Ezeket a sorokat az az édesanya írta, akinek először tisztelt meg bizalmával. Köszönöm.

„A dúlás szülés lehetőségéről már első várandóságom idején hallottam, de úgy gondoltam, nem nekem való, nekem az jó, ha a lehető legkevesebb ember vesz körül ezekben az intim pillanatokban.
Első szülésem tapasztalata rádöbbentett, hogy mennyire fontos a vajúdó nő támogatása, második szülésem pedig annyira szép élmény volt, hogy komolyan gondolkozni kezdtem, hogyan tudnék más nőket is hasonló tapasztalatokhoz segíteni. Ehhez igen fontosnak éreztem, hogy magam is kipróbáljam a dúlával való szülés élményét…

9 centi körül elakadt a tágulásom, a bábám burokrepesztést ajánlott, amit én elutasítottam az első szülésem rossz tapasztalata miatt. … Mikor egy óra múlva sem tágultam tovább és a bábám az orvosommal együtt sorakoztatta az érveit a burokrepesztés mellett, akkor éreztem Réka jelenlétét a legfontosabbnak. Jó volt, hogy nem éreztem magam egyedül, hogy ő megértette, mi zajlik bennem, mikor minden félelmem ellenére, rábólintottam a repesztésre…

Nagyon féltem, hogy nem fog sikerülni elég gyorsan kitolnom a kisbabát, és baja lesz. Sokat jelentett, hogy Réka bíztatott, hogy jól csinálok mindent, sikerülni fog.
Egyszerre akartam, hogy minél hamarabb kinn legyen, és féltem tőle, hogy nem fog sikerülni… Aztán rájöttem, hogy ÉN vagyok az eszköz, ami kihozhatja a kisbabámat, az ÉN kezemben van a sorsa, senki más nem tud segíteni. Az ösztöneim négykézláb kényszerítettek, toltam, minden izommal, és a csípőmet is lefelé ráztam, hogy segítsek neki. Mikor azt mondták, hogy már látszik a feje, életemben először éreztem, hogy mozog a baba, miközben tolom…

Amikor a baba feje kigördült, akkor azt éreztem, hogy meg tudom csinálni, bármeddig is tart még. Mihelyt kinyomtam a teljes testét eszembe jutott a szülési tervem utolsó pontja: Én szeretném felfedezni a babám nemét. Gyorsan megfordultam, érte nyúltam, és megtapasztaltam életem első oxitocincsúcsát. Potyogtak a könnyeim az extázistól: Egy újabb kisfiú, ahogy éreztem. Ég és föld a különbség, hogy egy kívülálló személy mondja meg, vagy én magam fedezem fel.

Úgy éreztem, ennek a szülésnek így kellett történnie, így volt teljes, kerek egész.