képest, a hőmérsékleti viszonyok ridegebbé válnak, a fény drámaian felerősödik és a szagok is eltérnek a méhen belüliektől.
Mivel manapság a szülés a legtöbb esetben kórházi körülmények között zajlik, így az adott kórház ellátási protokollja tovább nehezítheti a csecsemő korai adaptációját. A szülést követően nagyon gyakori a baba szeparációja. Általában a kórházi ellátás része a születést követően az azonnali vizsgálat, a baba fürdetése és felöltöztetése. Ezzel szemben a biológiai norma a korai bőr-bőr kontaktus, ahol a baba születését követően azonnal az anya meztelen mellkasára kerül. Niels Bergman és munkatársai a korai bőrkontaktus illetve a késleltetett korai bőrkontaktus hatását nagy esetszámú kutatás keretében vizsgálták (Moore 2016) és azt tapasztalták, hogy a bőrkontaktust átélt anyák átlagosan 60 nappal tovább szoptatták gyermekeiket, mint azok az édesanyák, akik nem részesültek bőrkontaktusban a kisbabájukkal. Az adott vizsgálatnál azonban nem derült ki, hogy a korai közvetlen, illetve a késleltetett bőrkontaktusnak milyen mértékben különbözik a hatása a szoptatás várható hosszára és minőségére.
Hofer kísérletei is az újszülöttek szeparációjának hatását vizsgálták egér kísérleti rendszeren. A tapasztalatai azt mutatják, hogy a szeparáció hatása az újszülött általános homeosztázisára hatással van. A baba a szeparáció hatására a regulációjának jelentős részét elveszíti, ami egyfajta krízist jelent az agy és a teljes szervezet számára és magas kortizol felszabadulást eredményez. A kortizol hatására helyre áll a szívritmus, a légzés, azonban az agy továbbra is stresszelt állapotban marad, ami epigenetikai változásokhoz is vezet, melyek transzgenerációs hatásokkal is rendelkeznek. (Hofer, 2006)

Babát várunk. Cirminek mennie kell. Kell?

A macska és a tehesség összeférhetetlenségének a gondolata a toxoplazmózis miatt terjedt el, ami veleszületett formájában egy idegrendszert is érintő betegség.
A fertőzés kórokozója a Toxoplasma gondii nevű egysejtű, melynek ivaros alakja a macskák szervezetében alakul ki és azok ürülékével kerülnek a szabadba az un. oociszták, melyek a fertőzést okozzák.
Ez azonban nem azt jelenti, hogy amennyiben macskája van az embernek, a várandósság tervezésekor már meg kell szabadulni az állattól.
Egyrészt amiatt, mert a toxoplazma fertőzést el lehet kapni nyers hústól (pl. tatárbifsztek fogyasztása vagy nem kellő mértékben hőkezelt húsok fogyasztása révén), rosszul megmosott gyümölcstől-zöldségtől, de akár a játszótéri homokozóban is – így az emberek – macskatartási hajlamuktól teljesen függetlenül mire felnőnek legtöbben átesnek a fertőzésen – egészséges emberek akár tünetmentesen is áteshetnek rajta.
Másrészt mert a macskák legtöbbje már kölyökkorban átesik a fertőzésen és a fertőzött, beteg állat nagyjából 10 napig üríti a kórokozót. Rendszerint a későbbiekben, még újabb fertőzéskor sem fogja SOHA üríteni ismét a kórokozókat, tehát fertőződhet ismét, fertőzött is maradhat, de üríteni csak ezen az egy-két héten képes, így annak az esélye, hogy pont a várandósság alatt fertőződik meg először az állat, minimális.

Mit tehetünk, hogy elkerüljük a fertőzést illetve a betegséget a várandósság alatt?

Amennyiben egy anya még nem esett át a fertőzésen, úgy célszerű minden megfázás szerű megbetegedéskor gondolni a toxoplasmosis lehetőségére is, és vizsgálni azt, valamint legalább kéthavonta célszerű vérvétellel meggyőződni, hogy történt-e friss fertőzés. Maga a vizsgálat a TB által finanszírozott, azonban nem csináltatják meg automatikusan, jelezni kell az orvos felé, hogy kertészkedni szokott/macskát tart az ember. Amennyiben fertőzés igazolódik, az orvos felírja a megfelelő terápiát.
Otthon, lakásban tartott cicák esetén az alomcserét érdemes nem a várandós asszonynak, hanem a család többi tagjának végezni. Ha nem tartunk macskát, akkor a zöldségek alapos megtisztításával és a nyers húsételek elkerülésével, külön vágódeszka használatával a húsok és a zöldségek számára, valamint fontos, hogy a kertészkedést lehetőleg kesztyűben végezzük, és utána alapos kézmosás is javasolt.
Gyerekeknél fontos a homokozók lehetőség szerinti lefedése is. A családi macska lehetőleg ne kapjon nyers húst, ne vadásszon (legalábbis a terhesség ideje alatt – ez kinti-benti illetve kinti macskatartás esetén nehezebben megoldható, de a macska átmeneti bent tartásával kivitelezhető lehet), valamint nagyon alapos kézmosások beiktatásával tehetünk a toxoplazmózis veszélyének minimalizálásáért.

