Vannak helyzetek, amik ellen nem tudunk tenni. Van, amikor nehéz helyzetbe kerülünk. És van, amikor úgy sérülünk, hogy akkor és ott esélyünk sincs még csökkenteni sem a sérülést. Mégis, utána fel kell álljunk, és élni tovább az életünket.
Abúzus. Bántalmazás. Nemi erőszak. Elhanyagolás. Traumatikus szülés.
Mind olyan kifejezések, amikkel nem szeretünk saját életünk kapcsán találkozni, mégsem hunyhatjuk be a szemünket. Ma nagyjából minden harmadik nő átélt már élete során zaklatást vagy erőszakot. (A fiúk, férfiak ide vonatkozó adatai még nehezebben becsülhetők, mivel a hagyományos férfias viselkedés gyakran nem engedi meg az áldozatnak sem a segítség kérését, sem magának a traumának a beismerését)
Nagyon sokan már gyermekként tapasztalják meg- és nem is elsősorban idegenek révén, hanem hozzájuk közel állók által éri őket olyan trauma, ami meghatározza későbbi életét, önértékelését, szexualitását, szülését, gyermekágyas időszakát is. Gyakori jelenség az is, hogy a korai időszakban átélt traumák nem is tudatosan vannak jelen, mégis kifejtik hatásaikat.
dr Bruce D. Perry adatai és tapasztalatai, valamint pszichiátriai és neurológiai kutatások alapján kimondhatjuk, hogy az agy a bántalmazásra adekvát módon reagál és ha az visszatérő elemként van jelen az érintett életében, vagy fokozott éberségi állapotot, vagy hozzászokást is eredményezhet neurológiai szinten. Elmondhatjuk emellett azt a sajnálatos tényt, hogy minél fiatalabban éri trauma az áldozatot- a gyermeket, fiatalt, annál jellegzetesebben és hosszabb távon kimutatható az eltérés az érintett idegrendszeri működésében, azonban ezek a hatások megfelelő terápiával illetve szeretetteli, biztonságos kapcsolatokban történő támogatással kezelhetőek, csökkenthetőek lehetnek.
A fenti adatokat nem bővítő szülészeti erőszak – aminek létét többen tagadják, illetve egy traumatikus szülés is feldolgozást igényelhet, és különleges felkészülést igényel a következő gyermek születése előtt, hogy az a legjobban alakulhasson.
A túlélő, akár gyermekkori abúzust, akár későbbi traumát élt át, fontos, hogy a teljes várandós-gondozás során olyan támogatásban és elfogadásban részesüljön, melyben nem csupán nem ítélik el a vele történtek miatt, hanem mind fizikai, mind lelki szinten megtarthatja a kontrollt a testével és gyermekével kapcsolatban. A várandósság alatt, illetve esetlegesen a szülés során előbukkanó emléknyomok, emlékbetörések, az érzések legalizációja, kimondása gyakran gyógyító hatással bír. A szülési traumák feldolgozása pedig pozitívan befolyásolhatja az anya gyermekéhez, társához való viszonyát is.
Amennyiben ilyet tapasztaltunk életünkben, amikor már érettek vagyunk rá, ne szégyelljünk segítséget kérni! Nem vagyunk egyedül.
A fotó forrása bbc.com