A kötés kissúlyú és koraszülöttek számára is ajánlható, tekintettel arra, hogy a babát fiziológiás pozícióban ortopédiailag helyesen és tehermentesen rögzíti, a baba arca és a légutak jól láthatók, szabadok, a baba amennyiben a rosszullét vagy a stressz jeleit mutatja, nagyon gyorsan kivehető belőle. Éppen emiatt nappali kenguruzás megvalósítására is alkalmas, a szülő mindkét kezét szabadon hagyja.
A kötés a laktáló emlőket nem érinti, nincs rajta olyan felület, ami meg tudná nyomni a melleket, sehol sem rontja azok vérellátását és a nyirokereket is érintetlenül hagyja. Császármetszés esetén is, mivel lefutásából adódóan a császárheget nem érinti és az anyai medencealapi izmokat a vizsgált kötések közül a legkedvezőbb formában terheli, jó választásnak bizonyulhat.
A kötést az alábbiak alapján tudjuk megkötni:
Miután megkerestük a kendő közepét, azt az egyik kezünkbe fogjuk, a lelógó két szárat pedig átvetjük az azonos oldali vállunkon, ügyelve arra, hogy a szárak ne tekeredjenek meg. A babát a vállunkra fektetjük, majd alulról átnyúlva a kendőn, áthúzzuk a lábait a kendőn. A baba popsiját gondosan megtámasztjuk, nehogy kicsússzon a kendőből, a háta mögött pedig annyi anyagot húzunk felfelé, ami a füle vonaláig ér. A baba feneke alatt maradó anyagot gondosan elrendezzük térdhajlattól térdhajlatig.
Hogy a felső szegés megfelelően feszes legyen, a vállunkon lévő kendőszár alatt átnyúlva húzzuk át a nyakunkhoz közelebb eső szegést és fordítsuk át a kendőt lassan, zongorázó mozdulatokkal, hogy a fordítás során a kendő hosszanti sávjai egyenletesen meghúzhatók maradjanak. Ügyeljünk arra, hogy a hátunk mögött lelógó kendőszár is forduljon át, ne tekeredjen meg! Ugyanezt csináljuk meg a másik oldalon is!
Nyújtsuk hátra a bal kezünket és húzzuk át az ellentétes oldalon lógó kendőszárat az alsó szegésénél fogva, majd ugyanígy a jobb kezünket hátranyújtva hozzuk előre a másik szárat is. Figyeljünk arra, hogy közben a szárak ne gyűrődjenek vagy tekeredjenek meg! Ezután mindkét kendőszárat sávonként feszesre húzzuk és a baba popsija alatt a szárakat lapos csomóra kötjük. Fontos, hogy ennél a kötésformánál nem keresztezzük sem a baba hátán, sem a lábai alatt a kendő szárait, így nem gyakorolunk felesleges nyomást az érzékeny gerincre és nem kényszerítjük a lábait túlságosan széles terpeszbe sem, azaz a baba teljes kifózisban pihenhet a hordozó személy mellkasán. Ha a vállon lenyúló rész zavar – pl. magasra nyúlásnál – akkor a lelógó részt óvatosan fel lehet hajtani a vállról. Fontos, hogy nem szabad egyszerűen csak feltűrni az anyagot, mert akkor kilazul a kötés.
(A videó a liliputi love youtube csatornáján megtekinthető)