Az adás és az elfogadás után a szeretet iskolájának talán legnehezebb tantárgya az elengedés művészete. Elengedni mindent és mindenkit, akiket valaha szerettünk, és hinni, hogy a lélek szabadságában örökre együtt maradunk.
     Simon András

A közelmúltban elém került egy cikk, mely igazából nem a szülésről szólt, mégis ide vonatkozó gondolatokat tartalmazott. Íme, ő az.

Elengedés. Talán a legkeményebb próbatétel az ember életében, ami újra és újra ránk talál különböző élethelyzetekben.

Mikor kisgyermekként el kell engedjük édesanyánk kezét az óvoda ajtajában, mikor el kell engedjük az óvónéni kezét az iskoláskor küszöbén, mikor először kell segítség nélkül elvégezni egy feladatot, mikor a diplomaosztón ráébredünk, hogy az iskolás éveknek vége, mikor szakítunk, vagy újra szeretünk, mindig elveszítünk és nyerünk valamit.

Mikor gyermeket foganunk, mintegy védő burokként oltalmazzuk a magzatot, minden rezdülésére válaszolva - nem is tudjuk, mennyire hatalmas tudásanyaggal vértezzük fel azt a pici embert, aki a köldökzsinórhoz kötve úszkál a magzatvízben... és eljön az idő, mikor őt is el kell engednünk. Meg kell engedni, hogy kiszakadjon az őt óvó burok, meg kell engednünk, hogy saját tüdején keresztül vehesse a levegőt, és évek múltán már mi leszünk az az anyai kéz, akinek el kell engedni óvodás korú gyermekét az idegenek közé...

Első gyermekünket várva - saját tapasztalatokkal még nem rendelkezvén csak a környezet, a tágabb család és a barátok tapasztalataira építünk. Határozott elképzelésekkel rendelkezünk, mikor, mit és hogyan fogunk csinálni. Bújjuk az interneten fellelhető irodalmat  (hoppá, én is épp ilyesmit csinálok-immár a másik oldalon), összeállítjuk a kérdéseinket a védőnőnek, a háziorvosnak, írunk vagy nem írunk szülési tervet és mikor itt az idő,kiderül, mi volt megvalósítható, mi alakul másként és mik azok a feladatok, amikkel meg kell bírkóznunk: a szülés egyáltalán nem olyan, mint ahogy elképzeltük, a baba sem úgy működik, ahogy anyáink elmondása alapján várható és egyáltalán, hol van itt a kiszámíthatóság? Kicsúszott a kézből a gyeplő, vakon robognak a paripák.

Szüléskor két ember születik: egy gyermek és egy anya. Valóságban ez erős leegyszerűsítése a dolgoknak, mert születik ott egy apa is, azonban egyelőre maradjunk az anya-baba párosnál.

A vajúdás során az ember lányát lassan elragadják a hullámok. Maga a folyamat egy, szigorúan a paraszimpatikus idegrendszer és a hormonrendszer által vezérelt folyamat, éppúgy, mint az emésztés, az ürítés... minden olyan tényező, ami megzavarja és az anyával szemben olyan elvárásokat támaszt, ahol "értelmesen", kulturáltan kell viselkednie, leállíthatja a folyamatot. Ha az édesanya elemzi magát vajúdás közben, ha fejben szeretne ott lenni, valójában kiszakítja magát a folyamatból és megnehezíti önnön vajúdását.

Második (többedik) várandósságnál az anyának már vannak tapasztalatai előző szüléséről.Látott már pici újszülöttet, forgolódó csecsemőt, totyogót, dacoló kétévest... és jobban meg tudja fogalmazni, mik azok a tényezők, amik segítették, vagy nehezítették kisbabájának világra jövetelét. Erre a tudásra építve máris eljő a lehetőség, hogy konkrét jelenségekre számít, akár olyan formában hogy mert az első baba mocorgását már 14 hetes várandósan érezte, a második babánál meg még nem, akkor bizony komoly aggodalmak nehezíthetik amúgy sem könnyű napjait egészen addig, míg a második bennfentes mocorgását meg nem érzi..

Hogyan tudnánk hozzátartozóként segíteni az anyának megbirkózni ezekkel a helyzetekkel?

Első és legfontosabb lépésként a feltétlen elfogadással. Azzal, hogy ítélkezés nélkül meghallgatjuk, megöleljük, biztosítjuk szeretetünkről.

Második lépésként biztosítjuk számára a relaxáció lehetőségét. Pihenjen, lazítsa el testét-lelkét, hiszen hihetetlen nagy munkát végez: gyermeket növel, véd, szeret, önnön testét adja számára táplálékul, pajzsul, otthonul. 

FelkéSzülés testben-lélekben programunkkal pontosan ezt a folyamatot szeretnénk segíteni: megosztani azt a tudásanyagot, mely révén megérthetjük a természetes élettani szülés folyamatait, felkészülünk a kisbaba érkezésével történő változásokra, beszélgetünk fajunk biológiai normáiról a kisgyermek gondozása során, felkészülünk a szoptatásra és a várandós édesanyával egy olyan relaxációs módszert osztunk meg, mely végig segítheti a babavárás időszakán, a szülésen és azon is túl, megerősíteni a kontroll elveszítésekor és támogatjuk egy olyan bizalmi miliő kialakításában, mely alkalmassá teszi a szüléskor elétáruló kérdések és kihívások meglépésére és az adott helyzet elfogadására.

https://www.facebook.com/FelkeSzulesTestbenLelekben