A Fehérló fiai – totyogók szoptatása

“Jár, foga van, beszél. Minek annak a gyereknek anyatej, most már egyen valami rendes ennivalót, amúgy sincs abban a tejben semmi!”
Gyakran érik hasonló kritikák a totyogót szoptató anyákat.
Tény, hogy az egy éven túli szoptatás Magyarországon a múlt évszázadban rendkívül ritka volt és az akkor felnövekedett generációk alig láthattak szoptatott totyogót, azonban a biológiai norma, az ember természetes működésében nem csak az egy éven túli, de a két éven túli szoptatás is benne van.
Azoknál a természeti népeknél, ahol a kultúra szerves része a gyerekek igény szerinti szoptatása, két testvér közt a korkülönbség 3-4 év körül van. Ez nem véletlen, hiszen a szoptatás első fél évében, ha a baba igény szerint kizárólagosan szopik, és két szoptatás közt nem telik el több, mint 6 óra, gyakorlatilag 99%-os hatékonyságú fogamzásgátlást biztosít, és vannak édesanyák, akiknek a ciklusa csak több hónappal, hosszú szoptatás esetén akár több, mint egy évvel tér vissza. Azokban a kultúrákban tehát ahol a babák szoptatása egy éves kor fölött elfogadott, az anyai termékenység visszaállása a szülés után később várható, mint ahol a gyakori szoptatással elérhető hormon – állapot a baba korai elválasztása miatt nem áll fenn.
Korábban írtam róla, hogy az emberre jellemző biológiai norma szerint (a természeti népeknél végzett vizsgálatok és a többi főemlős szoptatási jellegzetességei alapján) két és fél-hét éves kor között következik be az elválasztódás. Néprajzi adatok is szólnak erről, népmeséink is őrzik a hosszabb távú szoptatás emlékét (pl. tejfog, Fehérlófia) A WHO ajánlása szerint a babát fél éves koráig szoptassuk kizárólagosan, majd jó, ha a szoptatás két éves koráig folytatódik, vagy azon túl, ameddig az a mamának és a gyermeknek is kölcsönösen megfelelő.
Az anya szemszögéből vizsgálva a hosszabb szoptatás nagyobb eséllyel eredményez tehát nagyobb korkülönbséget a testvérek között, ami azt is jelenti, hogy a szülést követő regenerációs folyamatokra több idő van, így a következő várandósság megterhelő hatása csökkenhet. A baba szempontjából egyrészt a tej speciális összetétele révén mind az idegrendszeri fejlődés, mind a baba/totyogó immunrendszere részesül az anyatej áldásos hatásaiból, mind a szoptatós élethelyzetből adódó kommunikációs helyzetek segítik a ráhangolódást és a kötődést – akár később is, amikor nagyobb testvérré válik.

Segítség! Beteg a kisbabám!

Kisgyerekes szülőként elkerülhetetlen, hogy időről időre ápolási feladatokkal szembesüljünk.
Az igény szerint szoptatott csecsemők esetében szerencsések vagyunk, mert a gyermekorvos által felírt terápia mellett “csak” rengeteg testkontaktusra és szoptatásra van szükség és a betegség ahogy jött, úgy ment is.

Hogy néz ki ez a “csak” a gyakorlatban?

Egy náthás kisbaba, mivel a babák orrlégzők (azért olyan turcsi egy pici újszülött orra, hogy szopizás közben orron át tudjanak lélegezni) gyakran elutasíthatja a szopást és azokat a szituációkat, amikor vízszintesbe kell kerüljön. Mit tehet ilyenkor az ember lánya?

Az egyik dolog az alapos orrhigiéné. Az orrocskában lévő váladék fellazítása fiziológiás sóoldattal, vagy lefejt anyatejjel, majd egy orrszívás, ha lehet porszívós orrszívóval. Ha az orvos orrcseppet rendelt el, ez az ideális alkalom a csepegtetésre, majd a még frissen szívott orrocskájú babát azonnal cicivel kínálni.

A másik dolog, az a baba pozicionálása a szoptatáskor- mivel a fekvő pozíciók gyakran nem komfortosak, ilyenkor a nyugágy pozíciót, illetve az ölben ülős pozíciókat preferáljuk, amiknél a baba függőleges pozícióban helyezkedik el. Ez nem csak a légzés könnyítése szempontjából előnyös, hanem amiatt is, mert ha a füle is érintett a betegségben, ezáltal a fájdalommal járó nyomásfokozódás is elkerülhető.

A lázas baba szoptatása különösen fontos és sok élettani előnnyel jár. Egyrészt a szoptatásnak hőmérsékletreguláló hatása van, másrészt a szoptatással járó testkontaktus remek módja a betegséggel járó stressz csökkentésben mind a baba, mind a mama részéről.

A kép forrása: briankreydatus.com