A karikás kendők használata remek alternatívát jelentenek azokra a szituációkra, mikor nem szeretnénk több méternyi kendőanyaggal bíbelődni.
A szövött karikás kendők anyagukat tekintve ugyanazok, mint a szövött hordozókendők, azonban jelentősen rövidebbek és egyik végükön két karika található. Előnyük a hosszabb hordozókendőkkel szemben, hogy használat közben nem érnek le a földre (méretük 160-220 cm közt változik), használata egyszerű és gyors, bár elsősorban rövidtávú csípőhordozásra alkalmas, elöl és háton hordozni is jól lehet benne. Mivel megfelelő használat esetén tökéletesen beállítható a baba és a hordozó személy testére, megvalósítható benne az élettani testtartás már újszülött kortól, így elöl és csípőn már újszülött kortól ajánljuk. Koraszülött kisbabák hordozására is alkalmas, amint a baba állapota a hordozást megengedi.
Hátrányuk hogy féloldalas terhelést ad, ezért nagyon fontos – mind a baba, mind a hordozó személy szempontjából – hogy mint minden féloldalas kötésmód esetében, itt is felváltva, mindkét oldalon hordozzuk kisbabánkat.
Karikás kendőben a háton hordozás kizárólag rövidtávon, és csak együttműködő totyogóval megvalósítható, nem tartozik a gyakran használatos és első körben ajánlott kötések közé.
Laktációs szempontból nagyon fontos, hogy végig gondoljuk, mik a céljaink ezzel a hordozási móddal. Mivel elől és csípőn hordozáskor a hónalj alatt megy el a kendő felső szegélye, így ott könnyen megnyomhatja az anya tejmirigyeit illetve nyirokereit, valamint egy túlzottan lecsúszó karika is nyomást gyakorolhat a mellekre. Tejbelövelléskor, mellgyulladásra hajlamos vagy nagyon nagy mellű édesanyáknál így ennek az eszköznek a használata meggondolandó. A karikás kendőben történő háton hordozáskor a karika a két mell közé vagy magára a mellre esik, így kifejezetten nagy a mellgyulladás veszély a használatkor.
A megkötés módja vázlatosan a következő: fektessük az egyik vállunkra a karikás kendő karikás felét úgy, hogy a karikák a vállgödrünkbe essenek. A kendő hátunk mögött lógó részét a felső szegésénél fogva a vállunkkal ellentétes oldalon vezessük előre. Fogjuk meg a kendő alsó szegését és húzzuk fel a hát és a kendő közt, hogy az anyag megforduljon. Ezzel a lépéssel biztosítjuk, hogy a bugyor, amibe a baba kerül, szimmetrikus legyen. Ráncoljuk a kendő karika nélküli végét sávonként egyenletesen és bújtassuk át a kendőt mindkét karikán úgy, hogy a testünk felőli oldal essen alulra, majd, miután mindkét karikán átbújtattuk, az alul lévő karikán bújtassuk vissza. Az így kialakított bugyorba csúsztassuk bele kisbabánkat a vállunkról a korábban már leírt módon, úgy, hogy a baba hátán csak egy ránctalan rétegben fusson az anyag – kora illetve újszülöttek esetén a fülük kétharmadáig, nagyobb babák esetén a válluk vonaláig támassza a hátukat a kendő – és a fennmaradó anyag a térdhajlatukban legyen, hogy megvalósulhasson a térdhajlattól térdhajlatig történő alátámasztás. Húzzuk meg a kendőt a karikákon, sávonként hogy feszes legyen. Minden húzás abba az irányba történjen, ahonnan az adott sáv érkezik. A baba térdei köldökig legyenek felhúzva, a két combcsont által bezárt szög újszülötteknél ne legyen nagyobb, mint 90 fok, így az élettani pozíció megvalósítható.
A képen lévő alany amúgy két éves elmúlt, leszögezte, hogy nem akar a hátamra kerülni, és mikor megnézte a képet, közölte azt is, hogy “nagyon cuki vagyok.” Azt hiszem, igaza van <3