Mikor az ember már túllépett a "Jó baba?" kérdéskörön és kimegy négykézlábazó kisbabájával, vagy totyogójával a játszótérre, két kérdés van olyan, amit szinte biztosan feltesznek neki.

-Átalussza az éjszakát?

-Szopik még?

Nos, megsúgom, a legtöbb gyerek a játszótéren alussza át egyedül az éjszakát. Esetleg idősebb rokonok jelenlétében, de éjjel, otthon lényegesen ritkább az éjszakát átalvó gyerek jelensége, mint gondolnánk.

Mikor az emberi faj kialakult, a magárahagyottság, a hosszabb időben való távollét a szülőktől/ gondozó személytől maga volt egy kisbaba számára a halálos ítélet. Az a csecsemő, aki nem jelezte a szüleinek elég határozottan a szükségleteit, nem bizonyult életképesnek és elpusztult. Később, a gyermek fejlődésével vannak ébredősebb és kevésbé ébredős időszakok. Ébredősek, mikor a baba mozgásfejlődése intenzívebbé válik, ha fogzik, ha beteg, ha a családban valami változás történik, és ugyanúgy zaklatottabbak az éjszakák, ha valamiért a napplok is zaklatottabbak. És akkor az egyéni temperamentumbeli különbségeket nem is említettem. Azt is fontos tudni, hogy az újszülöttek alvásciklusa körülbelül fele olyan hosszú, mint egy felnőtté, ami megint komoly kihívást jelenthet a szülőknek.

Ha ezzel a szemmel nézzük éjszakánként időről időre  felébredő kisbabánk alvási szokásait, érthetővé és elfogadhatóvá válik az éjszakai ügyelet. Igen ám, de ez nem teszi kevésbé fárasztóvá. Mi az, amit szülőként a saját jólétünkért tehetünk úgy, hogy közben gyermekünk is a lehető legjobb gondoskodást kapja tőlünk éjjel-nappal?

- pihenjünk amennyit csak lehet: ha a baba elaludt, ne a háztatrásnak essünk neki, próbáljunk mi is aludni

- szoptassunk igény szerint: ha a baba igényeire pontosan és azonnal reagálunk, kevesebb stressz éri mind őt, mind minket, ami nem csupán a tejtermelésnek és a szülői kompetenciaérzésnek, de az alvásnak is jót tesz

- hordozzuk a babát - a testközelben, a kendő ölelő melegében mozgás közben a babák jelentős része remekül tud aludni nappal is - ez segíthet miondket a mindennapi teendők elvégzésében, a közlekedésben, lehetőséget biztosít egy kis kimozdulásra

- ha a biztonságos együttalvás feltételei adottak, és saját előzetes elképzeléseink is engedik, aludjunk együtt a babával. Így nem csak összahangolódik az anya és a baba alvásciklusa, de a testközelség miatt az éjszakai szoptatások is könnyebben kezelhetővé válnak: nem kell az addigra már síró babát teljesen felébredve megnyugtatni, álomba szoptatni, megvárni, ébren! hogy a pici elég mélyen aludjon, hogy le lehessen tenni a kiságyba, majd visszatérni elaludni. Együttalvás esetén a baba első jelzéseire közel lehet őt húzni magunkhoz, ahol félálomban meg lehet szoptatni, és aludni vele tovább.

- érdemes elsajátítani valamilyen relaxációs módszert, amivel a mindennapok stressz-szintjét kezelhetőbbé tehetjük.

Mivel a picik éretlen idegrendszere még nem képes mgagától alvásra alkalmassá csillapodni, így nagyon fontos, hogy segítsük elalvásukat. Legtöbbször szoptatás közben maguktól elalszanak - ennek élettani hátterét ismerjük, teljesen normális jelenség! - használjuk ki ezt a lehetőséget és ne hallgassunk azokra, akik óva intenek a szoptatással való altatástól. (Nem kell a babákat megtanítani aludni, nem is lehet - az alvástréningekkel maximum a szükségleteik jelzéséről lehet leszoktatni őket, ami viszont többet árt, mint használ, hiszen az elválás stressze a magárahagyottság reménytelenségével párosul) A fények tompításával, rituálék bevezetésével sok sok türelemmel előbb-utóbb minden álmos babát el lehet altatni.